Az "ausztrál modell", ahogy azt a populisták kiforgatják

 

Az utóbbi időben sokszor és sokhelyütt hallani, hogy az ausztrál bevándorlási törvény és annak szigorú alkalmazása a legmegfelelőbb az utóbbi évek népvándorlás szerű emberáradatának megfékezésére. Erről számol be a melbourne-i „The Age” hétvégi száma (23.06.18.), melynek címe: „Ausztrália menedékkérőkkel szembeni szigorától visszhangzik a világ” (Australia's hard line on asylum seekers echoes around the world). A szerző megpróbál magyarázatot keresni, vajon mitől és miért olyan népszerű az „ausztrál modell”, amit valójában senki sem ismer, csak a politikusok, főleg a populisták hivatkoznak rá egyre gyakrabban világszerte, különösen Európában.

Mint arra a cikk is utal, a tömegtájékoztatás legnagyobb bűne, hogy nem tesz különbséget menekült és bevándorló között, mindenki „migráns”, ráadásul tanulatlan, képzetlen és muszlim. Ez a populista (szélsőséges) felfogás különösen a magyar állami vezetésre jellemző. Tudatlanságban tartani a népet, ahelyett, hogy elmagyaráznák, mi különbség van a menekült és a bevándorló között. Amíg a menekült valamilyen (politikai, vallási, stb.) üldöztetés, vagy háborús veszély miatt kényszerül (egy szál ruhában, vagy némi személyes holmival) szülőföldjét elhagyni, addig a bevándorló az újrakezdéshez minden ingóságát magával viheti, elvégre a jobb életkörülmény reményében „települ át”, és sok helyütt az első perctől élvezi választott hazája állampolgárainak alanyi jogon járó előnyeit. Természetesen annak megállapítása, hogy ki menekült, és ki bevándorló, állami feladat. Épp, úgy, mint az illegális határátlépés megítélése, különösen, ha az illető nem üldözött, azaz menekült státuszra nem jogosult.

Legutóbb Trump, (republikánus párti) amerikai elnök, „csiripelt” (tweet) arról, hogy a földkerekség leggonoszabb bűnözői használják fel a gyerekeket, hogy az Egyesült Államok területére léphessenek. Az amerikai elnökkel nem szimpatizáló („baloldali”? ,balliberális”?) média felháborodásából csak az maradt ki, hogy a gyerekekre vonatkozó jelenlegi amerikai bevándorlási törvényeket még (a demokrata párti) Obama elnök idején hozták. A demokraták ugyanis emberségessé akarták tenni azt a gyakorlatot, hogy az illegálisan érkezők gyermekeit a jövőben ne válasszák el szüleiktől. Ez a nemes gondolat azonban a visszájára sült el, mert ez azt jelentette, hogy aki gyerekkel érkezik illegálisan Amerikába, azt nem lehet letartóztatni, börtönben vagy fogdában tartani. Ezen akart szigorítani Trump elnök azzal, hogy az ország területére illegálisan érkező szülőket igenis le kell fogni, a velük levő gyerekeket pedig különválasztani. Az elnöki rendelet azonban nem részletezte mi legyen ezekkel a kiskorúakkal, amíg szüleik jogi helyzete tisztázódik.  A kirívó esetekről azonnal beszámolt a Szabadvilág médiája, például arról a dél-texasi gyakorlatról, ahol a szüleiktől elválasztott kiskorúakat betonpadlós „ketrecekben” tartják. Trump végül salamoni döntést hozott: a gyerekek együtt maradhatnak a szüleikkel. Viszont ellentétben az obamai gyakorlattal, a szülők nem szabadlábon, hanem gyerekeikkel együtt fogdában várják további sorsuk alakulását.
 

Csak emlékeztetőül, az orbáni gyakorlat is ez volt 2015-ben, amikor a miniszterelnök felesége, Lévai Anikó, a világközvélemény megnyugtatása céljából állt a kamerák elé,

 

amiről az MTI imígyen számolt be.

"Ilyen helyezettel, amely most van, nem nézett még szembe sem az ország, sem a civilszervezetek" – fogalmazott Lévai Anikó, az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete, aki azt is hangsúlyozta, hogy ebben a helyzetben mindenkinek a saját dolgát kell elvégeznie: az államnak az olyan állami feladatokat kell ellátnia, mint a határőrizet és az emberek védelme, nekünk, civileknek pedig azok szerinti erkölcsi és morális normák szerint kell eljárni, amit a lelkiismeretünk diktál".

 

 

A francia határőrséget azzal vádolják, hogy egy 12 éves gyereket étlen-szomjan (víz és élelmiszer nélkül) tartották egy cellában.  A gyerekek szembeni embertelen fellépés került napjainkra a migrációs téma középpontjába, amiről a magyar média mélyen hallgat, miközben az állami média kizárólag a migránsok erőszakoskodásáról számol be, mintha az mindennapos lenne az EU nyugat-európai tagállamaiban. A valóság ismertetése helyett egy romantikus középkori álomvilág, a „kereszténység megvédése” a kormány propagandája. Ebben persze vannak követőik, elsősorban a nacionalizmusra építő és a gyűlöletre alapozó szélsőjobboldali európai populisták.
 

Nemigen jutott el a magyar közvéleményhez az sem, hogy Niger (nem azonos Nigériával!) megállapodást kötött, hogy ideiglenesen befogad líbiai menekülttáborokban embertelen körülmények között tartottakat, akik jogi helyzetük elbírálásra várnak. Így akarják megakadályozni, hogy a szerencsétlenek átkeljenek a Földközi-tengeren. Az EU egy széleskörű megállapodáson dolgozik, aminek első csúcstalálkozóját az orbáni Magyarország megvétózta! Ezért, most az EU (különösen Franciaország – Macron) az egész szövetségi rendszer átalakításán gondolkodik és dolgozik, mert tűrhetetlen, hogy egyes tagországok csak a gazdasági előnyöket élvezik, és a szolidaritásnak, az egymás megsegítésének még a minimumát sem hajlandók teljesíteni. Az előző olasz kormány megállapodást kötött dél-líbiai törzsekkel, egy un. „alternatív gazdaság” létrehozására, mely „ellensúlyozná” az embercsempészet megszűntetése miatt kieső bevételeket.
 

A jelenlegi, populista olasz kormány felrúgva ezt a (hallgatólagos) megállapodást, nem engedte kikötni a menekülteket szállító emberjogi és jótékonysági (civil) segélyszervezetek hajóját. A jelenlegi olasz miniszterelnök-helyettes és egyben belügyminiszter Matteo Salvini, kijelentette: „Olaszország többé nem akar részese lenni ennek az illegális migráns üzletnek, ezért keressenek más kikötőket.” Salvini különben régóta hangoztatja, hogy az „ausztrál bevándorlási modell” a legjobb a világon. Mottója: „mi fogjuk eldönteni, ki jöhet ebbe az országba, és a körülményeket is, hogy hogyan”.
 

Ennek a mottónak az eredeti alapötlete John Howard (egykori) ausztrál miniszterelnöktől származik, aki 2001-es választási ígéretében jelezte, hogy „…vitathatatlan (uncompromising)  alapvető joga ennek az országnak (Ausztrália), hogy megvédje határait….” Ezt a gondolatot visszhangozta Trump elnök is a napokban, amikor azt „csiripelte” (tweet): „….ha nincs országodnak határa, akkor országod sincsen…”  (“If you don’t have borders, you don’t have a country!”)
 

Vajon a világ miért pont most szentel ekkora figyelmet a példánkra? Mi vagyunk a felelősek? Ha igen, akkor Európának és az USA-nak miért kellett másfél évtized, hogy utolérjen?  Vagy csak egy könnyű, egyszerű esettanulmány vagyunk, amit egyesek adoptálni akarnak, aminek valami nagyobb ügy van a háttérében?  - teszi fel a kérdést az cikk szerzője (Nick Miller) a The Age és a SMH európai tudósítója.
 

A The Age cikke elsősorban az ausztrál-amerikai kapcsolatokra irányítja a figyelmet. Mindezek alapja egy 2017. januári telefonbeszélgetés, amit „kiszivárogtattak”, és amiben Trump, amerikai elnök és Turnbull, ausztrál miniszterelnök, országaikat érintő kérdésekről (határellenőrzés és nemzetbiztonság) beszélt, tárgyalt.

 

Akkor Turnbull emlékeztette az új amerikai elnököt, hogy beszélt Trump vejével (Jared Kushner) és a Fehér Ház néhány tanácsadójával, elsősorban bevándorlási és nemzetbiztonsági szakemberrel, akiknek nagyon hasonló a gondolkodásuk az ausztrálokéhoz. Turnbull pont akkor telefonált Trump-pal, amikor az amerikai elnök megtiltotta a muszlim országokból érkező menekültek beengedését.  Az ausztrál miniszterelnök válaszul jelezte, hogy országa épp most engedélyezte 12.000 szíriai menekült befogadását. A baráti beszélgetés egy pontján Turnbull javasolta, hogy az USA vegye át, fogadja be a Manus szigeten és Nauru-n fogva tartott illegális bevándorlókat. Trump először beleegyezett a csónakokon érkezettek átvételében, majd amikor az ausztrál miniszterelnök elmagyarázta az ausztrál hozzáállást, miszerint „ha megpróbálsz csónakkal Ausztráliába jönni, és Te vagy a világ legjobb (legismertebb, leghíresebb) embere, akkor sem engedünk be!” Ekkor Trump közbevágott:  „..Ez egy jól ötlet. Minekünk is ezt kellene csinálnunk. Te rosszabb vagy, mint én…” (“That is a good idea. We should do that too. You are worse than I am.”)
 

Trump-nak nagy szüksége volt egy szigorúbb határvédelemre, de ahelyett, hogy az ausztrál gyakorlatot vett volna át, ill. fejlesztett volna tovább, Trump olyan szélsőjobbos bevándorlás ellenes tanácsadókkal vette körbe magát, mint Steve Bannon és Stephen Miller.

2015 júniusában, amikor Trump bejelentette elnökjelöltségét, már arra panaszkodott, hogy „Mexikó nem a legjobbakat küldi Amerikába, hanem azokat, akik kábítószert, bűnözést és erőszakot hoznak, azaz nem a megfelelő embereket.”
 

Majd az ausztrál miniszterelnökkel beszélve megjegyezte: „nincs védelmünk, alkalmatlanok vagyunk, nem tudjuk, mi történik, ezért ennek véget kell vetni, méghozzá mihamarabb.”

Februárban, a Fehér Házban, Trump megdicsérte Turnbull-t az ausztrál rendszerért, jelezve, hogy „az nagyon sikeres és reméljük, hogy a nyomdokaiban leszünk.”
 

2017 februárban az első kongresszusi beszédében Trump közölte: „abból az egyszerű és nagyon fontos okból lett (amerikai) elnök, hogy Amerika saját állampolgárait tegye az első helyre.” (America must put its own citizens first”).
 

Közölte: a jelenlegi rendszer az alacsony képzettségű bevándorlóknak kedvez, és ígéretet tett, hogy a rendszert olyanra formálja, mint a kanadai, ausztrál és hasonló (bevándorló) országoké.
 

Trump retorikája kiemeli a bevándorlás és a bűnözés közti kapcsolatot, ami sokkal hangsúlyosabb nála, mint az ausztrál politikusoknál, akiknél csak időnként jön elő, hogy a menedéket kérők között terroristák is lehetnek. Ugyanakkor Trump szerint a szigorú határvédelem életbevágó az amerikai bűnbandákkal való leszámolásban is, akiknek többsége - a hatóságok szerint - illegális bevándorló.
 

 

Trump véleménye az európai (EU) helyzetről.

„Németország népe vezetőik ellen fordul, ahogy a migráció megrázza az amúgy is törékeny berlini koalíciót” – írta Trump, majd így folytatta: „A bűnözés emelkedik. Nagy hibát követtek el Európa szerte azzal, hogy emberek millióit engedték be, akik nagyon és erőszakkal megváltoztatták a kultúrát. Nem akarjuk, hogy ami Európában történik a migrációval, az nálunk is megtörténjék!”

 

Való igaz, Európában emelkedik a migráció-ellenesség, aminek a jobboldali populista pártok a nyertesei. Tavaly a francia választáson a Nemzeti Front a második legtöbb szavazatot szerezte. Németországban pedig az „Alternatíva Németországért” a politikai paletta példa nélkül álló szeletjét szerezte meg a parlamenti választásokon, mely Merkelnek okoz nagy és nyomasztó fejfájást. Idén pedig Olaszországban került hatalomra a szélsőjobbos, migráció-ellenes (Északi) Liga partnerségben a politikai ambiciózus populista Öt Csillag Mozgalommal.

 

 

Egy 2017-ben készült felmérés szerint – Finnország kivételével – az európai országokban a válaszadók többsége „aggódott” vagy „nagyon aggódott” a migráció miatt. 2015-ben a jó Öregkontinenst sokkolta a Szíriából, Irakból és Afganisztánból érkező menekültáradat, akik a Földközi-tengeren átkelve indultak el az egyre szélesedőbb és gyarapodó háborús övezetekből, miközben a közel-keleti menekülttáborokban is egyre elviselhetetlenebb lett a helyzet.
 

A menekültáradatért Angela Merkelt hibáztatják, mivel a német kancellárasszony 2015 szeptemberében felfüggesztette a „Dublini egyezményt”, amelyben az áll, hogy minden menekültstátuszkérőt ott kell elbírálni, abban a tagországban, ahova az EU területére először érkezett. Közben a világsajtó, a nemzetközi média érzelmi alapokra tette az egész menekültválságot. Egy három éves kisfiú holttestét vetette partra Törökország partjainál a tenger, melynek képe bejárta a világot és sokkolta a jóérzésű embereket. Majd Magyarország rakta a menedékkérők ezreit autóbuszra és dobra át az ország nyugati határán át.  Ergo, se Görögország, se Magyarország (Orbán-kormány) nem tartotta be a Dublini egyezményt, hiszen nem fogadta be elbírálásra az EU területére érkezett tömegeket. Arról nem is beszélve, hogy Orbánnak (és tehetetlen államvezetésének) hálásnak kellene lennie Merkel kancellár gyors és humánus döntése miatt.
 

Ehelyett vízágyúkat és könnygázt telepítettek a magyar, az osztrák és a bajor(német) határra. Az akkori osztrák külügyminiszter (Sebastian Kurz) arra panaszkodott, hogy „a nyugat-balkáni országokat lerohanták, elárasztották és magukra hagyták……. ezért segítenünk kell őket.”
 

Majd egy évvel később Kurz már arra panaszkodott, hogy az EU „nem viselkedhet úgy, mint egy emberkereskedő”. A Politico magazinnak adott 2016-os interjújában pedig jelezte, hogy az EU-nak alkalmaznia kellene az „ausztrál modellt”, azaz „az EU külsőhatáránál kell megállítani az illegális bevándorlást”. A tavaly  decemberben osztrák kancellárrá választott Kurz, kampányában ígéretet tett az illegális bevándorlás megállítására.
 

Az új tengely
 

Kurz kancellár meglehetősen szerencsétlen megfogalmazása szerint hazájának (Ausztria), Olaszországnak és Németországnak meg kéne alakítania az illegális bevándorlás elleni „szándék tengelyét”. A történelmi múltra utaló rosszízű elszólás ellenére az ötlet alakulóban van. Kurz kancellár első külföldi útja Berlinbe vezetett, ahol dicsérte a "növekvő együttműködést" a "biztonságosabb határok" érdekében, amit Merkel asszony elfogadott.  Merkel (CDU) konzervatív testvérpártja, és egyben koalíciós partnere, a bajor CSU kőkemény migrációs politikát követel, mivel – a bajorok szerint – csak így lehet megfékezni a szélsőjobbos AfD előretörését az őszi (bajor helyhatósági, tartományi) választáson.

A CSU érvei helyállóak, hiszen való igaz, Európa szerte növekszik a migráció-ellenes pártok népszerűsége.
 

Svédországban a populista Demokrata párt a véleménykutatások szerint vezeti a szeptemberi parlamenti választások listáját. A jelzett 29 % több mint duplája az eddigi választási eredményeinek. A többi parlamenti párt már jelezte, hogy nem hajlandók koalícióra lépni velük, mivel nemrégen még csak egy kimondottan fehér-felsőbbrendűséget hirdető, neonáci mozgalom volt.
 

A centralista pártok Olaszországban sem tudták megállítani a nacionalisták előretörését. A Salvini vezette (Északi) Liga kampányjelszava lett: az „Olaszok az elsők”. Tehát nem Olaszország, mint azt pl. Trump teszi, hanem az olaszok, azaz bárhol élnek! Ebben felismerhető az orbáni Fidesz jelszó is („Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!”) A Liga programjában a menekültkérőkön kívül az ország roma (cigány) lakosságával is le akar számolni.
 

2015. júniusában Salvini azt is mondta, hogy „a bevándorlás korlátozása a civilizáció jele,…..és nekem Anglia és Ausztrália a példaképem.” Egy évvel korábban is célzott rá, „Ausztrália tengerészetét használja a csónakok ellen.”
 

„A szélsőjobb és a populista pártok az európai országokban egy jó ideje jelen vannak” – mondja Jonathan Porters, a brit kormányhivatal (Cabinet Office) egykori tagja, aki most egyetemi tanár és érdeklődési területe a költségvetési politika, a munkaerőpiac és a migráció. Porters szerint ezek a pártok manapság a bevándorlásra összpontosítanak, ami új elem. A Liga például eddig csak amiatt aggódott, hogy Észak-Olaszországnak miért kell pénzelnie Dél-Olaszországot.  Orbán Viktor sem azért került hatalomra (2010-ben), mert bevándorlás-ellenességet képviselt, hanem mert erre koncentrált a legutóbbi (2018-as) választási kampányában.
 

„Ami közös ezekben a pártokban: 2015-ben meglátták és megtalálták a menekültválságban rejtő politikai előnyt, hiszen a migráció-ellenesség tökéletes példája lett az emberek elégedetlenségének kifejezésére, akik úgy érezték, hogy gazdaságilag, vagy társadalmilag háttérbe szorultak, vagy teljesen ki lettek zárva.”
 

Ezeknek a szélsőséges pártoknak másik tökéletes témájuk és érvük lett a muszlim lakosság összekötése a terrorizmussal.
 

A sors iróniája, hogy a populisták épp azzal kerültek hatalomra, hogy megígérték: megállítják a bevándorlási válságot, miközben úgy tűnik több, mint egy évvel ezelőtt már ez megtörtént az előző kormányok ideje alatt.
 

Most májusban az illegális határátlépők száma kevesebb, mint a fele volt az előző évinek. 2017-ben pedig 60 %-kal kevesebb határsértő volt, mint 2016-ban.
 

Az olasz aggodalmak ellenére a tavalyihoz (2017 május) képest idén csak a menedékkérők egyötöde érkezett! Az olasz partokat elérő afrikai migránsok száma 90 %-kal csökkent egy év alatt (2016-2017).  Ugyanakkor populistáink a halottakról, a vízbefulladtak számáról nem szoktak panaszkodni.
 

Portes elveti az ötletet, mely szerint Ausztrália inspirálta, ösztönözte volna Európa jelenlegi hozzáállását a migráció kérdéséhez, vagy a határellenőrzéshez, annak ellenére, hogy sokan (nemcsak politikusok) használják az „ausztrál modellt" (valójában pontrendszert) politikai beszédekben, tv vitákban, beszélgetésekben.

Az ausztrál modell

Az igazság az, hogy (különösen Európában) senki sem ismeri azt a („kemény”) gyakorlatot, ahogy és amiért az „ausztrál rendszer” működik. Szeretik használni ezt a kifejezést, csak épp nem ismerik a saját rendszerüket, amit „át akarnak alakítani”. Ha megkérdezik az embereket mi a különbség az ausztrál és a kanadai (pont)rendszer között, fogalmuk sincs. (Tessék rákeresni az "Australian-style points system" kifejezésre, fogalomra!)
 

"Nagyon jól hangzik, hogy „ott van Ausztrália, megcsinálták és működik, megállították a tenger felöl érkezést, és elrettentették az erre vetemedőket.”

"Valóban sokkal hatásosabb, és nem olyan embertelen, mint lőni ezekre az emberekre. Ugyanakkor, meggyőződésem, hogy az EU nem másolhatja le ezt egy az egyben, már csak azért sem, mert alkalmazása sokkal nehezebb lenne. Az „Ausztrália első” a migráció kezelésében és a határvédelemben valójában csak a populistáknál első."– állítja Jonathan Portes a migrációval foglalkozó és tanító londoni King’s College professzora.