Monday, November 11, 2013

Történelemhamisítás (?)

Egy CÖF-ös ismerősöm hívta fel a figyelmemet egy Bayer cikkre, a következő kísérő szöveggel: 
(másnak) Nem küldtem el, csak neked. Nem szeretem a Bayert mert uszít. Ebben az esetben érdekelne a véleményed! 

Részlet a Bayer publicisztikából:

„A magyar–lengyel történelmi barátság elkötelezettje, több mint 130 ezer lengyel menekült befogadásának, ellátásának és Nyugatra segítésüknek megszervezője 1939 és 1943 között, szembeszállva a szélsőjobb és a szélsőbal erőivel. A közép-európai kereszténydemokrácia megújulásának hirdetője. Emlékművén keresztül fejezi ki a lengyel nemzet köszönetét mindazoknak, akik a lengyel menekültek megmentését előmozdították.” És ezután 35 név olvasható azon az emlékművön, vörös márványba vésve…….”  (teljes cikk: Nyíltlevél Mesterházy Attilának)

Válaszom ismerősömnek

Mindig adsz különmunkát.
Megjegyzéseim, ahogy olvasom. 
1. Nem tudjuk mikor állították a szobrot ? (és kik)
2. Miért pont Osváth? Miért nem pl. Antall.
3. A szobor, ill. felirata azért is „gyanús” (új keletű, tendenciózus, „békemenetes”) – hiszen összehoz tücsköt, bogarat. Azaz történelmietlen !!!
4. A felsorolás, a „magyarázat” csak megerősít abban az első gondolatomban, hogy ezt az emlékművet a haverjaid (békemenet, CÖF, stb.) állították 2010 után, és a varsóiaknak, a lengyeleknek fogalmuk sincs, hogy a 35 név kit takar. (tutti, hogy nem a lengyelek állították össze!) Egyáltalán, mi köze van Osváthnak Varsóhoz? Ismerem annyira a két nép történetét, hogy itt nagyon is kiérezzem az ármánykodást, a történelemhamisítást.
5. „…….És ennek az emlékműnek is van magyar vonatkozása,….” - ez igaz, de ez NINCS ráírva az emlékműre !!! (varsói felkelés - szerk.) Mondhatnám szabad népi a csúsztatás, ma is közelebb áll szívetekhez, lelketekhez.
6. Az Antall féle körlevél nem a „zsidók” védelmében íródott, hanem a lengyelek védelmében! Mert jó- és mélymagyarjaink minden menekült lengyelben „zsidót” véltek felfedezni.
Ennyit a cikkről (és Rólad) 

Ezek után rákerestem a Google-ban az emlékműre. Már a keresésnél jelezte a program, hogy ilyen nevű város, városrész nincs, ami az ötös számú Fidesz pártkönyv tulajdonosa publicisztikájában közöl, ill. hivatkozik. A Magyar Hírlapos cikk szerint: " Bieloleka ", ami a valóságban Bialoleka, és ami az eredeti, lengyel írás szerint:  Białołęka.

Majd megpróbáltam megkeresni az emlékmű fényképét. És láss csodát !!!  Az eredeti emlékművön NEM szerepel az a 35 név, amire a MH főmunkatársa hivatkozik Mesterházynak írt nyíltlevelében! Sőt, a magyar és lengyel zászló mellett az EU lobogója is felfedezhető. Nem sok kellett, hogy ráakadjam az emlékmű pontos helyére, és annak jelölésére 
 • Osváth László Monument – Located at Ordonowny Street; A monument to a Hungarian politician, who organized aid for over a hundred thousand Polish refugees during World War II. 

Aztán ráleltem egy „aktuális” hírre a városrész honlapján. És ekkor kiderült, amit sejtettem, és ami a képen is jól látszik: később vésték fel a 35 nevet! Hiszen a 2011. szeptember 19-i megemlékezésen már ott van, (vagy akkor avatták fel?), amiről a Magyar Hírlap publicisztikája szól. 


Ahol még nincs rajta a 35 név, viszont a képen van EU-zászló


Ahol már rajta van a 35 név   2011. szeptember 19.



Egy kis háttér info.

".......1938-tól O’sváth László fontos feladatot kapott. Ő szervezte meg és működtette a menekültügyi intézményeket - részben idősebb Antall Józseffel, akivel sokat tettek a hazánkban oltalmat találó lengyel emigránsokért. Ennek hivatalos elismerése a varsói szoboravatás. Az életnagyságú bronz alkotás Győrfi Lajos szobrászművész munkája. Varsó Bialoleka kerületében, két forgalmas főút kereszteződésénél, egy újonnan létesített parkban kap helyet. Az esemény része annak a rendezvénysorozatnak, amelyet a magyar-lengyel EU-elnökség átadása-átvétele alkalmából rendeznek. ....."   (teljes cikk: Osváth László szobra Varsóban - Marik Sándor írása , Klubháló)


Magyarország 2011. július 1-jén adta át a soros elnökséget Lengyelországnak. Varsóban Orbán Viktor magyar kormányfő átnyújtotta lengyel partnerének, Donald Tusknak az EU zászlaját és az elnökséget szimbolizáló stafétabotot, egy kis hordó tokaji bort ajándékozott Tusknak, amit a lengyel kormányfő egy karddal viszonzott. Tusk elmondta, hogy a lengyel elnökség alatti munkaebédeken „elsősorban magyar borokat fognak felszolgálni." (magyar wikipédia)


A 35 név felvésése valószínűleg a szovjet orvtámadás (1939. szeptember 17.)  emlékére készült.





Saturday, November 09, 2013

Egy nyilatkozat margójára

A „baloldal”, de különösen az „antifasiszták”, no meg az Orbán-ellenesek láthatóan kitörő lelkesedéssel fogadták a budapesti amerikai nagykövetség közleményét, melyben mélységesen elítélik „a Jobbik által rendezett szégyenletes eseményt, amelyen (…) november 3-án felavatták Magyarország második világháború alatti vezetőjének, a náci-szövetséges Horthy Miklós a mellszobrát.”.

Az eredetileg - feltehetően - angol nyelven íródott állásfoglalás kissé eltér a magyar nyelvű változattól, melynek okát nem ismerem. A félreérthetőségeket azonban vegyük sorjában.

Az angol szöveg szerint ez egy sajtóközlemény (Press Release) (mely) az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének nyilatkozata (Statement of the United States Embassy in Budapest)

Tehát, nem az Egyesült Államok kormányának nyilatkozata, hanem a nagykövetségé, mely, mint külképviselet, természetesen az Egyesült Államok nevében nyilatkozik. Már csak azért is, mert a nagykövetség jobban ismeri a helyi (magyarországi) viszonyokat, mint a washingtoni adminisztráció.

A magyar nyelvű változat szerint az esemény szervezői között „néhány magyar parlamenti képviselő” is részt vett. Ugyanakkor „a magyar kormány egyes tagjai hangot adtak helytelenítésüknek”. Ez a „számszakiság” (néhány, ill. egyes = some) az angol szövegben nincs, nem szerepel! Sőt, a kormány, mint olyan, sem! Az angol szöveg szerint, mind a szervezők, mind a helytelenítők a magyar parlament tagjai (members of Hungary's Parliament).

Horthy elítéléséről nincs szó. Hiszen a nagykövetség nyilatkozatában csak az olvasható, hogy „a náci-szövetséges Horthy, Magyarország vezetője volt a második világháború alatt, idején” (Nazi ally Miklos Horthy, Hungary’s leader during World War II.) Tehát nem a kormányzó személye és cselekedetei állnak a nyilatkozat középpontjában, hanem a (mell)szoborállítók. Az amerikai felháborodás egyértelműen a Jobbik ellen irányul, mely „egy etnikai gyűlölettel és antiszemitizmussal azonosított magyar politikai párt”.

Az amerikai diplomácia remekül megkerülte az esetleges konfliktusforrásokat. Különösen Horthy személyének megítélését. Pedig lett volna rá oka, hiszen Horthy Magyarországa üzent hadat az Egyesült Államoknak 1941. december 12-én, a Pearl Harbor-t ért japán (orv)támadást követően. Az Egyesült Államok, akkor komolytalannak tartotta a hadüzenetet, illetve mögötte náci nyomást tételezett fel. Roosevelt elnök csak egy félév múlva, 1942. június 02-án tekintette országát hadban álló félnek három náci szövetségessel (Magyarország, Bulgária, Románia) szemben.

Az olaszországi repterekről (elsősorban Foggia) felszálló szövetségesek légitámadásai többek között a román olajmezők és finomítók ellen irányultak. Ezek védelmére szállta meg a náci hadvezetés Magyarországot 1944. március 19-én. Az amerikai-brit légierő először április 03-án indított légitámadást Budapest ellen, majd megkezdődött az ország stratégiailag fontos ipari létesítményeinek és közlekedési (vasúti) csomópontjainak, hidainak szisztematikus bombázása. A 15. amerikai katonai légierő (15th Army Air Force) pilótái szerint a magyar lakosság ellenséges volt. A harcképtelenné tett, lelőtt gépek ejtőernyővel földet ért pilótáit a helybéliek általában nyomban agyonütötték. Megmenekülésre csak akkor volt esély, ha a közelben német tiszt tartózkodott, aki a pilótákat azonnal hadifogolynak nyilvánította, és németországi fogolytáborba szállítatta.

A pusztítást és halált okozó bombázásokat a magyar lakosság nem a közelgő szabadság előjeleként üdvözölte. A költő sem a felszabadítót látta bennük („Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj …”) A szélsőségek (főleg a baloldalon) napjainkban is helyeselték a Roosevelt tér nevének megváltoztatását, mondván (ellentétben a Vörös Hadsereggel – sic!) az amerikaiak nem szabadságot, hanem csak pusztulást hoztak. Valószínűleg ez is közrejátszott a meglehetősen visszafogott és csakis a Jobbik ellen protestáló nyilatkozat meghozatalában. 



Labels: , , , ,

Friday, November 01, 2013

Emlékezés a SZER-re

Várok. Csak várok. Vajon mikor fog beszámolni a hazai „baloldal” vagy akárcsak a jelenlegi ellenzék valamelyik hírportálja, a Szabad Európa Rádió megszűnésének 20. évfordulójára rendezett megemlékezésről, mely október 31-én volt a budavári Széchenyi Könyvtárban. Ez már csak azért is ildomos lenne, hiszen úton-útfélen e Rádióra hivatkoznak a tárgyilagos hírközlést és hírszolgálatot hiányoló és sürgető, mi több, követelő „balliberális” erők határon innen és messze túl. De, sehol semmi. Még rövid hír formájában sem találtam az eseményre utalást. 

Szomorú. Hiszen, valójában csak a megemlékezést akartam krónikásként lejegyezni. Valahogy úgy, ahogy (részben) a Heti Válasz tette. Persze egyéni meglátásaimmal fűszerezve. Arról tudtam, hogy az egykori szamizdat műsorok szerkesztőjének neve (Kasza Levente) kimaradt a programtervezetből. Ezt ő „a baloldal elleni támadásnak” ítélte meg. A szervezők pedig azzal védekeztek, hogy csak azok nevét szerepeltették, akik biztosra mondták személyes megjelenésüket. Ezt a magyarázatot nem fogadta el, és hirtelen felindultságában letiltotta az általa készített és sugárzott műsorok bemutatását, ill. felhasználást. Barátilag közöltem vele, hogy ez butaság, mivel ezzel az egész akkori és mai ellenzéknek is sokat árthat. Hiszen feledésbe merülhet a Rádiónak a puha diktatúra utolsó éveire jellemző egyik fontos feladata: az ellenzéki és szamizdat anyagok eljuttatása a széles néptömegekhez, a szigorú állami cenzúra és média megkerülésével. E nélkül pedig a SZER történetét bemutató kiállítás nem lesz kerek.

A megemlékezésen ez a hiány láthatólag senkit sem zavart. A szervezők mindent elkövettek a rendezvény sikeréért, ami nem is maradt el. A kiállítás egyik fénypontja volt az a zseniális ötlet, hogy a SZER 1956. október 31-i egész napos műsorát percről percre követni lehetett, azonos időben, pont úgy, mint ahogy az történt. Fantasztikus időutazás!

A fentebb említett Heti Válasz cikk azonban felhívta figyelmemet egy furcsa visszásságra. Amikor a „legendás egykori szerkesztők” visszaemlékezéseit rögzítve …..” a cikkben feltűnt Lovas István (Ferenci Zoltán) neve, eszembe jutott, hogy a „legendás” szerkesztőt kollegájával (Zsille Zoltán) együtt azért rúgták ki, mert 1989 tavaszán a müncheni központban a Rádióról és alkalmazottairól mocskolódóan nyilatkoztak a kommunista Magyarország sztárriportereinek: Havas Henriknek és Forró Tamásnak.

Természetesen a renitensek is hozzátartoznak az (őszinte) összképhez, a SZER történetéhez. Épp úgy, mint az egykori demokratikus ellenzék és tagjai, akikről ugyancsak van hang- és képanyag, és amiből a kiállításon semmi sem volt látható. Így utólag, egy (ugyancsak legendás) szerkesztő elhamarkodott döntése ellenére, a történelmi hűség kedvéért, valamilyen formában mégis csak meg kellett volna említeni „A holnap hullám hosszán”, a „Gondolatforgató” és a „Kommentár nélkül” című műsorokat.

Jómagam (Bálint Mihály) két történettel járultam hozzá a megemlékezés sikeréhez.

1. 
Az egyik előttem szólaló személyes emlékként említette, hogy Magyarországon családi körben suttogva beszéltek a Rádióról ....... 
Erre visszautalva meséltem el gimnazista élményemet a 60-as évek elejéről (1965-ben érettségiztem) 

A budapesti Bolyai János gimnáziumba jártam, és az iskolarádióban emlékműsor volt Bolyairól, benne Gauss-szal való barátságáról. A műsor végén a tanár megkérdezte, hogy mire emlékszünk, mennyire figyeltünk? Az egyik srác felállt, és elkezdte mondani: 
"...amikor Bolyai levelet írt Gallicus-nak......." 
Az osztály élénk kuncogásba kezdett. A srác elpirult, a tanár pedig pléhpofával csak ennyit mondott: 
"Fiam, az  Gauss! A Gallicus máshol van." ;-)))

2. 
A Rádió erejét saját bőrömön tapasztaltam. Olvastam a Kossuth Rádió híreinek leiratában (Monitoring), hogy Budapesten is fel fog lépni Tina Turner. Közben az asztalomon fekvő Bild-Zeitung első oldalán az áll, hogy Tina megérkezett Frankfurtba, de ágynak esett, lázas beteg, Valószínűleg nemcsak a frankfurti, de a hamburgi koncertje is elmarad. Mint a Forgószínpad kis, színes híreinek írója, gondoltam, ezt megírom, hogy tudjanak róla otthon is.

Másnap egy kollega benyít az ajtón és kérdi: Írt valaki közületek Tina Turner-ről? Mondtam: igen, én, mire közölte, hogy menjek az igazgatóhoz. Az igazgató rögtön a tárgyra tért és kérte, meséljem el, hogy mit írtam. Elmondtam neki, és rákérdeztem, hogy mi a baj? Mire elmondta, hogy a budapesti amerikai nagykövetségről érdeklődnek a hír és szerzője iránt. Ugyanis Tina impresszáriója felhívta Budapestet, hogy hogyan halad a jegyeladás. Közölték vele, hogy egyáltalán nem fogy. Miért? – kérdezte. Mert a Szabad Európa bemondta, hogy beteg. Azonnal telefon a budapesti amerikai nagykövetségre, onnan meg Münchenbe, és végül a Magyar Osztály igazgatóján keresztül hozzám.

Kellett írnom egy új hírt, hogy Tina Turner már lábadozik és a budapesti koncertjét biztos megtartja.

Azt hiszem, mindkét story tetszett a megemlékezés hallgatóságának. A szervezőknek biztosan, hiszen emberközelbe hoztam a SZER dolgos hétköznapjait. 




Labels: