Legális feketemunka

Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet egy internetes álláshirdetésre. Pontosabban, kikérte véleményemet az ott látható szövegről, mondván mennyire lehet komolyan venni, mert ő bizony ennyi pénzért (több mint 300.000- Ft-nak megfelelő nettó havi keresetért) azonnal útnak indulna.
Szóval megmutatta a hirdetést. (kattints rá!)
Már első olvasásra valami nem tetszett, nem stimmelt. Ezt jeleztem is a jelentkezni kívánó felé, hozzátéve: lehet, hogy nagyot tévedek, de az állásközvetítő szövege - szerintem - nem pontos, felületes, és félreérthető. Én pedig (ha akarom) félreértem! ;-))

No, de lássuk az elemzésemet! - azaz a számomra gyanús szövegrészeket.

"............Piacvezető osztrák bútorgyártó céghez keresünk németül jól beszélő asztalosokat bútor-összeszereléshez, helyszíni kiszállításhoz.
A következő asztalos tesztmunka időpontja: 2011. március 17.

Munkahelyi információk
A munkavégzés helye: Ausztria
A munkakezdés időpontja: 2011 januártól folyamatosan

Amit kínálunk
Fizetés: havi nettó 1250-1700 EUR (túlóralehetőség)
A szállás az első 3 hónapban ingyenesen biztosított

Elvárások
Asztalos szakmunkás végzettség, vagy több éves igazolt tapasztalat
Német nyelv társalgási szintű ismerete feltétel!

Tesztmunkán való részvétel, majd megfelelés esetén 10-20 napon belül munkakezdés.
Jelentkezés személyesen: ....Tatabánya,... ..............."

Felettébb furcsa, hogy az állásközvetítő nem árulja el a (piacvezető) cég nevét és azt sem, hogy hol található (sem a cég központja, sem a munkavégzés helye pl. műhely). Sőt, azt sem árulják el, hogy hány asztalost keresnek? 2, 5,10, 50 vagy 100 stb. Tehát a hirdetés szerint korlátlan mennyiségű állás van. Mitöbb, a munkakezdés januártól folyamatos. Tényleg, ez mit jelent? Bármikor el lehet kezdeni? Meddig, és hány ember? Ez a csodagyár Ausztriában akárhány asztalost képes felvenni?

Ami azonban a legfeltűnőbb, és rögtön szemet szúr ebben a hirdetésben, az a 3 hónapos ingyen szállás. Főleg a 3 hónap "zavaró" számomra.

3 hónap ingyen szállás
3 hónap próbaidő
3 hónap tartózkodási engedély nélkül! - bizony! Ez EU-s szabály!

Minden EU-s polgár három hónapig tartózkodhat minden további nélkül (mint turista) egy másik EU-s országban. Ha tovább akar maradni, akkor be kell jelentkezni! (ez volt az egyik alapja, és indoka a romák franciaországi kiutasításának!) Tehát, három hónapnál tovább maradni egy EU-s országban azt jelenti, hogy be kell jelentkezni. Ez pedig azzal jár, hogy igazolni kell az állampolgárság szerinti országból a betegbiztosítást, valamint az "életvitelszerű" ottlétre, megélhetéshez szükséges pénzt. Persze akinek munkája van, akkor OK. - ezért gyanús nekem az ingyen szállás.
.
De nézzük a hirdetés többi furcsa pontját! Ha az elvárás: szakmunkás végzettség vagy több éves gyakorlat, akkor mi a francnak “tesztelnek”? És mit ? Munkaminőség? Gyorsaság? Minek kell például egy igazoltan több éves (netán évtizedes) gyakorlattal rendelkezőt tesztelni? Hogyan veri be a szöget, hogyan tartja a fúrót? NEM ÉRTEM a logikát!

Az álláshírdetés szerint a tesztmunkán kötelező részt venni. OK., rendben van. De a tesztmunka helyszíne TATABÁNYA. Ha olyan nagymenő (piacvezető) az osztrák cég, ill. ez a munkaközvetítő, akkor az útiköltséget – legalább (országon belül) Tatabányáig és vissza – fedezheti. (Ha már ennyire nem bízik a (hiteles) "papírok" alapján, a magyar emberekben.) Egyénileg tesztelnek mindenkit? (hogyan? “Itt vannak a szekrénylapok, rakja össze!” vagy “Adunk félórát és meglátjuk hol tart.”) Esetleg a jelentkezők (különböző szakmai szintűek és tudásúak + korúak) összeállnak és kalákában, csoportosan összeraknak pl. egy vagy több bútort. Majd a "kipróbált" munkakeresők (természetesen) a saját költségükön hazautaznak, és aztán otthon várhatják amíg értesíteni fogják őket........

Semmit nem tudunk a tesztmunka lefolyásáról! A hírdetésben csak az időpont és a tesztelés helye van feltüntetve, de arról nem szól a fáma, hogy mi szerint értékelnek? Mi a megfelelés kritériuma?

Ugyanakkor miért kell egy bútor-összeszerelő asztalosnak “társalgási” szinten németül tudnia? Társalogni vagy dolgozni kell? Saját tapasztalatból tudom, azért szeretik a nyelvet nem ismerőt, mert az nem tud visszapofázni, ugyanakkor a vezényszavakat nagyon hamar megtanulja pl. hozd ide, vidd oda, gyaluld le, szögeld össze, stb.

Most gonosz leszek!
Nincs külföldi munka, viszont baromi rafinált a munkaközvetítőnek álcázott cég: hívnak balekokat, hogy tesztmunkaként rakjanak össze néhány bútort, oszt jónapot! Ingyen berendeztek valahol egy konyhát vagy szobát.

Tudom, nagy és élénk a fantáziám, de valahogy nem bízok a hazai internetes állásközvetítőkben. A fenti szöveg – számomra – nem meggyőző! Lehet, hogy “kezdők” a közvetítő szakmában, és rosszul fogalmaztak? Lehet.

Viszont a net-en megtaláltam ugyanezt a hirdetést (kattints rá!) tavaly szeptember eleji dátummal !!!

Ugyancsak a net-en megvan a munkaközvetítő honlapja.

Érdekes. Minden németül. Magyarul egy szó sincs! Legalábbis a bemutatkozás, a cégismeretés. Semmi. A (meglehetősen sajátos, “társalgási szintű”) német szövegből aztán csak annyi derül ki, hogy 2009-ben alakultak, és 100 %-os magyar vállalkozás! Hiányzik az "Impresszum", ami hivatalossá teszi a web-oldalt, és a vállalkozást. Sehol egy szó a személyekről. Kik az alapítók, a tulajdonos(ok), ki a cégvezető, a munkatársak (név és beosztás szerint), nincs adószám és nincs bankszámlaszám – amik elengedhetetlenek egy cégnél! Van egy közös fotó (ha az övék?). Ennyi.

Szóval, a német nyelvű bemutatkozás olvasása után komoly fenntartásaim lettek.

Egy (100 százalékosan) magyar állásközvetítő, amely magyarul nem mutatkozik be, nem közli az alapvető adatait, információit, mindenekelőtt a leendő magyar alkalmazottai felé, akikből élni akar, - az számomra igencsak gyanús. Aztán a német nyelvű ismertetőből (kattints rá!) hamar kiderült, hogy aggályaim nem megalapozatlanok.

Itt vannak szépen felsorolva azok a tények, ahogy ponteciális (csóró magyar) ügyfeleit megpróbálja eladni a munkaadók, azaz a szakmunkás munkavállalót kereső EU-s cégek felé:

Arbeitskraft-Verleihung - munkaerő kölcsönzés

Itt (gyenge németséggel) iszonyatos feltételek vannak! - Fehéren feketén leírva, hogy a “kikölcsönzött” melós abszolút ki van szolgáltatva a munkaközvetítőnek!

".......... Der ausfallene, erkrankte Arbeitnehmer wird durch einen gesunden Arbeiter ersetzt.
A kieső, megbetegedett munkavállaló egy egészségesre lesz kicserélve

Rabszolgakereskedelem !!!!!
(csak zárójelben: mi lesz a megbetegedett munkavállalóval? Ha véletlenül levágja az újját, ki fogja fizetni a kórházi kezelést, ápolást, ki veszi betegállományba, és honnan kap táppénzt? EU-külföldön, vagy Magyarországról? Vagy sehonnan sem.)

......Sind Sie mit der Arbeitskraft zufrieden, können Sie später selbst zum eigenen Bestand übernehmen
Ha a munkaerővel elégedett, a későbbiekben sajátjaként átveheti.

........Die Beschäftigung unserer Arbeitnehmer wirkt sich Ihrerseits durch verminderte arbeitsrechtlicher Verpflichtung aus.
Munkavállalónk alkalmazásával csökkentheti a munkaügyi- és jogi kötelezettségeket.
........."

Ez emberkereskedelem! Méghozzá a legrosszabb formája. Hiszen a jelentkező magyar szakmunkással (a honlapon sehol) nem közlik, hogy milyen feltételei vannak ennek a “kikölcsönzés”-nek! Csak azt írják (a hirdetésben), hogy mennyi a nettó kereset, amit ugye a szerencsétlen kézhez kap, valamint azt, hogy az egész munka, ill. munkaközvetítés legális.

A munkaközvetítő részéről valóban az. Jogilag és törvényileg fedezve van. Egy magyar cég, amely magyar munkásokat “kölcsönöz” nyugati cégeknek. Az EU-s cég a munkaközvetítővel áll szerződésben, annak fizet a bérmunkásért, és ezzel részéről az ügy le van zárva. Mindenért a közvetítő, a 100 százalékos magyar cég felel, az adók és járulékok (TB, nyugdíj stb.) levonása az ő feladata (lenne). Vajon ezzel tisztában vannak-e a jelentkezők? Hiszen a szerződés a munkaközvetítő és a magyar szakmunkás között köttetett meg, nem pedig a külföldi partnerrel! A szerencsétlen magyar csak annyit tud, hogy mennyit kap kézhez. Arról már nem szól a hirdetés és a munkaközvetítő honlapján sem olvasható: mennyi a bruttó fizetés? Mennyit von le (és ki?) a bruttó fizetésből adó, járulék (plusz egyéb, pl. közvetítői díj) címén.

Különben ez a “kölcsönzés”, “kikölcsönzés”, Németországban napjainkban állandó téma. Ott kölcsön-, vagy bérmunkának (Leiharbeit) hívják. A szakszervezetek borzasztóan ellenzik. Politikai és választási téma. Cikkek tömkelege olvasható róla (lásd Spiegel: "Amikor a próbaidő örökké tart"), amelyekben felhívják a figyelmet, hogy mennyire kizsákmányolják a német melósokat, hiszen – akárcsak fentebbi sejtéseim – gyakorlatilag kevesebb pénzt visznek haza, mintha alkalmaznák őket! Ez úgy tűnik Magyarországon még nem ismert. Pedig ott is a szakszervezeteknek kellene ezt figyelniük, ellenőrizniük, és tenni ellenük! De addig is az illetékes magyar hatóságnak illene lépnie. Ha másként nem, legalább felhívni a külföldi munkára jelentkezők figyelmét a munkaügyi és munkajogi buktatókra. A legális feketemunka csapdáira.



Új fejlemény

"Legjobb védekezés a támadás (?)"….........ez volt az első gondolatom, amikor a fenti, február 19-i blogbejegyzésemre, most, április 12-i dátummal, kaptam egy hosszú levelet egy ügyvéd e-mail címéről. A Nagyhétre időzített levélben a vége felé ez olvasható.

".......Remélem, hogy a cégünk ellen irányuló, a törvények értelmezésében rágalmazásnak, hitelrontásnak minősülő bejegyzéshez kiteszi cégünk ezen, hivatalos álláspontját is. ......"

Ez valami (rossz) vicc – gondoltam. Nem tudtam elhinni, hogy az internetes naplóírás (blogolás) korában létezik olyan cég Magyarországon, amely egy magánvélemény miatt képes ügyvédet fogadni. Ahelyett, hogy a bejegyzéshez tartozó hozzászólás (comment) rovatban fejtette volna ki problémáit. Az egész partizánakció már csak azért is fura, mert a fenyegető cég neve eleve nem szerepel a bejegyzésemben. Erre a cégnél is rájöhettek, mert az idézett fenyegetésből honlapukon nyíltlevél lett. Erre az alábbiakban kívánok reagálni.

T. Uraim,

engedelmükkel felhívnám szíves figyelmüket néhány tényre. A blog, egyfajta (virtuális) napló, amibe - az Internet jóvoltából, és a napló tulajdonosának hozzájárulásával – bárki betekinthet, és olvashat. Az ott leírtak magánvélemények, amiket az új médiatörvény (2010. évi CLXXXV. törvény) is elismer és véd.

Én egy, az Interneten, megjelent álláshirdetést (virtuális szórólapot) elemeztem, és leírtam a véleményemet. Ha egy 100 %-os magyar cég, ill. annak vezetői között legalább egyvalaki minimális Internet és jogi ismerettel rendelkezne, akkor kihasználhatta volna a legalapvetőbb lehetőséget, és a bejegyzés alá, hozzászólás (comment) formájában közölhette volna kifogásait, amit olvasóim is (azonnal és első kézből) láthattak volna. Sőt, nekem is lehetőségem lett volna azonnal reagálni. Ezáltal Önöknek is joguk és lehetőségük lett volna gondolataim kiegészítésére, pontosítására, esetleg cáfolására, amiből egyúttal sokak számára értékes és hasznos tájékoztatás, esetleg vita is kialakulhatott volna. Ehelyett Önök a legdurvább (és mi több nevetséges) megoldást választották: a fenyegetést. Tanult képviselőjük tudhatná, hogy a hitelrontás a törvény szerint a versenytársra vonatkozik. (1996. évi LVII. törvény) Ha Önök versenytársat látnak egy naplóban olvasható magánvéleményben, ám legyen, állok elibe.

A blog gazdája

PS. Mint látom, észbe kaptak, és levélnek álcázott fenyegetésüket web-oldalunkon nyíltlevélként hozták nyilvánosságra. Nagyon helyes, hogy védik a mundér becsületét, és talán idővel blogbejegyzésem valódi céljára is rájönnek. Az Önök tevékenységétől teljesen függetlenül, országosan hiányzik a külföldön munkát vállalni szándékozók általános, és átfogó, mindenre kiterjedő érdekvédelmi tájékoztatása. Ebben a munkaközvetítők általában nem érdekeltek. Merem remélni, hogy a jövőben majd jobban odafigyelnek hirdetéseik szövegére és a munkára jelentkezők, pályázók pontos, lelkiismeretes, és őszinte tájékoztatására.

2011. Húsvétvasárnap

Kis hamisak! A borzasztó németséggel írt honlapjukat suttyomban eltűntették és lecserélték magyarra, valamint a szöveget is átírták, amiről persze mélyen hallgatnak nyíltlevelükben. Ez az eljárás sok mindent elárul, különösen, hogy volt értelme, és van eredménye eme blogbejegyzésem megírásának!

Mindenkinek dolgoznia kell......

(Frissítés a végén! - 09.02.11, 10:05)

.

A magyar miniszterelnök honlapján láttam és hallgattam azt a (36 perces) videóra vett beszédét, amelyet egy MTI jelentésre hivatkozva a honlap gondozói ekképpen mutatnak be:

"..... 2010 az összefogás éve volt, 2011 a megújulás esztendeje, 2012 az elrugaszkodás, 2013 az emelkedés, 2014 pedig a gyarapodás éve lesz.

Orbán Viktor ezt hétfői, tizenharmadik országértékelő beszédében mondta, amelyben szólt az új alkotmányról is, amely szerinte lezárja majd a múltat, valamint szilárd, végleges alapot teremt Magyarországnak. Közölte azt is: mindenkinek, aki munkaképes, dolgoznia kell. ........"

A beszéd értékelését már megtették az erre hivatottak, természetesen a saját szemszögükből, érzelmi és politikai hovatartozásuk alapján. Ezért erre most nem térek ki. Bár megjegyzem, az angol nyelvű világsajtó többet foglalkozott a médiatörvény változtatására tett magyar hajlandósággal, mint a miniszterelnöki országértékelő beszéddel.

Szóval, meghallgattam. Tipikus Orbán-beszéd volt, a már megszokott vicces elemekkel, a feszültségfeloldó (vélt és valós) közmondásokkal, idézetekkel, saját(?) bölcsességekkel (pl. "Nem kezdhetjük a disznóvágást a disznótoros vacsorával"). Miközben arra vártam, hogy talán végre elkezdi az évértékelést. De nem.

Igaz, néhány mondatban dicsérte a tavaly április óta eltelt idő belpolitikai változtatásait, de ezt koránt sem nevezném év-, pláne nem országértékelésnek. A beszéd nagy részét egy vízió: a következő parlamentáris választásig hátralevő időszak elképzeléseinek távirati stílusban összefoglalt felvázolása, tette ki. Hogy ez mennyire így van, azt maga a miniszterelnök is jól érzékeltette, amikor hallgatóságát - viccesen - eképpen nyugtatta: “....Ez a terv, sokmillió magyar ember közös terve, amely nem a szocializmus ötéves terve....”. Hogyan jön ez ide? Hogyan is beszélhet bárki itt ötéves tervről? - futott át hirtelen az agyamon. 2011-et írunk, azaz lassan egy év eltelt már ebből a kormányzási ciklusból, tehát gyakorlatilag csak három évben lehet gondolkodni. Legalábbis egy nyugati politikus ennek szellemében nyilatkozna. Viszont, ha jól értelmezem a négy éves orbáni felosztás elnevezéseit, akkor a gyarapodásra csak mindössze négy hónapja lesz ennek a kormánynak és a magyar népnek, pardon nemzetnek. Elvégre, "jobb félni, mint megijedni" - hogy én is egy régi magyar közmondást idézzek.

Bevallom, Orbán miniszterelnök egy mondatánál kaptam fel a fejem: “Mindenkinek dolgoznia kell, aki munkaképes”. Ez ugyanis vészesen hasonlít az ötvenes évek elejéről (Rákosi korszak) ismert szállóigére: “Aki nem dolgozik, ne is egyék”, amit Sztálinnak tulajdonítottak. Pedig ez valójában egy bibliai idézet, illetve annak (szándékos) elferdítése, kiforgatása. Ugyanis Pál apostolnak a thessalonikibeliekhez írt második levelében olvasható, - amikor azok az Úr visszatérésének reményében meginogva a világvégét várták, és ezért nem dolgoztak, - hogy aki nem akar dolgozni, az ne is egyék.

Lehet, hogy a teológiát (is) tanult Sztálin innen vette, és tette meg “büntetési tétel”-nek? Hiszen az eredeti bibliai szöveg(környezet) nem a lusták, és a munkakerülők megbüntetéséről szól, hanem – mai szóval – a “sztrájkolók”-hoz, tehát olyanokhoz, akiknek amúgy van munkájuk, csak úgy látják: nem érdemes dolgozni. (hiszen hamarosan itt a világvége.)

Ezt az ötvenes évekre emlékeztető kijelentését Orbán a hatalmas államadóság legyőzésére meghirdetett közös harccal, azaz a nemzeti összefogás újabb jelképével magyarázta. Érdekes módon, az Irish Times budapesti tudósítója is ezt emelte ki főcímében: “Minden magyarnak dolgoznia kell az (állam)adósság leküzdéséért”. (All Hungarians must work to defeat debt, says PM)

A két-, ill. többértelmű beszédek nagymesterének szavai szinte minden elégedetlenkedőnél helyeslésre találtak, akik aztán egyéni felfogásuk és beállítottságuk szerint elismerő fejbólíntással nyugtázhatták: ez a "mindenkinek dolgoznia kell...." kijelentés valamennyi ki nem mondott címzettet és célcsoportot eltalálta. Ez a munkakerülőknek szól. Ez a cigányoknak szól. Ez a zsidóknak szól. Ez mindenkinek szól, akik semmittevésből, államilag (azaz az adófizetők pénzén) finanszírozott szociális juttatásokból élnek, ill. akarnak élni. Tényleg, csak helyeselni lehet ezt a nemes orbáni gondolatot és kijelentést. Miközben az ellenzéki politikai elemzők, politilógusok és pártaktivisták szerint ez a megszorításokat és a szociális juttatások megkurtítását jelenti. Sőt, egyesek már a “munka szabaddá tesz” (Arbeit macht frei) cinikus és rosszemlékű szélsőséges jelszót sejtetik mögötte.

Bennem csak kádári idők szakzsargonját idézi fel: a "kmk" (közveszélyes munkakerülő) megbélyegzést, amit a személyi igazolványba is bevezettek azoknál, akik (három hónapnál) hosszabb ideje nem dolgoztak. Igaz, akkoriban teljes foglalkoztatottság volt. Papíron. Az olimpia amatőrségét hangsúlyozó szellemnek megfelelően (a többi moszkovita országhoz hasonlóan) a hazai élsportolók (többsége) például csak a fizetésükért jártak be a hivatalosan bejelentetett munkahelyre. Hogy ne legyek igazságtalan világklasszisainkkal szemben, pontosítok: (állami engedéllyel) edzésre bármikor elmehettek munkaidő alatt a munkahelyről.

Az abszolút hazug és hamis “általános és teljes foglalkoztatottság” szoktatta le az embereket a munkáról. A lényeg csak azon volt, hogy mindenkinek legyen bejelentett munkahelye. A termelésben a nagy többség nem volt érdekelt. Elvégre teljesítménytől (és minőségtől) függetlenül fizetést mindenki kapott, kb. annyit, mint a nyugati munkanélküli segély. Gyakorlatilag az egész ország munkanélküli segélyen élt, ill. tartották. Ezek voltak a proletárdiktatúra hétköznapjai emberközelből.

Ezért a “mindenkinek dolgoznia kell, aki munkaképes” - kijelentés felettébb diktatórikus emlékeket idéz nemcsak az egykori disszidensekben, hanem a nyugati, demokratikus kapitalista társadalmakban is! Ott a munkához való jogot az alapvető emberi jogok, nem pedig az államhatalom munkára kényszerítő erőszakos intézkedései között találjuk. Nyugaton a létfenntartás (ösztöne) a kényszerítő eszköz, nem pedig a központi hatalom erőszaka. A struktúrát kell(ene) átszervezni, hogy az emberek érdekeltek legyen a termelésben, a becsületes munkavégzésben. Dániában például csak az kap munkanélküli segélyt, aki szakszervezeti tag és legalább egy éven át a tagdíj mellett a munkanélküli hozzájárulást is fizeti. Az egész segélyezés a szakszervezetek kezében és felügyelete alatt van. Ott ez nem állami feladat. A szociális segélyre való jogosultság eldöntésére pedig a helyi önkormányzat hivatott. Elvégre a helybéliek ismerik az igénylő valódi anyagi helyzetét, amiben természetesen segítségükre vannak a bankok, a földhivatal és még számos állami hatóság és felügyeleti szerv.

Megjegyzem, bármennyire is szovjet minta alapján készült a jelenlegi alkotmány, amire amúgy 1998-ban és 2010-ben is felesküdött Orbán Viktor miniszterelnök, azért abban lényeges és egyértelmű utalás van a munkához való jogra, nem pedig a munkára kényszerítésre! Remélhetőleg a miniszterelnök úr is betéve ismeri ennek az alkotmánynak alábbi passzusát, amit annyira meg akar változtani.

A Magyar Köztársaság Alkotmánya mondja ki: A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga. Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének. Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz.

Emlékeztetőül: az Alkotmány évszáma: 1949, sorszáma: XX. A fenti rendelkezések a 70/B szakaszában olvashatóak.

Ebből a szovjet mintájú szövegrészből csak egyetlenegy pont hiányzik, amivel eltér az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 23. paragrafusától: Mindenkinek joga van, hogy érdekei védelmében alakítson szakszervezetet vagy ahhoz csatlakozzék. (Everyone has the right to form and to join trade unions for the protection of his interests. - forrás)

Ha Orbán miniszterelnök ennek érdekében kívánja átírni az alkotmányt, akkor csak üdvözölni lehet forradalmi elszántságát.

.

Megjegyzés

Nem tudom ki, és mikor fordította le magyarra az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, de a hivatalos magyar fordítás HAMISÍTÁS ! - ott ugyanis az említett 23. paragrafus 4. pontja NEM azonos az angol nyelvű eredeti nyilatkozat szövegével! Gyakorlatilag a 24. paragrafust írta valaki(?) a 23. paragrafus 4. pontjának! Ezzel a magyar szövegből hiányzik a szakszervezet szervezésére való jog. Lehet, hogy az internetes adatbevitelnél a "kis ördög munkálkodott"? Mily véletlen lenne?! Pont ennél a pontnál történt a hiba. Vagy pedig ez még egy "hidegháborús" maradvány? Ki tudja? Érdekes, hogy az elmúlt évtizedek során még senkinek sem tűnt fel!