Sunday, May 16, 2021

Magyarország 2021 májusában

 

 

  

Eddig úgy észleltem az orbáni rendszert, hogy az elsősorban az EU átverésén munkálkodik, mert így tud az ország gazdasági életbetartásához minél több anyagi támogatást szerezni. Ahogy ezt már a pártállam idején is megszoktuk, megtapasztaltuk. A „legvidámabb barakk” alapja is a hitelről szólt, méghozzá nyugati privátbankok hitelfolyósításáról, amit kölcsönös bizalom alapján kapott az akkori államvezetés. Fekete János neve garancia volt a svájci privátbankoknak, mivel a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese Kádár Jánostól ígéretet kapott, hogy a hiteleket a magyar állam a szerződés szerinti időre vissza fogja fizetni. A szükséges pénz előteremtését pedig közgazdászokra bízták, akik időnként megszorításokat vezettek be. Ellentétben az alacsony kamatot ajánló Nemzetközi Valutaalappal, mely köztudottan beleszólást (ellenőrzést és megszorításokat) követel az ország gazdasági életébe, mivel így látja csak biztosítva pénze megtérülését. Ezt Orbán is tudta, ezért kellett a gazdasági és pénzügyi életbe belelátó IMF-et kipaterolni az országból. Arról máig hallgat Orbán és csapata, hogy az újrafinanszírozást milyen kamattal sikerült megszerezniük.

A rendszerváltás után jött a (szocialista) tervgazdálkodásról a piacgazdaságra, azaz a kapitalizmusra, való átállás. Általános alapelv lett, a sokat idézett „szabad verseny”, melynek megfelelően, a pályázatokon (tender) résztvevők közül a legkedvezőbb ajánlattevőt hozzák ki győztesnek. Ezt követeli meg az EU (igazságos) intézményrendszere is. Az ezen a mentalitáson és elven alapuló nyugat-európai tagországok becsületesen betartják ezeket a játékszabályokat. A volt szocialista országokra ez sohasem volt jellemző, hisz’ ott össznépi hagyománya van a szabályok kijátszásának. Sőt, egy ország dolgozott azon, hogy ki tudja játszani a rendszert, a törvényeket, a szabályokat. Erre a gondolkodásra és gyakorlatra épül ma is a hazai élet. Előttem van Orbán "vigyori" arca, ami az átverés utáni elégedettségét sugározza. Az a cinkos „öcsi” mosoly, amire a hazai többség a tv képernyője előtt rávágja „ő a mi karakán emberünk, aki jó odamondott a brüsszeli bürokratáknak”. A miniszterelnöknek és kormányának lételeme az effajta harc és győzelmi jelentés. Évek óta űzi ezt a sportot, mert csavaros eszével hamar átlátta, hogy az EU-nak nincs „ereje” (apparátusa) mélyebbre nézni a segélyként, segítségként átutalt pénz útjának. Az alapfeltételnek pedig mindig megfeleltek. Pénzt csak az kaphat, aki pályázatot ír ki, és az azon résztvevők valamelyike nyer. Azt már nem tudják ellenőrizni az EU központi „könyvelői”, „revizorai”, hogy mi alapon írták ki a pályázatot, és a nyertes milyen kapcsolatban van a pályázat kiírójával, különös tekintettel a haverokra és a rokonságra. Erre mondják pestiesen: „jól ki van ez találva”.

A rendszerváltás utáni privatizáció is hasonlóan működött. Az elv semmiben sem különbözik a mostani „csókosoknak”, vagy holdudvarnak nyújtott „támogatások”-tól. Akkor úgy mondták „közel volt a tűzhöz”, azaz a párt- vagy vállalatvezetéshez. A módszer is hasonló volt: olcsón (fillérekért) eladni, majd bagóért azonnal visszavenni, aztán, mint már sajátot felfejleszteni. Lásd Gyurcsány közismert esetét.  Csak a „tűz közelében lévők” tudták, hogy (aránylag olcsón) eladó a Szalay utcai, valamint a balatonőszödi pártingatlan. A vételhez szükséges hitel megszerzéséhez pedig ott volt az akkor már bankár anyós. Ezt követően a magyar állam visszabérelte a frissen privatizált ingatlant, amiből könnyedén fizették a hiteltörlesztést. Minden szakszerű, logikus és legális volt, úgy ahogy a klasszikus kapitalizmus működik.

Hányszor hallottam disszidensektől a szállóigévé vált orbáni kijelentést, hogy „nekem nincs semmim”. Azzal dicsekedtek saját vállalkozást működtető külhoni jó magyarjaink, hogy hozzájuk jöhet az adóhivatal, neki mindene a feleségére és a gyerekeire van „írva”, ergo rajta nem hajthatnak be semmit. Ez volt az első kapitalista tanmese a Szabadvilágba érkezés után.

A rendszerváltás óta szinte mindenki ezt csinálja az élet minden területén. Az ügyeskedés népi hagyomány. Hány olyan eset volt (és van), amikor megveszünk egy aránylag olcsó telket, és elvben megvárjuk, míg felmegy az értéke. Ezt a gyarapodást egy „átminősítéssel” fel lehet gyorsítani, például szántóföld, iparterület, zártkert, stb. esetében, ha ismerjük (és/vagy megkenjük) a tanácselnököt, pardon polgármestert. Bocs a nyelvbotlásért, de ebből is látszik, hogy nincs új a Nap alatt. Ez a gondolkodás, és gyakorlat Magyarországon a rendszerváltástól függetlenül megvolt és megvan. Életünk része.

Kevés olyan ember van, mint a mostani hódmezővásárhelyi polgármester, aki lelkiismereti kérdést csinált abból, hogy egy rokona nyerte meg a kiírt pályázatot. Ehhez valószínűleg hozzájárult, hogy családjával aránylag hosszabb ideig élt a tengerentúlon, és saját bőrén tapasztalta a működő kapitalizmust. 

Egy évvel a parlamenti választás előtt érezhetően durvul a közbeszéd, a politikai közhangulat. Ebbe rendesen besegített a corona-vírus járvány és annak kezelése. Szemlélve a történéseket, Orbán rögtön felismerte, hogy ez a nemzetközi „lassítás”, miszerint mindenki maradjon otthon, sok veszélyt rejt magában. Ha a határokat lezárják, a közlekedést (különösen az áruszállítást) akadályozzák, az üzleteket bezárják, azaz jelentősen befolyásolják a mindennapi életet, ráadásul elmaradnak a megszokott bevételek (fizetés), akkor nagyon könnyen (éhség)lázadás törhet ki. Ennek rémálma vezethette Orbánt a katonaság bevetésére. Ugyanakkor nemzetközi téren ismeretlen az effajta hadiállapot, különösen az, hogy a kórházak mellett közel 200 nagyvállalt került katonai parancsnokság alá. E példanélküli intézkedés sorozat visszavonásáról azóta sincs hír, és az ellenzék sem firtatja a parlamentben. A kórházakban a terepruhás katonák jelenléte is már megszokott. Senki sem csodálkozik azon, hogy gyakorlóruhás katonák mérik a kórházba belépők hőmérsékletét. Orbán ügyesen megoldotta, hogy minden szigorítás ellenére az áruforgalom - különös tekintettel az élelmiszer ellátásra - zavartalanul folyik. Tehát a lázadás veszélye (üzletek, kirakatok fosztogatása) elmaradt. 

Ugyancsak előrelátónak tűnt a minél több vakcina beszerzése. Már tavaly nyáron tudható volt, hogy itt vakcina hiány és elosztási problémák lesznek. Emlékeztetőül: a járvány kitörése után azonnal megindult a kutatás az ellenszer megtalálása érdekében. Jelezték, hogy őszre meglesz a „csodaszer”. Majd elindult a gyártás és idén év elején megkezdték a kiszállítást, az elosztást. Már akkor borítékolni lehetett, hogy komoly bajok, fennakadások lesznek. A gazdag országok (USA, EU) fognak előbb kapni a védőoltásból (a „nyugati vakcinákból”), miközben propaganda céllal Kína elkezdte saját gyártmányát ingyen szállítani az elmaradott, szegény országokba, elsősorban fekete Afrikába.

Amennyiben Orbánt is ez a mielőbbi tenni akarás vezényelte, akkor azt csak helyeselni lehet. Viszont a szervezési hibák, valamit a beszerzés, a vásárlás körüli nyerészkedések egyértelműen korrupcióra utalnak. Ezzel egy időben elindultak a gyógyszer gyártók profit harcai, amiben Európa, pontosabban az EU élenjárt. A németországi Mainz melletti BionTech kutató, és oltás-technológia fejlesztő cég rögtön összeállt a világhírű (és tőkeerős) amerikai Pfizer-rel, hiszen így termékét világszerte el tudta adni. A jelentések szerint a kis német cég csak az idén egy milliárd euró forgalmat csinált. Naná, az EU is megpróbált ebbe a profitháborúba beszállni. Például törvényt hoztak, hogy az EU területén előállított, gyártott vakcinákat csakis kizárólag az EU-n belül szabad forgalomba hozni. Ezt a disznóságot először az ausztrálok jelezték, amikor a megrendelt és kifizetett 250.000 darab Pfizer-BionTech vakcina nem érkezett meg az ötödik kontinensre. Hasonló problémája lett az amerikai Pfizernek, mikor a hollandiai gyárában készült oltóanyagokat nem szállíthatták Európán kívülre, például az USA-ba.

Ekkor lépett be a hazai politikába a DK, közölve, csak az EU által bevizsgált oltóanyagot szabad használni. Ez egyértelműen Orbán-ellenes politikai akciónak tűnt, hiszen Brüsszel nem tiltotta a „keleti” (kínai, orosz) vakcinákat. Ennek ellenére idén február 25-én Dobrev Klára online sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy a „keleti” (kínai és orosz) vakcinákat senkinek sem ajánlja. Külön kiemelte, hogy ilyet ő nem adatna be saját magának. A sajtótájékoztató URL címét elmentettem. Néhány nap múlva a DK közölte: rágalom, pártja nem oltásellenes. Rögtön elővettem az URL címet, minek tartalmát időközben kicserélték! Újra felvették Dobrev Klára sajtótájékoztatóját, amiben az EU-s képviselő asszony már valamennyi védőoltás beadását javasolta.

A kínai (és orosz) vakcina minőségéről senki sem nyilatkozik, a sok kiváló hazai szakértő is kerüli, hogy minősítsen, pláne elmarasztalóan. Az amerikai engedélyezési hatóság sokkal nyíltabb volt, mert az ottani engedélyezésbe beírták: „alkalmazása csak szükség (emergency) esetén javasolt”. Tehát, egyetlen szakvélemény sem állítja, hogy a kínai és orosz védőoltás rossz vagy káros lenne, azaz nem ajánlott. Hogy milyen a forgalomban lévő vakcinák hatása, és mennyi ideig hatásosak, biztonságosak? – ezt senki sem tudja, elvégre nagyon rövid ideje használják. Négy-öt év tapasztalata fogja megmutatni (statisztikailag) hatásosságát. Igen, ez elbizonytalanítja a lakosságot, különösen a közösségi média, ahová minden következmény nélkül bárki, bármit beírhat, mint „tutti infó”. Jelzem, tudok olyan esetről, amikor a két Pfizer-védőoltás beadása után valaki Covid-os lett, és több heti tüdőosztályi kezelés után gyógyultan távozott.

A jövő évi parlamenti választással kapcsolatban alapvető problémám: ha azt mondjuk, hogy "diktatúra" van, akkor miért olyan naiv az ellenzék, hogy "demokratikus úton" (parlamenti választáson) le lehet váltani a jelenlegi garnitúrát?

Persze ez teoretikus, elméleti kérdésfelvetés.

Hogy illiberális rendszert épít a miniszterelnök, az mindenki számára egyértelmű, hiszen Orbán Viktor maga jelentette be, hogy ez a célja, melyhez sajátos ideológiát állított fel. Eleinte a kommunistákban látta az ellenséget. „Azoknak soha többé nem szabad hatalomra jutniuk” – magyarázta több interjúban is. Aztán a liberálisok lettek a fő ellenség, akiknek ugyancsak „soha többé nem szabad hatalomra kerülniük.” Fura egy elképzelés, mely szerint gyakorlatilag senki sem kerülhet hatalomra Orbánon és a Fideszen kívül.

Ez a gondolattársítás viszont egyeduralmat sejtet.

Orbán Viktor ezek szerint elhiszi, hogy a 2010-es kétharmados győzelemmel az ország örökre kezébe adta a marsallbotot, amivel aztán a kormányázást kénye-kedve szerint saját javára alakíthatja. Az elégedetlenkedők, az ellenzék, pedig csak Orbán szidásában éli ki magát. Nem veszik észre, hogy ez a hozzáállás egy évtized után már igencsak unalmas.  Ráadásul az ellenzék Orbán után kullog. Tök mindegy Orbán mit talál ki, az ellenzék csak lehurrogja a kormányfőt, egyetlen konstruktív, építőjellegű javaslat, ellenjavaslat nincs. Igaz, a kormánypárti többség a Parlamentben úgyis mindent leszavaz. Ennek okát a 2010-es választásban sejtem. Akkor senki sem mondhatta, hogy csalás történt, hiszen az akkori kormány (MSZP) volt felelős az elvesztett választás tisztaságáért. Viszont azóta sem elemezte ki az ellenzék (elsősorban az MSZP), hogy mi lehetett annak a csúfos vereségének a valódi oka? Mai napig nincs rá magyarázat. Nincs egy alapos, mindenre kiterjedő (őszinte) elemzés. Ráadásul a mostani kampányban még utalás sincs a 2010-es csúfos vereségre, vagy, hogy mit kellene másként csinálni. Ezt szenvedjük 2006 óta. 

Orbán és Gyurcsány mindketten a KISZ-ben szocializálódtak, ott ismerték meg a „demokráciát”, azt a demokráciát, ami 1949 óta nem létezett Magyarországon, és az ország népe soha sem élt benne, miközben a két rivális másról sem regél, mint egy Magyarországon soha sem létezett kapitalizmusról, egy jóléti társadalomról. Az egyik azt állítja magáról, hogy jobboldali (Orbán), a másik, pedig baloldali (Gyurcsány), a nép meg szimpátia alapján e két politikai kalandor közül választhat. Orbán előnye, hogy populista nacionalizmusából kifolyólag jól ismeri a nép lelkét. Tud hozzájuk beszélni. Az értelmesebbikje, a tanultabbja, jót mulat a felcsúti parasztfiú beszédein, és ezzel ki is fullad. A politológusok is csak azon tanakodnak, hogyan kell azt érteni, mi lehet mögötte. Gyurcsány próbál liberális lenni, no meg „európéer”, aki feleségével együtt az „Európai Egyesült Államok”-ról (USE) álmodozik. Az EEÁ egy jól hangzó illúzió, magyarán szemfényvesztés, hiszen a példaképnek tekintett amerikai államok (USA) valójában köztársaságok szövetsége, aminek Európában még az elvi alapja sincs meg. A DK ideológusai, ha vannak ilyenek, hogyan képzelik el a köztársaságokat és a monarchiákat egy államszövetségbe tömöríteni?

Ugyancsak egyedi a DK, mint „családi vállalkozás”. Kevés olyan párt, van a Földön, amit férj-feleség vezet.  Arra már volt példa, hogy a gyerek veszi át a párt irányítását a szülőtől (lásd Le Pen), de hogy egy házaspár (egy volt és egy leendő miniszterelnök) vezessen egy pártot, a nyugati világban ismeretlen.

Nem véletlen, hogy az elmúlt 17 év (2004-2021) magyar politikáját az Orbán-Gyurcsány páros határozta meg. E két politikus személyes ellenszenve körül forog a magyar belpolitika. Most is érződik, hogy Orbán nagyon számít ellenlábasára, hiszen minden választáskor - mint valami rossz mumust - előhúzza abból a bizonyos kampány kalapból a bukott baloldali pártelnököt. Társaságban is állandó ellenérv Orbán elmarasztalásakor: „Gyurcsány jobb lenne?”. Mintha más lehetőség nem lenne. Szomorú, hogy a lakosság nagy része így gondolkozik.