Csak "zsidót" gyilkolni háborús bűn?
A Népszava hétvégi (szeptember 26.) melléklete, a Szép Szó, „Bűn és büntetés” címmel mutatta be Képíró Sándort, aki a Simon Wiesenthal Központ (SWK) toplistáján, a 10 legkeresettebb (körözött?) *náci* háborús bűnös között a második helyen szerepel. Ezzel kapcsolatban volna néhány észrevételem.
A történelemben „nagyrazzia” néven elhíresült (újvidéki) vérengzés előzménye, hogy a Bácskában, az ún. Sajkásvidéken, a magyar csendőrség és honvédség járőrszolgálat közben tűzharcba keveredett egy tanyán rejtőzködő partizáncsoporttal, amelynek néhány katona is áldozatul esett. Ennek megtorlása volt a tömeggyilkosságba torkollott újvidéki nagyrazzia, melynek hivatalos indoklása szerint a vajdasági, Duna-menti városba bemenekült partizánok felkutatása volt a célja.
Képíró neve azonban nemcsak a hadbírósági, majd népbírósági peranyagokban jelenik meg, hanem Cseres Tibor „Hideg napok” című könyvében is, sőt, az abból készült Kovács András filmben is. Képíró hadnagyot Őze Lajos alakította.
A Népszavában közölt keretes lista címében csak a „háborús bűnös” kifejezés szerepel, pedig a SWK eredeti megfogalmazása szerint ez a *náci* háborús bűnösök listája. Ez azért is fontos és érdekes, mert – egy kivétellel – a toplistán szereplők egyike sem német, vagy egykori náci párttag. Valamennyiük kollaboráns, akik bizonyos előnyökért vagy meggyőződésből vettek részt a megszállók kegyetlenkedéseiben, gyilkosságokban. Ebből a sorból csak Charles Zentai Károly lóg ki, hiszen ő mindvégig magyar (királyi) katona volt, aki („önszorgalomból”) brutális előjárói kezére juttatott egy zsidó fiút, majd közösen halálra verték.
A listát olvasva szembetűnő, hogy Efraim Zuroff, a jeruzsálemi SW Központ igazgatója, nem a több mint 3000 ártatlan ember életét követelő délvidéki gyilkosságok (nagyrazzia) miatt kéri, mi több, követeli Képíró bíróság elé állítását, hanem a zsidóság elleni bűntett miatt. Ez az a pont, ahol (Bajcsy Zsilinszky Endre szellemében) felvetődik a mindenkori magyar vezetés, kormány, hatóságok felelőssége, akik az elmúlt 65 évben semmit sem tettek a háborús bűntettek és elkövetőik felkutatására, felelősségre vonására. Magyarán: ha nincs Zuroff (a SWK) és nincsenek a „zsidók”, akkor most nincs se Képíró, se Zentai ügy. Magyarország semmit sem tett és tesz a *náci* és más háborús bűnösök felkutatása érdekében. Képíró sem kerülne a hatóságok és a közvélemény látókörébe – annak ellenére, hogy neve és személye könyvben és filmen országszerte ismert(!) – ha az újvidéki mészárlásnak nem lennének „zsidó” áldozatai.
De, vajon mi lenne, ha a többi nemzet is oly szorgosan gyűjtené és kutatná fel a gyilkosokat, mint azt a zsidóság teszi? Mily hatalmas munka (és szégyen, valamint valódi szembenézés a múlttal) zúdulna a magyarokra, Magyarországra, ha a „zsidók” mellett az ukránok, románok, szerbek, szlovákok, ruszinok stb. is jelentkeznének az ellenük elkövetett háborús bűnök, (tömeg)gyilkosságok elkövetőinek bíróság elé állítása igényével? Például az észak-erdélyi Szilágynagyfalu, Ipp vagy Ördögkút területén elkövetett mészárlások emlékének ébrentartása céljából (a magyarországi köztudatban).
Csak halkan jegyzem meg, hogy az újvidéki vérengzés egyik elkövetőjéről, a Népszava-cikkben gonosztevőnek titulált (vitéz) Grassy Józsefről, aki 1944. október 15. után, mint SS-parancsnok tért vissza Magyarországra, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem honlapján (kattints rá!), mint az egykori Hadiakadémia (a Ludovika) tanáráról, valóságos dicshimnusz olvasható tanítványaitól.
Különben, Képíró 1996-os hazatérését megelőzően állami garanciát kapott, hogy nem lesz bántódása. Hazatelepülési igénye benyújtásakor a buenos aires-i magyar nagykövetség erről írásban biztosította. Ugyanakkor a brit The Sun szerint Képíró Sándor nevű személy nem szerepel az argentin bevándorlási nyilvántartásban. A londoni bulvárlap ezzel arra céloz, hogy Képíró feltehetően álnéven élt a dél-amerikai országban.
A történelemben „nagyrazzia” néven elhíresült (újvidéki) vérengzés előzménye, hogy a Bácskában, az ún. Sajkásvidéken, a magyar csendőrség és honvédség járőrszolgálat közben tűzharcba keveredett egy tanyán rejtőzködő partizáncsoporttal, amelynek néhány katona is áldozatul esett. Ennek megtorlása volt a tömeggyilkosságba torkollott újvidéki nagyrazzia, melynek hivatalos indoklása szerint a vajdasági, Duna-menti városba bemenekült partizánok felkutatása volt a célja.
Képíró neve azonban nemcsak a hadbírósági, majd népbírósági peranyagokban jelenik meg, hanem Cseres Tibor „Hideg napok” című könyvében is, sőt, az abból készült Kovács András filmben is. Képíró hadnagyot Őze Lajos alakította.
A Népszavában közölt keretes lista címében csak a „háborús bűnös” kifejezés szerepel, pedig a SWK eredeti megfogalmazása szerint ez a *náci* háborús bűnösök listája. Ez azért is fontos és érdekes, mert – egy kivétellel – a toplistán szereplők egyike sem német, vagy egykori náci párttag. Valamennyiük kollaboráns, akik bizonyos előnyökért vagy meggyőződésből vettek részt a megszállók kegyetlenkedéseiben, gyilkosságokban. Ebből a sorból csak Charles Zentai Károly lóg ki, hiszen ő mindvégig magyar (királyi) katona volt, aki („önszorgalomból”) brutális előjárói kezére juttatott egy zsidó fiút, majd közösen halálra verték.
A listát olvasva szembetűnő, hogy Efraim Zuroff, a jeruzsálemi SW Központ igazgatója, nem a több mint 3000 ártatlan ember életét követelő délvidéki gyilkosságok (nagyrazzia) miatt kéri, mi több, követeli Képíró bíróság elé állítását, hanem a zsidóság elleni bűntett miatt. Ez az a pont, ahol (Bajcsy Zsilinszky Endre szellemében) felvetődik a mindenkori magyar vezetés, kormány, hatóságok felelőssége, akik az elmúlt 65 évben semmit sem tettek a háborús bűntettek és elkövetőik felkutatására, felelősségre vonására. Magyarán: ha nincs Zuroff (a SWK) és nincsenek a „zsidók”, akkor most nincs se Képíró, se Zentai ügy. Magyarország semmit sem tett és tesz a *náci* és más háborús bűnösök felkutatása érdekében. Képíró sem kerülne a hatóságok és a közvélemény látókörébe – annak ellenére, hogy neve és személye könyvben és filmen országszerte ismert(!) – ha az újvidéki mészárlásnak nem lennének „zsidó” áldozatai.
De, vajon mi lenne, ha a többi nemzet is oly szorgosan gyűjtené és kutatná fel a gyilkosokat, mint azt a zsidóság teszi? Mily hatalmas munka (és szégyen, valamint valódi szembenézés a múlttal) zúdulna a magyarokra, Magyarországra, ha a „zsidók” mellett az ukránok, románok, szerbek, szlovákok, ruszinok stb. is jelentkeznének az ellenük elkövetett háborús bűnök, (tömeg)gyilkosságok elkövetőinek bíróság elé állítása igényével? Például az észak-erdélyi Szilágynagyfalu, Ipp vagy Ördögkút területén elkövetett mészárlások emlékének ébrentartása céljából (a magyarországi köztudatban).
Csak halkan jegyzem meg, hogy az újvidéki vérengzés egyik elkövetőjéről, a Népszava-cikkben gonosztevőnek titulált (vitéz) Grassy Józsefről, aki 1944. október 15. után, mint SS-parancsnok tért vissza Magyarországra, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem honlapján (kattints rá!), mint az egykori Hadiakadémia (a Ludovika) tanáráról, valóságos dicshimnusz olvasható tanítványaitól.
Különben, Képíró 1996-os hazatérését megelőzően állami garanciát kapott, hogy nem lesz bántódása. Hazatelepülési igénye benyújtásakor a buenos aires-i magyar nagykövetség erről írásban biztosította. Ugyanakkor a brit The Sun szerint Képíró Sándor nevű személy nem szerepel az argentin bevándorlási nyilvántartásban. A londoni bulvárlap ezzel arra céloz, hogy Képíró feltehetően álnéven élt a dél-amerikai országban.
.
Labels: háborús bűnös, Wiesenthal, Zuroff