Útibeszámoló

Kifogtam egy kedvező ajánlatot: Budapest – Tel-Aviv (oda-vissza adókkal együtt) 60.000.- Ft. Így a 10 napos kirándulásból 4 éjszaka Eilat és 5 éjszaka Tel-Aviv lett.

25 éve voltam arrafelé. Iszonyatos fejlődés, változás. A Ben Gurion repülőtérből szabályos kis város lett. Akkoriban a gépről lépcsőn kellett lejönni, majd a csomagkiadó teremben várakozni, és szinte azonnal "kiestél" az utcára, a parkolóba. Most meg azt hittem sohasem jutok ki a (nemzetközi) reptérről.

Eilat-ba busszal mentünk. Oda-vissza Tel-Aviv-ból 128 shekel volt. Szerintem kimondottan olcsó. 1,00 shekelt 60 Ft-tal számolok, mert ennyiért adják Pesten. Legnagyobb meglepetésemre Eilat-ban szinte mindenki oroszul beszél, a feliratok héber és orosz nyelvűek, a prospektusok között is úgy kellett latin betűst (angol) keresni. Német egy szál sem! A szállodában a reggelinél "dobra utro"-val köszöntött a felszolgáló lány, majd oroszul kérdezte a szobaszámot. Én meg - kis gondolkodás után - oroszul válaszoltam: "triszta-csitirnácáty". A sors fintora. 25 évvel ezelőtt is pont itt voltam, és a szállodai tévéből tudtam meg Csernobilt, most meg ugyanitt és ugyanígy Fukusimát! Eilat is hatalmasat változott, fejlődött, főleg, hogy Jordániával is béke van, így "eltűntek" a katonák, a járőröző jeepek. Rengeteg új épület, szálloda. Kicsit Las Vegas-os lett. Az épületek "műbalhés" stílusúak: középkori, meseformák, orientális, arab, stb. Nekem nem tetszik, mert olyan "vidámpark" jellege van. Idő jó volt 30-32 C.

A legnagyobb újdonság számomra Eilat-ban a Sopron utca volt. Mint kiderült, Sopron, Eilat testvérvárosa. Nem tudom, vajon Sopronban is van Eilat utca?

Sopron utca Eilat-ban

Tel-Aviv. Megérkezés, buszpályaudvar: BORZALOM! Hat szint, és minden szint egy-egy bazár rengeteg árussal, és a feliratok csak arra utalnak, hogy melyik szintről melyik busz hova indul, ill. honnan érkezik. Kijárat (Exit) feliratot szinte nem találtam. Aztán hamarosan megtanultam, memorizáltam a "kijárat" és a "WC" héber betűkombinációit. Nagy kaland: odaadtam a taxisnak a szálloda kinyomtatott nevét és címét. Az rögtön továbbadta egy másiknak, majd egy harmadiknak. Úgy tűnt nem tudták hol van, nem ismerték. GPS egy szál sem. Végül az egyik elvitt, miután elmagyaráztam, hogy a (térkép szerint) kb. hol van, melyik nagy hotel közelében. Odavitt a nagy hotelhez, mire mondtam, hogy nem ez az, csak valahol annak a közelében kell lenni. Aztán mikor felolvastam a címet, felcsillant a szeme és azonnal vette az irányt. Kiderült hiába mutogattam a címet, a taxis NEM ismerte a latin betűket. ;-)))

Egynapos kirándulás Tel-Aviv-ból Jeruzsálembe. Igen olcsó! Busszal oda-vissza 36 shekel! A tel-aviv-i vasúti főpályaudvar előtt van egy nagy parkoló a távolsági buszoknak. Amikor a menetrend iránt érdeklődtem, legnagyobb meglepetésemre a jegypénztáros közölte, hogy olyan nincs. De semmi gond. 10 percenként indul a busz a fővárosba. Ez nagyon praktikus, és gondolom, biztonsági okokból van így szervezve, hiszen így nincs tolongás, csoportosulás, miközben az ember úgy érzi: „nem baj, ha elment a (teli) busz, mindjárt jön, és indul a következő.” Épp Purim volt. Ez a farsanghoz hasonló zsidó ünnep. Ennyi pajeszost még nem láttam. A jeruzsálemi buszpályaudvar környéke különben is hemzseg tőlük. Egy sajátos világ. Arrébb már "európaiak" voltak… ;-) - különösen a keresztény templomok környékén. Ott is épp egy orosz ortodox mellett mentünk el. ;-) A közlekedés olcsó. Egy buszjegy 6.40 shekel, ugyanez Tel-Aviv-ban 6.00 shekel volt. És a magyarhoz hasonlóan egy vonalon, egy útra érvényes. Átszámítva kb. annyi, mint a pesti. Viszont sokkal gyakrabban járnak, habár sehol sincs kiírva a menetrend! Sőt! Jeruzsálem egyes részein, csak héber nyelvű táblák vannak! Gondolom, könnyen kitalálható hol, merre? Amerre a pajeszos ortodoxok élnek, laknak. A tájékozódást nehezítő csak héber betűs feliratok láttán arra gondoltam, kellene javasolni a Jobbik-nak, hogy Magyarországon is legyenek olyan városok vagy városrészek, ahol csak bő gatyában, vastag bajuszosan, ill. csak kendőben és bő szoknyában szabadna járni az utcán, és esetleg csak lóháton szabadna közlekedni. Az utcai névtáblák és boltok feliratai, valamint a megállók és a menetrendek pedig csak rovásírással lenne kiírva. ;-))))))

Hazafelé a Malév gép tele volt fiatal pajeszos bóher-ekkel. Érdekes, szinte mindegyik szemüveges volt! Abszolút fegyelmezetlen, erőszakos fickók. Akkora csomagokkal jöttek fel a gépre (nem tudom, hogyan engedték fel őket), hogy nem fértek be a poggyásztartókba. Fantasztikus volt nézni, ahogy szinte valamennyi tartót elfoglalták, és ahogy cuccaikat mégis csak begyömöszölték. Öt percig nem tudtak a fenekükön ülni. Állandóan le-föl "szaladgáltak", csomagjaikat ki-be szedték. Kajaosztás alatt is ide-oda "szaladgáltak". Hallottam a stewardessek egymás között mondták: "ne hagyd magad!" Borzasztó ellenszenves társaság. Abszolút nem voltak tekintettel másokra. Amikor ki volt írva, hogy be kell kapcsolni magukat, ill. az övet, szinte azonnal megindultak "csomagot rendezni". Nagyon idegesítő társaság volt........

Aztán hazaérve olvasom, hogy robbantottak a jeruzsálemi autóbusz-pályaudvaron....... No, ez sem igaz! Játszd le a videót hanggal! (kattints rá!) a robbantás nem a buszpályaudvaron történt, hanem előtte, kb. ott, ahol leszálltunk a 20-as buszról, mikor az Óvárosból visszajöttünk. A pályaudvar hátrébb van. Viszont, ami feltűnő a videó felvételeken egyetlen "bóhert" sem látni !!! Azonnal eltűntek ! .......... - no, ez sem szimpatikus vonás.

Hát kb. ennyi – első nekifutásra.. ;-))))

.

Emlékeztető

A Németországi Szövetségi Köztársaság alkotmánya

"......A névválasztással (Grundgesetz – alaptörvény) az alkotmányozó testület tagjai egyrészt egyértelművé tették, hogy az elfogadott jogi norma a jogforrási hierarchia csúcsán helyezkedik el, másrészt pedig az alkotmány szó tudatos kerülésével újfent hangsúlyozták, hogy nem tartós megoldást jelentő alkotmányt szándékoztak alkotni. Szintén a provizórikus jelleg hangsúlyozása érdekében az alaptörvény életbe lépését nem a legteljesebb legitimációt eredményező népszavazáshoz, hanem pusztán a tartományi parlamentek legalább kétharmadának támogatásához kötötték......" (Forrás: wikipédia - kattints rá!)


Vajon ezt Magyarországon (beleértve a jogalkotókat is), hányan tudják, ismerik? ;-)))

Tákolmány

A magyar állampolgároknak kipostázott kérdőívvel kapcsolatos tegnapi blog-bejegyzésemből (kattints rá!) kimaradt néhány – szerintem fontos – észrevétel, ill. gondolat. Ezt kívánom most pótolni.

Csak most vettem észre, hogy a kérdőívhez mellékelt Szájer-Szili páros kézjegyével jegyzett levélről hiányzik a dátum! Vajon, milyen EU képviselő az (Sz.J.), aki "lefelejti" a dátumot? - egy hivatalos levélről, amelyet milliós tömegekhez (minden magyar állampolgárhoz határon innen és túl) juttatnak el – és, aki elfelejti ráírni, hogy a választ legkésőbb mikorra kéri, várja? Hiszen azt még fel kell dolgozni, ki kell értékelni stb. Miközben a kormányzó pártok legkésőbb 10 nap múlva (márc. 15.) kívánják a törvényjavaslatot benyújtani a parlamenthez.

Ugyancsak elgondolkodtató, hogy a kísérőlevél írója (Sz.J.) aláírása titulusának azt írja:
"Az új alkotmányt előkészítő nemzeti konzultációs testület vezetője", - miközben a mellékelt kérdőíven viszont ez áll: "az európai alkotmányt előkészítő Konvent volt tagja".

Nos, ez az *európai alkotmány* , aminek előkészítésében Sz.J. (mint tag) részt vett, MEGBUKOTT !!! - nincs, nem létezik !!! Az EU-nak ma sincs alkotmánya!

Érdekes, ezt sem emlegette fel (eddig) senki a hazai médiában. Hiszen felettébb szokatlan, hogy egy bukott, elvetett európai alkotmány "társszerzője" vezeti, vezesse az új magyar alkotmány előkészítését!

Aztán még egy érdekesség: az EU alkotmány, mint olyan NEM szerepel a magyar nyelvű wikipédiában! Az angol nyelvű ITT (kattints rá!) olvasható, a balodalon viszont a felsorolt nyelvek között nem találom a magyart!

Mindezek ismeretében, tudtommal Orbán Viktor kormányfő, a kormány, ill. a kormányzó pártok, valamint az „új alkotmányt előkészítő nemzeti konzultációs testület” egyetlenegy tagja (köztük EU-s képviselők!) sem említette meg, hogy a készülő új alkotmány mennyire veszi figyelembe, és tartja szem előtt a közös európai értékeket és alapokat, azaz az EU alkotmányos elveit. Erről, valahogy az utóbbi időben nem esett szó a hazai médiában, ill. közbeszédben, és a most kiküldött kérdőívben még csak egy halvány utalás sincs rá!

Előzmény

Ezek a kérdések, válasszatok....... Thursday, March 03, 2011

Ezek a kérdések, válasszatok .....

Igaz, a költő egyes számban írta, mert akkor csak egy kérdés volt „Rabok legyünk vagy szabadok?”, most viszont sok kérdés van! 12 + 1, ami a totóra emlékeztet, mivel itt is több (kettő, ill. három) esélyes a tippelési lehetőség. Mindegyikhez van egy „nem tudom” rubrika is. Ez gyakorlatilag azt sejteti, hogy akinek fogalma sincs, vagy nem érdekli az egész kérdésfelvetés, az is (legalább) küldje vissza, és ezzel névtelenül jelezze tudatlanságát, pardon a kérdőív elolvasását (az országos statisztika érdekében). Egyébként a végeredmény közzétételekor (ha lesz) kíváncsian látnék olyan kimutatást, amelyben a „tudatlanok” számát, arányát is közlik.

Persze, ezek csak az én rosszmájú megjegyzéseim, amit kiegészítenék még néhány hasonló észrevétellel ezen postai küldemény apropóján. Érdekes a feladó, és egyben az ingyenes válaszboríték címzettje és postai címe!

.

Magyarország Kormánya

Budapest

1848

.

Őszintén megvallva, én még nem hallottam ezt a "Magyarország Kormánya" kifejezést. Eddig csak a "Magyar Köztársaság kormánya" szófordulatot ismertem. Mindig tanul az ember. Mégis, ez a név, elnevezés, valamint ez a nevezetes történelmi évszámra emlékeztető postafiók-, ill. irányítószám mióta a magyar kormány (hivatalos) címe? Puszta kíváncsiságból, de tényleg érdekel.

A kérdőív láttán pedig azonnal felvetődött bennem a kérdés: Tessék mondani, mi a helyes megfejtés? Ha minden pontra a megfelelő X-et írom be, akkor mit nyerhetek? - futott át agyamon, amit legszívesebben azonnal a kitöltéshez mellékelt használati utasítással is felérő magyarázó levél szerzőinek, ill. aláíróinak szegeztem volna. Tudom, hogy ez egy abszolút nívótlan, ízléstelen megjegyzés. Mea culpa!

Arra viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon mi a „Szociális Unió”? A net-en ugyanis nem találom ezt a pártot, pláne annak székhelyét, címét vagy egyéb elérhetőségét. Eddig csak azt sikerült kinyomoznom, hogy tavaly (2010) október 11-e óta Szili Katalin az elnöke. Hogy ez a pártformáció mit csinál, nem tudni. Sőt, ha belegondolok, hogy egy parlamenten kívüli párt vezetője szól a magyar állampolgárokhoz a „Magyarország Kormánya” nevében, ill. címéről, ráadásul egy Fideszes európai parlamenti képviselő levelének hátsófelén, akkor még érdekesebb a helyzet. Pontosabban, sokat veszít az akció hiteléből ez a furcsaság. Vajon ez még senkinek sem tűnt fel? Pedig a bírálók szép számban elemzik és ellenzik a kormánypártok eme akcióját.

Tartalmi részekbe nem kívánok belemenni, mert ahhoz komoly alkotmányjogi ismertek kellenének. Ennek ellenére volna néhány észrevételem.

A kérdések feltételezik, hogy a lakosság tisztában van az alkotmány fogalmával, mi több az „alkotmánykészítés” fortélyaival: azaz, hogy minek kellene benne lennie, és minek nem. Ez a kezdeményezők részéről épp olyan népi játék jellegűnek tűnik, mint az a feltételezés, hogy ebben az országban mindenki ért a focihoz. Oszt kérdezzük már meg: ki legyen a nemzeti válogatottban? Szerény véleményem szerint a lakosság nagy többségének fogalma sincs, hogy mi van a jelenlegi alkotmányban, és ami benne van, az miért nem jó? Csak zárójelben jegyzem meg: erre a jelenlegi rossz, és lecserélendő alkotmányra esküdött fel a jelenlegi kormány, élén Orbán Viktorral, valamint a köztársasági elnök Schmitt Pál is!

Szóval, olvasva több (fejlett nyugati) ország alkotmányát, azok alaptörvényei az emberi jogokon nyugszanak, valamint az állam szervezésében, működésében és vezetésében részt vevő személyek hatáskörének pontos behatárolásán. A tiltásokra pedig a (polgári és büntető) törvények szolgálnak. Egyetlen egy büntetés, vagy büntetési tétel sem szerepel a legtöbb példának tekinthető alkotmányban! A mostani kérdésfelvetések egy része ennek eleve ellentmond! Másrészt a médiából ismert „vitapontok és vitatémák” (Isten, Szent Korona, stb.) nincsenek a kérdések között, pedig a lakosság ezekre a kérdésekre adandó válasza volna valóban izgalmas. Arra sem látok utalást, hogy mely ország vagy állam alkotmánya lehetne példa számunkra. Eddig csak arról hallottam, olvastam (és az Európai Parlamentben Orbán Viktor is mondta!), hogy a jelenlegi „sztálinista”, de, hogy helyette mi lenne a példakép számunkra, arra seholsem találtam utalást. Pedig (jó) példa számtalan van, ill. lenne, hiszen a levél (egyik) írója szerint „térségünkben az utolsó országként” alkotjuk meg ezt az új alkotmányt. Ha pedig a törvényalkotók sincsenek ezekkel tisztában, és láthatólag szándékosan elodázzák a tisztességes tájékoztatást, akkor hogyan várják el a jónéptől, hogy a három megadott válasz közül melyiket ikszeljék be?!

Mindezek ismeretében, a kérdőív érdemleges (tartalmi) kritikáját meghagyom másoknak. Csak néhány formai észrevételt említenék. Például az első kérdés és a felkínált válaszok:

1.) Vannak, akik szerint az új magyar alkotmánynak csak az állampolgárok jogait kellene deklarálnia, kötelezettségeket nem. Mások szerint a jogok biztosítása mellett a legfontosabb, a közösség iránti felelősségünket kifejező állampolgári kötelezettségeknek (munka, tanulás, honvédelem, környezetünk védelme) is helyt kell adni a dokumentumban. Ön mit gondol?

1. Az új magyar alkotmánynak csak az állampolgári jogokat kellene deklarálnia.
2. Az új magyar alkotmánynak a jogok mellett az állampolgári kötelezettségekre is ki kell terjednie.
3. Nem tudom megítélni a kérdést.

Érdekes, sajátos nyelvi megfogalmazás és fordulat. Az 1. válaszban a „kell” szó feltételes módban (kellene) van! A 2. válaszlehetőségben pedig kijelentő, vagy inkább felszólító módban szerepel! Ez nekem azt sugallja, mintha a második, imperatív (parancsoló) megfogalmazás lenne az igazi, ill. az elvárt válasz.

Aztán a plusz, vagy 13. pont:

Az Ön személyes javaslatai az új magyar alkotmány által védendő, a korábbiakban fel nem sorolt értékekről, elvekről.

Erre a kérdezők mindösszesen három sor helyet adtak. Kézírással kb. egy mondat részére. Pedig a „javaslat” szó a 13. pontban többes szám szerepel! Így számomra az egész levél abszolút komolytalannak tűnik. Arról már nem is szólva, hogy a kérdőív aláíróinak titulusai - egy kivételével - mind tartalmazza a „volt” szót. (A MOL volt elnöke, a MNB volt elnöke, az európai alkotmányt előkészítő Konvent volt tagja, az Országgyűlés volt elnöke). Ezt még sehol sem láttam, hogy egy ország, esetünkben Magyarország, kormányának hivatalos levelében egy testület, méghozzá a nemzeti konzultációs testület tagjai múltbeli pozíciójukra hivatkozzanak. Ez már a nevetségesség határát súrolja.

De ez még mind semmi! A slusszpoén még hátra van!
Sehol sem látom a visszaküldési határidőt !!!

.

Kiegészítés

Tákolmány .............. Friday, March 04, 2011

.

.

Kadhafit hallgatva.....

Február 21-én (magyar idő szerint) éjjel az ausztrál közszolgálati internetes oldalán pillantottam meg: Most beszél Kadhafi (LIVE) – mellette pedig az Aljazeera angol nyelvű tv-adásának internetes címe, linkje. (http://english.aljazeera.net/watch_now/)

Igaz, hamar kiderült, hogy ez a Kadhafi, nem az a (Moamer-El) Kadhafi, akit én fénykép alapján ismerek. A monitoron látható, hosszasan magyarázó kopasz fiatalember Kadhafi fia (Saif Al-Islam) volt, akinek szövege számomra felettébb ismerősnek tűnt. Hasonlókat már hallottam 56 után, majd 68-ban a Prágai Tavasz idején, és 80-ban is, mielőtt Lengyelországban bevezették a szükségállapotot. Az ifjú Kadhafi arról beszélt, hogy a nyugati média felfújja az egész líbiai helyzetet. Nem igaz, hogy annyi (több száz) halott van. Ugyan van néhány, ami különben sajnálatos, de hát ez bárhol előfordulhat, ahol fel lehet heccelni a fiatalokat, és az utcára küldeni. Mindez persze a külföld, a Nyugat műve, mesterkedése. Majd folytatta: Amerika, Európa, és mindenki más azt akarja, hogy Líbia megint kapitalista legyen. Líbia nem Tunézia és nem Egyiptom, meg kell védeni az ország egységét és a békét. A rendbontók külföldiek, idegenek, kábítószer-kereskedők stb. Ha visszajönnek a kapitalisták, nem lesz olaj, nem lesznek kórházak. Feldarabolják az országot. Líbiából nem lehet Korea, ami észak-délre van osztva. stb. stb. stb.

Szóval, nagyon ismerős hangok és érvek voltak ezek a fülemnek. Aztán másnap (február 22) délután a papa, az igazi Kadhafi (Moamer-El) állt a kamerák elé és az Aljazeera jóvoltából egyenes adásban végighallgathattam szenvedélyes beszédét. Hasonlókat mondott, mint a fia az előző nap, de ez így már sokkal elfogadhatóbb volt, hogy megértsem mi is történik a Közel-Keleten, pontosabban Észak-Afrikában és az Arab-félszigeten. Számomra ekkor lett világos, hogy az egykor szovjetbefolyás alatt álló arab országok most zárják le azt a korszakot, és vesznek búcsút attól a rendszertől, és attól a forradalmi mozgalomtól, amit Moszkva exportált, ill. támogatott a kétpólusú (hidegháborús) világ idején a kapitalista tábor gyengítése érdekében.

Kadhafi ennek a politikának a szülötte és elkötelezett követője. Mostani beszédét is erre alapozta. Hivatkozott nagyapjára, aki - szerinte - 1911-ben az olasz gyarmatosítók elleni harc mártírjaként esett el. Majd természetesen saját magával folytatta, aki (katonai puccsal - szerk.) megdöntötte a királyságot és megteremtette az iszlám szocializmust. Hallgatóságát emlékeztette az imperializmus elleni harcra, külön kiemelve az „iszlámistákat” (fundamentalisták, Al-Kaida, stb.), valamint a CIA-t, az USA-t, Nagy-Britanniát és a nemzetközi sajtó (média) "kutyáit". Megemlítette, hogy egyik (fogadott) gyermekét az amerikai bombázásokban veszítette el. Arról persze nem szólt, hogy az amerikaiak miért bombázták (Lockerbie és a terrorizmus támogatása miatt). Aztán a tömeghez fordulva így folytatta: „Gyermekeitek halnak meg (az utcán). Vajon miért? Én az utolsó csepp véremig fogok küzdeni a mögöttem álló (felsorakozó) líbiai népért”. A forradalom vezére kijelentette, hogy egykönnyen nem fogja feladni. Hamarosan – minő véletlen - előkerült a saját maga alkotta „Zöld könyv”, amiből mint valami szent könyvből, részleteket olvasott fel. Abból a könyvből, amit Mao híres (hírhedt?) „vörös könyv”-e mintájára írt, és ami az iskolákban a 70-es évektől kötelező tananyag volt Líbiában, és amit mindenki betéve tud: „aki erőszakot alkalmaz az állami hatóság ellen halállal büntetendő”. Külön üzent a bengáziaknak: „Csak várjatok! A rendőrség visszajön és rendet fog tenni!”

A (hazai) szocialista időkből jól ismert forgatókönyv láttán, valamint a szlogenek hallatán értettem meg, hogy mi is történt, történik Líbiában és a többi szomszédos országban. Egy szóval: forradalom. Méghozzá egy olyan gyorsan terjedő forradalom, mint amit igen ritkán látunk és élünk át, ill. meg, amilyen az 1848-as, az 1968-as, majd pedig az 1989-es is volt, amikor (történelmi léptékben) pillanatok alatt, futótűzként terjedtek tova és változtatták meg egy adott térség társadalmi rendszerét. 1848-ban a párizsi forradalom napokon belül keresztülsöpört Európán. 1968-ban a változást akaró, mi több, követelő II. világháború utáni nemzedék, a (huszonéves) fiatalság tiltakozó mozgalma rengette meg Európát. Majd 89-ben – alig egy félév leforgása alatt – ugyancsak eljött az idő az európai (kommunista?) diktatúrák bukására. Ez az idő jött el most az arab világban is. Hiszen csak azokban az országokban lázongnak, ahol forradalomnak álcázott katonai puccsal, erőszakkal döntötték meg valamikor a 60-as években a helyi monarchiát: Tunézia, Egyiptom, Líbia, Jemen, és ahol azóta is szovjet mintára, ill. befolyás alatt regnáltak a „forradalmár” vezetők, ill. családjaik. Érdekes, a jelenlegi monarchiákra (Marokkó, Jordánia, Szaúd-Arábia stb.) ez a forradalmi hullám nem terjedt át. Ez is csak alátámasztja véleményemet: a mostani események gyakorlatilag a szovjetrendszer végleges eltűnését jelzik az arabvilágban.

A nagy kérdés: mi jön ezután? Mi váltja fel az ottani szovjet típusú rendszert, rendszereket? Törvényszerű, ha a forradalmak győznek (és nem verik le őket), akkor először a demokráciáért folyik a harc. Ahogy napjainkban is szinte csak ezeket a követeléseket halljuk a tüntetőktől, hiszen ez az elsődleges cél mozgatja a társadalmakat a világon mindenütt. A következő nagy kérdés pedig az lesz: vajon miféle demokrácia fog létrejönni? Nyugati értelemben vett polgári, és parlamentáris demokrácia vagy valami más. Ez a kérdés azonban már a térségnél messzebbre mutat, ......ha, csak a hazai változásokat (is) nézzük.

.

Megjegyzés

Kadhafival kapcsolatban a hazai média mintha megfeledkezett volna a magyar áldozatokról, azok felemlegetéséről. Lockerbie, ill. a bécsi Schwechat-i repülőtéren történt vérengzésről, amit ugyancsak Líbia pénzelt. Akkoriban Kadhafit tekintették az arab "Che Guevara"-nak, aki ugyancsak katonai egyenruhában, de szivar helyett napszemüvegben tetszelgett, mint az imperialista-ellenes (terrorista) mozgalmak tevékeny támogatója.