Nyári emlék

R. Laci 60. születésnapjára

Az Ifipark akkori vezetője, főrendezője egy Rajnák nevű pali volt, akit a (kékinges) „ifjú-gárdisták” vettek körül. Csak nyakkendőben volt szabad bemenni, ... 40 fokos melegben is! A farmernadrág (jeans) tilos volt, aki abban jött, eleve nem engedték be. Az aquincum-i nyári gyakorlaton francia diákok is résztvettek. Búcsúzóúl, amolyan záróbuliként – egyetemi (KISZ) közreműködéssel – a gyakorlat résztvevői elmentek az Ifiparkba. Már ott gubanc volt, hogy a francia diákok nyakkendő nélkül és farmerban jelentek meg, jöttek a bulira. Rajnák már akkor akadékoskodott, de hát nem tehetett semmit, be kellett engedni a „rendbontókat”. Az „ifjúgárdisták”-at valszeg nem értesítették. A piát pultnál árulták, és úgy vittük az asztalokhoz. A zenekar (és a műsor – azt hiszem, Hofi volt, mert ő is ott kezdett….) a szünetben kordonnal volt elkerítve. Az egyik francia srác - nem tudva mi a szabály - sörrel a kezében átlépett a kordonon, hogy minél előbb az asztalhoz érjen. Az egyik gárdista rászólt. A szerencsétlen farmernadrágos nem értette, és folytatta útját az asztala irányába. Mire elkezdték püfölni. Laci azonnal a francia srác segítségére sietett. Erre elszabadult a pokol. Repültek a székek, borultak az asztalok, aki tehette elmenekült, ill. a székek, asztalok mögé bújt. Majd megjelent a rendőrség és a „rendbontókat” elvitték. Az esetről - ha jól emlékszem - Zsuzsa értesítette Júlia nénit. Mire Laci beért a rendőrségre, ott már azzal fogadták: miért kellett az édesanyját ebbe bevonni? (ezt Lacitól tudom, aki mondta, hogy a fogdában elvették tőle az övét és a cipőfűzőjét – azt élte át, ami valamikor az édesapjával történt). A tárgyalásra - hónapok múltán -begipszelt kezű, karú, sántító „tanúk” jelentek meg, akik váltig állították, hogy Laci és évfolyamtársai bántalmazták őket. Például a többdioptriás szemüveget viselő "Janó", akinek az első percben leverték a szemüvegét, mire egy (vas)széket próbált maga elé tartani, hogy kivédje az ütéseket. A vád (és a "tanúk") szerint "Janó" támadt vasszékkel a "rendfenntartókra". Erre mondta Laci: ugyanazokat az abszolút ávós módszereket alkalmazták Rajnákék, mint, amit az apja ellen is tettek.

Boldog szülinapot!

Elhallgatás és félreértés?

„…….. a „szabadság kitörése” (1989) óta nagyon bosszantott, hogy a magyar média („mainstream”) bizonyos dolgokról nem úgy számol be, ahogy kellene. (…..) az az ember érzése, mintha egy láthatatlan cenzor (?) vagy országos „főszerkesztő” csettintésére a hírt, az eseményt egységesen említésre sem tartanák érdemesnek…..”
(Elmélkedés és vallomás - Sunday, March 25, 2007)

Ezeket a sorokat, gondolatokat közel két éve írtam le. (teljes szöveg)

Ugyancsak pontosan két éve írtam „Szégyen, csak a szépre emlékezünk” címmel (kattints rá!) a délvidéki mészárlásról, vérengzésről, nagyrazziáról stb. – mindenki lelkiismerete szerint választhat meghatározást a történtekre, amikor is 1942. január 20 és 23 között, három nap alatt(!) 1300 (szerb, cigány, zsidó) embert lőttek a jeges Dunába. Nevezhetjük (még) atrocitásnak, túlkapásnak vagy akárminek, de ez akkor sem változtat a tényen, a történteket nem lehet meg nem történtnek tekinteni. Hiszen Horthy Magyarországa is megvetéssel vette tudomásul a délvidéki „eseményeket”, Bajcsy-Zsilinszky Endre volt a felelősségre vonás egyik szószólója. Ítéletet is hoztak.

Mégis, erről a szégyenletes eseményről, a reá való emlékezésről, mélyen hallgat a magyar társadalom lelke, tükre: a hazai média. Már harmadik éve, hogy az emlékezés, a bűnbánó megbékélésre utalás, az a bizonyos „szembenézés a múlttal”, meg a „múlt feldolgozása” keretében a magát baloldalinak, no meg „harcos antifasisztának”, tartó értelmiség és médiája megfeledkezik legalább a szavát hallatni. Ha nincs (a nácivadász) Zuroff, akkor idén sincs hír, áttételes megemlékezés a hazai médiában. Viszont van Zuroff és van (háborús bűnökkel vádolt, gyanúsított) Képíró, és az 1942 januárjában Újvidéken történteket ismét sikerült valamiféle „zsidó-náci” konfliktusra redukálni. Erre utal az MTI-re hivatkozó hír, amit a honvédelem.hu (is) megemlít:

„….A megemlékezésen jelen voltak a belgrádi izraeli nagykövetség képviselői, Vajdaság parlamentjének, Újvidék városának és több politikai pártnak a képviselői, valamint Isan Asiel szerbiai zsidó főrabbi, Irinej bácskai ortodox püspök….”

Eszerint magyar részről senki sem vett részt a megemlékezésen, akár hivatalosan, akár "magánemberként". Nincs Magyarországon egyetlenegy civil, politikai, egyházi vagy csak „humanista” szervezet sem, amely főt hajtana, vagy csak egy szál virágot tett volna le a bűnbánás jeléül Újvidéken, az Áldozatok rakpartján?

Szégyen.

.

.

P.S. Mikor fog a hazai közvélemény „szembenézni a múlttal” és kijelenteni: Újvidéken 1942 januárjában magyarok gyilkoltak (meg merem kockáztatni!) magyarokat, magyar anyanyelvűeket, egykori magyar állampolgárokat.

_ . _

.

Szinte az újvidéki „hideg napok” évfordulójával egy időben tartották Budapesten az EP szocialista frakciója, az MSZP európai parlamenti delegációja és a Táncsics Alapítvány által szervezett konferenciát a rasszizmus ellen, amely jó alkalom lehetett volna erre a szégyenletes eseményre emlékezni, esetleg bocsánatot kérni, mondván ilyen és ehhez hasonló esetek a jövőben soha többé ne történjenek meg.

.

Ehelyett egy meglehetősen vitatható, kétes(?) áthallású mottót választott konferenciájának a Magyar Szocialista Párt. „….Kísértet járja be Európát: a rasszizmus kísértete…..” Ez a gondolat vészesen hasonlít és emlékeztet a Kommunista Kiáltvány előszavára, arra a (kor)dokumentumra, amelyet a szociáldemokrácia is magáénak tekint, azzal a kitétellel, hogy elveti a (proletár) diktatúrát és elismeri a (parlamentáris) demokráciát, valamint a magántulajdon szentségét.

.

Hogy miről is van szó, mi ebben a fatális tévedés, félreértés, álljon itt az eredeti szöveg (magyarul):

Karl Marx & Frederich Engels
A Kommunista Párt kiáltványa


Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete. Szent hajszára szövetkezett e kísértet ellen a régi Európának minden hatalma: a pápa és a cár, Metternich és Guizot, francia radikálisok és német rendőrök.

Akad-e ellenzéki párt, amelyről kormányon levő ellenfelei nem híresztelték, hogy kommunista, akad-e ellenzéki párt, amelyik nem vágta vissza a kommunizmus megbélyegző vádját a haladottabb ellenzékieknek éppúgy, mint reakciós ellenfeleinek?

Ebből a tényből két dolog következik.

A kommunizmust immár az összes európai hatalmak hatalomnak ismerik el.

Legfőbb ideje, hogy a kommunisták az egész világ előtt nyíltan kifejtsék nézeteiket, céljaikat, törekvéseiket, és a kommunizmus kísértetéről szóló mesékkel magának a pártnak a kiáltványát állítsák szembe.

Evégből a legkülönbözőbb nemzetiségű kommunisták összegyűltek Londonban, és papírra vetették a következő kiáltványt, amelyet angol, francia, német, olasz, flamand és dán nyelven tesznek közzé.

.

Az eredeti szöveg németül és angolul. (kattints rá!)

.

Ha elfogadjuk az MSZP mottóját és behelyettesítjük a kommunizmust a rasszizmus szóval, a következőt kapjuk:

.

Kísértet járja be Európát – a rasszizmus kísértete. Szent hajszára szövetkezett e kísértet ellen a régi Európának minden hatalma: a pápa és a cár, Metternich és Guizot, francia radikálisok és német rendőrök.

Akad-e ellenzéki párt, amelyről kormányon levő ellenfelei nem híresztelték, hogy rasszista, akad-e ellenzéki párt, amelyik nem vágta vissza a rasszizmus megbélyegző vádját a haladottabb ellenzékieknek éppúgy, mint reakciós ellenfeleinek?

Ebből a tényből két dolog következik.

A rasszizmust immár az összes európai hatalmak hatalomnak ismerik el.

Legfőbb ideje, hogy a rasszisták az egész világ előtt nyíltan kifejtsék nézeteiket, céljaikat, törekvéseiket, és a rasszizmus kísértetéről szóló mesékkel magának a pártnak a kiáltványát állítsák szembe.

Evégből a legkülönbözőbb nemzetiségű rasszisták összegyűltek Londonban, és papírra vetették a következő kiáltványt, amelyet angol, francia, német, olasz, flamand és dán nyelven tesznek közzé.

.

.

.

Valóban ezt akarta közvetíteni az MSZP, mely a szociáldemokrácia magyar követőinek tartja magát? - igaz nevében csak „szocialista”. Mintha megfeledkeztek volna, hogy a szociáldemokrácia is ugyanabból a marxi (és engelsi) alapelvekből született, csak a zimmerwaldi konferencián (1915) váltak két táborra: baloldali szocialistákra (kommunistákra), illetve jobboldali szocialistákra (szociáldemokratákra). Innen a kommunisták (máig fennálló) gyűlölete a szocdemek irányába.

Mint kiderült, ezzel a címmel (Kísértet járja be Európát: a rasszizmus kísértete) Doris Sottopietra osztrák történésznő írta disszertációját ("Ein Gespenst geht um in Europa - das Gespenst des Rassismus") . Az 1960-ban született történésznő az antiszemitizmus és rasszizmus témakör tudora, úgy tűnik, kevésbé ismeri a munkásosztály történetét, hiszen címadását azzal magyarázza, hogy „rég elmúltak már azok az idők, amikor Európának félnie kellett a kommunizmustól". (Die Zeiten, als Europa in Angst vor dem Kommunismus erstarrte, sind schon lange vorbei.) Sottopietra ezek szerint a (proletár) diktatúrával azonosítja a kommunizmus utópiáját. Megdöbbentő, hogy a magyar szocialisták is ennyire félreértelmezik (vagy elvetik) a marxi alapelveket, értékeket.

.

Gáza ürügyén

Nehéz napokat élnek át a Közel-Kelet népei. A média, pedig nem segíti a tisztánlátást, a kialakult helyzet tárgyilagos megértését, megértetését. Noha köztudott, hogy mindenegyes arab-izraeli konfliktus akaratlanul is hozzájárul az antiszemitizmus világméretű felerősödéséhez. És ez nem jobb- és baloldal kérdése, mint ahogy ezt Magyarországon megpróbálják beállítani. A hazai gondolkodásmód megértéséhez érdemes (lenne) megvizsgálni, vajon milyen érzelmeket vált ki egyesekben a Dávid-csillag puszta látványa, vagy maga a „zsidó” szó hallata.

A magyar érzelemvilágot jelentősen befolyásolja a feldolgozatlan történelmi múlt, „a múlttal való szembenézés” hiánya. A II. világháborút követően ugyanis az antifasizmus jelszava mögé mindenkit be lehetett sorolni, aki náciellenes volt. A dédszülőkig visszavezetendő származás miatti („nemzetidegen”) üldöztetés gyakorlatilag az emberek százezreit, ha nem millióit tette antifasisztává, anélkül, hogy erről az érintett tudott volna, vagy bármiféle politikai előképzésben részesült volna. Hasonló elvek alapján, ugyancsak a származásra visszavezethető („osztályidegen”) megbélyegzés tette a lakosság egy részét hivatalból antikommunistává az 50-es években. Az 1956-os forradalmat követő kádári konszolidáció (az „aki nincs ellenünk, az velünk van” elv) idejétől a szocialista egyenlőség elve alapján, a származás fitogtatása háttérbeszorult. Az 1967-es arab-izraeli háború kapcsán azonban újra előjött. Az egykori üldözöttek hirtelen felfedezték azt az országot, aminek hiánya vezetett a Holocaust-hoz, mondván, ha a 30-as, 40-es években létezett volna Izrael állam, akkor másképp alakul az európai zsidóság sorsa: lett volna hova menni, menekülni. Ezt az utólagos, tudatalatti biztonságérzetet látták veszélyben 1967 nyarán sokan Magyarországon.

Ezzel egy időben, a magyar nép soha nem látott szimpátiát tanúsított a „zsidók” iránt. Tíz és fél évvel az 56-os forradalom után, az országban olymérvű volt a szovjetellenesség, hogy még a legádázabb antiszemiták is kitörő örömmel fogadták a „zsidó” győzelmekről érkező és igen visszafogottan közölt (magyar) híreket. A mozikban szinte örömujjongás tört ki a nézőtéren, amikor a híradóban egy pillanatra mutatták a lelőtt, égő és zuhanó (egyiptomi) MÍG gépeket, vagy a sivatagi csatákban az Afrika Korps-ra emlékezető páncélosok tornyában kinn ülő bátor (izraeli) katonákat, harckocsi parancsnokokat.

A hivatalos magyar média és propaganda a náci Blitzkrieg-hez hasonlította Izrael katonai akcióját, mi több "agresszió"-ját. Ekkor jelent meg (újra) a „cionista” szó, jelző, fogalom a hazai nyomtatott sajtóban, mely a Holocaust túlélőket a 30-as évek Magyarországára emlékeztette, amikor „Palesztinába” küldték, kívánták a "szalonzsidózók" másfelekezetű honfitársaikat. Közben az „izraeli agresszió” pártját fogták, és a preventív háború jogosságát hangsúlyozták egyesek a csehszlovák kommunista pártban is, mondván a fejlett hadiiparral rendelkező Csehszlovákia 1938-ban megelőző csapást mérhetett volna náci Németországra.

A véletlenek furcsa összejátszása, hogy épp a Kiegyezés 100. évfordulóján jelentkezett a hazai zsidóság körében ez az „Izraellel vagy nélküle” jellegű identitáskeresési dilemma. Ugyanis az 1867-ben elfogadott polgári egyenjogúsági törvény kimondta:

1. § Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváníttatnak.

(1867, XVII. törvénycikk.)

Ez a császári és királyi rendelet, törvény nemcsak Magyarország, de Közép-Európa egyik legjobban asszimilált izraelita közösségét eredményezte a következő ötven évben, azaz az első világháború idejéig. Érdemes megemlíteni, hogy 1867 után a hivatalos iratokban és törvényszövegekben a korábbiaktól eltérően már egységesen az izraelita felekezet megnevezés található (és nem zsidó, héber vagy mózeshitű). Eszerint beszéltek magyar, német vagy más anyanyelvű, izraelita vallású magyar állampolgárokról.
Az első világháborút megelőző 50 évben („aranykor”) a polgári egyenjogúságban részesültek nemcsak szülőföldjüknek, de hazájuknak is tekintették Magyarországot, és úgy tűnt, hogy az állam mellett, a magyar nép is a nemzet testének, részének tekintette izraelita vallású honfitársait.

Az első világháború kitörésekor, 1914-ben az asszimilált magyar zsidóság tömegesen és önként jelentkezett a hazavédelmére, és hősiesen harcolt a frontokon. A vesztett háborút követően a közhangulat mégis ellenük fordult, amiben nagy szerepet játszott a társadalmi igazságtalanságokat radikálisan és gyorsan megváltoztatni akaró vörös (kommunista) forradalom, diktatúra. A Tanácsköztársaság 28 minisztere (népbiztosa) közül 18 volt vallását nem gyakorló zsidó származású. A kommün bukását követő, önmagát ellenforradalomnak nevező megtorlás - a fehérterror - azonban valójában pogrom volt. A bolsevik mozgalom és a zsidó nemzetiség, származás közé egyenlőségjelet tévő szélsőséges, antiszemita elemek leegyszerűsítették a dolgukat: ahelyett, hogy a vidéket járva a kommunistákat szedték volna össze, és bíróság elé állították volna, a zsidókat verték agyon, illetve akasztották fel minden tárgyalás nélkül.

Az ország jelentős területvesztése (Trianon) továbbfokozta az antiszemitizmust, és azt lassan állami szintre emelte. Ennek első jele a trianoni békeszerződés után néhány hónappal elfogadott törvénycikk, a numerus clausus volt. A sokk-sorozat (vörös terror, területvesztés) okozta antiszemita közhangulatot, csak súlyosbította a genetikának, mint tudománynak, az egyre nagyobb térhódítása. Ennek sajátos vadhajtása: a fajvédelem, elsősorban Magyarországon és Németországban lett honos. Gömbös Gyula pártot is alapított, melynek tagja lett Bajcsy Zsilinszky Endre is, akit németellenessége vitt ebbe a táborba.

1938-ra már híre sem maradt az 1867-es polgári egyenjogúságnak, és ekkor már „zsidó”-nak hívják hivatalosan is az izraelitákat. A vallás, a felekezet szerinti megkülönböztetést felváltotta a származásigazolás, bizonyítás, azaz a faji hovatartozás, és ezzel állami szintre emelkedett az antiszemitizmus. A háborút országától mindenáron távol tartani akaró (amúgy antiszemita) miniszterelnök, Teleki öngyilkossága minimalizálta azt a reményt, hogy az országgal és népével együtt a magyar zsidóság is túlélheti az Európára ránehezedő újkori középkort.

1944-re Magyarország egy olyan hely lett, ahol a hazáját (és népét) annyira szerető költőt(Radnóti), - aki vallását is feladta, feláldozta (kikeresztelkedett) magyarsága bizonyításáért, - törvényi segédlettel képesek voltak lelőni, mint egy kutyát, és ugyanezen törvény alapján, képesek voltak lemondásra kényszeríteni egy miniszterelnököt (Imrédy) egyik dédnagyanyjának származása miatt.

1945-ben a Holocaust túlélőinek személyes tapasztalataik alapján újraértékelniük kellett addigi sorsukat és el kellett dönteniük: hogyan tovább? Ha a “sérelmek” megbocsáthatatlanok, akkor el kell innen menni. A szülőföldnek hátat fordító két lehetőség között választhatott: vagy bárhova, csak innen (és Európából) el, vagy vissza az ősi földre, ahonnan az elődöket még az ókorba elüldözték, most viszont az Európában “csalódottak” egy új, modern (saját) államot hozhatnak létre. Az utóbbit választók egyúttal csatlakoztak a cionista mozgalomhoz, amit a budapesti születésű Theodor Herzl (Tivadar) indított el a XIX. század vége felé, érezve, látva annak veszélyét, hogy az antiszemitizmus Európában állami szintre emelkedhet. Mozgalma a zsidóság összefogását és Európán kívüli letelepítését, államalapítását szorgalmazta. A jeruzsálemi Sion (Zion) hegyről elnevezett mozgalmat, a Vészkorszakot megelőzően, a magyar zsidóság nagytöbbsége elutasította, vagy csak elvben fogadta el, hiszen az 1867-es polgári egyenjogúsági törvény nyújtotta (lét)biztonság önkéntes feladását egy ismeretlen újrakezdésre kevesen vállalták. Aki, pedig úgy gondolta, hogy a történtek ellenére Magyarország a hazája, hiszen itt született, ez az anyanyelve, minden ideköti, annak továbbra is el kellett fogadnia az 1867-es törvényt, miszerint ő nem „zsidó”, hanem magyar (állampolgár), és (csak) a vallása izraelita. Természetesen ezt a törvényt a befogadó nemzet minden tagjának is be kell tartania, de legalábbis tiszteletben kell tartania, hogy soha többé ne következzék be, hogy egy állampolgárt saját hazájában származása vagy vallása miatt bántódás érje, mi több megöljék.
A szovjet típusú újrend ki is használta ezeket a „sérült” embereket. Hiszen eleve „antifasiszták”, náci-ellenesek voltak, de bizonyára volt közöttük olyan is, akit a bosszú hajtott. Többségük ateista lett, mondván, ha van (vagy lenne) Isten, akkor, az nem engedte volna meg, hogy a Holocaust megtörténjék. Aki pedig megtartotta vallását, vallásosságát, azt ismét izraelitának nevezték. Mivel egy jobb világ megteremtése reményében az újrakezdés mellett döntöttek, ezért a változás, egy igazságosabb társadalmi berendezkedés, lelkes hívei lettek. Csak később jöttek rá, hogy becsapták őket. De ekkorra már a lakosság körében ismét felütötte fejét a suttogó antiszemitizmus. Nem volt véletlen az a „rémhír”, miszerint „többen jöttek vissza, mint ahányan elmentek”. Ennek valóságalapja valószínűleg abból ered, hogy 1945 előtt a megbízhatatlannak nyilvánított zsidóság tagjai nem lehettek, pl. a fegyveres erők tagjai vagy állami tisztviselők. A háború után viszont megnyíltak ezek a pályák is, amelyekre örömmel jelentkeztek az addigi kiközösítettek. Az újrend is szívesen alkalmazta a számukra megbízható egykori üldözötteket, miközben a hétköznapok világában ez úgy jelent meg, hogy „mindenhol zsidók vannak”.

Érdemes még egy picit elidőzni ennél az ominózus „többen jöttek vissza, mint ahányan elmentek” szólásnál. Már ott csúsztatás van benne, hogy „elmentek”. Mintha önként és dalolva hagyták volna el lakhelyüket, mi több, az országot ezek az emberek. De ennél is fájóbb az a tudatalatti megkülönböztetés, hogy a deportálásból vagy a frontról, a munkaszolgálatból hazatért „zsidókra” mai napig azt mondjuk, hogy „visszajöttek”, ugyanakkor a háborút megjárt (magyar, keresztény) katonákra pedig, hogy „hazajöttek”. Ez a nüánsznyi (haza vs. vissza) különbség 65 év távlatából sem bántja Magyarországon az emberek fülét. Az 1867 óta fennálló „zsidó” (nép) és „izraelita” (vallás) szó, kifejezés és fogalomkör 1948-ban - Izrael állam megalakulásával - az „izraeli” szóval, fogalommal bővült. Gyakorlatilag származástól és vallástól függetlenül mindenkit „izraeli”-nek nevezünk, aki izraeli állampolgár. A lakosság háromnegyede (75.5 %) zsidó származású, akiknek 68 %-a izraeli születésű. A fiatal országnak nincs alkotmány csak alaptörvényei. Az egyik kimondja, hogy mindenki izraeli állampolgárságot kaphat, aki bizonyítani tudja zsidó származását. Ezért Izrael állam fennmaradása, létezése már csak pszichológiailag is nagy jelentőségű, hiszen puszta létének tudata is biztonságot ébreszt az antiszemitizmus minden formája ellen.

Izrael kül- és belpolitikáját bizonyára más szempontból figyelik és értékelik azok, akiknek semmilyen érzelmi kapcsolatuk nincs ezzel az országgal és népével. Habár a keresztényvilág nem lehet közömbös Izraellel szemben, elvégre, mint II. János Pál is kinyilatkozta, 1986-ban, a római nagyzsinagógában: „Önök a mi drága szeretett testvéreink és – bizonyos módon - azt lehet mondani, hogy Önök a mi idősebb testvéreink.“

2. § Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet, ezennel megszüntettetik.

.

Az 1989-es rendszerváltás egyféle „coming out”-ot jelentett a háború után szülöttek körében. Felszabadultan kezdték kimondani és használni az egykori szitokszót, a „zsidó”-t, miközben észre sem vették, hogy ugyanúgy „zsidóznak”, mint a két háború közti antiszemiták. Sőt, az 1867-es törvény szerint egyértelműen a vallásra utaló „izraelita” szó, kifejezés nemcsak a közbeszédből, de az intézmények (hitközségek, temetők stb.) nevéből is eltűnt. Mintha a múlt, a történelem, ismeretének hiánya miatt valamiféle identitászavar állt volna be, különösen a generációváltásra készülő fiatalok körében. Ehhez valószínűleg hozzájárul(t) Izrael állam léte. Hiszen az 1867-es törvény nemcsak a törvény előtti egyenlőséget, hanem a magyar nemzethez, államhoz való tartozást is szentesítette. Ezért csak a vallást ismerte el. Ezt a szövetséget és nagyvonalú gesztust rúgta fel később az állami szintre emelt antiszemitizmus. Ha a szavak értelmét vizsgáljuk, akkor az „izraelita” a vallásra, a „zsidó”, pedig a bibliai népre utal, (és lett pejoratív, megbélyegző szitokszó a múltszázad első felétől kezdve). Kívánatos lenne mindenki számára világossá tenni (és tudatosítani), hogy aki magyarnak vallja magát, azt – ha nagyon kell - csakis vallási alapon lehet, mi több, szabad megkülönböztetni. Ennek szellemében éltek és munkálkodtak a nemzet kiválóságai, mint pl. Szerb Antal, Molnár Ferenc, Karinthy Frigyes, Petschauer Attila, vagy a magyarságát soha meg nem tagadó Teller Ede.

Ezt a zsidó-izraelita szó és fogalom közti különbséget jól szemlélteti a Münchenben nemrég létesült vallási központ, épület-komplexum: zsinagóga, Zsidó Múzeum és Izraelita Kultuszközösség (hitközség).

.

.

Kapcsoldó anyagok

Vallás vagy nemzetiség: a végtelen asszimiláció 1. (Monday, December 05, 2005)

Vallás vagy nemzetiség: a végtelen asszimiláció 2. (Monday, December 05, 2005)

Hatvan év dióhéjban (Monday, February 18, 2008)

Teleki (Saturday, September 03, 2005)

.

Hibajegyzék

Az „Index Szájbarágó” amolyan kézikönyv, a káté (katekizmus) modernkori változata akar lenni. Luther, gyerekeknek készített kiskátéja talán a legismertebb, melyből kérdés-felelet formájában sajátíthatja el a nagykorúságra, a hitben való megerősítésre (konfirmálás) készülő fiatal a vallási alapismereteket. Ennek a katekizmusnak napjaink könnyed, (nyegle) változata az index.hu Szájbarágója. Legújabb fejezete a Gázai övezettel foglalkozik, és bevezetője emígyen szól:

".....Hogy ne nézz teljesen hülyén, ha egy társaságban hozzá kellene szólnod. Hogy valaki fel merje tenni helyetted a legegyszerűbb kérdéseket. Hogy tudd, mi a téma. Ez itt a politikafóbok kiskátéja, az Index Szájbarágó...."

Hogy ne nézzenek teljesen hülyének, meg esetleg (szuper érzékeny „érintettek” társaságában) antiszemitának, a kiskáté szerzőjének, összeállítójának (Joób Sándor) is ajánlatos lenne gyűjteménye néhány pontját revidiálni. Ez itt a politikafóbok hibajegyzéke.


1. Ciszjordánia (angolul West Bank)

- a szó, kifejezés latin eredetű, és a Jordán-folyóra, mint természetes határra utal. „Cisz” = ez az oldal, „Transz” = a túloldal. A West Bank angolul nem „Nyugat Bank”-ot jelent, (hogy én is könnyedre vegyem a témát, és humorizáljak), hanem a Jordán-folyó (ezen oldalát) nyugati partját jelöli, jelenti. Megjegyzem, az 1867-es Kiegyezés után az Osztrák-Magyar Monarchia természetes határa a Lajta-folyó lett, mely egyúttal a két nyelvterület határát is szimbolizálta, és kapta nevét: a német Cisleithanien (Lajtán innen) és a magyar Transleithanien (Lajtán túl). A mai Jordániát is 1950-ig Transzjordániának, azaz a Jordán túli területnek hívták.

2. ".......az 1988 óta létező palesztin állam........"

Tévedés. A palesztin állam hivatalosan (még) nem létezik, az ENSZ nem ismerte el. Az Arafat vezette Palesztin Felszabadítási Szervezet (PLO) 1988-ban Algírban nyilatkozatot adott ki a független palesztin államról, melyben (hallgatólagosan) elismerte Izrael állam létét, és 1967 előtti határait. Az Izrael által 1967 óta megszállt területeken (Ciszjordánia és Gazai övezet) az önálló (független) közigazgatás megteremtésére hozta létre a PFSZ (PLO) a Palesztin (Nemzeti) Hatóságot.

3. Mi? A Palesztin Hatóság az egy ország?
Igen. (……) 103 ország hivatalosan elismerte, képviselete van az ENSZ-ben,……”

Tévedés. Az ENSZ-ben szavazati jog nélkül a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PLO) képviseli a palesztinai arabokat. (lásd 2. pont.)

.

4. Miért nem önálló?
Mert a határait Izrael, illetve Egyiptom ellenőrzi. A víz- és áramellátás, illetve a távközlési hálózat is Izrael kezében van. A területet folyamatos embargók és gazdasági blokádok sújtották az elmúlt években, a lakosság ki- és beutazását is tiltották vagy korlátozták. Magas a munkanélküliség, a lakosság több mint fele a szegénységi küszöb alatt él, nincs mindig víz, villany és élelmiszer. Az ország főként nemzetközi segélyekből tartja el magát. Gáza tulajdonképpen egy nagy szociális otthon, egy kőházakból álló menekülttábor, hiszen a más területekről elűzött palesztinok most itt élnek.

Csúsztatások tömkelege. Miért nem lehetne önálló, ha határait két szomszédos ország ellenőrzi? Gondoljunk csak Liechtenstein-re vagy Andorrára, esetleg Monaco-ra. Az „elmúlt évek” = 2007 nyara óta értendő, amikor a puccsal hatalomra került, és terrorszervezetként nyilvántartott Hamas miatt a palesztin állam megalakulását támogató és szorgalmazó erők gazdasági blokád alá vették az övezetet. Gáza nem (önálló) ország, mint azt Joób Sándor sugallja, hanem a születendő palesztin állam része, ahogy az a 2. pontra adott válaszban szerepel. A „más területek”-et is megnevezhette volna a szerző, hiszen a radikális palesztin szervezetek miatt Jordániából és Libanonból is távozniuk kellett a palesztinai arabok egy részének az elmúlt évtizedek folyamán.

.

5. Melyik oldalon haltak meg többen?
Az Izrael ellen 2008 decembere óta irányuló rakétatámadásokban egy katona és három civil halt meg, köztük egy ott élő beduin. A Gázai övezetben indított izraeli offenzíva alatt eddig közel 700-an haltak meg és legalább 2000-en sebesültek meg, de hivatalos adatok nem ismertek.

Már a kérdésfeltevés is az elhíresült „véralgebrára” emlékeztet, de fogadjuk el jogosságát, elvégre biztos, hogy sokak fejében megfordul ez a kérdés. A válasz azonban pontatlan, félrevezető, de nevezhetjük egyszerűen rosszindulatúnak, hiszen arról hallgat, hogy a halottak többsége egyenruhás fegyveres, azaz a Hamas katonái.

.

.

6. „….Izrael a légitámadások előtt szórólapokat szórt a Gázai övezebe. Felszólította az ott élőket, hogy bombázni fognak, és inkább ők maguk árulják el a Hamász rejtekhelyeit…..”

A szerző azt sugallja, hogy itt valami rafinált (zsidó) trükk van: az izraeli hadsereg leszórja a röplapokat, aztán ha a levegőből látják, amint az emberek elhagyják házaikat, akkor odalőnek, hiszen valószínűleg ott bújnak meg a terroristák vagy fegyverraktáraik. A valóság azonban mást mutat. A Hamas szerint nem valamiféle izraeli trükkről, hanem az Abbas vezette Palesztin Hatóság árulásáról van szó. Feltevésük szerint Abbas-ék árulták el a rejtekhelyeket az izraelieknek, ezért a Fatah hívőket szisztematikusan megölték, vagy humanitárius, „testvéri” alapon csak lábon lövik. (Jerusalem Post – amiről a magyar média hallgat)

.

.

7. Miért nem szeretik a palesztinok a zsidókat?
Mert Izrael állam 1948-as megalakulása óta több millió palesztinnak kellett elmenekülnie otthonából, akiket közvetlen vagy közvetett eszközökkel űztek el. A házaikba beköltöztek, vagy ha nem volt szükség rájuk, lerombolták az elhagyott falvakat............

Ez már több mint tévedés! Izrael állam megalakulása körül (1947-49) kevesebb, mint 800.000 arab hagyta el az ENSZ által kijelölt izraeli területeket. Az (elüldözöttek) „házaikba beköltöztek” gondolatmenet, gondolattársítás maga a burkolt, de inkább nyílt antiszemitizmus. A szerző nagyot téved, ha azt hiszi, hogy a Kelet-Európában, így Magyarországon történtek (deportált zsidók, kitelepített svábok, szlovákok, majd „osztályidegenek” házaiba, lakásaiba való beköltözés) általános jelenség. Csak egy kis logika: az 1945 előtt már Palesztina területén élt zsidóknak nem volt szükségük az arabok házaira, a cionista mozgalom épp arra épült, hogy a semmiből, (a sivatagban) új hazát teremtsenek. A holocaust túlélőkben, pedig még elevenen élt, az ami velük történt, így semmi pénzért nem költöztek volna be egy elüldözött házába. Különben az izraeliek arra a legbüszkébbek, hogy a sivatagot elhódították, termékeny „földi paradicsommá” változtatták. Talán épp ez az a pont, ahol a cionizmus valóban támadható: többre értékeli magát, mint a környező népeket. Ha innen közelítjük meg a zsidó-arab konfliktust, akkor is egyértelmű, hogy szemenszedett hazugság azt állítani, hogy „az elüldözöttek házaikba beköltözködtek”.

.

8. Kié akkor igazából az a föld, ahol most Izrael van?
A mai Izrael területét mindenki magáénak tudja, csak az a baj, hogy kizárólagos joggal. Ezen a földön évezredek óta élnek zsidók és arabok........

Vajon egy picit is elgondolkodott a szerző mielőtt ezt leírta volna?

A zsidók közel 6000 évre (idén 5769-et írnak) tudják történelmüket visszavezetni, méghozzá a Földközi-tenger, Vörös-tenger, Jordán folyó és a Golan-fennsík által határolt területen. Részletek az egyik legrégebbi könyvben, a Bibliában. Az arabok megjelenését Krisztus előtt kb. ezer évre becsülik az Arábiai félszigeten. Az iszlám naptár szerint idén 1430-at írunk, mivel Mohamed próféta Mekkából Medinába menetelének idejétől számítják időszámításukat. Az arab útlevelekben is eszerint jegyzik a születési dátumot. (a most 73 éves Mahmoud Abbas pl. 1357-ben született) Az arab vagy muzlim hódoltság (arabul Fatah) csak a Római Birodalom bukása, kettéválása után a VII. században vált világhatalmi tényezővé Észak-Afrikában, az Ibéria-félszigettől Indiáig, amikor a palesztinai zsidóság többsége már az európai diaszpórában élt. A XIX. század végén Európában felerősödött az antiszemitizmus. Ugyanekkor Oroszországban a pogromok váltak egyre gyakoriabbá. Majd vérvádi perek söpörtek végig a kontinensen. A Dreyfus ügyben pedig a francia hatóságok egy katonatisztet – mint később kiderült – származása miatt hurcoltak meg ártatlanul, kiáltottak ki bűnbaknak (német kémnek). Ez az eset ébresztette rá a budapesti születésű Theodor Herzl Tivadart, hogy a zsidóságra nagy veszély leselkedik, ha az antiszemitizmus valahol Európában állami szintre emelkedik. Mozgalmat indított a zsidóság összefogására és Európán kívüli letelepítésére, államalapításra. A mozgalom vezetői végül az ősi, bibliai földre való visszatérés mellett döntöttek. A jeruzsálemi Sion (Zion)-hegyről nevezték el mozgalmukat cionizmusnak. Herzl ötletét elvben mindenki üdvözölte, megvalósításában viszont már csak kevesen, főleg lelkes fiatalok voltak hajlandók aktívan részt venni. Az első tömeges kivándorlást az 1905-ös orosz forradalmat követő megtorlás és pogromok indították el. Majd az antiszemitizmus fokozatos állami szintű térnyerése irányította nemcsak az üldözöttek figyelmét a brit mandátumi területre: Palesztinára. Végül a Holocaust ébresztette rá a világot a zsidó állam megteremtésének szükségességére az Ígéret földjén.

.

.

9. De meg lehet oldani ezt a helyzetet F-16-osokkal és tankokkal?
Katonai szakértők szerint igen. 2006-ban Izrael megtámadta Dél-Libanont,, ahonnan akkor a Hamásszal szimpatizáló Hezbollah lőtte rakétákkal Izraelt. Azóta abból az irányból nem lőnek. ......

Pontosítás. Izrael Libanont támadta meg, mivel a bejrúti kormány képtelen volt déli határvidékétől távol tartani a Hezbollah terrorszervezetet, ill. megakadályozni a rakéták libanoni területről való kilövését. Jeruzsálem és Bejrút végül megállapodott, hogy a libanoni hadsereg képes lesz az ország déli részének őrzésére. Ez Gáza esetében nem lehetséges, hiszen a tárgyalófél a Ramallah-ban székelő Palesztin Hatóság, melynek (jelenleg) nincs ereje, hatalma az övezet ellenőrzése felett.

.

.

10. Lesz itt valaha béke?
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tűzszünetre szólított fel, és Egyiptom is megpróbál közvetíteni. Lehet, hogy lesz tűzszünet, de béke nem. Vannak szélsőségesek mindkét oldalon, akik ezt megakadályozzák, meg nehéz olyan embert találni még Gázában és Izraelben, akinek ne lennének sérelmei.

Ez több mint csúsztatás! Hiszen a kiskáté készítője egyenlőségjelet tesz egy terrorszervezet és egy parlamentáris demokrácián alapuló jogállam közé.

.

- . -

.

Végezetül néhány kérdés, melyre szívesen fogadnám a szerző objektív válaszát egy javított kiskátéban.

.
- A környező arab országok miért nem fogadták be a menekülteket, a testvéreiket 1948 óta? Miért hagyták, hagyják, hogy menekülttáborokban tengessék életüket? Amennyire az európai történelmet ismerem, se Németország (1945), se Magyarország (1920) nem tartotta, (tartja még mindig!) az elmenekült, elűzött testvéreiket a határmentén (menekült) táborokban.........

- Milyen állampolgárok a gázaik?

.

- Az arab államok miért nem adnak állampolgárságot a gázaiaknak? Esetleg kettősállampolgárságot?

.

- Milyen útlevéllel utaznak a gázaiak?

- Egyiptom miért nem tesz/tett semmit a határán fúrt alagutak ellen?

.

- Hogyan lehetséges, hogy egyiptomi területről csempészik be (alagutakon keresztül) az iráni fegyvereket? Azok honnan és hogyan kerülnek (észrevétlenül) egyiptomi felségterületre?

- Miért egy nem arab ország (Irán) támogatja, pénzeli, fegyverzi az arab terrorszervezeteket (Hamas, Hezbollah) ? - és ezt az arab országok miért tűrik el?

.

Kiegészítés

Egy kedves olvasóm hívta fel figyelmemet a Gáza név eredetére, melyről a Joób-féle kiskáté ezt írja:

Miért hívják Gázai övezetnek?
Gáza városa után nevezték el így, ami arabul tövisest jelent. ………

Nem tudom, a szerző honnan vette ezt a („tövises”) fordítást és értelmezést, elnevezést, mivel az Interneten sehol sem találom. Pontosabban, több helyen (wikipedia, abarim publication) is megtaláltam Gáza nevét és jelentését, igaz nem arabul, hanem héberül, méghozzá (bibliai) óhéberül, mi több „kánaánitul”, ami annyit jelent, mint erős (strong). A város arab nevének értelmének, eredetének keresése közben visszatérő utalás volt, hogy Gaza a világ egyik legrégebbi városa, és arab neve a héberből származik, amit magyarra „erődítmény”-nek lehetne fordítani (az angol stroonghold közvetítésével). De már az egyiptomiak is megemlítik vagy 1500 évvel Krisztus előtt, méghozzá Gazzat néven, aminek kb. a „díjazott város” a jelentése. Sőt, az arabok a Gazzat Hamish néven is szokták említeni, ami Mohamed próféta dédapjára Hamish-ra utal, mivel állítólag itt, Gáza városában, temették el. Gaza különben jelentős kikötő és kereskedelmi központ volt az ókorban Egyiptom és Szíria közötti karavánút mentén. Ezenkívül bibliai vonatkozása is van, hiszen Gaza a színhelye a Sámson és Delila történetnek.

.

Fejlemény (09.01.2009)

Úgy tűnik az index.hu (tán maga Joób Sándor) is olvasta ezt a „Hibajegyzék”-et, mert vasárnap koradélután ( 2009. 01. 09., 17:42 Frissítve: 4 órája) a Palesztin Hatóságra vonatkozó részt (nálam 2. és 3. pont) minden külön értesítés vagy megjegyzés nélkül javították, pontosabban: teljesen átírták. A többi hülyeség javítása még hátra van, pl. Gáza arab nevének jelentése, vagy az erősen antiszemita gondolattársításra utaló, abszolút alaptalan állítás, miszerint "a palesztinok azért nem szeretik a zsidókat", mert azok, (az elmenekültek) "házaikba beköltöztek".

.

Kapcsolódó anyagok

A gázai valóság (Monday, January 05, 2009)

Hatvan év dióhéjban (Monday, February 18, 2008)

.

.

A gázai valóság

Az utóbbi idők történéseinek (jobb) megértéséhez érdemes közelebbről szemügyre venni a Palesztin Hatóság és a Hamas történetét.

A norvég fővárosban tartott titkos tárgyalások eredményeként megszületett Oslói Egyezmény következtében 1994-ben létrejött a Palesztin Nemzeti Hatóság (The Palestinian National Authority). Erre a szervezetre bízták a palesztiniai arabok lakta területek közigazgatását, azaz Izrael államtól keletre fekvő Cisz-Jordánia, valamint a (dél)nyugatra található Gázai övezet kormányzását. Az Izrael állam és a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) között létrejött megállapodás (Oslói Egyezmény) értelmében a Palesztin Hatóság az elkövetkező öt évben megteremti egy államalapítás lehetőségét az 1967 óta Izrael által megszállt területeken.

A Palesztin Hatóság gyakorlatilag az egykor Arafat vezette PFSZ-nek van alárendelve, hiszen létrejöttét is ennek köszönheti. Az Izrael által elismert tárgyalófél, a palesztiniai arabok képviselője, a Palesztin Felszabadítási Szervezet, melynek neve ma már (nemzetközi színten) egybeforrt a palesztin néppel. Az ENSZ-ben például „Palesztina” néven a PFSZ képviseli a megszállt területek lakóit, sőt a Közgyűlésben is szavazati jog nélkül az Arafat alapította szervezet van jelen, nem pedig a Palesztin Hatóság.

Az Oslói Egyezmény-ben előirányzott öt éves terv azonban nem valósult meg, annak ellenére, hogy a nemzetközi közvélemény és a világ vezető hatalmai nagy reményekkel és bizakodással tekintettek a Palesztin Hatóságra és annak munkájára. Az USA és az EU dollár milliókkal, ha nem milliárdokkal támogatta az államalapítás előkészületeit. Mindez 2006-ban megváltozott, amikor is a palesztin parlamenti választásokon a Gázai övezetben a PFSZ egyik szélsőséges szervezete, (egyben az Arafat alapította al-Fatah riválisa), a Hamas került hatalomra. A nemzetközi politika színterén - élén az Egyesült Államokkal és az EU-val – a Hamas-t terror-szervezetként tartják számon, ezért a Palesztin Hatóságoknak addig folyósított támogatásokat megvonták.

A Palesztin Hatóság az Oslói Egyezmény értelmében 30 ezer fős rendfenntartó, rendőri feladatot ellátó fegyveres szervezetet tarthat fenn, ezzel szemben az egyenruhások számát 40-80 ezer főre becsülik. Az államalapítási folyamattal egy időben Izrael a területek függetlenségét, önállóságát jelezve egyre kevesebb palesztin „vendégmunkást” fogadott, illetve munkaerő piacát (megbízhatóbb) nem arab külföldiek előtt nyitotta meg. 2005 szeptemberében, pedig egyoldalúan kivonult a Gázai-övezetből. Izrael biztonsági intézkedései komoly kihatással voltak a palesztin gazdasági helyzetre, különösen a Gazai övezetben, ahol a CIA évkönyve szerint a lakosságnak majdnem a fele (45,7%) a szegénység (nyomor) határ alatt él.

A kialakult helyzetért egyértelműen a politikát, azon belül is a Hamas terrorszervezetet teszik felelőssé. Ez a szervezet 1987-ben alakult az egyiptomi Muzlim Testvériség szervezet palesztin szárnyából, és célkitűzése Izrael megsemmisítése. A legtöbb Izrael elleni támadás, elsősorban a védtelen polgári lakosság elleni öngyilkos-merényletek, szervezése és végrehajtása e szervezet számlájára irható. Ugyanakkor szociális hálózatot tart fenn mindenekelőtt a Gazai övezetben, ami miatt népszerű a lakosság körében. Ennek köszönhető, hogy a 2006-os palesztin parlamenti választáson jelentős szavazatot szerzett. A parlamentáris többséget azoban sem sikerült megszereznie, ennek ellenére külön kormányt hozott létre a Gazai övezetben, amely nemzetközi felháborodást váltott ki. Kanada, az Egyesült Államok, az EU (így Magyarország is!), Izrael és Japán terrorszervezetnek nyilvánította. Jordánia betiltotta, ottani vezetője, Khaled Mashal Damaszkuszba menekült. Ausztrália és az Egyesült Királyság csak a Hamas katonai szárnyát (Izz ad-Din al Qassam Brigades) tekinti terrorszervezetnek.

A 2006-os választást követő gazai hatalomátvétel miatt a Palesztin Hatóság nevében Mahmoud Abbas elnök a Hamas-t törvényen kívülinek nyilvánította, miután azokon a helyeken, ahol a terrorszervezet tagjai kerültek hivatalba, a PH embereit elűzték.

A gazai helyzet egyre elviselhetetlenebbé vált. A hivatalos, nemcsak Izrael által, de nemzetközileg is elismert Palesztin Hatóság tehetetlen volt. A terrorszervezet, pedig egyre több támadást intézett Izrael, illetve a gázai határ menti izraeli települések, polgári személyek és létesítmények ellen. Mivel az izraeli hatóságok megtalálták a módját az öngyilkos-merényletek megelőzésére, mindenekelőtt a gázai határvonal hermetikus lezárásával, a Hamas rakétatámadásokkal próbálta Izrael elleni terrorakcióit folytatni. Ezt az áldatlan állapotot igyekszik most (2008 december - 2009. január) végérvényesen Izrael állam megoldani. Elemzők szerint ez nehezen fog megvalósulni, mivel a nemzetközi közvélemény – a bulvárosodott, szenzációhajhász, érzelmekre ható média jóvoltából – nem érdekelt a hiteles, tárgyilagos, pártatlan tények megismerésében, melyek közé tartozik a Hamas szociális hálózatának népszerűsége a gázai palesztinok körében is.

.

Előzmény

Hatvan év dióhéjban (Monday, February 18, 2008)

.

.

A nulladik év rejtélye

Sokszor és sokan feltették már a kérdést: volt-e 0, azaz nulladik év vagy sem. Időszámításunk első éve a „nulladik” vagy az "egyes", az első volt?

A kérdést én másként tenném fel: Vajon miért január elsejétől számítjuk időszámításunkat, mikor Jézus születése dec. 25.-én 00:00 órakor volt? (ezért van éjféli mise! - amit állítólag Árpád-házi Szt. Erzsébet kezdeményezett) Nos, utána jártam! Izraelben rákérdeztem (nem most!), hogy mikor metélik körbe a fiúgyereket. A válasz: a NYOLCADIK napon, (mert akkor már biztos, hogy megmarad). Így vált előttem világossá a január elsejei "eltolódás".

Különben Jézus születését 525-ben megállapító(?) Dionysius (Dénes) Exiguus atya igen okos ember lehetett, hiszen így megoldotta a "nulladik év" problémáját is!

"Mindenkit szeretettel üdvözlök Krisztus Urunk körülmetélésének ünnepe alkalmából!"

BUÉK