Trianon cseh-szlovák szemmel

A Habsburg Birodalom felbomlása már 1848-ban megkezdődött, amikor az Európán végigsöprő forradalmi hullámot látva (a bécsi kamarilla (Metternich) által gyengeelméjűnek tartott) V. Ferdinánd ígéretet tett a császárság megreformálására, annak parlamentáris, alkotmányos monarchiává alakítására.

.

A Birodalom részét képező Cseh Királyságban nemzeti bizottság alakult németekből és csehekből, amiből a csehországi németek hamar kiléptek, ezzel is jelezve, hogy ők a Nagy Németország hívei. A csehek viszont továbbra is a Habsburg Birodalmon belül kívánták megvalósítani a morvai születésű történész, Frantisek Palacky vízióját: az "ausztro-szlávizmust", mely szerint az "ausztro-szlávok" a Habsburg Birodalmon belül oltalmat találnak a német és orosz expanzióval szemben. Ez lett végül is a pánszlávizmus alapja, mely a Habsburg Birodalom területén élő szlávok (cseh, szlovák, lengyel, rutén, ukrán, szlovén, horvát, szerb) összefogását tűzte ki céljául 1848 júniusában, Prágában, az első Szláv Kongresszuson.

.

Ugyanakkor a Habsburg Birodalom másik nagy egysége, a Magyar Királyság a teljes elszakadás híve volt, és liberális alkotmányos kormány alakult. A függetlenségért küzdő Kossuth és hívei az egységes magyar állam megalakításával azonban konfliktusba kerültek a nem magyar lakósággal. A "szlovák nép követelése" című petíciót, amely a Magyarország területén élő népeknek külön-külön, saját nemzetgyűlést javasolt, valamint anyanyelvük használatát a magyar parlamentben, az 1848. májusi országgyűlés elvetette, és egyidejűleg – a némettel szemben - a magyart tette meg egyedüli államnyelvnek. Ezt követően - cseh mintára – a szlovákok is Bécs felé fordultak a Birodalmon belüli Szlovákia (Szlovák Királyság) megteremtése reményében. A magyar forradalom és szabadságharc orosz segítséggel történt leverése után azonban Bécs nem volt érdekelt a szlovák és más nem-magyar függetlenségi követelések teljesítésében. Ferenc Józsefet például sohasem koronázták meg cseh királynak. Az utolsó cseh király, Ferenc József nagybátyja és egyben elődje a trónon: V. Ferdinánd volt.

.

A csehek és szlovákok ekkor ébredtek rá, hogy nem csak a Habsburg Birodalommal állnak szemben, hanem az erősödő német és magyar nacionalizmussal is.

.

Az 1859-ben Olaszország, majd 1866-ban Poroszország ellen elvesztett háborút követően a Habsburgok Magyarország felé fordultak, és az 1867-es Kiegyezéssel Monachiává átalakult egykori Birodalom gyakorlatilag két részre szakadt: egy német nyelvűre (Cisleithania) és egy magyarra (Transleithania), azaz egy „Lajtán innen” és egy „Lajtán túli” területre. A német nyelvű Ausztria társadalmi berendezkedése gyökeresen eltért a magyartól. Bécs, a parlamentáris demokrácia és kormányzás terén a választójog kiterjesztését (pl. nők szavazati jogát) tartotta elsődlegesnek, minek következtében egyre több cseh vehetett részt az osztrák politikai életben. Ugyanakkor a (buda)pesti parlamentet és demokráciát a magyar arisztokrácia irányította és tartotta kezében. Ezért nagyon kevés szlovák kaphatott vezető, befolyásos szerepet a magyar politikai életben.

.

A magyar társadalmi berendezkedés már ekkor magában hordta Trianont! Egy évvel a Kiegyezés után, - (nem tanulva 48 hibájából!) - egyedüli, hivatalos államnyelvé tette a magyart, miközben a választórendszerben kikötötték, hogy csak bizonyos nagyságú föld, birtok tulajdonosa lehet képviselő,ill. képviselőjelölt. Ezzel gyakorlatilag a magyar arisztokrácia kezében összpontosult az ország irányítása.

.

A magyarhoz hasonlóan ébredő, ébredező szlovák nemzeti öntudat elsősorban kulturális téren próbálta megteremteni nemzeti identitását. Az 1860-as években létre hozott kulturális magánalapítvány, a Slovak Matica, főleg a nyelv, az oktatás és a művészet terén próbálta segíteni a szlovákokat. Az alapítványt 1.000.- forinttal Ferenc József császár is támogatta. 1875-ben a magyar kormány azonban feloszlatta az alapítványt, és vagyonát elkobozta. 1874-ben az összes (három) szlovák gimnáziumot bezáratták. 1879-ben, pedig valamennyi iskolában, így az egyházi iskolákban is, bevezették a magyar nyelv kötelező használatát. A szlovákok többsége parasztként és ipari munkásként dolgozott, és a Felvidéken tapasztalható nyomor miatt az első világháborút megelőzően a lakosság 20 % vándorolt ki, elsősorban az Egyesült Államokba. Akik közül aztán sokan támogatták a szlovák nemzeti mozgalmakat, amelyek példaképül szolgáltak más nem magyaroknak is, például a románoknak.

.

A független Csehszlovákiát 1918. október 28.-án kiáltották ki Prágába. 1918. november 14-én az ideiglenes nemzetgyűlés Thomas Masarykot választotta meg első elnökének. Az új nemzetgyűlés a bécsi parlamentnek az 1911-es választásokon megválasztott cseh képviselőiből, valamint 55 szlovák képviselőből tevődött össze. Nemzeti kisebbségek nem vettek részt az elnökválasztáson. A szudétanémetek és a magyarok anyaországaikhoz maradtak lojálisak.

.

1918. november elsején Magyarország kivált a Monarchiából, azaz kikiáltotta a (nép)köztársaságot. A csehek aránylag könnyen el tudtak szakadni Bécstől, mivel az osztrák köztársaság nem tartott rájuk igényt. Budapest azonban hallani sem akart a szlovákok „elengedésé”-ről. Sőt, gróf Károlyi Mihály miniszterelnök új liberál-demokrata kormánya megkísérelte Szlovákia visszaszerzését. A (győztes) szövetségesek hozzájárulásával a csehek megszállták Szlovákiát, és a magyarokat visszavonulásra kényszeríttették. A győztesek nem jó szemmel nézték az időközben létrejött (vörös) diktatúrát, ezért francia nyomásra román és szerb csapatok is megszállták Magyarországot. Ezt követően a csehek és a szövetségesek megegyeztek, hogy Szlovákia és Magyarország határa a Duna és az Ipoly folyó legyen: ezzel a termékeny Duna síkságon élő nagy létszámú magyar kisebbség is az új állam része lett.

.

A párizsi békekonferencia 1919. januárban kezdődött, ahol az ideiglenes csehszlovák kormányt a miniszterelnök Kramár és a külügyminiszter Beneš képviselte. A konferencia jóváhagyta a Csehszlovák Köztársaság létrehozását, mely magában foglalja a történelmi Cseh Királyságot (Csehország, Morvaország és Szilézia), Szlovákiát és Ruténiát (magyarul Ruszinföld, ill. Kárpátalja). Ruténiához a csehek ragaszkodtak, hogy a románokkal legyen közös határ. (Ez egyértelműen Magyarország ellen irányult). A tessini iparvidéket a lengyelekkel osztották meg. A Lusatia-ra tartott cseh igényt viszont a konferencia elvetette. Csehszlovákia egyidejűleg aláirt egy "kisebbségi szerződést", melynek értelmében nemzetiségeit a Népszövetség védelme alá helyezi.

Érdemes megemlíteni a csehszlovák történetírás azon megjegyzését, miszerint: "a magyarországi irredenta propagandától befolyásolt magyar pártok sohasem vettek részt a csehszlovák kormányban, viszont nyilvánosan sosem voltak ellenségesek."

.

.

(Forrás: Library of Congress, Washington D.C.)

.

.

Megjegyzés

Ezt az írásomat 2003-ban küldtem be a Népszabadságnak, aminek közlését azzal utasították el, hogy „…..Természetesen bármeddig vissza lehet menni a történelemben, akár a Morva Birodalomig, és köteteket lehetne írni Trianon előzményeiről,……”

.

.