Közel egy hete volt az amerikai elnökválasztás. Hivatalos (végleges)
eredményhirdetés ma (nov. 08.) még nincs. Utoljára a Fehér Ház sajtó irodája (James S. Brady
Press Briefing Room) 2020. november 05-én, helyi idő szerint délután 18:48-kor
tette közzé Donald Trump elnök szavait.
https://www.whitehouse.gov/briefings-statements/remarks-president-trump-election/
Mindkét tábor (demokrata és republikánus) nagyon óvatos,
győztest még nem hirdettek. Csak azt közölték, hogy Joe Biden és alelnöke,
Kamala Harris elérték, sőt túlszárnyalták a győzelemhez szükséges elektori szavazatok
számát. A baloldalnak tekinthető demokraták bevettek egy újabb szófordulatot: „..az
Egyesült Államok történetében még elnök nem kapott ennyi szavazatot..”. Jól hangzik, de ebből valójában az következik,
hogy ilyen nagy létszámú részvétel még nem volt. Hogy minek köszönhető ez a
kiugróan magas történelmi részvételi arány, egyelőre biztosan nem tudni. Mindkét oldal a maga javára
próbálja fordítani, és a sikeres mozgósítással magyarázni. Abban a mértéktartó és
mértékadó hírügynökségek (pl. a BBC) megegyeznek, és elfogadják, hogy Joe Biden
elérte, sőt meghaladta a győzelemhez szükséges 270 elektori szavazatot. Baráti (facebook)
társaságban már jeleztem, hogy ennek a magas részvételi aránynak, plusz ennek a
fej-fej melletti végeredmények az is lehet a következménye, hogy az ország
rendesen megosztott (amit Trumpnak lehet köszönni). Nehéz lesz a kormányzás.
Erre rájött Biden is, mikor kijelentette, hogy „nem a baloldal (kékek), nem a
jobboldal (vörösök) vezetője akar lenni, hanem az Egyesült Államok elnöke, azaz
azoké is, akik nem rá szavaztak.
Eddig két tárgyilagos írást, eszmefuttatást olvastam
magyarul: egyiket a portfolio.hu-ban
https://www.portfolio.hu/global/20201108/uj-elnoke-lesz-amerikanak-mire-szamitson-magyarorszag-europa-es-a-vilaggazdasag-joe-bidentol-456320
a másikat meg Jávor Benedek tollából. (lásd lejjebb)
Mindkettőben utalás van, hogy Bidennek nem lesz könnyű dolga,
mivel - úgy tűnik – a Szenátusban továbbra is republikánus többség lesz.
Ami meglepett, mélyen hallgatnak a demokrata párttal
szimpatizáló „amerikás magyarok” (pl. Charles Gati, vagy Simonyi András), akik
a Szabad Európa újra indítása előtt lelkesen mondták, nyilatkozták, hogy jó kapcsolataik vannak az amerikai külügynél, a State Department-nél.
Jávor Benedek írása:
Joe Biden megnyerte. Indokolt az öröm,
ugyanakkor fontos, hogy ne higgyük azt, hogy ezzel minden rendbe is jött. A problémák jó része sokkal mélyebben húzódik
az elnök személyénél, és fennmaradnak Biden megválasztása ellenére. Persze van
okunk bizakodásra is. Néhány take away az amerikai választás kapcsán.
Pozitívumok:
• Bár
sokan és okkal kritizálták a Demokrata Pártot az idős és meglehetősen
jellegtelen Biden kiválasztása miatt, a stratégia nem bizonyult teljesen
elhibázottnak. Biden épp eléggé semleges, nem-megosztó volt ahhoz, hogy ne csak
a szokásos demokrata szavazóbázis sorakozzon fel mögé, hanem olyan új szavazók
is mögé álljanak, akik nem feltétlenül lelkes hívei a demokratáknak, de elegük
volt Trumpból. Így választották Bident minden idők legmagasabb
szavazatmennyiségével az USA 46. elnökévé.
• Az
Egyesült Államokon belül Biden meglepően progresszív programja gátat szabhat az
egyenlőtlenségek növekedésének és a leszakadó rétegek gyorsuló süllyedésének.
Ennek eszköze sokkal inkább a megválasztott elnök adó-, társadalom- és egészségpolitikai
elképzelései lehetnek, és kevésbé az identitáspolitikai konfliktusok erősítése.
Mindazonáltal észre kell venni, hogy mindaz, amit sokan szeretnek
„identitáspolitikaként”, „szélsőséges kisebbségi hisztériaként” aposztrofálni,
azok valós és húsbavágó társadalmi konfliktusok. Mint ilyenek, válaszra várnak,
és az új elnök sem hagyhatja figyelmen kívül őket, még ha ez sokaknak nem is
fog tetszeni.
•
Biden győzelme mindenképpen fordulatot hoz Amerika nemzetközi szerepét
illetően. Reméljük, az USA visszatér a Párizsi Egyezményhez, és erősebb támasza
lesz az elmúlt években erősen megtépázott jog- és szabályalapú
multilateralizmusnak. Az az inkább morális, mint gyakorlati támogatás, amit
különböző obskúrus rezsimek, köztük az Orbán-rendszer kapott Donald Trumptól,
megszűnik, és bár kisebb dolga is nagyobb lesz Bidennek, mint elmélyedni
különböző közép-európai konfliktusokban, de ez mindenképp rossz hír Orbánéknak,
és jó hír Magyarországnak. Már önmagában az, ha a szégyenteljes és kínos
kollaborációnak a korábban David Cornstein fémjelezte időszaka véget ér,
Magyarországnak már ennyiért megéri Joe Biden elnöksége.
•
Amik
realitásra intenek:
•
Bármilyen mértékben is győzött Biden az elektori testületben, a valóságban
Amerika fele négy ilyen év után Trumpra szavazott. A trumpizmus korántsem tűnt
el, és egyáltalán nem vált a múlt részévé. Amerika mai valósága továbbra is. És
bár Biden folyamatosan igyekszik hűteni a revansvágyat, és egy közös Amerikáról
beszélni, ez jórészt illúzió. Az Egyesült Államok végletesen megosztott,
konfliktusok sokasága eszkalálódott az elmúlt években, amelyeknek mindkét
oldala vagy mi – vagy ti alapon fogja fel ezeket a szembenállásokat. A
társadalom bizalmi tőkéjének masszív eróziója bármiféle hatékony közös
cselekvést ellehetetleníthet, és a belső konfliktusok kezelése emésztheti fel a
kormányzás energiáinak jó részét. Épp ezért jobb, ha nem ringatjuk magunkat
illúziókba, hogy mennyire aktívan lesz képes az USA jelen lenni a nemzetközi
színtéren. Elég ha Emmanuel Macron francia elnök eddigi elnökségére tekintünk:
a belső nyugtalanság és konfliktusok jórészt megakadályozták, hogy eljátssza
azt az európai szerepet, amit szánt magának.
• Bár
Biden a kampányban egyértelműen üzent Európának, hogy újra kiemelt szerepet
szán a transzatlanti viszonynak, ez csak korlátozott mértékben valósulhat meg.
Amerikára a nagy konfliktusok a következő években-évtizedekben a Csendes-óceán
térségében várnak. A State Department figyelmének Kína felé fordulása nem
Trumppal kezdődött, már a 2000 -es években megtörtént. Obama alatt az
udvariasság okán ez kevésbé látszódott, ezért az a benyomás támadhatott, hogy
ez Trump politikája volt, de nem így van. Összetett okok állnak mögötte, Kína
felemelkedésén túl is. Például az amerikai palagáz és palaolaj forradalom, ami
az USA-t nettó exportőrré emelte a két energiahordozó esetében, így
függetlenítette a közel-keleti olajszállításoktól. Így az Egyesült Államok
erősen visszalépett a térség erőviszonyainak alakításából, épp egy intenzív
beavatkozásokkal, háborúkkal, megszállásokkal teli korszak csúcspontján – a
korábbi viszonyokat szétdúló aktív beavatkozást felváltó, gyorsan kialakuló
hatalmi vákuumnak meghatározó szerepe volt a jelenlegi kaotikus viszonyok
kialakulásában. Mindez az egész nagytérség, a Földközi-medence, és a
közel-keleti stabilitás fenntartásában partnernek tekintett Európa
leértékelésével is együtt járt. Ez pedig nem változik meg Biden győzelmével
sem.
Hatások
Magyarországon
• A
magyar kormány számára, és így rövid távon az országnak, kevés jót jelent a
kialakuló konfliktus a világ még mindig legfontosabb hatalmával. Orbán
gyakorlatilag egyetlenként a nyugati világból egyértelműen odaállt Trump mellé,
Szijjártó Péter diplomácia vezércsellel pedig még a hivatalos végeredmény előtt
telitalppal beleszállt a megválasztott amerikai elnökbe. Mondhatnánk, hogy
Magyarország számára nem meghatározó az USA szerepe, mi, szemben például az
erősen Amerika-párti, atlantista lengyelekkel, soha nem ápoltunk
megkülönböztetett viszonyt Washingtonnal. Ez igaz, csak közben a magyar kormány
sikerrel veszett össze hagyományos szövetségeseink többségével, háborúban áll
az Európai Unióval, és bár minduntalan igyekszünk megvásárolni a németek
jóindulatát a cégeiknek nyújtott tízmilliárdos támogatásokkal, és a hadiipari
beszerzésekkel, de ezzel együtt – pedig hihetetlen pénzbe kerül – sem felhőtlen
a magyar-német viszony. A Deutsch Tamás-féle beszólások például Daniel Freund
zöldpárti német EP-képviselőnek sem múlnak el nyomtalanul, ezek Németországban
általánosságban, pártállástól függetlenül okoznak megütközést. Orbán várt
szélsőjobboldali szövetségesei Európában sorra megbuktak. Az egyébként
gazdaságilag egyre nagyobb bajban lévő Oroszországgal is voltak összezördülések
a közelmúltban, miközben Putyin elnök egészségi állapota miatt a következő
években őket az utódlás kötheti le. Gyakorlatilag valamennyi számunkra fontos
szereplővel konfliktusossá tette a kormány a kapcsolatot Ritkán sül ki jó egy
ilyen helyzetből.
• A
legfontosabb megmaradt partnerünk, Lengyelország, határozottan más úton járhat
az új amerikai vezetéssel kialakítandó viszonyban. A lengyeleknek Amerika
hagyományosan rendkívül fontos, és meglepődnék, ha azon munkálkodnának, hogy
elmérgesítsék a kapcsolatokat az új adminisztrációval. Márpedig ha a két
meghatározó relációban, Oroszország és az USA felé is teljesen más ösvényen
járunk, mint a lengyelek, az hamarosan alááshatja ezt a viszonyt is, és a
kölcsönös mosolydiplomácián meg az abortuszkérdéshez hasonló identitáspolitikai
konfliktusokon túl teljesen más utakra visz minket szinte minden kézzelfogható
ügyben. Magyarország nagyon egyedül marad.
•
Bidenék várhatóan rosszallni fogják a jogállamiság megsértését, kicsit
piszkálják a kormányt a korrupció miatt, és erőteljesebben megszólalhatnak az
Oroszországgal ápolt kapcsolatok miatt. De illúzióink ne legyenek. Az új
amerikai adminisztráció éppúgy nem fogja leváltani nekünk a Fideszt, ahogy az
Európai Unió sem teszi. Ezt a magyaroknak kell megtenniük 2022-ben.
Lezárva 2020. nov. 08. 23.00 - magyar idő szerint
