Ócska trükk - csak magyaroknak!
Vonattal szoktam közlekedni München és Budapest között. Sok mindent átéltem, megtapasztaltam már ezen az úton, útszakaszon, de eddig semmi olyan nem történt, ami blogbejegyzés megírására késztetett volna. Most azonban ez a figyelmeztetés kikívánkozik belőlem, mert úgy érzem, nagyon aljas trükkel élnek vissza egyesek a magyar emberek jóhiszeműségével, mi több segitőszándékával, főleg a szeretet ünnepe közeledtével, az ajándékozás időszakában.
Legalább félórával indulás előtt kinn szoktam lenni a müncheni pályaudvaron, és elsők között felszállni, hogy a csomagomnak jó (és jól látható) helye legyen, mivel ünnepek környékén igencsak sok csomaggal közlekednek (elsősorban) a hazaigyekvők. Bevallom, bizalmatlan vagyok. Nem szeretném, ha tudtom nélkül, valaki lesegítené böröndömet a vonatról. Megjegyzem az erre vonatkozó figyelmeztetést a hangos bemondó csak (már/még) magyar területen közli az utasokkal, kizárólag magyarul. A német és angol nyelvű változatban ez a lopás elleni figyelmeztetés nem szerepel.
Piciny kitérő. A budapesti 4-6-os villamoson csak magyarul mondják be, hogy melyik oldalon van/lesz a leszállás. A szerencsétlen, hülye külföldi majd úgy is észreveszi. Ilyen a kulturált, előzékeny és udvarias BKV vagy BKK.
Vissza Münchenhez! Indulás előtt kb.15 perccel az egylégterű vagonra felszáll egy izgatott kinézésű, kétségbeesett hátizsákos fiatalember és már az ajtóban elkiáltja magát:
- Van itt, aki magyarul beszél? Van itt, aki Pestig megy?
Aztán, ha valaki önként jelentkezik, a tag rögtön rátér a lényegre:
- Tudna 30 eurót kölcsön adni, Kelenföldön vár a rokonság és ott azonnal visszaadom. Ennyi hiányzik a jegyemhez, és másként nem tudok hazamenni.
Bevallom, nem szoktam magyarul megszólalni, így az ilyen eset hidegen hagy. Habár már máskor is hallottam ezt a szöveget. Eleinte sajnáltam is a bajbajutott szegény honfitársat. Most azonban az egyik utas – ugyancsak egy fiatalember – felkiáltott:
- Menj innen ezzel a trükkel! Egyszer már átvertél!
A láthatóan zavarba jött „bajbajutott” kínos mosollyal csak annyit mondott: Bocs haver. Mire én is megszólaltam, mert ekkor már én is felismertem ezt az alakot. Rám már mérgesen nézett, majd gyorsan továbbállt.
Aztán a Münchenben dolgozó, átvert sráctól megtudtam a trükköt, a nagy átverést. Barátnője itt (München) volt nemrég látogatóban, és kikísérte a Pestre induló vonathoz. Kb. 10 perccel az indulás előtt ugyanez a rémült tekintetű, ugyanezzel a szöveggel lépett be a kocsiba. A lány nagyon megsajnálta és együttérzett a „bajbakerült”-tel. Hiába mondta a kint dolgozó párja, hogy neki valami nem tetszik. Odaadták a kért 30 eurót. Később a Münchenben dolgozó srác leszállt és integetett kedvesének, majd észrevette, hogy a hátizsákos „bajbakerült” ugyancsak lemaradt a vonatról. Meg is szólította:
- Hát, Te itt?
Mire a „bajbakerült”:
- Igen, lekéstem, majd a következővel megyek.
Naponta öt vonat van Bpestre, ha csak minden vonaton egy jóhiszeműt sikerül bepaliznia, akkor az napi 150 euró tiszta (adómentes) „bevétel” !!!
A kárvallott fiút megkérdeztem, miért nem tett (tesz) ellene semmit? Azt válaszolta, őt igazából nem érdekli, hogy hasonkorú és sorsú honfitársai miből élnek, de az nagyon bosszantja, hogy csalással többet keresnek, mint (pl. ő) munkával.
Mondtam, kár, hogy nem fényképeztük le mobillal, mert feltehetnénk az internetre, Facebook-ra, hogy ezzel segítsük a hiszékeny, és könnyen hülyére vehető magyarokat. Ezt ellenezte. Nem tudom miért? Talán félt, hogy magára haragítja ezt a bandát? Aztán tovább gondoltam, valójában semmit sem lehet ellenük tenni. Hiszen, nem kéregetnek, nem molesztálják az utasokat. Ráadásul csak magyarul beszélnek, és szedik rá a gyanútlan, segítőkész embereket. A müncheni vasútrendészet tehetetlen, hiszen a szemükben ez nem bűncselekmény, különben is nagyon nehezen bizonyítható, hiszen az utasokat nem molesztálják, csomagokat nem lopnak, azokat nem dézsmálják, ráadásul csak a magyarul tudókkal elegyednek szóba és szedik rá őket. Ezért nehéz ellenük fellépni.
Aki ezt kitalálta, az Orbánnál is jobban ismeri a magyar lelket és a jogszabályokat. Nem tudom, lehet-e egyáltalán ellene védekezni. Talán az egyetlen, ha felhívjuk az utazók figyelmét.
Mint hallottam, ezt a trükköt Bécsben is használják, főleg az első osztályon, ahol jobbmódúak utaznak, így (talán?) jobban megsajnálják, és könnyebben adakoznak a "rászoruló"-nak. Különben úgy tudom, ezt a trükköt Pesten is alkalmazzák a nemzetközi vonatokon…..
Jól lenne, ha minél több helyre eljutna ez a figyelmeztetés.