Szegény Mindszenty

vagy inkább “szegény Népszabadság“, amint ezt olvasom a lap (2006. március 28.) “Álláspont“-jában

“……Hogy tekinthetné a vallást magánügynek az, aki közügynek tekinti bizonyos felekezetek és vallási intézmények megsemmisítését. Nos, ez tanulságos képtelenség, s e képtelen tévedést - amit Semjén Zsolt a minap fölelevenített és a világi köztársaság ellen fordított - valóban Mindszenty József követte el, de erre a tévedésre a nácik is, a kommunisták is adtak okot. Mindszenty antifasiszta, antikommunista, antiliberális, antidemokrata volt, és tagadta a világi állam létjogosultságát. A világi köztársaság demokrata híveinek tehát van okuk becsülni és van okuk elvetni őt. …“ (Révész Sándor: Egy képtelenség története)

Már egyszer kifejtettem, hogy a KDNP elnöke, Semjén Zsolt visszaélt Mindszenty bíboros hercegprímás nevével és gondolatával, amiben segítségére volt a magyar katolikus egyház is, mivel az “Új Ember“-ben – feltehetőleg - tudatosan, célzatosan és szándékosan csak néhány mondatot ragadtak ki és idéztek a hercegprímás 1946. október 20-án Pécsett mondott szentbeszédéből. Ráadásul a katolikus lap nem ismertette az előzményeket és a körülményeket, hogy a boldog emlékű bíboros hercegprímás miért beszélt a "magánügy"-ről.

Ugyancsak Mindszenty személyének, életének és korának alapos ismerete nélkül támad a Népszabadság-beli kommentár szerzője a bíboros hercegprímásra. A kommentár címe tökéletesen kifejezi a szerző állítását, azaz a képtelenséget. Ha valaki csak Révész soraiból ismerné meg Mindszenty József életét és munkásságát, az bizony tanácstalanul állna a hercegprímás megítélése előtt, hiszen milyen ember lehetett, és hova sorolható a politikai palettán az, aki (Révész szerint) “…antifasiszta, antikommunista, antiliberális, antidemokrata volt, és tagadta a világi állam létjogosultságát….“ Ez az igazi, abszolút képtelenség.

Értem én mindkét oldalt. A katolikus egyházat, amely a bíboros szavaival próbálja támogatni a mai jobboldalt, miközben megfeledkezik, hogy napjaink Magyarországán, ahol – igaz fiatal, de – demokrácia van, a mai baloldal nem a diktatúra híve! Ellentétben Mindszenty szentbeszédében foglaltakkal, amelyek a diktatúrákra vonatkoztak, és, amik ellen óvott a kiváló egyházfi. Szomorú, hogy ennek a nagy embernek a szavait egyesek ki akarják forgatni.

Ugyanilyen aggodalom tölt el a baloldali(?) Népszabadság-féle félremagyarázás olvasásakor. Mindszenty nem követett el hibát! A bíboros hercegprímás nagyonis jól tudta, hogy mit mondott (és miért mondta). Akkor, 1946 őszén a zöld-barna diktatúrát elűző szovjet a háború végét, a békét, egy új kor kezdetét jelentette az emberek többségének. Mindszenty azonban nagyon jól tudta, hogy a szovjet – ha marad, mint a szabadságot hozó megszálló – előbb-utóbb bevezeti a (szovjet) tanácsrendszert, amit már a hercegprímásnak volt szerencséje megtapasztalni és átélni vagy 30 évvel korábban (1919-ben), és amitől antikommunistává vált. Beszédében erre az emberöltő előtti eseményre értelmetlen lett volna céloznia '46-ban, amikor az emberek emlékezetében sokkal frisebben élt a másik borzalom: a náci-nyilas diktatúra.

A 27 évesen átélt vörös diktatúra (1919-ben) az alkotmányban alapelvként mondta ki, hogy az egyházakat elválasztják az államtól, a vallás magánügy. Ez pedig a hétköznapok gyakorlatában azt jelentette, hogy az egyházi iskolákat államosították, az egyházi birtokokat szintúgy állami kezelésbe vették, a hitoktatást kitiltották az iskolákból. A klerikusoktól megvonták a szavazati jogot, a hitbuzgalmi és valláserkölcsi egyesületeket feloszlatták, intézményeiket, sajtójukat ugyancsak elvették........." (Forrás)

Ma is hirdetik azt az elméletet, mely szerint a vallás fontossága el fog tűnni a közéletből és talán a nyilvánosságból is, és csak, mint “magánügy” fog fennmaradni egyféle hobbyként, mint a rókavadászat vagy a gombgyűjtés, - Lenin megfogalmazása szerint.

(Secularization theorists predict that the importance of religion would diminish in public life and eventually even disappear from the public square. Religion would survive only as a private matter, as a kind of personal hobby, like fox hunting or collecting buttons as Lenin once put it.) (Forrás)

Mindszenty ismerete a kommünről és 19-es tapasztalata helytállónak bizonyult 1945 után, hiszen hamarosan beigazolódott a módosított, és “továbbfejlesztett” lenini elv: a vallás magánügy az állam részéről, de nem az a párt részéről.

Arról nem is szólva, hogy ugyanazon év elején (1946. március 5.) Churchill Fultonban már jelezte, hogy “itt bajok lesznek“, amikor először említette a Vasfüggönyt. Sajnálatos, hogy Mindszenty október 20.-i beszédét, annak mondanivalóját, szimbólumát nem érti, vagy nem akarja megérteni a mai Magyarország.

Végezetül emlékezetni szeretném a Népszabadságot (és Révész Sándort), a magyar katolikus egyházat (és Semjén Zsoltot), valamint minden olvasómat arra a Mindszenty József bíboros, hercegprímásra és szavaira, aki 1956. november 03-án a nemzethez intézet (rádió)üzenetében ilyeneket mondott:

.
"......A régi nacionalizmusokat fel kell számolni. A nemzeti érzés ne legyen többé harcok forrása az országok között, hanem az igazság fundamentumán a békés együttélés záloga. A nemzeti érzés virágozzék az egész világon a népek közös kincseit képező kultúrértékek területén...''

,,Mi magyarok az európai népek családi, bensőséges békéjének zászlóvivőiként akarunk élni és cselekedni...''

,,Egész helyzetünket azonban -- tért rá a legnagyobb és legsúlyosabb problémára -- az dönti el, hogy a 200 milliós orosz birodalomnak mi a szándéka a határainkon belül lévő katonai erejével... Őszintén reméljük, hogy az orosz fegyveres erők kivonása országunkból megtörténik.''

A jövőre vonatkozó belpolitikai elgondolásait így foglalta össze: ,,Jogállamban élünk, osztálynélküli társadalom, demokratikus vívmányokat fejlesztő, szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátolt magántulajdon alapján álló, kizárólag kultúrnacionalista elemű nemzet és ország akarunk lenni...''

,,Új, visszaélésmentes választás szükséges, amelyen minden párt indulhat... Én -- emelte fel a hangját -- pártokon kívül és állásomnál fogva felül vagyok és maradok. Ebből a tisztemből figyelmeztetek minden magyart, hogy a gyönyörűséges egység októberi napjai után ne adjanak helyet pártviszályoknak és széthúzásoknak... A politizálás ma másodrendű ügy: a nemzet léte és a mindennapi kenyér a mi gondunk...''

,,A bukott rendszernek -- folytatta -- nagy bűnei voltak. A felelősség eldöntése azonban a pártatlan bíróság elé tartozik. Magánbosszúkat el kell kerülni, ki kell küszöbölni.''

Belpolitikai fejtegetése végén -- mint a katolikus egyház feje -- kijelentette, hogy nem helyezkedünk szembe a történelmi haladás igazolt irányával, sőt az egészséges fejlődést mindenben előmozdítjuk...

Egyházi vonatkozásban bejelentette, hogy ,,a bukott rendszer erőszakának és csalárdságának minden nyomát egyházi vonalon felszámoljuk...'' Követelte ,,a keresztény hitoktatás szabadságának azonnali rendezését, az Egyház intézményeinek és társulatainak, köztük sajtójának'' a visszaadását is. ....."

.

Amikor később a kommunista és társutas propaganda azzal vádolta, hogy a világháború előtti félfeudális rendszert akarta visszahozni és visszakövetelte az egyházi földbirtokot, a forradalmi kormánynak emigrációban élő minisztere, a szociáldemokrata Kéthly Anna erélyesen a védelmére kelt. ,,A Bíboros -- mondta -- támogatta a forradalmat és nem akart annak reakciós jelleget adni. Se Horthyt, se a kapitalistákat nem akarta visszahozni. Lojális volt velünk szemben...'' Ugyanez volt a véleménye Hugh Seton-Watson londoni egyetemi tanárnak, a közép-és kelet-európai problémák szakértőjének is. Szerinte ,,Mindszenty bíboros kiszabadulása után egyáltalán nem úgy viselkedett, mint bosszúszomjas reakciós vagy harcos soviniszta, hanem mint keresztény hazafi, aki nemzete egységéért és a szomszédos kis népekkel való békés együttélésért szállt síkra...'' (Közi Horváth József: Mindszenty bíboros)

És ezt az embert nevezi a Népszabadság: “…antifasiszta, antikommunista, antiliberális, antidemokratának, aki tagadta a világi állam létjogosultságát….“

No comment.

A lengyel Trianon

A közel 150 évig (1772-1918) német(porosz)-orosz-osztrák(-magyar) birodalmak között felosztott Lengyelország csak az első világháborút követően, 1918-ban nyerte vissza államiságát és függetlenségét. Az ország 1772 előtti határait visszaállítani szándékozó Pilsudski marsall többfrontos harcot kezdett már az első világháború előtt és alatt, majd az azt követő meglehetősen kaotikus időkben. Végül az 1921. januárjában megkötött rigai békeszerződéssel biztosította az ország keleti határait a Szovjetunió felé. Mintegy húsz évvel később (1939) Lengyelország ismét eltűnt Európa térképéről, és területét a két (náci és szovjet) diktatúra osztotta fel egymás között. (mely gyakorlatilag megegyezett az 1772-es porosz-orosz-osztrák területfelosztással, de most ebből - részben az Anschluss (1938) miatt - Ausztria, ill. az időközben megszűnt Osztrák-Magyar Monarchia (Galicia) kimaradt.) Térkép az 1939-1941 közötti időkből - (kattints rá!)

A Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradékának megfelelően a Szovjetunió 1939. szeptember 17.-én hátbatámadta Lengyelországot, és a szovjet propaganda szerint "preventív" háborúba kezdett, vagyis a "náci hadigépezet megfékezése céljából „felszabadította” Nyugat-Belorussziát és Nyugat-Ukrajnát", azaz megszállta Lengyelország keleti felét. Ezek a területek azóta is Belorussziához és Ukrajnához tartoznak.

A második világháborút követően, Lengyelország - területei elvesztéséért "cserében" - megkapta a Vörös Hadsereg által (1945) megszállt egykori német területeket (Kelet- és Nyugat-Poroszország, Pommeránia, Szilézia). Az elmenekült, elűzött, kitelepített németek házait, lakásait a Szovjetunióhoz csatolt Kelet-Lengyelországból kitelepített lengyelek kapták meg.

Az ENSZ megalakulásakor (1945) a Szovjetunió három tagállamával (Oroszországi Föderáció, Ukrajna és Belorusszia) képviseltette magát a Világszervezetben. Ezzel Moszkva - a jaltai és potsdam-i megegyezések mellett – ily módon is biztosította az 1939-ben elfoglalt lengyel területek törvényes és végleges bekebelezését.

A potsdam-i tárgyaláson (1945. augusztus 02.) azonban még nem dőlt el a Vörös Hadsereg által megszállt (keleti) német területek sorsa. Potsdamban csak kijelölték az Odera-Neisse folyót, mint Lengyelország és Németország lehetséges és javasolt új államhatárát. Az NDK megalakulás után, 1950-ben, kötötték meg a lengyel-német(NDK) békeszerződést, mely megerősítette az 1945-ben kijelölt határokat. A két Németország egyesülése után, 1990-ben, az NSZK elismerte az 1945-ös szovjet megszállás óta fennállt kelet-német (NDK) államhatárt, és ezzel Lengyelország nyugati határát.

.

Kapcsolódó anyag

Trianon cseh-szlovák szemmel (Tuesday, November 25, 2008)

.

Ki a háborús bűnös?

...…..a magyar törvények és joggyakorlat szerint. Ez foglalkoztat a magyar Legfelsőbb Bíróság legutóbbi döntése óta. Csak a magyar médiában megjelent közleményekre tudok támaszkodni, és azokból bizony egyértelműen nem derül ki. Pedig Charles Zentai Károly és Polgár Lajos esetleges kiadatása érdekében nem elhanyagolható ez a magyar döntés és jogi álláspont.

Ságvári Endre elfogásában részt vett egyik csendőrnyomozó háborús bűntett miatti 1959-es elítélésének és kivégzésének felülvizsgálása irányította figyelmemet a címben feltett kérdésre. Sajnos, a hazai tájékoztatás olyan pocsék, hogy abból egyértelműen nem derül ki, vajon a jelenlegi, hatályos törvények szerint kit tekint a magyar állam háborús bűnösnek.

Az újsághírek, és ez alapján a közvélemény három dolgot kever össze, de rendesen:

1. Ságvári személye

2. A csendőrnyomozó munkája
3. Az 1959-es ítélet

.
Ságvári személye

Ságvári (Spitzer) Endre 1913-ban született Budapesten, a Józsefvárosban. Egyes források szerint édesapja dr. Ságvári Sándor híres ügyvéd volt, édesanyja dr. Ságvári Sándorné, ismert mecénás, nem csupán a Nagyfuvaros utcai Nőcsoport elnökasszonya, de a MINOSZ (Magyar Izraelita Nők Országos Szövetsége) alelnöke is volt. Nagynénje Ságvári Spitzer Jozefina, pedig a világhírű magyar fizikus Orován Egon felesége volt.* Ságvári Endrét 1936. december 23.-án az államtudományok doktorává avatják. Belép a Szociáldemokrata Pártba, és 1937. szeptember 16-án részt vesz a Tompa utcai nemzetiszocialista pártház elleni támadásban, ami miatt nyolc hónapi fegyházra ítélik. Kiszabadulása után a Népszava alkalmazza, majd behívják katonai (munka)szolgálatra. Még időben, Magyarország hadbalépése előtt, 1941 januárjában “leszerel”. Ekkor már a betiltott kommunista párt tagja. Hamarosan illegalitásba vonul, és tovább szervezkedik a fasizmus, ill. a háború ellen. Ez utóbbival mozgatja meg igazán az embereket. (1941. október 6-án kb. 300 fiatalt a Batthyány örökmécseshez, 1942. március 15-én 6-8000-es tömeget a Petőfi szoborhoz.) A hatóság, mint egy betiltott szervezet tevékeny tagját keresi, elfogásakor is ez motiválja, vezeti a (csendőr)nyomozókat, nem pedig származása. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a német megszállást (1944. március 19.) követő napokban először a “baloldali elemeket” fogdosták össze kész lista alapján, - akkor még a származás nem számított. Az internálás, a deportálás, a kínzás és agyonverés a “kommunistá”-nak szólt és nem a “zsidó”-nak. A sárgacsillag viselése és a gettósítás későbbi történet. Ságvárit, tehát mint aktív és szervezkedő (háborúellenes, antifasiszta) kommunistát kereste az akkori hatalom. Az elfogás körülménye, pedig azt bizonyítja, hogy nem adta meg magát egykönnyen.

* Talán érdemes megjegyezni, hogy Egon Orowan angol nyelvű életrajzában is megemlítik az unokaöcsöt, aki “kiváló kommunista” volt (…"was an excellent Communist,"….)

.

A csendőrnyomozó munkája

Kristóf László csendőr-törzsőrmester és társai munkájukat végezték, amikor el akarták fogni a körözött egyént. Ez minden országban és államban, rendszerben így van. Azon persze már lehet vitatkozni, hogy az elfogás körülményei valóban azok voltak, ahogy azt a hatósági jegyzőkönyvben szerepel. Ez a gyanú minden országban és államban, rendszerben fennáll, hiszen a rendfenntartó (erőszak)szerv, szervezet, a saját embereit védi. Rossz értelemben vett “mundérbecsület”, amelynek gyakorlata – suba alatt – ma is él és működik Magyarországon (is).

.

Az 1959-es ítélet

Ez az egész felülvizsgálati eljárásnak és döntésnek a kulcsa. Ahogy azt a napi sajtóból kiveszem, a halálraítélt és kivégzett Kristóf László csendőrnyomozó fivére kérte a per újrafelvételét, hogy tisztázzák testvére nevét és szerepét Ságvári Endre halálával kapcsolatban. Mindenekelőtt a nagyközönség előtt megszabadítani a háborús bűntett vádjától és bélyegétől. Ebből, pedig arra következtetek, hogy – ellentétben a hazai közvéleményt befolyásolni igyekvő sajtóval - a mostani perben és a döntésben vajmi keveset szabadna játszania az elfogás körülményének. (Ságvári és Kristóf személyének). Arról kellett (volna) döntenie a mostani bíróságnak, hogy az 1959-es ítélet helyes volt-e, Kristóf László háborús bűnösségét jogosan állapította meg az akkori (kádári) bíróság, vagy sem.

.
Nos, az ellentmondásoktól hemzsegő hazai sajtóból ezt abszolút nem lehetett egyértelműen kiolvasni.

Először a címek:

Nem háborús bűnös a kivégzett csendőr (Hírszerző)

Ságvári Endre lelövése nem volt bűncselekmény (Népszabadság)

Felmentették a Ságvári Endrét lelövő egyik csendőrt (Magyar Nemzet)

Ságvári, a terrorista? (MTV Híradó)


Mint látható senki sem foglalkozik a háborús bűnös fogalmával, az 1959-es ítélet jogos, vagy jogtalanságával, azzal, ami valóban kulcskérdés a (közel)jövőre nézve, az Ausztráliában kiadatásra váró Zentai Károly, ill. a Magyarországon “adatgyűjtés” stádiumban lévő Polgár Lajos ügyében.

A jobboldal Ságvárit szapulja, és “terroristának” tartja. Ez viszont nagyon rossz fényt vett a becsületes jobboldalra, hiszen az antifasiszta Ságvári egyetlen erőszakos cselekedetben vett részt: a (Tompa utcai) nemzetiszocialista (nyilas) pártház elleni támadásban! Ezért "terroristá"-nak csak a szélsőjobb, a nyilasok és mai követőik tekinthetik az antifasiszta (kommunista)Ságvárit.

A baloldali Népszabadság címe is falsul állítja be a problémát, hiszen egy keresett, körözött személy tűzharcban bekövetkezett halálát sehol a világon nem lehet a hatóság részéről "bűncselekmény"-nek tekinteni. Legfeljebb a körülményeket lehet vitatni.

Talán a Hírszerző címe áll a legközelebb a valósághoz, de a cikk sem ad választ arra a kérdésre: Magyarországon (ma, 2006-ban) kit tekintenek háborús bűnösnek?

A cikkek boncolgatásakor sem lettem okosabb, e kérdés megválaszolását illetően.

Az origo.hu által támogatott Múlt-kor nevű történelmi hírportál például ezt írja:

"........A jelenlegi eljárásban a katonai ügyészség álláspontja az, hogy Kristóf Lászlót alaptalanul ítélték el Ságvári halála miatt, a háborús bűntettekben azonban változatlanul fennáll az egykori csendőr bűnössége. Mult-kor/MTI ...."

Ezt persze a többi hírforrás cáfolja, azaz Kristóf Lászlót felmentették a háborús bűntettek vádja alól ! Maga a bíró ekképp jelentette be a döntést:

Kónya István:

- Kihirdetem a Legfelsőbb Bíróság ítéletét a Magyar Köztársaság nevében: a háborús bűntett és más bűncselekmények miatt Kristóf László, volt csendőr-törzsőrmester és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben az elsőrendű terhelt hozzátartozója által benyújtott felülvizsgálati indítvány elbírálása során a Budapesti Katonai Bíróság B.I.065/1959 számú ítéletét és a Legfelsőbb Bíróság Katf.KT.094/1959 számú ítéletét Kristóf László elsőrendű terheltre vonatkozó részében hatályon kívül helyezi. Az elsőrendű terheltet az emberek törvénytelen kivégzése által elkövetett háborús bűntett miatt emelt vád alól felmenti. Az emberek törvénytelen megkínzása által elkövetett * háborús bűntettet * négy rendbeli, hivatali hatalommal visszaélés bűntettének minősíti és az emiatt, (……) indított büntetőeljárást megszünteti.

Hasonlóan számol be a Magyar Nemzet is:

"........Annak idején Kristóf László terhére rótták háborús bűntettként négy ember megkínzását is. A bíróság szerint az 1959-es ítéletben rögzített cselekmény minősítése hivatali visszaélés, ami az elbíráláskor már elévült, így ebben a vonatkozásában megszűntették az eljárást......"

Valamint a Népszabadság is:

"..........Az 1959-es ítélet másik vádpontja szerint Kristóf négy ember háborús bűncselekménynek minősülő fogva tartásáért és megkínzásáért is felelős. Az LB azonban tegnap kimondta: ha a meglehetősen elnagyolt vádiratban foglalt bűncselekmény 1944-ben tényleg megvalósult, akkor sem háborús cselekmény, hanem hivatali hatalommal visszaélés, ami öt év után elévül....."

Ezt támasztja alá a Hírszerző beszámolója is:

"..........A négyrendbeli kínzás miatti eljárást – hangsúlyozta Kónya – 1959-ben meg kellett volna szüntetni, ugyanis 1944-ben érvényben volt a Csemegi-kódex, amely bár büntette a kínzást mint hivatali hatalommal való visszaélést, de öt év elévülési időt határozott meg, így 1949 után a vád nem állt meg....."



Súlyos szavak !!! Hiszen, ha Zentai-ra gondolok, akkor őt is felmentené ez a magyar bíróság, ráadásul a Legfelsőbb!

Zentai katona volt, amikor - a vád szerint - a villamoson felismert egy zsidó fiút, aki nem viselte az akkori törvények szerinti kötelező sárgacsillagot. Bevitte a laktanyába és ott két másik társával bántalmazta a fiút, aki belehalt az ütlegelésbe.

A jelenlegi magyar bírósági megítélés és joggyakorlat szerint, ez a cselekedett nem háborús (bűn)cselekmény, hanem hivatali hatalommal való visszaélés. Ráadásul öt év után elévül!

Ha ez igaz, akkor miért kérik ki a magyar hatóságok Zentai Károlyt? Csak egyszerű képmutatásról van szó? A "kecske és káposzta" elv alapján megmutatni a világnak, hogy Magyarország „üldözi” a háborús bűnösöket, és a világvégére is utánuk megy, az ausztrálok, pedig elmondhatják, hogy kiadtak egy háborús bűnökkel gyanúsított állampolgárukat. Ezért miért kell(ene) Zentait (állampénzen!, az adófizetők pénzén!) Magyarországra hozatni, amikor borítékolható a felmentő ítélet? Miért ez a cirkusz, ez a képmutatás? A Kristóf ügybeni ítélet után, mondja meg valaki: kit tekint a magyar jog háborús bűnösnek?

.

.

.

A Zentai és Polgár story

.

.

Kapcsolodó anyag

Háborús bűnös, aki nyilas párttag volt ?

Hála az Internetnek, az üggyel kapcsolatban megkeresett Kristóf László unokahúga. Véleménye a Menetrend című bejegyzésem comment-jében olvasható.

.

Bűn és bűnhődés .(Kecskési Tollas Tibor vs. MÚOSZ tagok)

.

.

.