Látlelet

„Európa-szerte előretört a jobbközép“ - ez a világsajtó egymondatos konklúziója a múlt heti EU parlamenti választásokról. Jobbközép (centre-right angolul, Volksparteien (néppártok) németül) a pontos megjelőlés, és ebből a nyugati átlagolvasó rögtön tudja, hogy nem a szélsőségekről van szó. Sajnos az elmúlt 50-60 évnek köszönhetően magyar fülnek ez nem annyira egyértelmű, hiszen szinte az anyatejjel együtt szívtuk azt a „szocialista tézist“, miszerint ami „jobbos“ az mind rossz, reakciós, nyilas, náci stb. Egy szóval: anti-kommunista. Az egypárt-rendszeri politikai „továbbképzés“ arra már nem terjedt ki, hogy a szociáldemokrácia, azaz a parlamentáris „baloldal“ is anti-kommunista. Ezért érdemes segítségünkre hívni Marx és Engels örök igazságát, a marxi alaptételt, miszerint az emberiség történelme az osztályharcok története, a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak örökös (és antagonisztikus) harca, ellentéte.

Most sincs másként. Van a "kizsákmányoló" (a vállalkozó, a munkaadó) és a "kizsákmányolt" (a bérből és fizetésből élő, az alkalmazott). Ha e két tábor képviselőit, és érdekeikért harcolókat nézzük, akkor - a parlamentáris viszonyokat tekintve - az előbbi a jobboldal, az utóbbi a baloldal E két érdekközösség feladata az állami bevételek (adók) minél igazságosabb, optimálisabb elosztása. Ha ez sikerül, akkor egy relatív jóléti társadalomról beszélhetünk.

Történt, hogy a munkaadók szarba kerültek, ergo a munkavállalók is. A munkavállalókat képviselő baloldal azonban nem tudta megvédeni a lakosság többségét kitevő bérből és fizetésből élőket. Sőt, az ő adójukból támogatták meg a "kapitalistákat". Paradox helyzet. Mit tud csinálni ilyenkor a "melós"? Csalódni az érte küzdőkben. Ezért aztán, vagy nem megy el szavazni (mert ő büntet!), vagy reménykedik, hogy más jobban csinálja. Szóval, az általános jobbra tolódás - szinte - természetes és logikus folyamat – a világszerte kialakult gazdasági helyzetben.

Ha belegondolunk, valahol "elárulták" a munkásosztályt, hiszen ahhoz, hogy megmaradjon a munkahelyem, az én pénzemből kell a munkaadómat megtámogatni! Őrület !!! De, mégis inkább kapjon a munkaadóm (tőlem is politikai) támogatást, mintsem elveszítsem az állásomat! Logikus? Ebből levezetve (számomra) egyértelmű: a munkavállaló MINDIG ki van szolgáltatva !!! A munkaadó (vállalkozó) pedig mindig kockáztat. (mit és mennyit termeljen, hogy abból nem csak saját maga (és családja), de az alkalmazottjai is meg tudjanak élni.) Kinek jobb? A fene se tudja. Ez az élet............ "Ember küzdj és bízva bízzál!" - milyen igaz és bölcs mondás!

Ennyit a „kereslet-kínálat“ elvén alapuló közgazdasági elméletről, és annak kihatásáról a mindennapok politikájára. De azért, érdmes még egy szóra, gondolatra megállni. Politikai és ideológiai téren ilyenkor megnövekszik eme (nemcsak marxi!) közgazdasági tétel elvetőinek tábora, azaz a kapitalizmus ellenzőinek száma. Az anti-kapitalizmus zászlaja alatt gyülekeznek és találnak egymásra a szélsőségek: a magántulajdont elvető kommunisták épp úgy, mint a nemzeti érdekeket mindenek felé helyező nemzetiszocialisták, a nácik. Elméletük egyszerű (és primitív), logikusnak tűnő, és ezért könnyen követhető.

"Akkor lesz jó, ha megszűnik a kapitalizmus, mely minden bajnak eredete. A kapitalizmus jelképe, és alapja a tőke, ami a nevében is benne van: „kapital(tőke)-izmus“. Bármilyen vállalkozásba kezdek, ahhoz pénz kell, azaz hitel (amiről már Széchenyi is írt!) és, amit kizárólag a bankok adnak. Most viszont nem adnak, hanem arra hivatkoznak, hogy nekik sincs, és ezért a mi adónkból akarják, hogy az állam támogassa, segítse ki őket, - amit meg is kapnak! Vajon miért? Az egész válság Amerikából ered, tehát aki anti-kapitalista, az egyben Amerika-ellenes is. Hiszen az USA a kapitalizmus fellegvára. És kik a bankok tulajdonosai, a bankárok? A „zsidók“. Ezen a ponton válik ketté a kommunista és náci ideológia, - ha elválik. A „nemzeti“ (náci) oldal ezennel megtalálta a bűnbakot: a „zsidók“ személyében, amit aztán anti-izraeli, anti-cionista megnyilvánulásokkal próbál „szalonképessé“ tenni. A „nemzetközi“ (kommunista) oldal ezzel szemben nemre, korra, fajtára, vallásra, származásra való tekintet nélkül eleve mindent elvet, ami magántulajdonon alapszik, azaz kapitalista. Ezért aztán a szélsőbal ideológiában is rendesen keveredik az Amerika- és Izrael-ellenesség, épp úgy, mint a szélsőjobbon a nemzetállam gondoskodása vérei felett."

Nem csoda, hogy napjainkban ezek az eszmék sokakat csábítanak.

Ami a hazai helyzetet illeti. A kormányzó párt nem vette és még most sem veszi észre, hogy valamit, valami alternatívát, kellene felmutatni a népnek, hogy az elkeseredettek ne forduljanak a szélsőségek felé. Talán a közbiztonság javításával, - no meg a "cigánybűnözés" visszaszorításával lehetne a kedélyeket lecsillapítani, mert ezek hiánya előbb-utóbb nemcsak az ordas eszmék tömeges támogatottságát fogja eredményezni, hanem azt - neadjisten! - állami szintre is emelheti. A közhangulatot, az ellenszenvet (ma már) nem lehet szólamokkal, aláírásgyűjtésekkel, meg szimpátia-tüntetésekkel ellensúlyozni, csitítani. Sőt, a tehetetlenség miatt, ezek az (elsősorban az SZDSZ által kezdeményezett) "össznépi megmozdulások" csak ronthatnak az amúgy is lehangoló, elkeserítő állapotokon. Sajnos. A „cigánybűnözés“ szót direkt írtam le, mert attól, hogy Magyarországon értelmiségi körökben ez a kifejezés megvetést von maga után, azért még a bűnelkövetők között szép számmal találunk cigány származásúakat. Nem osztom azt a vélekedést, hogy ez a szó, kifejezés egy egész népcsoportot, „etnikumot“ bélyegezne meg, azzal meg pláne nem értek egyet, hogy egyetlen szó „betiltása“ megoldaná a jelenlegi, igen feszült helyzetet.

Bevallom, előítéleteim vannak! Igen, jobban félek, ha öt cigány fiatal jön velem szemben az utcán, mint öt árpádsávos kopasz. A "nyilasok" - egyelőre - legfeljebb fenyegetőznek, lezsidóznak és - talán - leköpnek. Aztán diadalmasan (és röhögve) továbbmennek. Ha öt cigány jön velem szemben, nem biztos, hogy egy "lezsidózással", vagy "lemagyarozással" - meg egy kis turhával - megúszom! Ott elképzelhető, hogy a nyakláncom, az órám, a pénztárcám stb. is kárát látja a véletlen találkozásnak - és agyamon rögtön átvillanna Szögi Lajos esete, no meg az ismerősöktől, barátoktól nemcsak hallott, de átélt utcai inzultusok, rablások, lopások (rém)története.

Nagyon súlyos és lesújtó a magyarországi helyzet. Az előítélet rohamosan terjed. Ha a híradásokban tömegverekedésről tesznek említést, az ember azonnal megjegyzi: „biztos cigányok voltak“. Ha valakihez betörnek, az első reakció: „biztos cigányok voltak“. Ez rosszabb, mint az antiszemitizmus! Egy „zsidót“ általában irigységből, a „sikerei“ (no meg a pénze) miatt utálnak, gyűlölnek és találnak ki róla hazug történeteket. Egy cigányt viszont rögtön valami közönséges bűncselekménnyel hozzák kapcsolatba, mitöbb asszociálnak vele. És ez ellen semmit sem tesz a társadalom! A mindenkori hatalomnak már rég a közbiztonság javítására és a bűnmegelőzésre kellett volna a hangsúlyt helyeznie. Természetesen az egyetemes emberi jogok messzemenő tiszteletben tartása, betartása, és betartatása mellett! Ez lehetne az első lépés a szélsőségek iránti szimpátia csökkentése érdekébe.

A múlt hétvégi EU választáson a szélsőségek előretörését, elsősorban a gazdasági válsággal hozzák összefüggésbe, és az 1929-es világválságot követő politikai változásokra utalnak. Nem 1933-ra, azaz Hitler hatalomrajutására, hanem az azt megelöző évekre, amikor a náci párt szavazó tábora megerősödött. A szélsőjobb térnyerését Nyugat-Európában viszont nem Hitler és/vagy Mussolini „új világrendje“ motíválja, hanem az idegengyűlölet: a színes bevándorlók és az iszlám terjedése. A British National Party (BNP) tagjai például csakis (keresztény) fehérek lehetnek. Ez a párt két képviselőt küldhet az újonnan választott 736 fős EU parlamentben, mint a 72 fős brit képviselő-csoport tagjai. Ha ezzel a párttal testvéri kapcsolatot ápoló Jobbik eredményét nézzük, akkor a 22 fős magyar képviselő-csoportban 3 szélsőjobboldali tagot találunk. Egy olyan országban, ahol sem a színes bevándorlók száma, sem az iszlám nem játszik szerepet, viszont annál meghatározóbb a cigányság helyzete és a lakosságnak ahhoz való viszonya. Az arányok magukért beszélnek.

Kapcsolódó anyagok, fejlemények

Az EU-választás margójára (Tuesday, June 23, 2009)

Náciveszély (Friday, June 26, 2009)

.