Wednesday, January 23, 2008

Elnökjelöltre várva

Eredetileg Soros Györgyről és a magyar médiáról akartam írni. Ugyanis nagyon felháborított az az egyoldalú, már-már pánikkelő tájékoztatás, ahogy az MTI-re hivatkozva a magyar internetes hírportálok (pl. index vagy Népszabadság Online) tálalták az amerikai milliárdos szavait. Sehol sem említették meg (a magyar hírekben, - pedig kommentálták!), hogy Soros Bécsben egy Európáról, ill. Ausztria EU-s szerepéről tartott beszélgetésen vett részt, amit a Der Standard című balliberális osztrák lap rendezett a Burgtheater-ben. A bécsi lap pódiumbeszélgetésén megjelent:

Anne-Marie Slaughter,
a Princeton University mellett működő Woodrow Wilson-Centers dékánja, aki Amerikában baloldaliságáról híres. 2005-ben vagy száz diák aláírásával petíciót adtak át neki, tiltakozásul, hogy az egyetem mellőzi a Bush kormány szimpatizásainak meghívását előadás tartásra.

Alexandra Föderl-Schmid,
A balliberális der Standard főszerkesztőnője

Joschka Fischer
Egykori (német) Zöld párti vezető, alkancellár és külügyminiszter, 2006-ban visszavonult a politikából. Azóta vendégelőadó a Princeton University mellett működő Woodrow Wilson School-ban. 2007-ben konzultációs céget alapított, alapítótagja az Európa Tanács Külügyi Kapcsolatok nevű szervezetnek, melyet Soros György milliárdos és mecénás pénzel. Joschka Fischer 2005-ben negyedszer nősült, felesége a nála 27 évvel fiatalabb iráni származású Minu Barati.

Karl Schwarzenberg
cseh külügyminiszter, a Schwarzenberg-ház (dinasztia) feje és szoros barátság köti Oscar Bronner-hez, (a Der Standard alapítója), akivel 1969-ben közösen alapították és adták ki a trend nevű osztrák újságot.

Nos, ebben a társaságban fejtette ki véleményét George Soros, akiről köztudott, hogy Bush-ellenes. Olyannyira, hogy a legutóbbi amerikai elnökválasztás idején jövedelme 10 %-át költötte a Bush elleni kampányra. Sikertelenül. Ezért az amerikai gazdaságra tett kijelentéseit, amit a magyar média készpénznek könyvel(t) el fenntartással illik fogadni. Pláne elnökválasztási kampány idején.

Ezeket a háttérinfókat, összefüggéseket valahogy figyelmen kívül hagyja/hagyta a hazai média. Sőt. Egyáltalán nem számolt be a Jerusalem Post-ban megjelent elemző cikkről, mely igencsak érdekes összefüggésekre mutat rá.

Megjegyzem, Soros nevén, személyén keresztül jutottam el a JP cikkéhez. Caroline Glick az elnökjelöltek Izraelhez és a zsidósághoz való (múltbeli) viszonyát taglalja. Hármat emel ki: a jobboldali (republikánus) Ron Paul és Mike Huckabee, valamint a baloldali (demokrata) Barack Obama életútját, eddigi tevékenységét mutatja be.

Ron Paul-ról megjegyzi, hogy mind a baloldalon, mind a jobboldalon igen népszerű iraki háborúellenes programjával. A baj csak ott van, hogy a neonácik is kedvelik. Sőt a legtöbb neonáci web-oldal is támogatásáról biztosította. A Ku-Klux-Klan vezetője egyenesen dicsérte.

Mike Huckabee-ről pedig az hírlik, hogy mint egykori baptista hitszónok az amerikai keresztények körében keresi támogatóit, miközben programjából hiányzik a muszlim világban élő keresztény közösségekért való kiállás.

Majd a demokrata jelölt Barack Obama bemutatása következik. Róla azt beszélik, hogy kenyai származású apja és nagyapja is muszlim (volt), ő maga pedig muszlim általános iskolába járt Indonéziában.

Jelenleg a chicago-i Trinity United Church of Christ (Krisztusban Egyesült Szentháromság egyházközösség) tagja, melynek vezetője és egyben Obama tanácsadója Rev. Jeremiah Wright Jr, és arról ismert, hogy nemcsak antiszemita, de fehér-ellenes is. Wright tiszteletes szerint nem a zsidók, hanem a feketék „Isten kiválasztott népe”. Régi barátság fűzi a híres, hírhedt antiszemita – ugyancsak chicago-i - Louis Farrakhan-hoz, akivel együtt látogatta el Libiába, Kaddafi elnökhöz.

Obama nagyvonalú (anyagi) támogatója a milliárdos Soros György, aki arra tette fel életét, hogy leváltsa azokat a politikusokat, akik a globális terror ellen lépnek fel, és olyanokkal helyettesítse azokat, akik a jihad-dal békülékenyek és ezzel aláássák Izrael biztonságát. - olvasható a Jerusalem Post-ban.

Obama, mint az US szenátus külkapcsolatok bizottságának tagja ellenezte az iráni forradalmi gárda besorolását a terrorista csoportok közé.

Végül, de nem utolsósorban, vessünk egy pillantást a legutóbbi kenyai zavargásokra. Két név: Mwai Kibaki, az elnök és Raila Odinga az ellenzék vezére. A magyar média itt sem hívta fel olvasói, hallgatói figyelmét az eddig legalább 700 halálos áldozatot okozott összecsapások és az amerikai elnökválasztás közötti összefüggésre. Pedig nyilt titok: Kibaki elnök az USA szövetségese az iszlám terror elleni harcban, miközben Odinga az iszlám szélsőségesek szövetségese, annak ellenére, hogy magát anglikán vallásúnak tartja. Sőt, tavaly augusztusban levelet írt a kenyai pro-jihad Nemzeti Muszlim Vezetők Fórumának, amelyben kilátásba helyezte, amennyibe megválasztják elnöknek, akkor "......
bevezeteti a Sharia-bíróságot, a nők öltözködési előírásait, betiltja az alkohol és a disznóhús fogyasztását, az általános iskolákban kötelezővé teszi az iszlám szerinti oktatást, betiltja a keresztény misszionáriusok tevékenységét, és elbocsátja a rendőrfőnököt, akit a „hitetlenek és cionisták” kihasználnak...."

Nos, ezt az embert támogatja az amerikai demokrata elnökjelölt Obama, akiről Odinga azt állítja, hogy az unokatestvére. (Ebből annyi biztos, hogy Obama édesapja és Odinga édesanyja egyazon törzsből, a Luo nemzetségből származik)

.