Miért van szlovák, és miért nincs magyar euró?

 

Dobrev Klára miniszterelnök-jelölt szerint egy erős és stabil forintárfolyam megakadályozná a jelenlegi brutális drágulást, és ha jövőre őt választanák miniszterelnöknek, középtávon bevezetné itthon az eurót. Online sajtótájékoztatóján ezt mondta:

Nem kell messze menni, Szlovákiában évek óta euróval fizetnek, ott a drágulás mértéke sokkal kisebb. Egy szlovák nyugdíjasnak, vagy egy szlovák bérből és fizetésből élő embernek nem kell minden évben azzal szembesülnie, hogy egyre kevesebbet ér a pénze.

– majd hozzátette: a szlovákok példája nekünk is jár, ezért magyar euróra van szükség.

Úgy tűnik, mintha a Demokratikus Koalíció (DK) vezetői nem ismernék északi szomszédunk történetét, no meg a tényeket. A volt szoc. országok közül az euró bevezetése eddig csak a kis létszámú, alacsony népességű országoknak sikerült.  Emlékeztetőül:

Észtország   1,5 millió

Lettország    1,92 millió

Szlovénia      2.08  millió

Litvánia         2.79 millió 

Szlovákia      5.45  millió

A felvétel kritériuma, két évig az „előszobában” kell várakozni, ahol megmutatja a jelölt, hogy megfelelő a felkészültsége. E két esztendő alatt egy csomó feltételnek mindvégig meg kell felelnie. Már a bejelentkezéskor meghatároznak egy körülbelüli árfolyamot, amit a két esztendő alatt be kell tartani.  Itt olvasható (kattints rá!) az EU előírása, amit be kell tartani.  

Nem ismerem a magyar gazdaság jelenlegi helyzetét, a megnevezett és felsorolt kritériumok alapján azonban nem lesz egyszerű ezek teljesítése. Hiába jelzik a közvélemény-kutatások, hogy a lakosság többsége az euró bevezetése mellett van. Számomra úgy tűnik, hogy (mint mindig, most is) egy választási kampányfogás áldozatai vagyunk.

Szlovákia rövid történelmi áttekintése.

1993. január elsejével megszűnt Csehszlovákia, és létre jött a független Szlovákia, mely 1998-tól erősen közeledett (Nyugat-)Európához, majd 2004-ben (egy politikai döntés alapján) a volt szocialista országokat (köztük Magyarországot is) felvették az Európai Unióba.  

1998-ban a liberális konzervatív (néppárti) Dzurinda kormány radikális gazdasági reformokat vezetett be az EU-hoz és a NATO-hoz való közeledés érdekében. Kemény takarékossági programok következtek az állami szektorban, miközben bevezette az egykulcsos (19 %-os) adórendszert (flat tax), ami gazdasági sikereket hozott, viszont szociális elégedetlenséget okozott a lakosság, különösen az amúgy is nehéz körülmények között élő cigányság körében. 2004-ben (az EU-ba belépés évében) „éhséglázadás” tört ki. A nagy élelmiszer láncot (Spar) országszerte megrohanták az emberek és fizetés nélkül távoztak. A katonaságot kellett bevetni a rend fenntartására. 2005-ben a Dzurinda kormány csatlakozott az európai árfolyam mechanizmus II.-höz, azaz fixálták a szlovák korona árfolyamát. 2006-ban Robert Fico pártja, a szociáldemokrata (Smer = irány) ellenzék nyerte meg a választást. Fico csak korrigálta Dzurinda gazdasági politikáját, azon alapvetően nem változtatott, így megnyílt az út az euró bevezetéséhez. 

 

Eközben, Magyarországon Gyurcsány miniszterelnök mindent maga akart (el)intézni. Különösen a külkapcsolatok érdekelték, talán ezért is tette meg a külügy élére az abszolút járatlan Göncz Kingát, aki helyett mindenhova a miniszterelnök ment tárgyalni, intézkedni. A gyurcsányi külkapcsolatokra azonban rányomta bélyegét a kádári idők merev ideológiai felfogása, miszerint a baloldaliak jók, a jobboldaliak rosszak. Ennek a begyepesedett felfogásnak lett áldozata a magyar-szlovák kapcsolat. Gyurcsány képtelen volt felfogni, hogy demokráciában egy szocialista párt is koalícióra léphet (a hatalom érdekében) egy nacionalista párttal. (A 16 fős Fico kormányban két Slota-párti (oktatási és területfejlesztési) és két Meciar-párti (igazságügyi és mezőgazdasági) miniszter volt). Ezt annyira nem tudta megemészteni a magyar kormányfő, hogy Magyarország az EU-ban és az ENSZ-ben is feljelentette a szlovák felet, és hivatali ideje alatt Gyurcsány szabályosan kerülte a szlovák miniszterelnökkel való találkozását. Nem érdekelte, hogy ez a viselkedés sokat árt mindkét országnak, de különösen a határon túli magyarságnak. Érdekes, Gyurcsányt nem zavarta a (szovjet típusú) Meciar és pártja a szlovák koalícióban. Csak a nacionalista Slota volt a szálka, aki viszont sohasem süllyedt olyan alacsony (pimasz, provokatív) szintre, amit a hazai, magyar szélsőjobb megengedett magának, pl. egyenruhában flangálni szlovák területen. Gyurcsány volt az, aki a magyar Parlamentben védelmébe vette ugyanazokat a Magyarországról „exportált”, szlovákellenes jelszavakat kiabáló (és verekedést provokáló) dunaszerdahelyi rendbontókat, akik előzőleg „Gyurcsány takarodj”-ot skandálva randalíroztak Budapest utcáin.

 

Végezetül, ide kívánkozik a DK jelenlegi elnökének szavai, amit 15 évvel ezelőtt, mint magyar miniszterelnök tett 2006. júniusában.

.