Friday, September 28, 2018

Merkel a nagykoalíció összetartó ereje



Angela Merkel nincs akkora bajban, mint azt sok magyar olvasó szeretné. A kormányválság tünetei látszanak, mintha a nagykoalíció felbomlásával ijesztgetnék a kancellár asszonyt. Szinte pont egy éve (2017. szeptember 24) volt a német parlamenti választás, mely a Német Szövetségi Köztársaság 1949-es megalapítása óta a demokratikus parlamenti pártok legrosszabb eredményét hozta. A legnagyobb meglepetést a néhány hónappal korábban párttá alakult migráns-ellenes mozgalom, az Alternatíva Németországért (AfD) bejutása a berlini parlamentbe (Bundestag) volt, méghozzá 12,6 százalékos eredménnyel. Az első reakciók: valójában nem a többi pártoktól csábították el a szavazókat, hanem olyan szavazók jelentek meg, akik eddig nem vettek részt a választásokon.
A parlamentáris pártok már a 2017-es választás előtt jelezték, hogy nem hajlandók ezzel a szélsőséges alakulattal koalícióra lépni. Épp úgy elzárkóztak a kormányzási együttműködéstől, mint a kommunista (NDK) utódpártnak tartott Baloldaltól (die Linke). Ez tavaly ősszel nehéz helyzetbe hozta a kormányzásra engedélyt kapott addigi kancellár asszonyt, Angela Merkelt (CDU). Félévig tartott, míg egyezségre tudott jutni a csúfos vereséget szenvedett szociáldemokratákkal (SPD), amiben segítségére volt addigi külügyminisztere, a jelenlegi államelnök, Frank-Walter Steinmeier (SPD). A megegyezés, a nagykoalíció megalakulása, borítékolható volt, mert a német választók szerint a német gazdaság nem engedhet meg egy újabb választást, hiszen az nemcsak rengeteg (felesleges) pénzkidobást jelent, de az újabb kampány vagy másfél hónappal meghosszabbítja a kilátástalan tétlenséget, azaz a cégek, vállalatok nem tudnak tervezni, hiszen nincs költségvetés, hiányoznak az adótörvények, a kedvezmények, a szigorítások, azaz a gazdasági élet mozgató elemei.
Végül, Merkelnek idén (2018) márciusra sikerült fedél alá hozni a klasszikus (CDU/CSU + SPD) nagykoalíciót. A kancellár asszony eddig nagyon ügyesen kormányzott, vagy inkább lavírozott a koalíciós partnerek között. Napjainkra azonban nem csak a baloldallal, a szociáldemokratákkal (SPD), kell megküzdenie, hanem a testvérpárttal, a keresztényszociálisokkal (CSU) is. Horst Seehofer a bajor testvérpárt elnöke, és egyben a Merkel kormány belügyminisztere. Történelmi tény: a konzervatív, katolikus bajorok mindig is külön utas politikát és gondolkodást képviseltek. Furcsa nyelvjárásuk (akcentusuk) biztosítja, hogy sohasem lesz bajor kancellárja Németországnak. Ezt megpróbálta a Szövetségi Köztársaság legnagyobb bajorja, a keresztényszociális Franz-Josef Strauss (FJS) is, akinek be kellett látnia, hogy csak Bajorországban tud érvényesülni, de ott nagyon. Az NSZK többi része (különösen az északiak) képtelen elfogadni egy „déli” vezetést. Így állami, szövetségi szinten Seehofer is esélytelen.
Merkelnek, pedig nincs alternatívája. Még nem született meg. Vagy, ha igen, még nem lépett a színre. Az első komoly kihívót a hamarosan esedékes bajor és hesseni tartományi választások hozhatják. Már rebesgetnek neveket, sőt Berlinben már azt is kérdezik, hogy „ezt (a merkeli politikát) meddig lehet még csinálni?” A válasz egyértelmű: rövidtávon senki sem tervezi a kancellár asszony megbuktatását. Viszont az „uniós pártok” (CDU/CSU) veresége új helyzetet teremtene. Olyannyira, hogy sokan kizártnak tartják Merkel újraválasztását a CDU következő kongresszusán. A kancellár asszony párton belüli ellenfelei kivárnak, ill. várják a megfelelő pillanatot, ami csak a két őszi tartományi választás után esedékes, ill. következhet be. Ergo, a nagykoalíció továbbra is fenn fog állni, maradni.
Habár a legutóbbi közvéleménykutatás szerint a megkérdezettek 58 százaléka elégedetlen a nagykoalícióval, 54 százalék pedig Angela Merkellel. A közhangulatra jellemző, hogy a megkérdezettek 56 százaléka nem bízik a jelenlegi kormányzás fennmaradásában a parlamenti ciklus végéig. Ilyen rossz eredményt csak Trump amerikai elnöknél tapasztalt eddig a Szabadvilág.  Ez azért is érdekes, mert jelenleg mindkét ország (USA, Németország) gazdasága szárnyal.
Politikai (szélső)„jobbra” tolódás Németországban szinte kizárt dolog, mivel a parlamenti pártok (legalábbis eddig) nem hajlandók a szélsőségesekkel (die Linke, AfD) koalícióra lépni. Ez a nagykoalíció igazi összetartó (merkeli) ereje.
 
 

 

Monday, September 17, 2018

Magyarország Orbán alatt: politikailag elszigetelt, gazdaságilag azonban vonzó


Érdekes, vagy jellemző? – a hazai média általában csak a negatív (Orbánt kritizáló) híreket veszi át külföldről, annak ellenére, hogy a magyar média többsége a kormánypárt közeli körökhöz (oligarchiákhoz) tartoznak. Lásd a Sargentini jelentés utóélete. Itt elsősorban Orbán és pártja további „sorsát” ecsetelik, találgatják, vajon kiteszik-e az Európai Néppárt (EPP) frakcióból vagy sem. Maga a témafelvetés szintje bulvár jellegű találgatás, ijesztgetés, mintsem valós alapú konkrétum. A gondolattal persze el lehet játszani, habár a válasz csak jövőre lesz aktuális, a májusi EU parlamenti választáskor. Addig pedig elsősorban a német belpolitika alakulása lesz a meghatározó. 
 
Jelenleg ugyanis kormányválság van Németországban. A koalíció felmondásával fenyeget a parlamenti választáson még 20 %-ot sem elért szociáldemokrata SPD. Ugyancsak sok fejfájást okoz a bajor testvérpárt, a CSU, aminek elnöke, Horst Seehofer, mint bajor miniszterelnök Orbánnal kokettált Merkel pozíciójának gyengítéséért. Ma pedig a berlini kormány belügyminisztereként tesz keresztbe a Merkel vezette kormánykoalíciónak. Seehofer (és a bajorok) másként kívánják kezelni a bevándorlást, a határőrizetet, mint a központi (berlini) kormány. A német alkotmány csak a szövetségi határőrséget (Bundesgrenzschutz) ismeri el az ország védelmének ellátására, a helyit, pl. bajort nem. A határvédelem, tehát szövetségi (berlini) feladat, a határellenőrzés, ill. annak szigorúsága viszont helyi, tartományi, tehát – esetünkben - bajor! Ezt napjainkban főleg az autósok érzik meg, hiszen órákat kell állni az egysávra leszűkített és 10 km-re lecsökkentett áthaladási sebesség miatt az osztrák-német határon, azaz a bejutásért Bajorországba. A belső, belpolitikai különbséget a két testvérpárt neve is jól mutatja: a CDU: a kereszténydemokraták, a CSU: pedig keresztényszociálisok (christsozial) – és nem „szocialisták”. Hogy ebből mi jut el a magyar köztudatig, nem tudni. Mindenesetre németül és történelmileg mást jelent a kereszténydemokrácia, mint ahogy azt Orbán Viktor használja, és próbálja magyarázni „belföldi (magyar) használatra”.
 
Miért is ilyen hosszú ez a bevezető, ami valójában egy tekintélyes, konzervatív újságban (Frankfurter Allgemeine Zeitung) megjelent gazdasági elemzést akar bemutatni, mely a múlt szerdai strasbourg-i szavazás után íródott, és (érdekes módon) a magyar média nem „harapott rá”. Íme a cikk, és rövid magyar nyelvű ismertetése:
 
Magyarország Orbán alatt: politikailag elszigetelt, gazdaságilag azonban vonzó
 
Miközben Orbán országa ellen az EU jogállamisági eljárást indított, a külföldieknek vonzó üzleti lehetőségeket kínál. Ettől még továbbra is kiszámíthatatlan.
 
Az EU-ba való gazdasági integrációja kiváló. Mindenekelőtt a németországi üzleti kapcsolatai, ahol politikailag sokan mérges ellenségei Orbánnak. Nincs még egy olyan fontos gazdaság Magyarország számára, mint a Szövetségi Köztársaság. A magyar politika elutasításának ellentmond az gazdasági vonzerő. 2017-ben bruttó hazai termék (GDP) éves szinten 4 százalék volt, 2018 első két negyedében pedig 4,6 %, miközben az Unióban ez az érték csak 2,2 % volt. A befektetések Magyarországon 15 % körül mozogtak nem utolsó sorban a külföldi konszernek jóvoltából. A legjelentősebb gazdasági partner a Szövetségi Köztársaság. 2017-ben Magyarország külkereskedelmének több mint egynegyedét a német befektetések adták, azaz 7,2 százalék pluszt. A német befektetés tavaly 1,1 milliárd euróra nőtt, így összegségében kb. 20 milliárd euró.
 
A termelési helyszínek vonzereje töretlen. Augusztusban jelentették be a BMW gyár egymilliárd eurós magyarországi beruházását. A Mercedes is hasonló összeggel építi második magyarországi gyárát. Az Audi is évek óta állít itt elő gépjárműveket és motorokat.
A munkabérek (kiadások) ellenőrzés alatt vannak, mivel a szociális kiadások, azaz a munkaadók kiadása a 2016-os 7,5 %-ról 19,5 százalékra csökkent. Egyidejűleg Magyarország a társasági adót 9 százalékra csökkentette, ami az EU-ban a legalacsonyabb. Összehasonlításképpen Németországban ez 15 százalék.
 
 
Az Erste Bank számítása szerint 2020-ig minden magyar lakos évente fejenként 342 eurót kap az EU-tól. Ennél csak a szlovákok kapnak többet. 2017-ben Brüsszel az állami beruházások 21%-át, a magánbefektetéseknek pedig a 4%-át finanszírozta. - olvasható a Frankfurter Allgemeine Zeitung-ban.
 
 
 
 
 
 
 

Saturday, September 15, 2018

A straßburg-i vita és szavazás után

 
Ez egy show volt, ami nagyon jól mutatja, hogy mekkora gittegylet ez a EU képződmény. Tehetetlen társaság, próbál finomkodni, nem mer "odacsapni", mert "demokratikus" - sajna ez lesz a végzete, ha jönnek a sötét nacionalisták, akik a „nemzetállamok” jelszavával mindent szétvernek.
 
Eleve hülyeség volt egy (fiatal) baloldallal szimpatizáló "zöldpártit” felkérni ennek a jelentésnek a megírására, ami eleve szemet szúrt a "jobboldali", pláne szélsőjobboldali fazonoknak, mint szeretett Vezérünk. OV, állati rafinált, és qrva jól ismeri a kialakult helyzetet. Nem tűnt fel senkinek, hogy ellentétben múltbeli szerepléseivel, most mindvégig magyarul beszélt? Ezt is meg tudja magyarázni épp az EU alapszabályaival, hiszen mindenkinek joga van az anyanyelvén felszólalni! Viszont, amit mondott az mind hazai fogyasztásra készült (magyar nyelvű tv, internet, FB, YouTube, stb.) hiszen nagyon jól tudta (ezt mondta is!), hogy le fogják, ill. meg fogják szavazni. Szokásos hadoválás: "mindenki minket bánt, pedig mi milyen jók vagyunk." Egy qrva szó, még csak utalás sem hangzott el a jelentés érdemi pontjairól, azaz Orbán rendszeréről, a haveri alapon működő országról, ahol minden a pártvezértől függ.
 
Borítékolható, ennek a szavazásnak semmi következménye nem lesz. Most ott helyben megszégyenült a magyar miniszterelnök. Na és? Ez is lepereg róla, miközben hívei agyon dicsérik, hogy milyen tökös gyerek. No, meg minden csoda három napig tart, a jövő héten már senki se fog emlékezni erre a "nagy napra". Különben is a büntetési folyamat borzasztó hosszadalmas és bürokratikus, még rengeteg szavazás, meg bizottsági vita kell ahhoz, hogy ennek valóban foganatja legyen. Különben bármi lesz, azt valóban a nép fogja megsínyleni, és jó okot ad majd OV-nek, hogy Brüsszelre mutogasson! Nem hülye ez az ember! Csak populista, nacionalista, amit imádnak a hazai választók.
Feltűnt, ahogy a világsajtó érzelmekre hatóan megpróbálta manipulálni a történteket, és az aggódó, „bűnbánó”, fejét fogó, szemét lesütő, homlokát ráncoló OV képekkel illusztrálták tudósításaikat. Arra még csak utalás sem volt, hogy következmény nélküli lesz ez a szavazás. Pedig OV ezt is megmondta: „nem tűr a belügyekbe (külső) beleszólást.” A európai szellem, az EU alapértékei, a szolidaritás, szóba sem jött.
 
Ami a Néppártot és képviselőinek magatartását illeti, ez is tiszta politika. Jelenleg a legnagyobb létszámú politikai frakció az Európai Parlamentben. Ezért a frakció nem engedheti meg magának, hogy a Fideszt kitegye soraiból. 11 képviselőről van szó! A jelenlegi EU parlamentben a néppártnak 221 képviselője van, a szocialistáknak pedig 191, azaz 30 fővel kevesebb. Ha a Fidesz kilépne, akkor a (kiszámíthatatlan) jövő évi, májusi parlamenti választáson veszélybe kerülne a néppárti többség. Ezért a kilépést nem fogja szorgalmazni a frakció. Ezzel Orbán is tisztában van, nem véletlenül „nyalt be”, hogy ő benn akar maradni, sőt, mint Kohl egykori barátja meg akarja „reformálni” az egész frakciót. (pont ő, akitől megvonták az alelnöki posztot, és aki helyére Szájer került). Hogy a magyar kormány tevékenysége Anti-európai, azt jól látja a Néppárt is. Különösen bántja őket a Brüsszel-elleni (plakát)kampány, mely egyértelműen EU ellenes. Ugyancsak érthetetlen számukra egy egyetem bezárása, azaz az európai értékek semmibe vétele. Naná, hogy az Orbán kormány ellen szavaztak. A szavazásnak azonban semmi köze a jövő évi (nagyon fontos és kritikus) parlamenti választáshoz. Ez valahogy nem jött át a hazai médiában, a Straßburg-ból (franciául Strasbourg) érkező tudósításokból.