Sunday, May 16, 2021

Magyarország 2021 májusában

 

 

  

Eddig úgy észleltem az orbáni rendszert, hogy az elsősorban az EU átverésén munkálkodik, mert így tud az ország gazdasági életbetartásához minél több anyagi támogatást szerezni. Ahogy ezt már a pártállam idején is megszoktuk, megtapasztaltuk. A „legvidámabb barakk” alapja is a hitelről szólt, méghozzá nyugati privátbankok hitelfolyósításáról, amit kölcsönös bizalom alapján kapott az akkori államvezetés. Fekete János neve garancia volt a svájci privátbankoknak, mivel a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese Kádár Jánostól ígéretet kapott, hogy a hiteleket a magyar állam a szerződés szerinti időre vissza fogja fizetni. A szükséges pénz előteremtését pedig közgazdászokra bízták, akik időnként megszorításokat vezettek be. Ellentétben az alacsony kamatot ajánló Nemzetközi Valutaalappal, mely köztudottan beleszólást (ellenőrzést és megszorításokat) követel az ország gazdasági életébe, mivel így látja csak biztosítva pénze megtérülését. Ezt Orbán is tudta, ezért kellett a gazdasági és pénzügyi életbe belelátó IMF-et kipaterolni az országból. Arról máig hallgat Orbán és csapata, hogy az újrafinanszírozást milyen kamattal sikerült megszerezniük.

A rendszerváltás után jött a (szocialista) tervgazdálkodásról a piacgazdaságra, azaz a kapitalizmusra, való átállás. Általános alapelv lett, a sokat idézett „szabad verseny”, melynek megfelelően, a pályázatokon (tender) résztvevők közül a legkedvezőbb ajánlattevőt hozzák ki győztesnek. Ezt követeli meg az EU (igazságos) intézményrendszere is. Az ezen a mentalitáson és elven alapuló nyugat-európai tagországok becsületesen betartják ezeket a játékszabályokat. A volt szocialista országokra ez sohasem volt jellemző, hisz’ ott össznépi hagyománya van a szabályok kijátszásának. Sőt, egy ország dolgozott azon, hogy ki tudja játszani a rendszert, a törvényeket, a szabályokat. Erre a gondolkodásra és gyakorlatra épül ma is a hazai élet. Előttem van Orbán "vigyori" arca, ami az átverés utáni elégedettségét sugározza. Az a cinkos „öcsi” mosoly, amire a hazai többség a tv képernyője előtt rávágja „ő a mi karakán emberünk, aki jó odamondott a brüsszeli bürokratáknak”. A miniszterelnöknek és kormányának lételeme az effajta harc és győzelmi jelentés. Évek óta űzi ezt a sportot, mert csavaros eszével hamar átlátta, hogy az EU-nak nincs „ereje” (apparátusa) mélyebbre nézni a segélyként, segítségként átutalt pénz útjának. Az alapfeltételnek pedig mindig megfeleltek. Pénzt csak az kaphat, aki pályázatot ír ki, és az azon résztvevők valamelyike nyer. Azt már nem tudják ellenőrizni az EU központi „könyvelői”, „revizorai”, hogy mi alapon írták ki a pályázatot, és a nyertes milyen kapcsolatban van a pályázat kiírójával, különös tekintettel a haverokra és a rokonságra. Erre mondják pestiesen: „jól ki van ez találva”.

A rendszerváltás utáni privatizáció is hasonlóan működött. Az elv semmiben sem különbözik a mostani „csókosoknak”, vagy holdudvarnak nyújtott „támogatások”-tól. Akkor úgy mondták „közel volt a tűzhöz”, azaz a párt- vagy vállalatvezetéshez. A módszer is hasonló volt: olcsón (fillérekért) eladni, majd bagóért azonnal visszavenni, aztán, mint már sajátot felfejleszteni. Lásd Gyurcsány közismert esetét.  Csak a „tűz közelében lévők” tudták, hogy (aránylag olcsón) eladó a Szalay utcai, valamint a balatonőszödi pártingatlan. A vételhez szükséges hitel megszerzéséhez pedig ott volt az akkor már bankár anyós. Ezt követően a magyar állam visszabérelte a frissen privatizált ingatlant, amiből könnyedén fizették a hiteltörlesztést. Minden szakszerű, logikus és legális volt, úgy ahogy a klasszikus kapitalizmus működik.

Hányszor hallottam disszidensektől a szállóigévé vált orbáni kijelentést, hogy „nekem nincs semmim”. Azzal dicsekedtek saját vállalkozást működtető külhoni jó magyarjaink, hogy hozzájuk jöhet az adóhivatal, neki mindene a feleségére és a gyerekeire van „írva”, ergo rajta nem hajthatnak be semmit. Ez volt az első kapitalista tanmese a Szabadvilágba érkezés után.

A rendszerváltás óta szinte mindenki ezt csinálja az élet minden területén. Az ügyeskedés népi hagyomány. Hány olyan eset volt (és van), amikor megveszünk egy aránylag olcsó telket, és elvben megvárjuk, míg felmegy az értéke. Ezt a gyarapodást egy „átminősítéssel” fel lehet gyorsítani, például szántóföld, iparterület, zártkert, stb. esetében, ha ismerjük (és/vagy megkenjük) a tanácselnököt, pardon polgármestert. Bocs a nyelvbotlásért, de ebből is látszik, hogy nincs új a Nap alatt. Ez a gondolkodás, és gyakorlat Magyarországon a rendszerváltástól függetlenül megvolt és megvan. Életünk része.

Kevés olyan ember van, mint a mostani hódmezővásárhelyi polgármester, aki lelkiismereti kérdést csinált abból, hogy egy rokona nyerte meg a kiírt pályázatot. Ehhez valószínűleg hozzájárult, hogy családjával aránylag hosszabb ideig élt a tengerentúlon, és saját bőrén tapasztalta a működő kapitalizmust. 

Egy évvel a parlamenti választás előtt érezhetően durvul a közbeszéd, a politikai közhangulat. Ebbe rendesen besegített a corona-vírus járvány és annak kezelése. Szemlélve a történéseket, Orbán rögtön felismerte, hogy ez a nemzetközi „lassítás”, miszerint mindenki maradjon otthon, sok veszélyt rejt magában. Ha a határokat lezárják, a közlekedést (különösen az áruszállítást) akadályozzák, az üzleteket bezárják, azaz jelentősen befolyásolják a mindennapi életet, ráadásul elmaradnak a megszokott bevételek (fizetés), akkor nagyon könnyen (éhség)lázadás törhet ki. Ennek rémálma vezethette Orbánt a katonaság bevetésére. Ugyanakkor nemzetközi téren ismeretlen az effajta hadiállapot, különösen az, hogy a kórházak mellett közel 200 nagyvállalt került katonai parancsnokság alá. E példanélküli intézkedés sorozat visszavonásáról azóta sincs hír, és az ellenzék sem firtatja a parlamentben. A kórházakban a terepruhás katonák jelenléte is már megszokott. Senki sem csodálkozik azon, hogy gyakorlóruhás katonák mérik a kórházba belépők hőmérsékletét. Orbán ügyesen megoldotta, hogy minden szigorítás ellenére az áruforgalom - különös tekintettel az élelmiszer ellátásra - zavartalanul folyik. Tehát a lázadás veszélye (üzletek, kirakatok fosztogatása) elmaradt. 

Ugyancsak előrelátónak tűnt a minél több vakcina beszerzése. Már tavaly nyáron tudható volt, hogy itt vakcina hiány és elosztási problémák lesznek. Emlékeztetőül: a járvány kitörése után azonnal megindult a kutatás az ellenszer megtalálása érdekében. Jelezték, hogy őszre meglesz a „csodaszer”. Majd elindult a gyártás és idén év elején megkezdték a kiszállítást, az elosztást. Már akkor borítékolni lehetett, hogy komoly bajok, fennakadások lesznek. A gazdag országok (USA, EU) fognak előbb kapni a védőoltásból (a „nyugati vakcinákból”), miközben propaganda céllal Kína elkezdte saját gyártmányát ingyen szállítani az elmaradott, szegény országokba, elsősorban fekete Afrikába.

Amennyiben Orbánt is ez a mielőbbi tenni akarás vezényelte, akkor azt csak helyeselni lehet. Viszont a szervezési hibák, valamit a beszerzés, a vásárlás körüli nyerészkedések egyértelműen korrupcióra utalnak. Ezzel egy időben elindultak a gyógyszer gyártók profit harcai, amiben Európa, pontosabban az EU élenjárt. A németországi Mainz melletti BionTech kutató, és oltás-technológia fejlesztő cég rögtön összeállt a világhírű (és tőkeerős) amerikai Pfizer-rel, hiszen így termékét világszerte el tudta adni. A jelentések szerint a kis német cég csak az idén egy milliárd euró forgalmat csinált. Naná, az EU is megpróbált ebbe a profitháborúba beszállni. Például törvényt hoztak, hogy az EU területén előállított, gyártott vakcinákat csakis kizárólag az EU-n belül szabad forgalomba hozni. Ezt a disznóságot először az ausztrálok jelezték, amikor a megrendelt és kifizetett 250.000 darab Pfizer-BionTech vakcina nem érkezett meg az ötödik kontinensre. Hasonló problémája lett az amerikai Pfizernek, mikor a hollandiai gyárában készült oltóanyagokat nem szállíthatták Európán kívülre, például az USA-ba.

Ekkor lépett be a hazai politikába a DK, közölve, csak az EU által bevizsgált oltóanyagot szabad használni. Ez egyértelműen Orbán-ellenes politikai akciónak tűnt, hiszen Brüsszel nem tiltotta a „keleti” (kínai, orosz) vakcinákat. Ennek ellenére idén február 25-én Dobrev Klára online sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy a „keleti” (kínai és orosz) vakcinákat senkinek sem ajánlja. Külön kiemelte, hogy ilyet ő nem adatna be saját magának. A sajtótájékoztató URL címét elmentettem. Néhány nap múlva a DK közölte: rágalom, pártja nem oltásellenes. Rögtön elővettem az URL címet, minek tartalmát időközben kicserélték! Újra felvették Dobrev Klára sajtótájékoztatóját, amiben az EU-s képviselő asszony már valamennyi védőoltás beadását javasolta.

A kínai (és orosz) vakcina minőségéről senki sem nyilatkozik, a sok kiváló hazai szakértő is kerüli, hogy minősítsen, pláne elmarasztalóan. Az amerikai engedélyezési hatóság sokkal nyíltabb volt, mert az ottani engedélyezésbe beírták: „alkalmazása csak szükség (emergency) esetén javasolt”. Tehát, egyetlen szakvélemény sem állítja, hogy a kínai és orosz védőoltás rossz vagy káros lenne, azaz nem ajánlott. Hogy milyen a forgalomban lévő vakcinák hatása, és mennyi ideig hatásosak, biztonságosak? – ezt senki sem tudja, elvégre nagyon rövid ideje használják. Négy-öt év tapasztalata fogja megmutatni (statisztikailag) hatásosságát. Igen, ez elbizonytalanítja a lakosságot, különösen a közösségi média, ahová minden következmény nélkül bárki, bármit beírhat, mint „tutti infó”. Jelzem, tudok olyan esetről, amikor a két Pfizer-védőoltás beadása után valaki Covid-os lett, és több heti tüdőosztályi kezelés után gyógyultan távozott.

A jövő évi parlamenti választással kapcsolatban alapvető problémám: ha azt mondjuk, hogy "diktatúra" van, akkor miért olyan naiv az ellenzék, hogy "demokratikus úton" (parlamenti választáson) le lehet váltani a jelenlegi garnitúrát?

Persze ez teoretikus, elméleti kérdésfelvetés.

Hogy illiberális rendszert épít a miniszterelnök, az mindenki számára egyértelmű, hiszen Orbán Viktor maga jelentette be, hogy ez a célja, melyhez sajátos ideológiát állított fel. Eleinte a kommunistákban látta az ellenséget. „Azoknak soha többé nem szabad hatalomra jutniuk” – magyarázta több interjúban is. Aztán a liberálisok lettek a fő ellenség, akiknek ugyancsak „soha többé nem szabad hatalomra kerülniük.” Fura egy elképzelés, mely szerint gyakorlatilag senki sem kerülhet hatalomra Orbánon és a Fideszen kívül.

Ez a gondolattársítás viszont egyeduralmat sejtet.

Orbán Viktor ezek szerint elhiszi, hogy a 2010-es kétharmados győzelemmel az ország örökre kezébe adta a marsallbotot, amivel aztán a kormányázást kénye-kedve szerint saját javára alakíthatja. Az elégedetlenkedők, az ellenzék, pedig csak Orbán szidásában éli ki magát. Nem veszik észre, hogy ez a hozzáállás egy évtized után már igencsak unalmas.  Ráadásul az ellenzék Orbán után kullog. Tök mindegy Orbán mit talál ki, az ellenzék csak lehurrogja a kormányfőt, egyetlen konstruktív, építőjellegű javaslat, ellenjavaslat nincs. Igaz, a kormánypárti többség a Parlamentben úgyis mindent leszavaz. Ennek okát a 2010-es választásban sejtem. Akkor senki sem mondhatta, hogy csalás történt, hiszen az akkori kormány (MSZP) volt felelős az elvesztett választás tisztaságáért. Viszont azóta sem elemezte ki az ellenzék (elsősorban az MSZP), hogy mi lehetett annak a csúfos vereségének a valódi oka? Mai napig nincs rá magyarázat. Nincs egy alapos, mindenre kiterjedő (őszinte) elemzés. Ráadásul a mostani kampányban még utalás sincs a 2010-es csúfos vereségre, vagy, hogy mit kellene másként csinálni. Ezt szenvedjük 2006 óta. 

Orbán és Gyurcsány mindketten a KISZ-ben szocializálódtak, ott ismerték meg a „demokráciát”, azt a demokráciát, ami 1949 óta nem létezett Magyarországon, és az ország népe soha sem élt benne, miközben a két rivális másról sem regél, mint egy Magyarországon soha sem létezett kapitalizmusról, egy jóléti társadalomról. Az egyik azt állítja magáról, hogy jobboldali (Orbán), a másik, pedig baloldali (Gyurcsány), a nép meg szimpátia alapján e két politikai kalandor közül választhat. Orbán előnye, hogy populista nacionalizmusából kifolyólag jól ismeri a nép lelkét. Tud hozzájuk beszélni. Az értelmesebbikje, a tanultabbja, jót mulat a felcsúti parasztfiú beszédein, és ezzel ki is fullad. A politológusok is csak azon tanakodnak, hogyan kell azt érteni, mi lehet mögötte. Gyurcsány próbál liberális lenni, no meg „európéer”, aki feleségével együtt az „Európai Egyesült Államok”-ról (USE) álmodozik. Az EEÁ egy jól hangzó illúzió, magyarán szemfényvesztés, hiszen a példaképnek tekintett amerikai államok (USA) valójában köztársaságok szövetsége, aminek Európában még az elvi alapja sincs meg. A DK ideológusai, ha vannak ilyenek, hogyan képzelik el a köztársaságokat és a monarchiákat egy államszövetségbe tömöríteni?

Ugyancsak egyedi a DK, mint „családi vállalkozás”. Kevés olyan párt, van a Földön, amit férj-feleség vezet.  Arra már volt példa, hogy a gyerek veszi át a párt irányítását a szülőtől (lásd Le Pen), de hogy egy házaspár (egy volt és egy leendő miniszterelnök) vezessen egy pártot, a nyugati világban ismeretlen.

Nem véletlen, hogy az elmúlt 17 év (2004-2021) magyar politikáját az Orbán-Gyurcsány páros határozta meg. E két politikus személyes ellenszenve körül forog a magyar belpolitika. Most is érződik, hogy Orbán nagyon számít ellenlábasára, hiszen minden választáskor - mint valami rossz mumust - előhúzza abból a bizonyos kampány kalapból a bukott baloldali pártelnököt. Társaságban is állandó ellenérv Orbán elmarasztalásakor: „Gyurcsány jobb lenne?”. Mintha más lehetőség nem lenne. Szomorú, hogy a lakosság nagy része így gondolkozik. 

 

 

 

 

 

 

Thursday, April 15, 2021

Az utolsó magyar király és a Habsburgok

 

 

Előszó

A jelenlegi párizsi magyar nagykövet, IV. Károly utolsó magyar király unokája, Habsburg György, interjút adott a Le Figaro című francia lapnak. Furcsa módon az interjú sehol sem jelent meg magyarul, viszont az online média felkapta, különösen a sokat szidott közösségi média (social media), ami a „nép hangja” vagy éppen a trollok világa. Ez volt a magyar nyelvű euronews címe: „Pikánsnak érzik Habsburg György nagykövetté kinevezését a francia kommentelők".  A cikkben közölt néhány kommentelő szerint „a Habsburgok a franciák legnagyobb ellensége”. Hogy ennek mi a valóság tartalma, nem tudni. Egy biztos, a francia forradalom idején (1789) az arisztokraták észak felé próbáltak menekülni, az akkor Ausztriához tartozott, Párizshoz közeli, Belgiumba. A spanyol örökösödési háború idején Belgium (spanyol Németalföld) a Habsburg Birodalom része volt.

Az euronews adta az ötletet a Habsburg-ház elmúlt 150-200 éves történetének rövid ismertetésére, amit a hazai történelemtanítás meglehetősen sajátosan mutat be, olyannyira, hogy sokan keverik az osztrákokat az uralkodó házzal.

 

A Habsburg Birodalom és a Magyar Királyság

A Habsburgok egy svájci katolikus család.

Az („igazi”) osztrákok nem kedvelik őket (ma sem). Nem hiába nevezik „alpesi köztársaság”-nak magukat. Az „ősosztrákok” fővárosa Salzburg (és Innsbruck). Ausztria keleti szélén fekvő Bécset a Habsburgok tették meg a birodalom fővárosának, ahol kb. egyforma közelségben vannak a „keleti népségek” (csehek, magyarok, stb. – Pozsonyba villamossal lehetett Bécsből eljutni.) A múlt század elején (1900) a bécsiek 30 %-a cseh volt (Jelinek, Slezak, Sedlacek, Tichy, stb.). Közép-Európában, a Habsburg Birodalomtól északra, a 19. század közepétől a sok kis német nyelvű hercegség, fejedelemség egyesült (Bund), és megalakult a Német Császárság (1871). A francia-porosz háború idején (1870–1871) a kiéheztetésre ítélt Párizs mellett, Versailles-ban, XIV. Lajos tükörtermében, császárrá koronázták I. Vilmos porosz királyt, ettől kezdve a francia-porosz háború, „francia-német” háború néven vonult be a történelembe. Közben a kiéheztetett párizsiak fellázadtak és megideologizált tettük a „párizsi kommün” (párizsi községtanács, franciául: Commune de Paris) nevet kapta.

A porosz vaskancellár (Bismarck) szerette volna a németnyelvű Ausztriát (Deutsch-Österreich) is az 1871-ben alakult Német Birodalom (Császárság) részévé tenni, ami a Habsburgok végét jelentette volna, hiszen ezzel felbomlott volna a sok nemzetiségű (és nyelvű) Duna-menti birodalom (Donaumonarchie). Bismarck még egy háborút is kiprovokált, ami a Habsburgok csúfos vereségével végződött (königgrätzi csata -1866   Hradec Králové (magyarul Királyvárad vagy Királygréce, németül Königgrätz)

Történt ugyanis, hogy a bismarcki Poroszország hatalmas technikai, gazdasági és szociális fejlődésnek indult. Például az első állami nyugdíjrendszer megalkotása Bismarck nevéhez fűződik. A königgrätzi csatában négyszer annyi osztrák (20.000) esett el, mint porosz (5.000), mivel a poroszoknak akkor már „oldal- vagy hátultöltős, felhúzható, golyós, gyújtószeges” puskájuk volt, az osztrákoknak, pedig a hagyományos „elöltöltős”.

Egy évvel később a Habsburgok részéről ezt követte a kényszer Kiegyezés a magyarokkal (1867), mely egyúttal átalakította az egész birodalmat (dualizmus, k.u.k.), mivel ekkor tájt vált ki a birodalomból a szabadságharcát vívó Olaszország, amihez hozzájárult a porosz győzelem, Velence elszakadása a Habsburg-háztól. Szóba került, hogy a magyarok mellé a szlávokat (csehek, horvátok) is a monarchia külön országrészének tekintsék. Egyes források szerint a trializmust (osztrák-magyar-szláv) I. Ferenc József ellenezte. Más források szerint a csehek semmiképpen nem akarták, hogy Habsburg legyen a cseh király. Így elmaradt a cseh Kiegyezés.

A magyar Kiegyezésre jellemző, hogy végül is a „haza bölcse” olyan megállapodást kötött, írt alá, mely magyar királynak ismerte el azt a I. Ferenc József császárt, aki 18 évvel korábban (1849) kivégeztette az első felelős magyar miniszterelnököt (Batthyány Lajos gróf) és a 48-as magyar katonai vezérkart. Igaz, cserében a Lajta lett az új természetes határ (Cisz-Laithania és Trans-Laithania = Lajtán innen, és Lajtán túl), ezzel Erdély is Magyarországhoz került. Ja, és többé nem kellett adót fizetni Bécsnek.

Az ezt követő 50 év látványos gazdasági fejlődésének, az Aranykornak (1867-1918), a I. világháború vetett véget, amikor lehetővé vált a dualista  Monarchia szinte valamennyi nemzetiségének önállóvá válása. Ezt nem értik ma sem a magyarok. Az osztrákoknál rögtön felerősödött a „bismarcki gondolat”, a német nyelvterületek egyesülése. Salzburgban például népszavazást tartottak a hovatartozásról, és a lakosság 99,3 %-a a Németországhoz, a Német Császársághoz (Deutsches Reich) való csatlakozás mellett döntött.  (29. Mai 1921: 99,3 % für Deutsches Reich) A népszavazást engedélyező Népszövetség, élükön a franciák, ezt később visszavonták, mert féltek, hogy a németek ismét túl sokan lesznek. Clemenceau híres, hírhedt mondása: „20 millió némettel több van Európában”. („Es gibt zwanzig Millionen Deutsche in Europa zu viel.“)

1918 őszén (november eleje) Habsburg Károly (császár és király) látva, hogy Európa szerte forradalmak törtek ki, lemondott, pontosabban levelében azt írta, hogy „elfogadja a népek akaratát”, bármilyen államformát is választanak. Ez viszont nem jelentette a hatalomról való lemondását. Az osztrákok rögtön észbe kaptak, és törvénybe iktatták, hogy a Habsburg családot minden vagyonától meg kell fosztani, állami tisztséget többé nem tölthetnek be. Magyarországon ilyen törvény nem született, ott megelégedtek a köztársaság kikiáltásával. IV. Károly és családja az ősi földre, Svájcba, menekült mikor látták, hogy esetleg az a sors vár rájuk, mint félévvel korában, 1918 nyarán, Oroszországban kivégzett cári (császári) családra. Ausztria 1918 ősze óta köztársaság. Magyarországon viszont árulás történt a köztársaság idején, és a hatalmat átjátszották a börtönben fogva tartott kommunistáknak (Kun Béla), akik kikiáltották a szovjet-köztársaságot. Ez megriasztotta a győzteseket (Entente = Antant), kiknek táborába a francia megszállás alatt lévő Szeged környékén gyülekeztek a „Nagy Háború” (I.vh.) kezdetén a császárra és királyra felesküdött katonatisztek, köztük Horthy is. A svájci száműzetésben élő Habsburg Károly úgy érezte, mint Magyarország (1916-ban) megkoronázott (törvényes) királya, visszatérhet a magyar trónra. A királyság párti Horthy élvezte a bolsevista ellenes franciák bizalmát. Az államformát a környező országok, az utódállamok, nem ellenezték, viszont egy Habsburg trónra lépése könnyen újabb háborúba sodorhatta volna az amúgy is (részben) megszállt országot. Horthy számolva ezzel a reális veszéllyel, erőszakkal megállítatta a Sopronból a budai Vár felé tartó királyi vonatot (budaörsi csata), majd letartóztatta IV. Károlyt és feleségét, Zitát. IV. Károlyt és kíséretét a tihanyi apátságban tartották fogva, majd vonaton vitték Bajára, ahol a HMS Glowworm brit monitor vette a fedélzetére, majd a Cardiff könnyűcirkáló a Fekete-tengerről a Portugáliához tartozó atlanti-óceáni Madeira szigetére vitte száműzetésbe. IV. Károly a következő év április elsején (1922) spanyolnáthában halt meg. Az utolsó osztrák császár (I. Károly) földi maradványait az osztrákok nem engedték, hogy Bécsben, a Habsburgok családi temetkezési helyén, a Kapuzinosok-nál, helyezzék örök nyugalomra.

Pár szót a franciákról. Történelmi felelőtlenség, hogy büntetlenül hagyták a francia forradalom vérengzését, a nemzet vezető rétegének, az arisztokráciának, azaz az értelmiség lefejezését. Ez a társadalmi katasztrófa ismétlődött meg Lenin, majd Rákosi ideje alatt is. A sors iróniája, hogy a francia forradalom vívmányait Napóleon császár szentesítette, amikor megalkotta a Code Napoléon vagy Napóleon törvénykönyvét, eredeti címén Code civil des Français (röviden Code Civil).

 

Utójáték

Vissza a mába! Az EU tervezett alkotmányában, amit máig nem fogadtak el, nincs utalás Istenre. Ezzel akarták a jogalkotók a vallásosságot egyetemessé tenni, és jelezni valamennyi EU polgár számára a szabad vallásgyakorlást. Istenre való utalás, illetve nevének mellőzése az európai alkotmányban a Vatikánban is nemtetszést váltott ki. Válaszlépésként 2004-ben II. János Pál pápa IV. Károlyt (gyorsított eljárásban) boldoggá avatta, és ezzel megnyílt az út az utolsó magyar király (és osztrák császár) szentté avatáshoz.

A katolikus egyház felhívta Európa (EU) figyelmét IV. Károly háborúellenes politikájára, ugyanis királlyá koronázása után (1916) kísérletet tett Franciaországgal egy különbéke megkötésére („Sixtus-ügy”). Háborúellenességét bizonyítja az 1918 novemberi lemondó nyilatkozata első mondata is:

„…Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; amely háború keletkezésében semmi részem nem volt….”

Talán az sem véletlen, hogy a következő pápa, a német (bajor) Ratzinger bíboros Európa védőszentjének (Benedek) nevét vette fel.

A jelenlegi párizsi magyar nagykövet, Habsburg György, nagyapját, IV. Károlyt, 2004. október 3-án a Vatikánban, a Szent Péter téren, II. János Pál pápa avatta boldoggá. Emléknapjának – más szentektől eltérően – nem halála, hanem Zita hercegnővel való házasságkötése napját, október 21-ét jelölte ki.  

Befejezésül, a királyválasztásig az uralkodót helyettesítő, képviselő, kormányzók közül hármat tart számon a történelmi emlékezet: Hunyadi János, Kossuth Lajos és Horthy Miklós. A liberális Kossuth által kezdeményezett 1849-es trónfosztás kizárólag a Habsburgokra, a Habsburg-házra vonatkozott, mivel a debreceni országgyűlés képviselőinek többsége a független Magyar Királyságban gondolkodott. A király nélküli királyságot képviselő és vezető Horthy (fő)kormányzó súlyos hibát követett el, amikor nem tartotta be a nyugat-európai alkotmányos  monarchiák alapját, és nem védte meg valamennyi alattvalóját, köztük az izraelita vallásúakat. Engedte, hogy kiközösítsék, majd deportálják, azaz állampolgárságuktól megfosztva kiutasítsák őket az országból, és ezzel a királyság hű alattvalóit kiszakítsák a nemzettestből. Ennél is súlyosabb, hogy maguk a királyság polgárai sem érezték át a befogadásról szóló szentistváni intelmet, hogy védjék meg honfitársaikat, szomszédjaikat vagy legalább segítsék meg őket, mint azt például a dánok tették.

IV. Károly, utolsó magyar király, nagyon jól látta népe hibáját, amit uralkodói intelemként, 1921-ben számkivetésbe indulásakor emígy  fogalmazott meg:

„Magyarok, tanuljátok jobban szeretni a hazát, mint ahogy egymást gyűlölitek.”

 

 

 

 

 

 

Sunday, March 07, 2021

A COVID-19 vakcinákról általában

 

 

Minden oltás lényege: az emberi szervezet immunná tétele a kórokozókkal szemben. Alapelv: nagyon kis mennyiségű kórokozót bejuttatni a szervezetbe, ami ellen testünk, szervezetünk, természetes védekezésként kitermeli az ellenszert. Ehhez idő kell. Kezdve a gyártástól, a kiszállításon át az elosztásig, valamint az immunrendszer kialakulásáig.

 

Tehát, az oltás már a szervezetben lévő vírus elszaporodása ellen ad védelmet, nem pedig a fertőzés ellen. Ezt azért kell hangsúlyozni, és tudatosítani, mert volt rá példa, hogy idősek otthonában meghaltak olyanok (is), akik már megkapták mind a két védőoltás dózist. Tehát, olyan is megkaphatja a fertőzést, akit már beoltottak, ha szervezete még nem termelte ki az „ellenszert”, a természetes védekezést. Ez egyéntől és a szervezetétől függ. Különösen a tüdőre veszélyes, ami nagyon érzékeny lehet.  A német Robert Koch Intézet szerint a Biontech/Pfizer oltás két dózisa közötti beadási idő az első adag után három-hat hét lehet. A Moderna nevűnél négy-hat hét. Az Astrazeneca nevűnél pedig tizenkét hét. Nagyon fontos, hogy a második dózis ugyanaz legyen, mint az első, tehát keverni NEM SZABAD!

A hatás, azaz a védelem csak a második oltás beadása után következik be, méghozzá a Biontech/Pfizer esetében legfeljebb hét nap után. A Moderna-nál 14 nap, az Astrazeneca-nál pedig 15 nap után. Ez alatt az idő alatt az oltás hatásossága 95 %-ot éri el. 12 hét után ez az érték 82%-ra esik vissza.

Hogy a védelem meddig biztosított, (még) nem lehet tudni, ahogy azt sem, hogy egy beoltott embert meg lehet-e fertőzni. Ami viszont biztos, egy beoltott ember kevésbé kapja el a járványt, mint egy beoltatlan.

 

 

https://web.de/magazine/gesundheit/todesfaelle-altersheim-impfstoffe-35600204