A Tobin ügy kronológiája

......az ír Legfelsőbb Bíróság alapján.

A Tobin-ügy még az európai büntetőjog harmonizálása előtt kezdődött, és erről szeretnek megfeledkezni a hazai hangulatkeltők. Az ír férfinek az volt a szerencséje, hogy a magyarországi „ügyintézés” nem felelt meg a nemzetközi gyakorlatnak, és ezért a kialakult helyzetért egyértelműen a magyar felet terheli a felelősség, mivel a hazai joggyakorlat hibát hibára halmozott, amiről persze a lakosságot és a közvéleményt nem tájékoztatták.

Francis Ciarán Tobin 1997. november 30-án érkezett Magyarországra, mint az Irish Life and Permanent ír vállalat alkalmazottja. Hároméves kiküldetése 2000. november 30-án járt le. 2000 tavaszán egy ír házaspár látogatta meg Tobinékat, akikkel vasárnapi kirándulásra mentek Visegrádra. A vállalati Volvo 40-es cégautót Tobin vezette.

Mellette ült a barátja, hátul pedig Tobin terhes felesége, a 9 hónapos kisfiúk és a barát felesége. Tobin későbbi vallomásában a rendőrségen elmondta, hogy a kocsival kétszer is volt szervizben, mert minden ok nélkül kigyulladt az ABS (automatikus blokkolásgátló) hibát jelző lámpa, amit a szerviz kontaktushibával indokolt. A gépkocsi légzsákja úgy volt beállítva, hogy 50 km/óra sebesség feletti ütközéskor lépjen működésbe.

2000. április 9-én, vasárnap Leányfalunál voltak, amikor egy mellékutcából hirtelen kijött egy autós. Tobin megijedt, elrántotta a kormányt, amit aztán nem tudott korrigálni, és felszaladt a szemközti járdaszegélyre, ahol szerencsétlenségére a buszmegállóban halálra gázolt két gyereket, a babakocsiban ülő kétéves Petrát és a mellette álló ötéves bátyját, Mártont.

Tobin és utasai sokkos állapotban kihívták a mentőket és a rendőrséget. Ismertek egy fiatal magyar nőt, akiről tudták, hogy az édesapja ügyvéd. A hölgy hamarosan megérkezett az édesapja kíséretében, és tolmácsként segített az autó utasai és a rendőrség közötti párbeszédben. Egy idő után a helyszínelő rendőrök javasolták, hogy a nyilatkozatok elkészítését másnap folytassák a rendőrségen, ahova nem csupán Tobinékat és vendégeiket idézték be, de külön kérték a tolmácsként segítő fiatal nő megjelenését is. Másnap a rendőrségen a történtekről jegyzőkönyvet vettek fel, amelyhez csatolták a megjelentek tanúvallomásnak is tekinthető nyilatkozatait, majd Tobin úrral közölték, hogy gondatlanságból elkövetett, halált okozó súlyos testi sértés miatt jelentik fel, ezért az útlevelét elkérték.

2000 őszén Tobin azzal kérte vissza az útlevelét, hogy egy esküvőre hivatalos Írországban, és egyúttal szeretné meglátogatni a családját. Kérelmében jelezte távolmaradásának pontos idejét (szeptember 19. – október 9.), hiszen hároméves magyarországi kiküldetése csak november 30-án járt (volna) le. Az útlevelét visszakapta, és a magyar hatóságok még azt sem kötötték ki, hogy az előre jelzett 2000. október 9-i magyarországi visszatérésekor ismét adja le. A két kisgyerek halála nagyon megviselte az ugyancsak két kisgyerekes katolikus családapát, akivel szemben meglehetősen ellenséges volt a magyar média, különösen a bulvár, de állandó személyes zaklatásnak is ki volt téve, e-mailben halálosan (is) megfenyegettek ismeretlen magyarok. De nemcsak Tobin, cége is kapott szépszámú nyomdafestéket nem tűrő „felszólítást”. Ezért a vállalatvezetés úgy döntött, hogy a 36 éves mérlegképes könyvelőt szerződése lejárta előtt egy hónappal áthelyezi az írországi anyavállalathoz. Tobin 2000. október 30-án hagyta el Magyarországot, azzal a tudattal, hogy a tárgyalásra vissza kell majd térnie.

A tárgyalásra többszöri halasztást követően, a halálos baleset után több mint két évvel (25 hónap!), 2002. május 7-én került sor Budapesten, Tobin távollétében. Ugyanis ellentétben az angolszász gyakorlattal, a magyar törvények szerint elég, ha az ügyvédje képviseli a vétkes autóvezetőt, és jár el a nevében. A halálos gázoló úgy gondolta, mint törvénytisztelő, büntetlen előéletű ember, minden (magyar) előírásnak megfelelt, hiszen ügyvédje képviseli, a kihallgatáson felvett jegyzőkönyvben pedig nemcsak az ő, de az ír házaspár tanúvallomása is szerepel. A bíróság azonban nem fogadta el ezeket a kihallgatásakor adott nyilatkozatokat, arra hivatkozva, hogy azt ügyvédje lánya fordította le, és ezért fennáll a gyanú, hogy a szöveg tartalmát befolyásolhatta. Így a tárgyaláson akárcsak tanúként sem került szóba az ír autóvezetőt megijesztő magyar autós, akinek felkutatásától a magyar hatóságok eltekintettek. Fura, hogy a rendőrség az utazósebességet 70-80 km/órában állapította meg, miközben a Volvo légzsákjai az ütközéskor nem léptek működésbe. Ugyancsak elmulasztotta a rendőrség (szakértővel) megvizsgáltatni, hogy a Volvo mitől vált kormányozhatatlanná.

A védelem kifogásainak figyelembevétele nélkül, az első fokon eljáró Budakörnyéki Bíróság 2002. május 7-én Tobint a Btk 187. §-a alapján távollétében három év fogházbüntetésre ítélte. Majd fellebbezésére 2002. október 10-én a Pest Megyei Bíróság másodfokon az ítéletet úgy változtatta meg, hogy az ír gázoló 18 hónap után feltételes szabadlábra helyezhető. Tobin időközben kezdeményezte, hogy büntetését Írországban tölthesse le.

2004. május elsejével Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, és ezzel rá is vonatkozott a 2002-ben elfogadott „Európai elfogatóparancs”, (European Arrest Warrant – EAW), amely a tagállamok között addig érvénybe lévő kiadatási rendszer helyébe lépett. Magyarország ekkor (három évvel a budapesti ítélet után!) európai elfogatóparancsot adott ki Tobin ellen azzal, hogy „megszökött”. A szokásos perrendtartás, azaz fellebbezések után 2008. február 25-én az ír Legfelsőbb Bíróság azzal utasította el a magyar kiadatási kérelmet, hogy Tobin nem szökött el Magyarországról, mivel a magyar hatóságok tudtával és beleegyezésével hagyta el az országot, hiszen kérésére visszaadták útlevelét. Az ír Legfelsőbb Bíróság egyúttal megtagadta azt a magyar kérést is, hogy Tobin Írországban töltse le börtönbüntetését. Ez ugyanis az akkori ír jogrendszerben ismeretlen fogalom volt. Mellesleg ennek a törvénynek a hiánya Tobint is sújtotta, mivel emiatt tagadta meg az ír bíróság, hogy magyarországi börtönbüntetését Írországban tölthesse le.

2009-ben Írország összhangba hozta az addig érvényes jogszabályait az „Európai elfogatóparancs” előírásaival, amely 2009. augusztus 29-én lépett hatályba. Ennek ismeretében már szeptemberben újabb elfogatóparancsot adott ki a magyar Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) annak ellenére, hogy Írország 2008-ban jogerősen lezártnak tekintette a Tobin-ügyet. Az új elfogatóparancs alapján 2009. november 10-én Tobint letartóztatták, aki azonnal megkérte óvadék ellenébeni szabadlábra helyezését. Három hónap múlva pedig ugyanaz a bíró (Mr. Peart), aki korábban megtagadta kiadatását, most, az (újabb) európai elfogatóparancsnak (EAW) megfelelően 2011. február 11-én elrendelte azt. Tobin ekkor fellebbezési kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz. A bíróság döntése bizonytalan volt számára, ezért 2011. november 9-én önként kérte őrizetbe vételét, abból a megfontolásból, hogy az így töltött időt beszámítják majd esetleges börtönbe vonulásakor, akár Írországban, akár Magyarországon.

A végleges döntést az ír Legfelsőbb Bíróság 2012. június 19-én hozta meg, amikor is az öttagú bírói testület 3-2 arányban felülbírálta a magyar kiadatási kérvényt és parancsot.

       

Kapcsolódó anyagok


Ördögi logika Tobin-ügyben .......................Tuesday, April 02, 2013


Navracsics: a leányfalui gázoló kész letölteni büntetését. .....Saturday, March 30, 2013

A Tobin-ügyről őszintén ................................Sunday, March 24, 2013

Ördögi logika Tobin-ügyben

Alaptétel: jogállamban a kiadatásról kizárólag a független (legfelsőbb) bíróság dönthet. A kormány csak végrehajtó. A független bíróság mérlegel, alaposan átnézi a történteket, messzemenően figyelembe veszi a saját állampolgár (állampolgári) jogait. Ezért a törvény a fellebbezések sokaságára ad lehetőséget, amit a kelet-európai ellenérdekelt sokszor időhúzásnak érez és tart. Tobin esetében az ír törvények is gátolták az ügy mielőbbi lezárását, mivel nem volt lehetősége a büntetést saját hazájában letölteni. Mire ezt a hiányosságot az ír törvényhozás (parlament) korrigálta, a kiadatás megtagadása jogerőre emelkedett.

Tobin, bűnbánó, lelkiismeretes, katolikus ír állampolgárként tisztában van, hogy a szerencsétlen balesetért bűnhődnie kell. Ezért 2011. november 9-én önként átadási őrizetbe vonult, amit csak az ír Legfelsőbb Bíróság végleges döntése, a kiadatás bírósági megtagadása (2012. június 19-én azaz hét hónap) után szüntetett meg. A magyar közvéleményt a hazai média persze erről nem tájékoztatta. Csak, aki figyelmesen olvasta vagy hallgatta Navracsics Tibor nagypénteki bejelentését tudhatja, hogy az igazságügyi miniszter hirtelen tizenegy hónapról beszélt. Egy héttel korábban, amikor Viviane Reding EU biztost támadta, még három év azaz, 36 hónap volt a „jogerős ítélet”. Valójában a magyar kormány gondolta meg magát, és nem Tobin. Navracsics érdeke a garancia vállalása, mivel Tobin nagyon fél, hogy a magyar börtönben a média által felheccelt rabtársak életére törnek. Ugyanis Magyarországról több halálos fenyegetést kapott.

Érdemes beleolvasni Navracsicsnak az ír igazságügyi miniszternek írt válaszlevelébe is, amit nagypénteki sajtótájékoztatója előtti órákban küldött el, és amire az egész „szenzáció” alapul.

„…..A magyar jog szerint ilyen esetekben az igazságügyi miniszter kizárólagos diszkrecionális joga dönteni az elítélt személyek átszállításáról. Ezért, amennyiben Francis Ciaran Tobin önként visszatér Magyarországra, akkor én mint Magyarország igazságügyi minisztere személyes garanciát vállalok arra, hogy Tobint, amennyiben erre irányuló kérelmet terjeszt elő – a kötelezően alkalmazandó magyar jogszabályok szerinti lehető legrövidebb időn belül – vissza fogjuk szállítani Írországba, hogy ott töltse le büntetését….”

A magyar igazságügyi miniszter olyan garanciát ad, amiből nem derül ki, mennyi az a „legrövidebb idő”? Egyáltalán, minek kell idehozatni ezt az embert, ha utána úgyis a (meg nem határozott) „legrövidebb időn belül” (az adófizetők pénzén) visszaszállítják Írországba? Navracsics erre a kérdésre nem ad senki számára elfogadható és egyértelmű választ.

Viszont, tisztán látszik, az Orbán-kormány keresi a kiskapukat, hogy a bírósági függetlenség látszatát fenntartsa, hiszen a nemzetközi egyezmények alapján, jogállamban kiadatási ügyben csakis a Legfelsőbb Bíróság határozhat. Írország már meghozta (végleges) döntését: Tobin nem adható ki. Ez ellen az ír kormány nem tehet semmit. A magyar kormány ugyancsak tehetetlen. Hacsak Tobint nem tudják rávenni, hogy önként, "magánemberként" vonuljon be egy magyarországi börtönbe, ahonnan aztán visszaszállítják Írországba, és ott folytathatja a magyar börtönbüntetése letöltését. Ördögi logika, amit (elvben) az Orbán-kormány valóban meg tud valósítani, ha Tobin ebben partner. Hiszen így nem sérül az ír (és nemzetközi) jogrend és joggyakorlat.  Különben a budapesti kormány ugyanazzal manipulál, mint a Safarov ügyben. Nem kiadatásról, hanem átadásról, átszállításról beszél. Ez az ír kollegájának írt, és fentebb idézett leveléből is kiderül:

„……A magyar jog szerint ilyen esetekben az igazságügyi miniszter kizárólagos diszkrecionális joga dönteni az elítélt személyek átszállításáról……”

Ezzel a kijelentésével Navracsics óhatatlanul is elismeri, hogy ő adta ki az azeri baltás gyilkos Safarovot!

Vajon, Tobin és az írek mennyire bízhatnak meg a magyar igazságügyi miniszter személyes garanciájában? Amikor az MTI március 21-i értesülése szerint: magánokirat-hamisítás gyanújával új büntetőeljárást indít a Fővárosi Főügyészség Francis Ciarán Tobin ellen.

Közben Írországban az Independent című újság (tegnapi) április elsejei online kiadása volt az első, mely hírt adott a Tobin ügy legújabb fejleményéről. „Az autóvezető, akit két gyermek halálával vádolnak Magyarországon, itt töltheti le büntetését” a szalagcím. Majd így folytatja : „….a magyar hatóságok jelezték, hogy itt (Írország – szerk.) töltheti le büntetését, ha előbb Magyarországon jelentkezik a hatóságoknál. Nem világos, hogy Tobin úrnak Magyarországon kellene büntetése bizonyos részét letölteni, mielőtt visszatérhet Írországba. Az ír kormány tavaly elismerte, hogy Tobin nem lesz kiadva.......”

Tehát, még semmi konkrét megállapodás a Tobin ügyben, de a hazai sajtó már hecceli a lakosságot az ír gázoló ellen, amikor az őreá váró kivételes börtönviszonyokról tájékoztat. A hazai közvélemény annyira ellenséges, hogy a gázolót gyermekgyilkosnak tartja, pedig bárkivel megtörténhet ez a borzalmas tragédia. A magyar média mégsem az önként vállalt megbűnhődésre irányítják a közhangulatot, hanem a "kivételezésre". Borzasztó indulatok szabadulhatnak el itt a közeljövőben.    

Kapcsolódó anyagok, előzmények

A Tobin ügy kronológiája ................Tuesday, April 02, 2013

Fura  ......................................................Saturday, March 30, 2013 Navracsics: a leányfalui gázoló kész letölteni büntetését

A Tobin-ügyről őszintén.....................Sunday, March 24, 2013

A Tobin-ügyről őszintén

Van egy íratlan, és általános alapelv: saját állampolgárt nem adunk ki! A kiadatási szerződések is azért köttetnek, hogy a saját állampolgár ne tudjon elszökni, ill. bárhonnan elő lehessen teremteni és (hazai bíróság előtt) felelősségre vonni. Ez teljesen logikus.

Egy szemléletes példa. Ha a gyermek átmegy a szomszédba és ott összetöri az értékes vázát, majd sikerül hazafutnia, akkor a szülő nem fogja (fülénél fogva) visszavinni a szomszédba, hogy ugyanmán tessék felpofozni. Majd azt a szülő dönti el, hogyan bünteti meg gyermekét. Viszont, ha otthon tör össze egy értékes vázát az a gyerek és a felelősségre vonás elől átszalad a szomszédba, akkor a szomszéd kutyakötelessége, hogy a rosszcsontot hazaküldje, hogy aztán a szülő móresre taníthassa. Valahogy így működik, és ez az alapja, alapelve a kiadatási szerződéseknek is.

Egy ország minél jobban védi állampolgárait, annál ritkább, hogy azt kiadja egy idegen államnak. Ez a fajta védelem és gyakorlat Magyarországon is érezhető, hiszen a hazai médiában kizárólag az igazságszolgáltatás elől külföldre szökött magyar állampolgárok felkutatásáról és hazaszállításáról szólnak a bűnügyi jelentések. Vagy pedig a Magyarországon bujkáló, elfogott, hazájában körözött külföldi állampolgárok kiutasításáról, hazaszállításáról szólnak. Magyarországon tartózkodó, élő magyar állampolgár külföldnek való kiadatásáról a hazai tájékoztatás mintha nem is tudna. Ezt a hallgatólagos (nemzetközi) elvet és gyakorlatot követve, szinte borítékolható volt, hogy Ciarán Tobin ír üzletembert hazája (Írország) nem fogja kiadni egy idegen országnak, esetünkben Magyarországnak. Hiszen a bűn elkövetése után sikerült hazájába (ír földre) visszajutnia.

Az írnek nagy szerencséje, hogy a magyarországi „ügyintézés” nem felel meg a nemzetközi gyakorlatnak, ezért számtalan kifogással élt és él az ír állam és igazságszolgáltatás a kiadatás elkerülése (megtagadása) érdekében.  Ugyanis a kialakult helyzetért egyértelműen a magyar félt terheli a felelősség, mivel a hazai joggyakorlat hibát, hibára halmozott, amiről persze a lakosságot nem tájékoztatták. Emlékeztetőül vegyük sorjában!

Hat évvel ezelőtt, 2007. január 13-án ezt jegyeztem le a Pocakos News-ban.

".....Az ír bíróság megakadályozta két kisgyermek halálával végződött autóbaleset okozójának kiadatását Magyarországnak. A bíró azzal érvelt, hogy nem látja bizonyítottnak a vétkes vezető Magyarországról való „elszökés”-ét, amire a magyar kiadatási kérelem alapul. Ciarán Tobin ír üzletember 2000. április 09-én kocsijával felszaladt a járdára és ott elütött egy testvérpárt, az ötéves Zoltai Mártont és a két éves kishúgát, Petrát, akik a helyszínen meghaltak. A vétkes sofőrt 2002-ben egy magyarországi bíróság távolétében háromévi börtönre ítélte, amit fellebbezés után felére, 18 hónapra csökkentettek. ......"

A baleset és a közvetlen utána történtek

Ciarán Tobin egy ír pénzügyi és (élet)biztosítási cég (Irish Life and Permanent) magyarországi menedzsere (vezetője) volt, akinek kocsija 2000. április 09-én  sávváltás közben kormányozhatatlanná vált, és felszaladt a járdára, ahol halálra gázolt két gyereket, a babakocsiban ülő kétéves Petrát és a mellette álló ötéves bátyját, Mártont. Sebességét 70 km/órában állapították meg egy 50 km/óra sebességkorlátozott útszakaszon. Tobint kihallgatásra bevitték a rendőrségre. Mivel vasárnap volt, a vétkes vezető nem tudott egyetlen magyar (védő)ügyvédet sem előkeríteni, ezért megkért egy fiatal magyar hölgyet, akinek különben a papája ügyvéd (dr. Soós Tibor), hogy legyen a segítségére. Így lett Soós Kata tolmács a rendőrségi kihallgatáson, mivel a hivatalos személyek közül senki sem tudott angolul. A történtek miatt gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértéssel vádolták, elkérték az útlevelét, amit nem adtak neki vissza. 2000 őszén Tobin azzal kérte vissza az útlevelét, hogy egy esküvőre hivatalos Írországban és egyúttal szeretné meglátogatni a családját. Az útlevelét visszakapta, amit nem kértek újra el tőle, amikor 2000. október 09-én visszatért Magyarországra. Még ugyanezen hónap 30-án végleg visszament Írországba, és ezzel véget ért magyarországi kiküldetése.

A tárgyalás  2002. május 07-én volt Budapesten, Tobin távollétében. Ugyanis ellentétben az angolszász gyakorlattal, a magyar törvények szerint elég ha az ügyvédje képviseli és jár el a vétkes autóvezető nevében. A kihallgatásakor adott nyilatkozatát a bíróság nem fogadta el arra hivatkozva, hogy azt ügyvédje (Soós Tibor) lánya (Kata) fordította le, és ezért fennáll a gyanú, hogy a szöveg tartalmát befolyásolta. Tobint a Btk 187. §-a alapján távollétében három év börtönre ítéltek, amit fellebbezésére úgy változtattak meg, hogy 18 hónap után feltételes szabadlábra helyezhető.

2004. május elsejével Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, és ezzel rá is vonatkozott a 2002-ben elfogadott „Európai elfogatóparancs”, (European Arrest Warrant – EAW), mely a tagállamok között addig érvénybe lévő kiadatási rendszer helyébe lépett. Magyarország ennek jegyében és szellemében „európai elfogatóparancsot” adott ki Tobin ellen. Az ír Legfelsőbb Bíróság azzal utasította el a magyar kérést, hogy Tobin nem „szökött el” Magyarországról, hiszen a magyar hatóságok beleegyezésével hagyta el az országot. Elvégre visszaadták útlevelét. Sőt, az ír bíróság megtagadta azt a magyar kérést is, hogy Tobin Írországban töltse le (börtön)büntetését. Ez a lehetőség, mint opció, ugyan szerepel az EAW-ben, de Írország sohasem alkalmazta. Ezért Tobin esetében sem fogja. Hiába kéri, mi több követeli a magyar fél. 2009-ben Írország módosította a hazai jogszabályokat, és azt összhangba hozta az EAW előírásaival. Ez 2009. augusztus 29-én lépett hatályba. Mire fel (már szeptemberben) újabb elfogatóparancsot adott ki a magyar Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM).  2009. november 10-én Tobin letartóztatták, és ugyanaz a bíró, aki korábban megtagadta kiadatását, 2011. február 11-én elrendelte azt. Közben engedélyt kért fellebbezési kérelme beadására a Legfelsőbb Bíróságtól. Az engedélyt megkapta. Ennek ellenére 2011. november 09-én önkéntes őrizet alá helyeztette magát, azzal, hogy az így töltött időt beszámítsák esetleges börtönbe vonulásába, akár Írországban, akár Magyarországon. A végleges döntést az ír Legfelsőbb Bíróság 2012. június 19-én hozta, melyben 3-2 arányban a bírák felülbírálták a kiadatási kérvényt és parancsot.

Utójáték

Természetesen a magyar fél felháborodással fogadta a hírt. Ebbe pedig nagy szerepet játszott, hogy a (valós) történtekről a hazai média nem tájékoztatta a lakosságot. Azóta is csak a borzalmas tragédiáról, a két csöppség életét követelő autóbalesetről (no meg a szülők nem szűnő fájdalmáról) hallhat a hazai közvélemény. A magyar fél, a magyar igazságszolgáltatás, sorozatos hibáiról, a nemzetközi jog ismeretének hiányáról még mindig nem tájékoztatják a lakosságot. De úgy tűnik a szülőket sem, akik 12 év után sem tudnak belenyugodni a megváltoztathatatlanba: gyermekeik halálába.

Sajnos, úgy tűnik a hazai politika (és kormány propaganda) nem hagyja a Tobin ügy lezárását. A baleset és a magyar rendőrség, hatóságok fatális mulasztása (az útlevél vissza nem kérése) 2000 őszén történt, az (első) Orbán kormány (fél)idején. Ezt a jelenlegi miniszterelnök-helyettes Navracsics Tibornak is tudnia kell(ene), aki 1999 és 2002 között a Miniszterelnöki Hivatal sajtó- és információs főosztályának vezetője volt. Ugyanakkor napjaink bel- és külpolitikai vitáiban, minden olyan eseményt, történést felkarol a kormány, mely vélhetőleg helyzetét erősíti mind a hazai, mind a nemzetközi porondon. Ezért csapott le – igaz bő egy hét késéssel - Viviane Reding, az Európai Bizottság alapjogi, bel- és igazságügyi biztosa, egyik interjújára a magyar kormány, mely cikk különben teljes terjedelmében elérhetetlen az interneten. Tehát, valójában azt sem tudjuk, hogy mi volt az interjú aprója, hogyan és miért került szóba Magyarország és a Tobin ügy? Az Orbán kormány a szövegkörnyezetből kiragadva egyetlenegy mondatra építi az EU-biztos asszony elleni kampányát. Az ominózus mondat pedig így hangzik:

„Személy szerint engem egyáltalán nem lepett meg (Tobin kiadatásának megtagadása - szerk.) – hiszen pontosan abban az időben történt, amikor sok döntés született Magyarországon, amelyek komoly kérdéseket vetettek fel a magyar jogrendszer függetlenségét illetően”.      (Forrás: egy angol nyelvű blogbejegyzés)

Redingnek abban igaza van, hogy a kiadatás megtagadására hozott döntés (tavaly június) egybeesik a magyar jogrendszer körüli EU-s vitákkal. Az viszont érthetetlen (nem igaz), hogy egy független (ír) bírósági döntését hogyan és mennyire befolyásolhatja egy másik ország belpolitikai problémái, jogi vitái. Kis kutakodás a neten és lassan összeáll(t) a kép.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung-ban március 9-én jelent meg az interjú. Három nappal korábban az Európa Tanács figyelmeztette Magyarország kormányát, hogy a legújabb alkotmánymódosítás, amit a kétharmados kormánytöbbség a parlamentben meg fog szavazni, „veszélyeztetheti a demokrácia alapvető elveit”. Az interjúban arról faggatták, kérdezték Reding asszonyt, hogy véleménye szerint az EU tagállamok bízhatnak-e egymás jogrendszerébe? Erre hozta fel az EU biztos Magyarországot és a Tobin ügyet. Amire aztán lecsapott a budapesti kormány. Az egy hét várakozásra, valamint Navracsics nyíltlevelére is úgy látszik van magyarázat. A "várakozási idő" alatt Reding asszonyt több támadás érte a Nőnap (március 8.) apropójából. A német kormány például eleve nemet mondott arra a Redingtől származó EU-s javaslatra, hogy 2020-ig a felső vezetésekben 40 %-ra kell emelni a női tagok számát. A német kormánykoalíció nem a nők részvételi arányának növelését ellenzi, hanem a „keretszámot”, hiszen a magángazdaságban, a vállalkozásokban nem lehet megkövetelni, hogy hány nő legyen vezető pozícióban. Ezt központilag az EU nem határozhatja meg. Ugyanakkor a német kormány támogatja a nők részt vételi arányának növelését a felső vezetésekben.

Ezt a nyomást próbálta (és próbálja) kihasználni az Orbán kormány, amikor nemzetközi szinten támadja az EU biztos Viviane Reding asszonyt. Nem törődve azzal, hogy nevetségessé teszik Magyarországot, hiszen egy (jogilag) lezárt ügyet próbálnak (érzelmi alapon) melegen tartani. Ami persze jól mutatja és bizonyítja a populista politikát: befelé heccelni a jónépet, kifelé meg hadakozni a semmiért. 




Fejlemény  (29.03.13.)   

Egy populista (orbáni) blöffnek lehettünk tanúi Nagypénteken. Navracsics Tibor igazságügyi miniszter sajtótájékoztatóján személyes garanciát vállalt olyanért, amihez egy alkotmányos demokráciában (így az EU tagállamaiban) egy kormánytagnak nincs joga. Kiadatási ügyben kizárólag az ország független (legfelsőbb) bírósága dönthet. Az szabja meg a kiadatás feltételeit, és a kölcsönös kiadatási egyezmények alapján a két ország bírósága dönti el a kiadatás részletei. Ez nem garancia kérdése! Pláne nem, egy kormánytag adott szava, akit bármely pillanatban leválthatnak. A részletek ITT    (kattints rá! ) 

Kapcsolódó anyagok, fejlemény


A Tobin ügy kronológiája  .....................Tuesday, April 02, 2013
Ördögi logika Tobin-ügyben .......................Tuesday, April 02, 2013

Navracsics: a leányfalui gázoló kész letölteni büntetését. .....Saturday, March 30, 2013