A félelem ára: a kolbászból font kerítés (?)

Az 50 éves érettségi találkozó jó alkalomnak tűnt, hogy közelebbről megismerjem a hazai valóságot, a (köz)gondolkodást, a közvéleményt.

Maga a találkozó kellemes volt. Kulturált, közvetlen beszélgetések folytak. Mindenki meghallgatta a másikat, mégha nem is értett vele egyet. Tényleg, baráti összejövetel volt. Gratula, és köszönet.

Természetesen (szőrmentén) a politika, azonbelül az aktuálpolitika is szóba jött. Észrevételem, magánvéleményem: pártállástól és vérméséklettől függetlenül: MINDENKI NAGYON FÉL! - az idegen emberáradattól. Nem is annyira magunk miatt (lassan 70 évesek leszünk - '46-’47-es korosztály), hanem a gyerekek, unokák miatt: vajon milyen jövő vár rájuk? Menekültekről, befogadásról senki sem szólt. Csak félelemről: jönnek a muszlimok, jönnek a terroristák. No meg a feketék. Európát el fogják özönleni a négerek (ahogy az olasz partoknál kikötő hajókat látják a tv-ben). Mondtam, hogy én is, mi is menekültek voltunk. Válasz: az más volt.

Nagyon nehéz téma, és úgy látom, érzem az ország többsége egy hecckampány áldozata lett. Semmi megértés, minimális szimpátia, az elesettek iránti keresztényi segélynyújtás gondolati hiánya. Amikor ezt megemlítettem, megkaptam, hogy "ezek nem keresztények, nem európaiak". Szomorú. Hogy ennyire félnek. Voltak, akik a Jobbik előretörésétől tartottak, miközben kétségbeesetten konstatálták: csak nehogy ők legyenek, akik megmentik Európát, és megvédenek minket.

Próbáltam rájönni, megfejteni: mi lehet ennek a végtelen elkeseredésnek a valódi oka? Mitől uralkodott el az embereken ez a félelem, amire az egyetlen gyógyírt a teljes elutasításban, a gyűlőletben látják?

Valahol párhuzamot látok a cigány-ellenességgel, amire már a 70-es években figyelmeztetett Ferge Zsuzsa, mikor az alulképzett, betanított- és segédmunkás tömegek várható demográfiai robbanásáról készített tanulmányt. Akkoriban a nyugati automatizálás, a robotok alkalmazása, no és a számítógépek elterjedése egyfajta technikai forradalmat vetített előre, amiben ezek a képzetlen tömegek egyre jobban leszakadnak és mély szegénységbe süllyednek.

A vízió 1990-re, a szovetrendszer megszűnésével, valóra vált. Az állami (nagy)vállalatok és velük együtt a munkásszállások megszüntek, ettől kezdve a szakképzetlen tömegek sorsáról senki sem gondoskodott. A 2000-es évekre aztán már úgy ment át a köztudatba, hogy van egy népcsoport (nem „osztály”, nem „réteg”), mely képtelen a beilleszkedésre, és van hozzá egy átgondolatlanul szervezett szociális háló, mely nem a munkára és az abból való tisztességes megélhetésre serkent. (Csak kérdezem: egyáltalán van olyan munka, ill. bér, amiből tisztességesen meg lehet élni? Vajon mikor éri el az Orbán kormány a példaképnek tekintendő Horthy-korszak szintjét, amikor egy (pl. tanári) fizetésből egy egész család meg tudott élni? ) A cigányság helyzetéből politikai kérdést csináltak, ahelyett, hogy a munkahely-teremtésre, no meg a közbiztonságra koncentráltak volna.

A szélsőjobb heccelését képtelen volt kivédeni a balliberális kormányzás. Egyetlen reakciójuk a „cigánybűnözés” kifejezés tiltandó szitokszóvá nyilvánítása volt. Ezzel ki is merült az egész országot éríntő szociális (és társadalmi) probléma orvoslása.

A Fidesz kétharmados parlamenti többségének megszerzésében jelentős szerepet játszott ez a szavakon való lovaglás, miközben a vidéki lakosság úgy érezte a liberális baloldal képtelen a közbiztonságon javítani. A győztes populista kormánypárt, pedig bedobta a „felzárkózási programot”, melynek keretében úgy alakította át a szocilás hálót, hogy a képzetlen, elszegényedett tömegek a mindennapi betevőért függőviszonyba kerültek a helyi munkaadókkal, az önkormányzatok által elosztható állami pénzek kezelőivel. A társadalmi feszültség, a cigányokkal szembeni előítélet, továbbra sem csökkent.

A társadalom megosztásában oly mesteri érzékel megáldott Orbán Viktor azonnal felismerte, hogy itt a nagy lehetőség a nacionalista magyar lélek felkorbácsolására, és az égető napi problémákról - egy kis gyűlőletkeltéssel megspékelve -, a (közelgő) menekült-áradatra irányítani a figyelmet. Ezzel a velünk élő, bennünk lappangó cigányellenességet, pillanatok alatt egy kivülről érkező (megjelenésében hasonló) embertömegre sikerült hárítani. A nép pedig „élvezi”, hogy végre szabadon kitombolhatja frusztrációját és minden dűhét ezeken a „jött-ment” szerencsétleneken. Anélkül, hogy cigányellenességel (esetleg rasszizmussal) vádolhatnák őket. Ők csak a hazájukat, Mária országát, a megcsonkított Magyarországot védik.

Némi analógiát vélek felfedezni a 40-es évek elejei antiszemitizmus tobzódásával. Akkor a zsidók voltak a bűnbakok, akik ráadásul jobban éltek az átlagnál, így már az egyszerű írigység is mozgatóerő lehetett a magyar nemzettestből való kitaszításukhoz. Az idegenellenes hangulatot mint akkor, úgy most is nagyon könnyen fel lehet szítani. Úgy, ahogy 40-es évek elején, a mostani kormánypolitika is  állami szintre emelte a gyűlőletkeltést. A tömegek pedig mint anno, most is követik a szabadjára engedett indulatok irányába mozduló közhangulatot. Az átlagember nem gondolkodik, csak zsigerből és félelemből védekezik, anélkül, hogy tudná mi ellen is kell felkészülnie? Sem az államvezetésnek, sem a médiának nem érdeke a tömegek felvilágosítása. Hiszen így lesz meg a szavazat-többség, a teljes ellenzéket (beleértve a Jobbikot is!) maga mögé utasító népszerűség. Lásd a teljesen fals, hazug „nemzeti konzultációs” akciót.

Az Orbán-féle vezetés állami szIntre emelt propagandája vészesen hasonlít a fehér felsőbbrendűség, (az „Übermensch” elmélet) hírdetésére, melyet napjainkban a „keresztény Európa/európai” szlogen mögé bújtat pártunk és kormányunk. Bizonyítékként lássuk az óriásplakátok szövegét.

„Tiszteledben kell tartanod a kultúránkat”

Már a tegezés is a lekezelés, a megalázás része. A gentry Magyarországot idézi, amikor a kiváltságokat élvező arisztrokrata, a földesúr letegezte a cselédet. Ez lenne a kultúránk? Vagy talán a miniszterelnöki szotyolázás és a zsebredugott kézzel járás, amit 2010 előtt még proli megnyilvánulásnak, mi több parasztságnak hívtak.

Az ideérkező menekülteknek valóban nincs kultúrájuk? Nincs köztük egyetlen tanult ember sem? Most emlékeztessem a miniszterelnököt, hogy az iszlám, mit adott a világnak, Európának, azon belül a magyarságnak? Elgondolkozott már valaki is az államvezetésben azon, hogy miért használjuk azokat fránya kulturálatlan arabszámokat a nemzeti közoktatásban, és a mindennapi életben? Helyette miért nem terjedt el a római, vagy netán a rovásírásos számsor? Miniszterelnökünk és hívei még sohasem hallottak az iszlám humanizmusról, az oktatásról, benne a matematika, a vegyészet, orvostudomány és orvos etika, csillagászat, stb. eredményeiről? Segítek, ITT lehet róla magyarul olvasni (kattints rá!), hogy ne kelljen tolmácsot kérniük.

Aztán

„Tiszteletben kell tartanod a törvényeinket”

Honnan tudja, miből gondolja a magyar kormány, hogy a menekülők nem törvénytisztelő emberek? Micsoda előítélet ?! Az emberek ilyen szintű megalázása, a felsőbbrendűségi gondolat ilyen fokú kinyilvánítása a náci fajelmélettel vetekszik. Arról nem beszélve, hogy hány itt született (mély)magyar tartja be a kormány alkotta törvényeket? A Tízparancsolatról nem is beszélve, ami ugye keresztényi és (részben) európai.

„Nem veheted el a magyarok munkáját”

A munkát, mint nevében is benne van, a munkaadók adják, amit aztán el szoktak fogadni, vállalni. Ezért hívják a bérből és fizetésből élőket „munkavállalók”-nak. Ha el is venné egy újonnan érkező menekült egy igaz, mélymagyar munkahelyét, állását, az csakis a magyar munkaadó bűne! Hiszen ő az, aki alacsonyabb bérért alkalmazza a helyismerettel nem rendelkező, teljesen kiszolgáltatott menekültet. Ebben jó példával járnak elő az állami vezetők is, akik napszámosok helyett rabokat dolgoztatnak földjeiken (lásd L. Simon László). Aztán, hol vannak a szakszervezetek? Nekik kéne védeni az egyes szakmákat, a minimálbér betartását. A hatóságoknak pedig szigorúan ellenőrizniük kellene az adó- és TB járulékok befizetését. Függetlenül a munkavállaló származásától, bőrszínétől.

A kormánypropaganda remekül használja ki az általános elkeseredésen alapuló valós félelmet, miközben tudatosan keveri a menekült és a bevándorló („migráns”) fogalmát, amiben a hazai média is partner. Ha a közvélemény egy picit is tisztában lenne e két kategória közti különbséggel, akkor tudhatná, hogy a bevándorlás egy ország gazdasági fejlődésének aktív része. Lásd a (nyugat-)német gazdasági csoda egyik alappillérjét, a „vendégmunkások” hadát.

Az sem véletlen, hogy a tengerentúlon a nyelvi nehézséggel küzködő első generációs bevándorlók többsége alkalmi munkából él, és a szolgáltatásban próbálja megtalálni egzisztenciáját. Az egyéni vállalkozásokat, az újrakezdést sok esetben az állam támogatja. Például alapfeltétel (lehet): a befogadó ország minimum egy állampolgárának alkalmazása. Az ilyenfajta gondolkodásra az orbáni vezetés képtelen, helyette az állampolgárság negyedmillió euróért való (ki)árusításával tömi offshore cégeken keresztül a haverok zsebét. Miközben azt sugallja, hogy a zöldhatáron ideérkezők valójában szegénynek, földönfutónak álcázott szupergazdag terroristák. (lásd Kósa Lajos kérdésfelvetését: Miért nem jönnek repülővel, és első osztályon? – visszakérdezek: akkor Ferihegyen vagy Debrecenben vörös szőnyeggel és virággal fogadnák őket, és ott helyben kiállítanák a menekült papírokat?)

Sajnos a félelem könnyen elvakítja az embereket, különösen az érzelmekre borzasztóan érzékeny magyarokat. Úgy, ahogy az olimpia megrendezése is - pártállástól függetlenül - elsősorban a hazaszeretetre építő (nacionalista) kedélyeket igyekszik megcélozni az Orbán-kormány, ugyanígy a menekült áradat elleni gyűlőletkeltés is igen népszerű a lakosság körében. Már látszik a következő gyűlőlethullám, amit az EU is gerjeszt. Ugyanis a Lajtától nyugatra az átmeneti szükségszállások kialakítására az iskolák és tornatermek mellett a laktanyák a legalkalmasabbak. Bécsben talán már nincs is olyan kaszárnya, ahol ne lennének menekültek beszállásolva. Különben ennek hagyománya van, a legismertebb osztrák „menekülttábor” (Traiskirchen) a Monarchia idején még kaszárnya volt, és 1956-ban is itt szállásolták el a magyarokat. Az alapötlet teljesen logikus: olyan szállást kell biztosítani nagyhirtelen, ahol nemcsak az alvás, de a tisztálkodás és a természetes szükségletek elvégzése is kultúráltan, közegészségügyi szempontból is megoldható. Természeti katasztrófa esetén is a menekülteknek az iskolákat és a laktanyákat szokás megnyítni. Az iskolák csak a tanítási szünet idejére vehetők igénybe, a laktanyák hosszabb időre!

A magyar befogadóállomások katasztrófális állapota, valamint a messziföldről gyalog érkezők tömege miatt, az EU szakértők - a nyári szünetre tekintettel - egyértelműen az iskolák, kollégiumok átmeneti megnyítását szorgalmazzák, ill. hosszabb távra a laktanyákat, melyek eleve elég lerobbant állapotban vannak. A lakosság már most háborog: vajon miért nem a rászoruló mély szegény magyar családokat helyezik el bennük? A felvetés jogos, de vajon eddig – a menekült áradat előtt, 2010 óta – ez miért nem jutott a lakosság eszébe, és miért nem élt a kormányzás ezzel a lehetőséggel? A laktanyák eddig is ott voltak. Ha most valaki azt mondja, hogy „nem volt rá pénz”, akkor ezzel csak azt bizonyítja, hogy pártunk és kormányunk csakis és kizárólag a sokat szidott EU-tól kicsikart pénzekből él, fejleszt. Érdekes, a jogosan aggódó magyar embert erről miért nem tájékoztatja, világosítja fel a hazai kormánypropaganda, például óriásplakátokon, tegezve!

Az EU-ban, ill. Európában menedéket keresők áradata valóban riasztó. Megfékezése közös ügy. Lenne! Nyugat-Európa próbál ellene tenni, de nem a gyűlőlet szításával, mint azt a magyar kormány a hazafias (nacionalista) érzelmekre hatva teszi belföldi népszerűsége növelésére. Nyugat-Európában van annyi emberség, hogy az érkezőket elszállásolja, alapvető szükségleteiket (élelmezés, tisztálkodás, stb,) biztosítja, miközben kijelenti, hogy ez a befogadás csak átmeneti, amíg szülőföldjükre biztonságban vissza nem térhetnek. A humanítás (és befogadás) terén a bűntudatos németek az élenjárók. A történelmi múlt kötelez! 1945-49 között több mint 12 millió német hagyta el szülőföldjét nyugati irányba. Egyrészt a szovjet előli menekülés, másrészt az erőszakos kitelepítés miatt. Ez utóbbiban a csehek mellett a magyarok is kivették részüket. Jövőre lesz 70 éve! Kiváncsian várom a hazai állami megemlékezéseket. Már most jelzem: történelmhamisítás lenne az akciót a „komcsik” nyakába varrni, hiszen a Magyar Népköztársaság (és alkotmánya) 1949. augusztus 20-án lépett életbe. A kitelepítés pedig 1946-ban volt. Ugyanakkor történt a felvidéki „lakosságcsere” is.

A menekültek EU-n belüli elosztására tett német javaslat szerint a befogadás az egyes tagországok lakosság-száma és gazdasági helyzete arányában történne. Ez ellen legjobban a volt szocialista országok ágálnak. Élén az orbáni Magyarországgal, ahol az I. világháború befejezése óta különbséget tesznek menekült és menekült között. Lásd 1941. Kamenyec-Podolszk. Ezt a szellemet éleszti fel és táplája gátlástalanul az orbáni kurzus. A magyar „Übermensch”, a Kárpát-medence úra. A többi, mindenkimás, meg kultúrálatlan, primitív népség, akik ellen védekezni kell. A magyar védte a keresztény Európát. Magyarország a Nyugat védőbástyája. Aha, ezért volt itt 150 évig a török. Kiverésüket, Buda visszafoglalását, a Szentszék (XI. Ince pápa) által létrehozott  Szent Liga fizetett zsoldosai hajtották végre.

A hazai értelmiség hallgatólagosan egyetért az idegengyűlőlettel, amikor a közeledő embertömeg kezelésével kapcsolatban teljesen megértően (és naívan) kérdez rá:

„...hogyan állítanátok munkába a menekültek (nem bevándorlók) vélhetően többségét, akik sajnos nem beszélik a nyelvet, és nem rendelkeznek se releváns képzettséggel, sem az európai életben való jártassággal? …”

„Sajnos nem beszélik a nyelvet”. Ez lehet a menekült státusz elutasításának alapja? Ezt le meri írni, és ki meri jelenteni egy tanult, magyar értelmiségi? (pl. Nógrádi György egyetemi tanár, biztonságpolitikai szakértő – Millás reggeli 13.00 perctől)

„Nem rendelkeznek releváns képzettséggel”. Magyarul: (valamennyien) tanulatlan, képzetlen emberek. Tegyük fel, hogy ez az állítás igaz. Ha így van, akkor ez, vagy az „európai életben jártasság” hiánya lehet-e a menekült státusz elutasításának alapja? Nem veszi észre a hazai értelmiség, hogy már ezen gondolatok kérdésfelvetése is egyértelműen a fehér és magyar(!) felsőbbrendűség tudatalatti hirdetése?

Utóbbi időben sokszor hallani azt az érvet, „ha annyira pártolod ezeket az idegeneket, akkor fogadj be legalább egy családot a házadba, lakásodba”. A szöveg, és gondolatmenet nem új, ezt már a cigányokkal kapcsolatban is elsütötték mélymagyarjaink. Arról persze egyik szellemes nagyszájú sem beszél, hogy a mélynyomorban élők felkarolása állami feladat. Épp úgy, mint a menekült-áradat szerencsétlenjeinek elszállásolása és a róluk való gondoskodás is.

A saját otthonban való „beszállásolási” javaslaton elgondolkozva, vajon ezek a karakán megmondó emberek hány hajléktalant fogadtak be otthonaikba az elmúlt 25 évben? Már csak azért is, mert hajléktalanjaink kultúrája azonos a magyar lakosságéval, sok esetben végzettségük is magasabb, mint a menekültek ellen huhógóknak. Mégsem oldották meg bajbajutott magyar testvéreik helyzetét.

A hajléktalanokat Budapestről azzal az indokkal tiltották ki, bocs, „korlátozták jelenlétüket”, hogy látványuk zavarja (a valutát hozó) külföldi turistákat. Érdekes, egyetlen egyszer sem hangzott el hivatalosan, hogy az itt élő magyarok, a budapestiek, panaszát akarták így orvosolni. Vajon a büntetésen és tiltáson kívül mi mást tesz a jelenlegi kormány és városvezetés?

A hajléktalanok elleni „küzdelem” eredménye: sehol sincs 24 órán át nyitvatartó INGYENES nyilvános WC. A diszkriminációt igyekszik álcázni a gyorséttermekben alkalmazott trükk: a blokkon feltűntetett szám, kód nyitja az üzemeltetéshez megkövetelt mellékhelyiségek ajtajait. Nyugat-Európában bármely étterembe, moziba, stb. be lehet sétálni az utcáról és a mellékhelyiséget mindenfajta ellenszolgáltatás nélkül használni.  A budapesti metróállomásokon a teljes üzemeltetési idő alatt ugyancsak ismeretlen az ingyenes WC használat, sőt több helyen WC sincs. Az alúljárókból nem lehet a felszínre mozgólépcsővel vagy lifttel fel- ill. lejutni. (paralimpia, kerekes szék, babakocsi – a címszavak) Ez vonatkozik a kisföldalatti teljes szakaszára is. Ilyen a mi kultúránk. Bocs, hogy elkalandoztam.

Ugyancsak állandó argumentáció (a jogvédők részéről), hogy a menekülttáborokban, pardon, a befogadóállomásokon az elszállásolási körülmények rosszabbak, mint a hazai börtönökben. Ha ez igaz, (és nemzetközi emberjogi szervezetek szerint, igen, igaz) akkor az megint csak a kormány szégyene! Hiszen ezek a „táborlakók” menekültek,  és nem köztörvényes bűnözők ! Mégis úgy tartja őket számon a tudat alatt felsőbbrendűséget hírdető kormány.

Orbánnak hihetetlen érzéke van a néphülyítéshez. Sajnos, nem csak hívei nem veszik észre, de az ellenzék sem mutat rá. Például dicsőség ittasan könyvelik el, hogy menekült-ügyben miniszterelnökünk szembeszállt az EU-val, és győzött! Hiszen az elosztási kvótából a bolgárokkal együtt kimaradtunk, az Magyarországra nem vonatkozik. Hurrá! Csak arról hallgat a hazai média, hogy az EU „megkegyelmezett”, és elnéző volt a két legcsóróbb tagállammal szemben! Ezért döntött Brüsszel úgy, hogy nem küldenek ide menekülteket Olaszországból és Görögországból, sőt még pénzt is adnak (9 millió euró) az ideérkezők befogadására, elszállásolására.

Ha már Görögország, érdemes megemlíteni, hogy az a kegyetlen Rákosi-féle proletárdiktatúra a polgárháború elől elmenekült közel 10 ezer („komcsi”) görögöt fogadott be, akik – úgyszintén - Bulgárián és Jugoszlávián át érkeztek Magyarországra. Kőbányán egy dohányraktárt rendeztek be az árva, ill. szülők nélkül érkezett gyerekek számára. Görög iskolát is alapítottak nekik. Majd ahogy a menekülő családok száma növekedett, Ercsi mellett egy egész falut építettek fel Beloiannisz telep néven. Erről miért nem ír a hazai sajtó, különösen az Orbán párti?

Ugyancsak hallgat Orbán propaganda-gépezete, az Irakban állomásozó magyar alakulatokról. Akik valójában nem a kurdokat védik az Iszlám Állam ellen, hanem a magyar érdekeltségű MOL kutakat. Érdekes, közben hazai fogyasztásra azt mondja (szokásos pénteki rádióüzenetében) a miniszterelnök, hogy visszaküldi a menekülteket oda, ahonnan jöttek, elvégre „ez nem a Te hazád, van neked sajátod” - és a menekült áradattól rettegő nép tapsol. Pedig háborús övezetről van szó! (és az onnan menekültekről!). Ha pedig Görögországra gondolt a miniszterelnök, mint a menekülők kiindulópontja, akkor bizony kegyetlen, embertelen populizmusát mutatta ki.

Ugyancsak elkerülte a közmédia figyelmét Orbán bejelentése, miszerint Magyarország felmondja a Dublin III. rendeletet. Igaz, másnap a Magyar Közlönyben helyesbítettek: az Orbán kormány nem mondta fel, csak nem ért vele egyet. Ezzel a téma lekerült a napirendről, az ellenzék sem firtatta tovább. Pedig a Dublin III. amolyan kiegészítése az EU által is elfogadott nemzetközi menekült törvénynek. Az EU ezzel a rendelettel szabályozta, hogy mi legyen azokkal a családokkal, akik az út során elszakadtak egymástól és más-más országban jelentkeztek le (regisztráltatták magukat). Ennél is fontosabb, hogy mi történjék a kiskorúakkal és a fiatalkorúakkal, azaz a 18 éven alúliakkal, ha azok egyedül érkeznek vagy szüleiktől elszakadtak. Ennek a rendeletnek az egyoldalú (embertelen) felmondása vágta ki a biztosítékot Brüsszelben. A magyar fél is észbekapott, és másnap (a Magyar Közlönyben) már „helyesbített”. Az álszent képmutatás teteje, amikor ezek után a miniszterelnök felesége „gyemekápollási” cikkeket kezdett osztogatni a menekült gyerekek között. Erről a jótékonykodásról természetesen valamennyi hazai média beszámolt. Az egymástól elszakított családokról és az egyedül érkezett gyerekekről azonban sehol sem jelent meg riport vagy bármifajta jelentés.

Végül, a táborlakók etetése ellen ágálók szíves figyelmébe: menekültjeink többsége ebben a hónapban csak este étkezik, mivel Ramadán van! A lakosság elől pedig nem eszik el a disznóhúst, a kolbászt, a disznósajtot, meg a többi magyaros ételt, mivel mohamedánok! – és tilos a disznóhús evése. Sőt, (elvben) az alkoholfogyasztás is! Tessék visszaemlékezni az ált. iskolában tanultakra: a 150 éves török megszállás alatt a disznó adómentes volt. Ezért van „disznótor”, és ezért nincs „marhator”.  Tényleg! Lehet, hogy az előrelátó Orbán ezért akarja jövőre 5 százalékra csökkenteni a sertéshús áfáját, hogy az EU-t felváltó muszlim világban megvalósíthassa a magyar álmot, a kolbászból font  kerítést? ;-)  

 

Határzár

 

Meglepett és mélységesen megdöbbentett a június 17.-i (szerda) kormányülés után Szijjártó Péter külügyminiszter bejelentése, miszerint az 175 kilométer hosszú magyar-szerb államhatárt négy méter magas kerítéssel zárják le az illegális bevándorlás megfékezésére, és ennek előkészítésére utasították Pintér Sándor belügyminisztert.

Az 1989 előtti generációknak azonnal és automatikusan a Vasfüggöny képe, ill. rémképe ugrott be e hír hallatán. A hidegháború, azon belül is a szovjet idők szimbóluma: a szögesdrót kerítés, no meg a „határzár” elnevezés. Csodálom, hogy pártunk és kormányunk ennyire érzéketlen saját múltunkra. Vagy ebből (is) látszik, hogy a háború után született nemzedék megöregedett, a mai fiataloknak nem mond semmit a 4 méter magas és 175 kilométeres szögesdrót kerítés, mely méreteiben felülmúlja a szovjet diktatúra nemzetközi jelképét: a Berlini Fal-at. A rabság és demokrácia-ellenesség akkori szimbóluma csak 3.6 méter magas, és Nyugat-Berlin körül 155 kilométer hosszú volt. Ezt figyelembe véve, Orbán Viktor és pártja szlogenje bevált: a Fidesz (és KDNP) által vezetett Magyarország jobban teljesít.

Idézhetném persze, Virág elvtársat, a Tanú c. filmből, miszerint a nemzetközi helyzet fokozódik, amivel vészesen összecseng Szíjjártó külügyminiszter és kormánya bejelentése. Miközben az Orbán féle unortodox, illiberális államvezetés egyre jobban távolodik Európától, attól a keresztény gondolkodástól, amit első királyunk kényszerített egy jobb, boldogabb jövő reményében nomád, ázsiai népére. Mintha 2010 óta az elmúlt 1000 év kezdene elillanni, és az európai, nyugati, keresztény értékek fokozatosan amortizálódnának. Ellentétben a szentistváni elvekkel, a mai államvezetés ellenségnek állítja be a nyugat-európai értékeket. Ugyanakkor Magyarországot a világ közepének képzeli, ahol a jelenlegi kormánypártok mondják meg a tuttit, és amit a nacionalista tömegek gondolkodás nélkül vakon követnek.

A legnagyobb baj, hogy a lakosságot nem tájékoztatják, sőt, mintha saját magukat sem. Itt van például ez az otromba „határzár”, melynek már a hallatán összerezdül a sok mindent megélt magyar ember országhatáron innen és túl egyaránt. Nagyon rossz emlékeket elevenít fel ezzel az Orbán-kormány. Ugyanakkor jól mutatja a demokratikus kormányzás teljes hiányát. Hiszen ilyen kritikus (és valóban fenyegető) helyzetet a valódi (nyugati) demokráciákban széles körben ki- és megtárgyalnak. Ott, „jobb helyeken”, van komoly és alapos felkészülés, hatástanulmányok készítése, azok megtárgyalása, kielemzése, majd okos, ésszerű döntések meghozatala. Ennek hiánya pedig jól nyomon követhető az orbáni kormányzás elmúlt öt évében.

Azt sem tudjuk, hogy ezt a kormánydöntést előzetesen megbeszélték-e az EU-val, amelynek külső határa ez a magyar határszakasz, és védelmére, fenntartására, bíztosítására az EU külön összeget biztosít Magyarországnak. A 2014-2020 időszakra, erre (no meg az ukrán) külső határra kishazánk € 40.829.197,00 kap! Ezenkívül, mivel az EU nem tart fenn határőrséget (az EU-ba belépésünkkor a magyar is megszűnt) ezért a magyar rendőrség (BM) az elkövetkező 5-6 évben extra € 20.663.922,00 kap fejlesztésre! Nem véletlen, hogy Pintér belügyminisztert bízta meg az Orbán-kormány a határzár megépítésére, és nem a Hende Csaba vezette honvédelmi minisztériumot.

Néhány gondolat a határzárral kapcsolatban, annak technikai kivitelezésére, működésére, mindennapi használatára, „védelmére”. Nem elég csak felépíteni egy 175 kilométeres szögesdrót-kerítést, azt „üzemeltetni” is kell. Különben egy (kb. 5.000 forintos) drótvágó ollóval szarrá lehet tenni a 22 milliárd forintra tervezett egész rendszert. Ráadásul ehhez még egyetlen illegális, megélhetési bevándorlóra sincs szükség! Sőt, embercsempészekre sem! Elég csak a hazai színesfém-kereskedelemre gondolni. Már látom a bulvár címlapján: Az éjjel elloptak 3 km kerítést. Pótlása folyamatban, nemzetvédelmi okokból nincs idő közbeszerzési pályázat kiírására.

A határ őrzése a rendőrség feladata, hogy munkájukat teljesíteni tudják, a járőrözés érdekében a szögesdrót-kerítés mellett (175 km-en!) ki kell építeni egy – lehetőleg aszfaltos – utat. Ez sem két fillér. A határszakasz dróthálójának épsége meg fogja bontani a térség állatvilágát! Erről vajon mi a véleménye a fővadász Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek?

Talán kevesen tudják, hogy a Nyugat-Balkánon öt ország élvez vízummentességet az EU-ban: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Montenegró és Szerbia. Sajnos, elég sokan visszaélnek ezzel a lehetőséggel és megpróbálnak menedéket kérni az EU-ban. Erről egy magyar nyelven is olvasható 2015. februári jelentés is beszámol. Kattints rá!

Gondolom, a hazai médiából jól ismert a FRONTEX nevű szervezet, melyet az EU külső 12.000 kilométeres szárazföldi és 45.000 tengeri, vízi határainak védelme érdekében hoztak létre, a bűnözés (elsősorban kábítószer- és egyéb csempészés), valamint az illegális bevándorlók ellen. Az EU külső határainál nem a szomszédos országok lakói igyekeznek az Unióba, hiszen azok vízum nélkül – turistaként – bármikor beléphetnek az Unió területére.

A problémát a harmadik országból (ill. világból) érkezők adják. Nehéz megállapítani, hogy ki közülük a háborús vidékről menekülő, és ki a jobb életkörülményt remélő „illegális bevándorló”. Az Egyesült Államok déli határával példálózók (sunyi módon) megfeledkeznek arról, hogy két baráti országról (USA-Mexikó) van szó, és Mexikóból bárki az USA földjére léphet, mint turista. Ha le akar telepedni, akkor azt szülőföldjén, Mexikóban, kell kérvényeznie az amerikai külképviseleten. Aki e nélkül vág neki a két ország közti határnak, azt „illegális bevándorló”-nak tekintik és nevezik. Máskülönben az USA igenis segíti és befogadja a menekülteket, különös tekintettel a természeti katasztrófa sújtotta területről érkezőket. A humanitárius befogadás nem jelenti a bevándorlást! Sok esetben csak arra az időre szól, amíg a szerencsétlenek vissza nem tudnak menni szülőföldjükre.

Nos, ez a gondolkodás és humanitás hiányzik a jelenlegi hazai vezetésből, sőt a közgondolkodásból is!

Mintha a mostani határzár felállításra hozott döntés mögött is az államvezetésre jellemző „mutyizás”, oligarchia, családi és baráti korrupciós összefüggések húzódnának meg.Tudjuk vagy csak sejtjük (puszta rosszhiszeműségből), hogy ki kapja a közbeszerzés nélküli állami megbízást? No, meg az azzal járó EU támogatást. A már fentebb említett FRONTEX egyik jelentésében szerepel, hogy az „illegális bevándorlók” számának megnövekedése 2013-ra datálható, amikor januárban a magyar törvényhozás módosította a menekülttörvényt, és megengedte a menekült státusz (asyl) kérőknek, hogy nyílt, szabad (őrizetlen) központokba helyezzék el őket, akik azonnal le is léptek (Nyugat felé). Szinte ezzel egy időben megpályázták a befogadó állomások (köztük Kósa – Debrecen) bővítését. Erre tavaly (2014 vége) € 1.251.687,38 kapott Magyarország. Tehát, a bővítés tart és folytatódik. Naná, hiszen az EU-tól jövő pénzt így, közbeszerzési pályázat nélkül(!), el lehet osztani a haverok (vállalkozásai) között.

Ez vár a határzárra is.

 

 

Kapcsolódó anyag

Bevándorlók, menekültek - a totális magyar képzavar ............Sunday, June 14, 2015

 

 

 

 

Bevándorlók, menekültek - a totális magyar képzavar

Megdöbbenéssel olvasom (és hallgatom) azt a sok badarságot, amit a tudatlan népnek közvetetít pártunk és kormányunk, és amiben jó partner az úgynevezett ellenzék, valamint az egész hazai média. Úgy tűnik, alapvető dolgokkal, szavakkal, fogalmakkal nincsenek tisztában, és a valóság jobb megértése érdekében sajnos az egykori disszidensek sem sietnek a hazai közgondolkodás segítségére.

Kezdjük ott: Európa, és az európai államok NEM bevándorló országok !!! (mint pl. USA, Ausztrália, Kanada stb.)

Az egyetlen valódi, és bizonyítható történelmi esemény Európában a 4-8. századra datált népvándorlás kora, a késő ókorból a kora középkorba való átmenet időszaka.

Erről mintha elfeledkeznének mélymagyarjaink, illetve a „csak a szépre emlékszem” elvét ismernék, alkalmaznák, élükön a jelenlegi miniszterelnökkel. Még ha az iskolában nem is hívták fel Orbán Viktor figyelmét, azért illene tudnia, Árpád és népe ideérkezésekor a Kárpát-medence nem volt egy lakatlan sziget! (Azt szeretnénk, ha Európa az európaiaké, Magyarország a magyaroké maradna - hangoztatta Orbán Viktor miniszterelnök kedden az Európai Parlament (EP) strasbourgi ülésén, a magyarországi helyzetről folytatott vitában. - Híradó 2015. május 19.)

Az Orbánt gátlástalanul szapuló ellenzék nevezte el a külföldön szerencsét próbáló hazánkfiait „elvándorlóknak”, „kivándorlóknak”, stb. Csak arról feledkeznek meg (szándékosan!), hogy az EU-n belül (elvben!) szabad mozgás van, és napjainkra valósult meg a több évszázados vágy: a szabad költözködés (emberi alap)joga. Persze, abban van igazság, hogy anyagi megfontolásból, a jobb megélhetés reményében hagyja el a többség szülőföldjét, nem pedig a nyelvtanulás és a szakmai ismeret gyarapítása érdekében, mint azt a romantikus középkorban a céhlegények tették. Hogy aztán odahaza gyümölcsöztessék több éves külhoni tapasztalataikat. Ideje lenne állami szinten tanulmányozni azokat a feltételeket és lehetőségeket, melyek a céhlegények korában az akkori államigazgatást jellemezte, illetve vezérelte. Akár nemzetközi szinten is.

Különben az "elvándorlás" világszerte tapasztalható, hiszen épp a szabad költözködés jogán és alapján mindenki oda mehet, ott élhet, és kereshet (jobb) megélhetést, ahol akar vagy tud. Van egy német szó, kifejezés: Aussteiger (kilépő), olyan valaki, aki - akár családostól is! - kilép a megszokott életformából és a világ más részén próbál szerencsét. Számukat (a gazdag) Németországban évente 10-20 ezer közöttire becsülik. A visszatérést általában a német szociális juttatások befolyásolják. Alapszabály: ha két éven belül visszatér, nem veszti el az alanyi jogon járó juttatásokat. Ezzel a „kivándorló” is tisztában van. Ellentétben a magyar viszonyokkal, ahol az állam 5-10 év múltán próbálja behajtani a be nem fizetett TB biztosítást. Az egész hazai közigazgatási rendszer kaotikus. Ráadásul, ha beszél is róla az ellenzék, akkor sem a rendszer hibájára hívja fel a figyelmet, hanem Orbán és környezete szapulásában merül ki.

A hazai gondolkodás meglehetősen provinciális, mintha nem is lennénk EU-tagok. Ebben a hazai tömegtájékoztatás is ludas. Még ma sem, 10 évvel a belépés után, nem köztudottak az EU-n belüli tartózkodás és munkavállalás feltételei. A legfontosabb az önellátás, az önfenntartás. Az első három hónapban turistaként kezelik az odaérkezőt, az un. EU-külföldit. Három hónap után bejelentkezési kötelezettsége van, azaz akkor veszik (helyi) nyilvántartásba, és akkor kérik az ott tartózkodás anyagi feltételének, valamint a származási országbeli (EU-tag) betegbiztosítás igazolását. A munkát vállalók esetében ez automatikus, hiszen az új (helyi) munkahely igazolja ezeket a (megélhetési) feltételeket. Ezek a társadalmi és szociális biztosítások tagállamonként változóak, és egymás közti elismerésük sem egységes. Sajnos, ez is, mint sok más, az EU-n belül gyerekcipőben jár.

Ez tehát, a "belső vándorlás".

A bevándorlás, mint olyan, egész más alapokon nyugszik. Az egy folyamat, és minden ország a saját gazdasági igénye szerint alakítja és alkalmazza. A bevándorló hozza a családját, az ingóságait, stb. – azaz „átköltözik” egy másik környezetbe, ahol jobb megélhetést, érvényesülést remél, és a befogadó ország is pozitívan, nagy reményekkel fogadja a társadalom új tagját, akivel csak nyer az egész közösség.

A bevándorlásra vannak kvóták, amiket az ország gazdasági helyzete befolyásol. Az üzletemberek, befektetők más kategória! Pl. Kanadában, - amikor Hong Kong visszakerült Kínához – törvénybe iktatták, hogy aki 100.000 dolláros készpénzzel vállalkozást alapit, és garantálja, hogy legalább egy kanadait alkalmaz, azonnal kap tartózkodási engedélyt, majd három év múltán állampolgárságot is szerezhet. Az un. bevándorló országokra ugyancsak jellemző, hogy "melós" esetében csak azt engedik be, (miközben anyagilag támogatják az újrakezdést), akinek szakmájában hiány van. Ha éppen nincs, akkor várhat. A hiány létezését a szakszervezetek határozzák meg, ill. jelentik a bevándorlási hivatalnak.

Vannak kivételek is, pl. élsportolók, művészek, stb. beengedése.

Ahogy a bevándorlásnak, úgy a kivándorlásnak is feltételei vannak. Általában a jobb életkörülmény reményében hagyják el szülőföldjüket az emberek (családostól!) hivatalos úton, módon. Sőt, egész falvak települnek át egyik földrészről a másikra, ami mögött üldöztetés lehet a mozgatórugó. Ez különösen az előző századokban volt gyakori, amikor a „bevándorló” országok (gyarmatok) eleve örömmel vették a fehér, európai munkaképes újrakezdőket.

Ezzel elérkeztünk a menekültügyhez. Sajnos, a miniszterelnök és párttársai megnyilatkozásában abszolút keveredik a bevándorló és a menekült fogalma. Pedig ott van a „testvérpárt” elnöke (Semjén Zsolt), aki rendszeresen hivatkozik disszidens bátyjára, ezért igazán tudhatná, hogy mi a kettő közti különbség. A megnyilvánulásokból pedig egyértelmű: Magyarországon egyetlen kormánypárti képviselő, de még szimpatizáns sem tudja a különbséget, pláne azt, hogy hány féle menekült státusz van? Közben Orbán azt szajkózza, hogy az illegális határátlépőknek, még a menekült státusz kérelmének beadását (és ezzel ügyének emberi jogi kivizsgálását) se engedjék meg, és azonnal toloncolják ki az országból. Ezt magyarázza Kósa Lajos alelnök is anélkül, hogy tudná miről beszél.

„…..a jelenlegi szabályok nem teszik lehetővé a visszafordításukat, mivel ha az illegális bevándorlók menedékkérelmet terjesztenek elő, a magyar hatóság nem tartóztathatja fel őket. ..."   (Kósa beszéde)

Drága Kósa alelnök úr, tudatlanságával miért járatja le önmagát, kormányát, pártját, no és Magyarországot? Ha nem tudná, a világon mindenütt így működik az illegális határátlépőkkel szembeni hivatalos, és nemzetközileg elfogadott eljárás, melyet Magyarország is aláírt! Nem tetszett még hallani a Kanadában menedéket kereső magyar romák esetéről?  A Magyarországra érkezők helyzete is pont ugyanilyen. A nemzetközi jog szerint a menedékkérőt addig látják el szállással, élelemmel, amíg ügyét ki nem vizsgálják, és bírósági döntés nem születik további sorsáról. Ezt az ENSZ nemzetközi alapszabályt kívánja a Fidesz most felrúgni! A kanadai törvények eddig többszöri (és hosszadalmas) fellebbezést engedélyeztek a menedékkérőnek, amit sokan kihasználtak, és amin nemrég változtattak a kanadai hatóságok; lerövidítették az elbírálás idejét, de a fellebbezés lehetőségét nem törölték el! Vajon, a befogadásra oly büszke kormánypártok és hívei által megszavazott Alaptörvény, milyen lehetőséget biztosít ezeknek a szerencsétleneknek? Csak emlékeztetném a hazai közvéleményt, annak is jeles kormánypárti híveit, hogy az egykori disszidensek valamennyien ezen a procedúrán estek át! Ha netán Orbán vagy Kósa családjában vagy közvetlen környezetében nem volna ilyen személy.

Ugyanilyen tudatlanságot terjeszt Rogán frakcióvezető is, amikor törvényjavaslatában ilyeneket mond:

„…csak az ukrán-magyar határon érkező menekültek számíthatnának kedvező elbírálásra, hiszen Ukrajna a fokozott biztonsági kockázatot rejtő országok közé tartozik a magyar konzuli szolgálat szerint….”

A közel-keleti csoportoknak azonban ez túl nagy kerülő lenne, a kárpátaljai magyarok pedig a háborús helyzet ellenére sem indultak tömegesen a határ felé……” (Rogán beszéd 2015. június 07.)

Csodálom, hogy egy ilyen gyűlöletet és pánikot szító, heccelő hazugsággal lehet hülyíteni a magyar népet. Arról az egetverő diszkriminációról nem is szólva, hogy nem az egyéni kérelemben foglaltaktól, hanem a határszakasztól tennék függővé a „kedvező elbírálást”! Ennél is nagyobb aljasság az indoklásba belekeverni a határon túli magyarokat. Ugyanis, ha a kárpátaljai magyaroknak, menekülniük kellene, nekik nem szükséges (politikai) menedéket kérniük, hiszen ők eleve jogosultak a magyar állampolgárságra! Hihetetlen a Fidesz néphülyítése. Hiszen egyetlen külföldön vagy határon túl élő magyar sem bevándorló! Legfeljebb hazatérő, hazatelepülő, de semmiképpen nem bevándorló, pláne nem politikai menekült. Hacsak, nem azért akarja a jelenlegi kormány (politikai) menekülteknek elismertetni a határon túliakat, hogy kapjon utánuk euróban fizetett EU támogatást.

Hogy a „közel-keleti csoportoknak” mekkora kerülő lenne az ukrán-magyar határ felől megközelíteni Magyarországot, ugyancsak a provinciális, beszűkült agyú, gyűlölködő hazai politikusokra jellemző gondolatmenet.

Ad egy, a „közel-keleti csoportoknak” (milyen szép kifejezés, bravó Tóni!) nem végcéljuk Magyarország, hogy annak nacionalista, idegengyűlölő hírében álló jelenlegi kormánya védelmét és oltalmát keressék, és élvezzék – pláne egy életen át. Ők tovább akarnak menni, oda, ahol - ha nem is szívesen látják, de - megtűrik, befogadják, akár átmeneti időre is, amíg hazájukba biztonsággal visszatérhetnek.

Ad kettő, egy háborús területről menekülő miért választaná az ugyancsak háborús Ukrajnát menekülési útjának? Különben is, Törökország befogadja muszlim testvéreit, amíg béke nem lesz a térségben. A törökök tudják, hogy mi különbség a menekülő és a bevándorló között.

Ad három, az év elején valóban volt egy emberroham, amikor az EU fennhatóságát élvező koszovóiak, főleg munkaképes fiatalok, elindultak az EU-felé. Az eset pánikot okozott az orbáni Magyarországon, pedig csak „átutazóban” voltak – elsősorban – Németország felé, és „tele voltak pénzzel”, hiszen Koszovó hivatalos fizetőeszköze az euró. A helyzet azóta javult, mivel az EU hamar felismerte, hogy ezeknek az embereknek (főleg fiataloknak) helyben, a hazájukban kell munkát és megélhetést biztosítani. A német (bajor) beruházások már megkezdődtek.

Rogánhoz hasonlóan hadovál a magyar miniszterelnök is, többek között ezt mondta:

"Nem vagyunk olyan maflák, mint az sokan gondolják. Értjük, hogy vannak veszélyes válságövezetek. Görögországban viszont már nincsenek veszélyben, sem Macedóniában, sem Szerbiában", amelyek fontos tranzitországok a migránsok útvonalain. "Mire Magyarországra érkezik, már mind megélhetési bevándorló" – fogalmazott Orbán Viktor.

Ajánlom a miniszterelnöknek, érdeklődjön puszipajtásánál, Leslie Mándokinál, vajon hogyan jutott el Jugoszláviából a zöldhatáron keresztül Münchenbe, anélkül, hogy közben „megélhetési bevándorló” lett volna belőle? Csak halkan jegyzem meg. Negyven évvel ezelőtt (1975 - Mándoki disszidálásakor) a genfi menekültjogi egyezmény alapján ugyanaz volt a feltétel, mint napjainkban: abban az országban kell (politikai) menedéket kérni, ahol először a hatóságoknál jelentkezik, (tehát, nem ott, ahol átlépte a Vasfüggönyt). Erről talán Semjén Zsolt bátyja is tudna mesélni hány országon keresztül vezetett az útja Svédországba, ahol – érdekes módon – mire odaért, nem lett belőle „megélhetési bevándorló”.

Tényleg, ennyire sötét lenne a hazai közvélemény? Különösen a Fideszben, hogy senki sem tudja mi a különbség a bevándorló és a (politikai) menekült státusz, és annak elismerése, között? Még valami, a menekült kategórián belül a politikai menekültek száma világszerte elenyésző. A többség természeti katasztrófa vagy háborús vidékről érkezik.

Ha már ekkora a sötétség, talán vannak, akik még emlékeznek, amikor a Kádár-korszakban sikerült elérni, hogy megszűnjék a vízumkényszer Ausztriával. Mekkora szenzáció volt, és mennyire örültek az otthon élő magyarok. Csak arra nem gondoltak, hogy ezzel egy időben, elvben és jogilag megszűnt, pontosabban megnehezült Ausztria felé a disszidálás. Hiszen a vízumkényszer megszűnésével, Ausztria elismerte, hogy baráti viszonyban áll Magyarországgal. Hasonló volt a helyzet Jugoszláviával is. Míg a magyarok irigykedtek, hogy a jugók szabadon utazhatnak a világban, addig a jugók azon bánkódtak, hogy sehol sem tudtak „letelepedni”, mert számukra sehol sem ismerték el a politikai üldöztetést. Ez különösen a vajdasági magyarokat sújtotta, akik hiába hivatkoztak a nemzetiségi megkülönböztetésekre, a diszkriminációra. Az osztrákoknak is dilemmát okozott: ha egyszer a magyarok (érvényes) útlevéllel bármikor Ausztriába jöhetnek, akkor a politikai menedék kérése okafogyott lett, sőt a zöldhatáron érkezők mind illegális határátlépők lettek. Ergo, a jó szomszédság érdekében többé nem fogadhattak politikai menekülteket, miközben vissza sem küldhették a menekültnek jelentkezőket. Ekkor vezette be Bécs  a „gazdasági menekült” kifejezés, ami arra utalt, hogy habár jó viszonyban vannak Magyarországgal, a proletárdiktatúrába senkit sem küldenek vissza. A politikai gordiuszi csomót átvágó osztrákoknak, pedig jól jött az új vásárlóerő, a „nyugati cuccokat”, azaz a magyarországi hiánycikkeket felvásárlók siserehada.

Végül az afrikai menekültáradatról. Bármennyire is ezzel ijesztget pártunk és kormányunk, az érzelmekre ható híradófelvételek ellenére ez a probléma Magyarországot nem fenyegeti. Az Olaszországba hajóval érkezők nem „közel-keleti csoportok”, hanem afrikaiak. Méghozzá nem is észak-afrikaiak, azaz nem arabok. Ha ránézünk a világatlaszra, és egy kicsit is ismerjük a Földközi-tenger körül élő népeket, azonnal szembetűnik, hogy az ott élő embereknek hasonló a kinézetük és életformájuk. Aki már járt arrafelé, tudja, hogy sötét hajú, sötétebb bőrű emberek lakják, és kék ajtó- és ablaktokos fehér házakban élnek. A Földközi-tenger északi oldalát európaiak (spanyolok, olaszok, görögök, törökök, stb.) lakják. A tenger déli oldalán pedig egységesen arabok élnek, akiknek nyelve és vallása egy és ugyanaz. Ez a terület egyúttal Afrika északi része. A fekete lakosságtól a sivatag (Szahara) választja el. A Szaharától délre eső terület és lakói a koromfekete igazi afrikaiak.

A híradásokban szereplő menekültáradat, ami ellen (szinte) semmit sem tud tenni Olaszország, kivétel nélkül koromfekete emberek. Tehát, nem „észak-afrikaiak”, hiszen nem beszélnek arabul! Hogy ki vagy kik állnak a tömeges Európába szállításuk mögött, nem tudjuk. Csak azt, hogy a Szaharán átvergődve, az Európához legközelebbi Líbiában érik el a Földközi-tengert, és hajóra szállva érkeznek az Olaszországhoz tartozó 4.500 lakosú Lampedusa szigetére. A befogadásukra nincs felkészülve se a kis olasz sziget, se Olaszország, se az EU. A helyzetet csak rontotta, amikor az „arab tavasz” idején lázongások törtek ki Tunéziában és Líbiában (Kadhafi megölése). Azt követően 2011 nyarán már közel 100.000 fekete volt a kis olasz szigeten, akikről nem lehetett megállapítani, hogy a harcok elől menekültek el, vagy valóban a jobb megélhetés reményében indultak el Európa felé. Mindenesetre a partra értek többsége 20-30 év körüli volt. A világsajtó első oldalára azóta kerültek, amióta emberek ezreinek halálát okozva egyre több hajó süllyedt el a nyílt tengeren. Ennek a borzalmas humanitárius katasztrófának és következményének semmi köze Magyarországhoz, ahogy azt Orbán és kormánya próbálja beállítani. Úgy tűnik, mintha ez az idegenellenes hisztéria, valami másról akarná elterelni, mind a külpolitika, mind a belpolitika figyelmét.

 

 

 

Kapcsolódó anyag

Határzár         Friday, June 19, 2015