Nem történt semmi ........
…..Zentai ügyben, hiszen borítékolható volt, hogy a szeptember 25.-re kitűzött perth-i tárgyalást a bíró el fogja halasztani, mivel – ahogy arról már szept. 03-án beszámoltam - a Legfelsőbb Bíróság helyt adott Charles Zentai Károly fellebbezési kérelmének.
Ellentétben a magyar médiával, az ausztrál (helyi) hírek akkor is és most is beszámolnak arról, hogy itt egy nagyon fontos, elvi kérdésről van szó. Hiszen nem Zentai személye (és tette) áll a kiadatási kérelem középpontjában, hanem a kiadatási procedúra jogi menete. A nyugat-ausztráliai Perth-ben ugyanis a hamisítással vádolt (nem csak gyanúsított!) ír Vincent O'Donoghue is várja kiadatási kérelme elbírálását. A Legfelsőbb Bíróság szeptember 03-i határozata értelmében mindkét férfi ügyét megvizsgálja. Ha érveiket elfogadják, akkor „megmenekültek”, hiszen ez esetben (hosszadalmas) törvénymódosításra lesz szükség. Ha nem, akkor már csak az igazságügyi miniszter személyes döntésétől függ a kiadatásra várók sorsa.
A fentiek ismeretében, és tudatában határozott úgy most (szeptember 25-én) Steven Heath perth-i bíró, hogy elhalasztja Zentai kiadatási meghallgatását, és megvárja a Legfelsőbb Bíróság decemberre ígért elvi (és jogi) állásfoglalását, ill. döntését. A perth-i bíróságon megjelent Zentai családjával együtt megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy a következő tárgyalást jövő február 12.-re tűzte ki Heath bíró. A jelentések szerint Zentai eddig vagyonának felét (AUD 50.000.-) költötte a kiadatási kérelem teljesítésének elkerülésére. De ez már bulvár téma, hiszen olcsóbban is megúszhatta volna, ha betartja eredeti szavát, amikor a tv-kamerákba azt mondta, hogy neve tisztázása érdekében hajlandó (saját költségén) Magyarországra menni.
A szeptember 25-i (helyi szintű) tárgyalás elnapolásáról – a hirkereso.hu szerint - szinte valamennyi magyar hírközlőszerv beszámolt. A magyar címeket olvasva az az ember érzése, mintha a magyar sajtó és közvélemény nem lenne tisztába a kiadatási procedúrával, ill. annak menetével. Pedig csak időnként bele kellene olvasni blogomba. ;-)
Érdekes, hogy a mostani hírről a Népszabadság csak „távirati stílusban” számolt be (kétnapos késéssel), a Népszava szerint „csúszik a kiadatás”, az origo.hu szerint „elhúzódik a döntés”, az index.hu címe pedig arról szól, hogy „bíróságokon kering az ügy”. Talán a legszenvedélyesebb cikk (kommentár?, publicisztika?) a Hetek-ben jelent meg. Ezzel az a bajom, hogy a szerző csúsztat, amikor azt írja:
„…….Ausztrália még sosem adott ki háborús bűnösöket. Tovább folytatódik tehát a jogi hercehurca. A jogszabályok és azok értelmezésének erdejében mintha teljesen eltűnt volna, és senkit nem érdekelne az, hogy Zentai feladott egy Balázs Péter nevű zsidó fiatalembert, majd agyonverésében is közreműködött.
(…)
…. A háborút követően Zentai Ausztráliáig szaladt, ahol egészen 2004 őszéig, amikor is a Simon Wiesenthal Központ „Utolsó Esély" nevű programja keretében feljelentést tett ellene a magyar hatóságoknál.
A magyarországi nyomozást követően a magyar kormány 2005 elején kérte, hogy Ausztrália adja ki a feltételezett háborús bűnöst…….”
Kezdjük ott, hogy az ausztrál törvények védik állampolgárait, - Zentai esete azért különleges, mert állítólagos tettét nem ausztrálként követte el. A kiadatási kérelem elbírálásánál a bíró nem azt dönti el, hogy a kiadandó személy (esetünkben Zentai) bűnös-e vagy sem, hanem azt, hogy a (nemzetközi) kiadatási kérelemben szereplő tények megfelelnek-e a valóságnak, és elég erősek az indokok egy állampolgár kiszolgáltatásának más ország jogrendjének. Csak olyanért lehet felelősségre vonni külföldön, amit a hazai jogrend is elismer bűnnek, és csak a hazai jogrend mértékében lehet elítélni. Például, Ausztrália olyan országnak senkit sem ad ki (legyen az állampolgára vagy sem), ahol halálbüntetés van. Vagy például, Kulcsár Attilát Bécs azzal a feltétellel adta ki, hogy nem lehet pénzmosás miatt Magyarországon perbe fogni, mert a kiadatási kérelemben szerepelt bűnök, vádak az osztrák törvények szerint nem számítanak pénzmosásnak.
Tehát az ausztrál hatóságok igenis jól, korrektül – állampolgárai érdekében – járnak el. Igaz, nem kapkodják el, de itt – ausztrál részről – egy állampolgár (további) sorsáról van szó, ezért nagy a döntési felelősség. Nem Zentairól, hanem egy állampolgárról van szó, aki állítólag „előző életében” (nem ausztrálként!) követte el állítólagos bűnét. Ráadásul magát a (háborús) bűnösséget, annak elkövetését, ill. bizonyítását a külföldi, (jelenesetben) magyar bíróság dönti el, és mondja ki az ítéletet. Nehéz, és felelősségteljes döntés egy nemzetközi kiadatási kérelem elbírálása. Ebbe kapaszkodnak Zentai védői is, azzal érvelve, hogy ilyen súlyú döntést egy helyi bíróság nem hozhat.
Abban téved a Hetek-ben megjelent cikk szerzője, hogy a Simon Wiesenthal Központ „Utolsó Esély" nevű programja indította el a magyarországi nyomozást. A magyar hatóságok 1946 óta „nyomoznak” Zentai után, hiszen másik két bajtársát (Máder Béla és Nagy Lajos), a népbíróság elítélte többek között Balázs Péter meggyilkolása miatt. Különben Zentai sem tagadja, hogy a két férfit, egykori bajtársait (jól) ismerte, csak azt, hogy neki, személy szerint bármi köze lenne a zsidó fiú megöléséhez. (Zentai állítása szerint a gyilkosság előtt egy nappal hagyta el alakulatával Budapestet, két bajtársa pedig két nappal később csatlakozott hozzájuk - ezzel viszont Zentai elismeri, hogy tudott az esetről! - Pocakos.) A körülményeket figyelembe véve Zentai azzal védekezik, hogy két bajtársa a népbíróság előtt életük megmentése miatt vallottak ellen. Sőt, az akkori (háború utáni közhangulatban) a népbíróságok nem igazán tartották be a demokratikus, jogállami tárgyalási jogrendet, jogszabályokat.
Kissé elgondolkoztató, hogy vajon miért adna ki Ausztrália egy „feltételezett” háborús bűnöst, ha a magyar fél is elismeri, hogy nem biztos a dolgában. Több mint hatvan évig nem volt fontos Magyarországnak, és a magyar hatóságoknak Zentai felkutatása, és még most is csak (nemzetközi nyomásra!) „feltételezett” háborús bűnösként kérik kiadatását.
Az pedig egy külön misét érne meg, megtudni: valójában Magyarországon kit tekintenek háborús bűnösnek? Amíg erre nincs egyértelmű válasz, ill. magyarázat, addig tényleg nem történt semmi……………. az elmúlt több mint 60 évben.
Tehát az ausztrál hatóságok igenis jól, korrektül – állampolgárai érdekében – járnak el. Igaz, nem kapkodják el, de itt – ausztrál részről – egy állampolgár (további) sorsáról van szó, ezért nagy a döntési felelősség. Nem Zentairól, hanem egy állampolgárról van szó, aki állítólag „előző életében” (nem ausztrálként!) követte el állítólagos bűnét. Ráadásul magát a (háborús) bűnösséget, annak elkövetését, ill. bizonyítását a külföldi, (jelenesetben) magyar bíróság dönti el, és mondja ki az ítéletet. Nehéz, és felelősségteljes döntés egy nemzetközi kiadatási kérelem elbírálása. Ebbe kapaszkodnak Zentai védői is, azzal érvelve, hogy ilyen súlyú döntést egy helyi bíróság nem hozhat.
Abban téved a Hetek-ben megjelent cikk szerzője, hogy a Simon Wiesenthal Központ „Utolsó Esély" nevű programja indította el a magyarországi nyomozást. A magyar hatóságok 1946 óta „nyomoznak” Zentai után, hiszen másik két bajtársát (Máder Béla és Nagy Lajos), a népbíróság elítélte többek között Balázs Péter meggyilkolása miatt. Különben Zentai sem tagadja, hogy a két férfit, egykori bajtársait (jól) ismerte, csak azt, hogy neki, személy szerint bármi köze lenne a zsidó fiú megöléséhez. (Zentai állítása szerint a gyilkosság előtt egy nappal hagyta el alakulatával Budapestet, két bajtársa pedig két nappal később csatlakozott hozzájuk - ezzel viszont Zentai elismeri, hogy tudott az esetről! - Pocakos.) A körülményeket figyelembe véve Zentai azzal védekezik, hogy két bajtársa a népbíróság előtt életük megmentése miatt vallottak ellen. Sőt, az akkori (háború utáni közhangulatban) a népbíróságok nem igazán tartották be a demokratikus, jogállami tárgyalási jogrendet, jogszabályokat.
Kissé elgondolkoztató, hogy vajon miért adna ki Ausztrália egy „feltételezett” háborús bűnöst, ha a magyar fél is elismeri, hogy nem biztos a dolgában. Több mint hatvan évig nem volt fontos Magyarországnak, és a magyar hatóságoknak Zentai felkutatása, és még most is csak (nemzetközi nyomásra!) „feltételezett” háborús bűnösként kérik kiadatását.
Az pedig egy külön misét érne meg, megtudni: valójában Magyarországon kit tekintenek háborús bűnösnek? Amíg erre nincs egyértelmű válasz, ill. magyarázat, addig tényleg nem történt semmi……………. az elmúlt több mint 60 évben.
.
A Zentai story (kronológiája)
.