Nosztalgia, álmodozás, valóság - a SZER-ről reálisan
Csak nem nyugszanak a kedélyek, és csak nem akarják megérteni, hogy a Szabad Európa Rádió (RFE) magyar nyelvű adásának újraindítása nem kívánságműsor. Olvasva a hazai (magyar nyelvű) jelentéseket, Magyarországon (egyesek) csak nem akarják felfogni, hogy vége a hidegháborúnak, és megváltozott a világ, és 26 évvel ezelőtt épp a demokrata párti Clinton elnök szüntette meg (többek között a magyar nyelvű adást is), arra hivatkozva, hogy „kitört a világbéke”. Hiába figyelmeztette elődje, a republikánus párti Bush elnök, hogy a „kommunizmus” nem szűnik meg egy csapásra, a Rádiót (SZER) még (legalább) tíz évig üzemeltetni kell, és ezzel segíteni az átállást a kapitalizmusra és a demokráciára. Clinton beiktatása után szinte azonnal bezártatta a Kelet-Európának (értsd alatta volt Varsói Szerződés országok) anyanyelven sugárzó adókat. A müncheni központot (elsősorban anyagi megfontolásból, beleértve a sokkal gyengébb munkajogi feltételeket) áthelyezték Prágába. A SZER-nek akkor már csak a neve emlékeztetet a hidegháborús időkre, a prágai stúdió(k) a volt Szovjetunió nyelvein sugárzott tovább. Ezért megmaradt az RFE/RL elnevezés, ami a Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió nevének (és személyzetének) összevonásából él tovább napjainkban is.
Megdöbbentő volt a 444-es hírportálon olvasni, hogy: (a
SZER)
„….Az 1993-as
megszűnéséig közvetítette a magyar hallgatók számára az emigrációban élők
véleményét…”
Ez nem igaz! Ez szemenszedett hazugság! A Rádió mindig is
távol tartotta magát az „emigráció”-tól. Feladata a nyugati (amerikai)
értékrend közvetítése volt, nem pedig a magyar emigráció véleményének
közvetítése. Aki ilyet állít, annak fogalma sincs a Rádió szerepéről, annak
fontos feladatáról a hidegháborús években.
Emlékeztetőül. A Vasfüggöny létrehozatala
után az CIA-t bízta meg az amerikai kormány a hírforrásoktól elzárt
kelet-európai országok lakóinak (rabnemzetek) tájékoztatására. A CIA-nak három
„akciója” volt.
1. léggömbbel, ballonokkal röplapokat küldeni az aknazár
túloldalára
2. rádióadásokon keresztül tájékoztatni a lakosságot a
világeseményekről
3. könyveket bejuttatni a Vasfüggöny mögé
Ez a harmadik „akció” volt a legsikeresebb, mert erre
sohasem jöttek rá a vasfüggöny mögötti hatóságok. A zseniális ötletet (ingyen
könyv-akció), különben egy román kollega találta ki. Sőt, ő javasolta, hogy ne
szovjet- meg diktatúraellenes (propaganda) anyagokat küldjünk, hanem olyanokat,
amelyek bemutatja a baloldaliságot (marxizmus) a maga valóságában. Elvégre az
„index”-re tett, betiltott könyvek között sok marxista írás is volt, amelyek nem
egyeztek a moszkvai központi irányzattal.
Csak zárójelben, ezeknek a könyveknek az eredeti (még Horthy-korszakban
megjelent) példányait lehet ma is olvasni.
A könyvakció lényege: bármely nyugat-európai nagyváros
könyvesboltjában (néhol kávézójában) volt egy „sarok”, ahol ha a külföldi (kelet-európai) turista
bemondta, hogy honnan jött, ingyen kapott egy példányt. Ez olyan sikeresen meg
volt szervezve, hogy (sokszor) a könyvesbolt sem tudta, hogy a CIA van mögötte,
és az USA finanszírozza. Az volt a szöveg, hogy „itt van néhány darab
felesleges példány (sokszor idegen nyelven), ha valakinek kell, adják oda neki.
A célországba való „becsempészést”, mindenki a saját felelősségére tette.
A Rádiót, annak CIA-s kapcsolatát, a 70-es évek legelején egy
kaliforniai erősen baloldali hetilap, a Ramparts (magazine) „szellőztette meg”,
ami ellen Washington nem tiltakozott, helyette az egész intézményt a State
Department (külügyminisztérium) alá helyezte, és felügyeletét a Kongresszusra
bízta. A CIA embereit pedig választás elő állították: vagy kilépnek a hírszerző-ügynökség kötelékéből, vagy el kell hagyniuk a Rádiót.
A magyar osztály dolgozói is csak a hírekből tudták meg,
hogy ki pénzelte (addig) a Rádiót.
’56 végén komoly átszervezés volt. Addig a Rádió vezetését
(CIA) nem érdekelte a minőségi tartalom, a lényeg arra koncentrálódott, hogy a zavarások
ellenére a hírek eljussanak a hallgatókhoz. ’56 ősze mutatta meg, hogy a magyar
szerkesztők mennyire emocionálisak, mindenki „vérmérsékletének” megfelelően
közvetítette (és kommentálta) a magyarországi eseményeket. Ezt a hírközlési hibát a forradalom
leverése után kijavították, és valamennyi műsort professzionálissá (megbízhatóvá)
tették. Ettől kezdve, minden adásba ment anyagról készítettek egy rövid, angol
nyelvű összefoglalót, hogy az amerikai vezetés tudjon az elhangzottakról. Ebből
a „fordító” osztályból alakult a BAD (Broadcast Analysis Division), mely
nemcsak fordítással foglalkozott, hanem elemzéseket készített a Rádió valamennyi
nyelvi osztályának műsorairól, így a magyar nyelvű adásokról is. Hangsúlyozni
kell: ez NEM cenzúra volt, mert a munkatársak szellemi termékét utólag foglalták
össze, ill. „minősítették”!
Meglepő, és átlátszó, ahogy a New York Times (NYT) legutóbbi Magyarországgal és a SZER-rel foglalkozó cikkében az egészet tálalta.
Tipikus demokrata párti megközelítés, ahogy elhallgatják mi is az Egyesült Államok
Globális Médiaügynökség (U.S. Agency for Global Media) nevű intézmény, és
mekkora súlya, szava van nyilatkozó vezetőjének, Mr. John Lansing-nek. Az
Agency for Global Media ugyanis nem felügyeli az adásokat, csak javaslatokat
tehet!
Egy kis háttérinfó. Az 1945 után kezdődött hidegháború
idején az amerikai hírszerzés (CIA) irányította a Szovjetunió és szatellit
államaiba irányuló ellen-propagandát. Már említettem, hogy három fő akció volt
a szovjet ideológia és propaganda ellensúlyozására. A Rádió volt a hírek, az
információk gyors eljuttatásának eszköze a Vasfüggöny mögött élőkhöz. Ezt már a II. világháború alatt megtapasztalta
szinte valamennyi fél, különösen a harci események ismertetése, azok pontos (és valós) közlése. A legalkalmasabbnak a rövidhullámú adások mutatkoztak. Hogy az
adásokat fogó készülékek mennyire feleltek meg ennek a célnak, azt csak sejteni
lehetett. Nem véletlen, hogy a „Néprádió” nevű készülékben nem volt
rövidhullámú vételi lehetőség. Ezért felértékelődtek a háború előtt gyártott
készülékek, amikkel már akkor lehetett fogni „Londont” (BBC), az egyórás magyar
nyelvű adást, amit már akkoriban is zavartak! Viszont, az egyéb nyelven
sugárzott műsorokat, híreket, nem. Például a BBC szerb nyelvű adását tisztán
lehetett fogni és hallgatni. Hasonló volt a helyzet a későbbi rock-beat zenei
műsorok esetében is. A SZER csehszlovák zenei adásait magnó minőségben lehetett
fogni. A zenei anyagok szinte ugyanazok voltak (pl. Top 20), csak a nyelv, a műsorvezetés volt más.
A Kelet-Európának (rabnemzetek) szóló műsorok finanszírozása úgy került
a nyugati köztudatba, hogy azt az amerikai lakosság adományából tartják fenn.
Hatalmas pénzt és reklámot szánt erre a CIA, szinte valamennyi népszerű (amerikai)
színészt, művészt, énekest bevonták ebbe. Ennek ellenére a vietnami háborút ellenző
egyik (baloldali) csoport, kinyomozta és bizonyítékokkal alátámasztva megírta,
hogy a SZER (és a Szovjetuniónak sugárzó Szabadság Rádió) napi 19 órás
működését a CIA finanszírozza. 1973-ban került át a Rádió az amerikai
külügyminisztérium irányítása alá, ahol egy „Nemzetközi Sugárzási Testület”
felügyelte (BIB = Board for International Broadcasting). Ezzel jelezték, hogy ez
egy „non-profit” „magán-adóállomás”, melynek semmi köze a mindenkori amerikai
kormányhoz. Vezetője nem lehet tagja az amerikai kormánynak, viszont az
amerikai elnök jelöli ki. Így került az például
a Testület élére 1985-ben a Reagan elnök által javasolt dúsgazdag Steve Forbes. (a Forbes magazin tulajdonosa)
Mint jeleztem, 1992-ben a hivatalát hamarosan átadó republikánus
Bush elnök még (legalább) tíz évig működtetni akarta volna a Kelet-Európának
szóló műsorokat, mivel úgy látta (és értékelte), hogy a „kommunizmus” egyik napról a másikra nem fog
megszűnni, a volt rendszer tagjai nem fogják „csak úgy” otthagyni állásukat, pozícióikat,
és az új rendszer sem lesz képes tapasztalt, rátermett emberekkel irányítani az
országot. A demokrata párti Clinton elnök, viszont amolyan gesztusnak tartotta
a szabadságukat visszanyert népek, – egykori rabnemzetek – hadd érezzék, hogy
„kitört a szabadság”. Megjegyzem, Antall József miniszterelnök sem lelkesedett
a SZER további adásaiért, magyarországi tevékenységéért. Úgy érezte, nincs
szükség egy „kormány kritikus” rádióadóra (különösen, amit akkor az SZDSZ
képviselt). Ebből is látszik, hogy a demokráciát már az első pillanattól
másként értelmezték Kelet-Európában.
Clinton elnök, 1994-ben írta alá az új „nemzetközi híradási
törvényt”, és a felügyelő testület új nevet kapott BBG (Broadcasting Board of
Governors) azaz az „Adások Kormányzóinak Testülete”.
1999 október elsején a BBG független ügynökség lett a
„külügyek reformja és átalakítása” törvény alapján, amely alá valamennyi idegen
nyelven külföldre sugárzó amerikai rádió (és tv) állomás és adás tartozik.
Tehát, nem csak a volt Szovjetunió és szatellit állama népei, hanem valamennyi konfliktus
hely a világban, Dél-Amerikában (spanyol nyelven Kuba ellen) és a Közel-Keleten, ill. Ázsiában, első
sorban arab nyelven, valamint perzsa és afgán nyelveken is. Az egészet továbbra
is a Külügyminisztérium és a Külföldi Szolgálatok főfelügyelője ellenőrzi.
(…under the supervision of the Inspector General of the State Department and
the Foreign Service.) Az egyszemélyi vezetőt az Egyesült Államok elnöke nevezi
ki, és a Szenátus erősíti meg. Tavaly augusztusban (2018) új nevet kapott a BBG
= USAGM , azaz Egyesült Államok Globális Médiaügynökség (U.S. Agency for GlobalMedia), egyúttal megszűnt a felügyeleti hatáskör, napjainkban már csak javaslattevő
feladata van. Ennek a vezetőjével készített interjút a New York Times! Mr. John
F. Lansing 2015 óta tölti be ezt a posztot annak ellenére, hogy jelölését sem Obama elnök, sem a
Szenátus nem erősítette meg, mivel akkor még (2015-ben, ezt törvényileg) nem
kellett. Eközben Trump elnök 2018 júniusában Michael Pack dokumentumfilm-készítőt
nevezte ki az ügynökség élére, amit viszont az US Szenátus nem erősített meg.
Ezt a „kis malőrt” elfelejtette megemlíteni nem csak a New
York Times, de a (független) magyar média is.
Az már csak hab a tortán, hogy John F. Lansing októberben
otthagyja az USAGM-t, és a jövőben a NPR (National Public Radio = Nemzeti
Közrádió) vezetője lesz.
Őszintén, a hazai ellenzék szégyenének érzem, hogy külföldi segítséget kérnek belpolitikai tehetetlenségük orvoslására, megsegítéséhez. A jelenlegi politikai helyzetet 2010-ben az akkori baloldali kormány szúrta el. Mai napig nincs magyarázat, és pontos (világos) felmérés és kiértékelése az akkor történteknek, ami kétharmados többséghez juttatta a Fideszt. Ez az iszonyatos baloldali vereség adott vérszemet (és törvényi felhatalmazást) a jelenlegi hatalomnak, mely megdönthetetlennek tűnik. Szégyenletes, hogy a jelenlegi ellenzék képtelen fordítani az ország sorsán, és egy külföldi rádióállomástól várják, remélik a jelenlegi hatalom megdöntését.
Remélem, mi több, borítékolom, hogy az Egyesült Államok nem fog ebbe az
értelmetlen (és szégyenteljes) játékba belemenni. Az nem elég indok és ok, hogy
a demokrata pártiak ahol csak lehet Trump elnök orra alá akarnak borsot törni. Az
amerikai belpolitika harcait, problémáit nem lehet és nem szabad a
Kárpát-medencére kivetíteni. Magyarországnak magának kell belpolitikai harcát
megvívni. Hiszen semmilyen külső erő nem befolyásolta a kialakult helyzetet az
elmúlt 30 évben, mely alatt felnőtt egy új nemzedék. akik csak hallomásból
ismerik a szovjetrendszert, az ún. proletárdiktatúrát. Aki 1989-ben tíz éves
volt, és valamit is átélt a késő kádári korszakból, ma már 40 éves. Aki a
Szabad Európát hallgatta a beat-, vagy „Cseke” korszakban, ma már 70 feletti
aggastyán, kihaló nemzedék. Szomorú, hogy a múltba révüléssel próbálják a jelen
problémáit megoldani, vagy legalábbis gyógyírt találni rá.