Zentai pechje - vagy szerencséje ?
Tegnap (május 19.) voltam egy Radnóti esten, pontosabban Bálint András előadóestjén. Fantasztikus egyórás műsorban volt részem. Sikerült egy kicsit közelebb kerülnöm Radnóti "lelkivilágához", és ahhoz a korhoz (vagy inkább kórhoz), amiben élt.
Egy részletre nagyon felkaptam a fejem: felesége (Fanni) naplójában beszámol egy Aréna-úti "epizód"-ról, ami vészesen hasonlít a "Zentai vs. Balázs Péter ügy"-höz, illetve alátámasztja sejtésemet: Zentai pechje, hogy túl jól sikerült a 18 éves („zsidó”) fiú megleckéztetése....................
Mit is ír(t) Radnótiné naplójában?
Radnóti Miklósné, Gyarmati Fanni naplójából
1943. március 16.
Készülök haza. Megelőz Miklós telefonálása: sürget, hogy jöjjek. Rohanok izgulva, bejövök és ott ül a lámpa alatt, magába esve, felöltözve, bőrbekecsben, sapkásan. Feltekint, leveszi a sapkáját, és látom, egészen kopaszra nyírták és rettenetesen elgyötört arccal mondja, hogy megkínozták. De kik és hogyan? –tör ki belőlem. Átszállt az Aréna út sarkán, éppen olvasott a megállónál, mikor hátbavágja egy baka, hogy miért nem szalutál? Nem láttam –feleli, és mutatni akarja a szolgálati jegyét, amivel kiengedték a fogorvoshoz. Jöjjön csak velem - mondja az, és cipeli magával a szemközti Albrecht laktanyába, ahol már zászlós, hadnagy, hadapród őrmester meg más katonák fogadják, rárivallnak: na, koszos zsidó, majd megtanítunk. Vigyétek a zárkába. Ahol csak pár percig marad, de előzőleg mindent elvettek tőle, holmiját, cipőfűzőt, nadrágtartót stb. Aztán kiviszik onnan egy másik szobába, ahol egy borbéllyal kopaszra nyíratják, mondván, hogy tetves zsidó, úgy kell neked. Guggolva kell tűrnie a műveletet, aztán saját magának kell eltakarítani a levágott hajat, sőt még 60 fillért is kell fizetnie a borbélynak. Aztán kivezénylik az udvarra, hátulról fejbe verik, és jó óra hosszat a legszörnyűbb gyakorlatoztatást csinálják, főleg bukfencezést a puszta poros, piszkos földön, aztán hasoncsúszást, feküdj-öt, mikor már nem bírja, akkor megrugdossák. A tiszt urak kommentálják a kínzást, hogy: ne félj, koszos zsidó, nem az oroszok fognak győzni, hanem a németek, és mi (vagyis ők) még húsz éve múlva is itt leszünk. Végül Miklóst megnézik a lámpa alatt, aztán megfenyegetve kijelentik, hogy „tisztelgési gyakorlat" volt, megértette? Vagyis hiába tesz feljelentést, semmit sem ér, mert nem bizonyítja az esetet. Miklós eljön, összetörve, koromfeketén, mocskosan, porig alázva.
Ez egy 1943-as naplójegyzet, ami egyértelműen alátámasztja, hogy Balázs Péter másfél évvel későbbi (1944. november 7.) tragikus halálát valószínűleg tényleg (véletlen) „túlkapás”-nak lehet(ne) tekinteni az akkori törvények és állapotok ismeretében. Hiszen - úgy tűnik - ez akkoriban mindennapos, bevett gyakorlat volt. És nem lehet - kizárólag - a náci megszállás vagy a nyilas uralom és terror számlájára írni.
A Radnóti-est teljes szövege – hála az Internetnek! - ITT (kattints rá!) olvasható. Nagyon tanulságos!
Egy részletre nagyon felkaptam a fejem: felesége (Fanni) naplójában beszámol egy Aréna-úti "epizód"-ról, ami vészesen hasonlít a "Zentai vs. Balázs Péter ügy"-höz, illetve alátámasztja sejtésemet: Zentai pechje, hogy túl jól sikerült a 18 éves („zsidó”) fiú megleckéztetése....................
Mit is ír(t) Radnótiné naplójában?
Radnóti Miklósné, Gyarmati Fanni naplójából
1943. március 16.
Készülök haza. Megelőz Miklós telefonálása: sürget, hogy jöjjek. Rohanok izgulva, bejövök és ott ül a lámpa alatt, magába esve, felöltözve, bőrbekecsben, sapkásan. Feltekint, leveszi a sapkáját, és látom, egészen kopaszra nyírták és rettenetesen elgyötört arccal mondja, hogy megkínozták. De kik és hogyan? –tör ki belőlem. Átszállt az Aréna út sarkán, éppen olvasott a megállónál, mikor hátbavágja egy baka, hogy miért nem szalutál? Nem láttam –feleli, és mutatni akarja a szolgálati jegyét, amivel kiengedték a fogorvoshoz. Jöjjön csak velem - mondja az, és cipeli magával a szemközti Albrecht laktanyába, ahol már zászlós, hadnagy, hadapród őrmester meg más katonák fogadják, rárivallnak: na, koszos zsidó, majd megtanítunk. Vigyétek a zárkába. Ahol csak pár percig marad, de előzőleg mindent elvettek tőle, holmiját, cipőfűzőt, nadrágtartót stb. Aztán kiviszik onnan egy másik szobába, ahol egy borbéllyal kopaszra nyíratják, mondván, hogy tetves zsidó, úgy kell neked. Guggolva kell tűrnie a műveletet, aztán saját magának kell eltakarítani a levágott hajat, sőt még 60 fillért is kell fizetnie a borbélynak. Aztán kivezénylik az udvarra, hátulról fejbe verik, és jó óra hosszat a legszörnyűbb gyakorlatoztatást csinálják, főleg bukfencezést a puszta poros, piszkos földön, aztán hasoncsúszást, feküdj-öt, mikor már nem bírja, akkor megrugdossák. A tiszt urak kommentálják a kínzást, hogy: ne félj, koszos zsidó, nem az oroszok fognak győzni, hanem a németek, és mi (vagyis ők) még húsz éve múlva is itt leszünk. Végül Miklóst megnézik a lámpa alatt, aztán megfenyegetve kijelentik, hogy „tisztelgési gyakorlat" volt, megértette? Vagyis hiába tesz feljelentést, semmit sem ér, mert nem bizonyítja az esetet. Miklós eljön, összetörve, koromfeketén, mocskosan, porig alázva.
Ez egy 1943-as naplójegyzet, ami egyértelműen alátámasztja, hogy Balázs Péter másfél évvel későbbi (1944. november 7.) tragikus halálát valószínűleg tényleg (véletlen) „túlkapás”-nak lehet(ne) tekinteni az akkori törvények és állapotok ismeretében. Hiszen - úgy tűnik - ez akkoriban mindennapos, bevett gyakorlat volt. És nem lehet - kizárólag - a náci megszállás vagy a nyilas uralom és terror számlájára írni.
A Radnóti-est teljes szövege – hála az Internetnek! - ITT (kattints rá!) olvasható. Nagyon tanulságos!
0 Comments:
Post a Comment
<< Home