Náciveszély

Kicsit továbbgondolva az EU választás magyar eredményét, a szélsőjobb előretörésének okait, megítélését, a legnagyobb problémának a „náciveszély” fogalmát érzem. Az a bizonyos 40 év alatt mást sem hallottunk, tanítottak, minthogy a nácizmus egyenlő a Holocaust-tal és az antiszemitizmussal, és lám a németek mennyivel jobban küzdenek ellene. Volt módomban tanulmányozni – mert engem is érdekelt ez a téma és felvetés. Tapasztalataim szerint a (nyugat-) németek tudatában a nácizmus nem egyenlő a Holocaust-tal és az antiszemitizmussal. Ezek gyakorlatilag „melléktermékei” a nemzetiszocializmusnak. Talán furcsán hangzik, de – ellentétben a hazai felfogással – egy (német) antiszemita is lehet anti-náci! Ugyanis az üldözötteket („zsidók”, homoszexuálisok, kommunisták, szocdemek, különféle fogyatékosok stb.) leszámítva(!), az átlag német „becsapottnak” érzi magát a nemzetiszocialistáktól. Egy szebb jövőt ígértek, amit kezdetben úgy látszott meg is valósítottak (1933-39). Majd „kihasználva a nép bizalmát”(!) háborút kezdtek, halált és teljes pusztulást hozva ezzel saját népükre (is), a földszínével tették egyenlővé az országot, mi több, nem csak az ország megcsonkításához, de a megmaradt területek (politikai) feldarabolásához is vezetett ez az őrült politika, az ezeréves birodalom álma. Ergo, nincs még egy olyan népellenes, németellenes rendszer és ideológia, mint a náci.

.

Magyarországon viszont – leszámítva az üldözötteket („zsidók” és kommunisták) - , nem ilyen egyértelmű a náci (nyilas) eszme (általános) megítélése. Ebben – gondolom – közrejátszik az a történelmi tény is, hogy – hála Telekinek – Magyarország a béke szigete volt 1941-ig. Majd az elkövetkező 3 három év sem igazán „viselte meg” a lakosságot, a többi országra jellemző német/náci megszállás is megkímélte. A magyar lakosságot sújtó nyilvános kivégzések, megtorlások sem voltak. 1944-ben is az átlag magyar jobban félt a front (és a szovjet) közeledtétől, mint a náci megszállástól. A német katonát úriembernek tekintette a tivornyázó, rabló, asszonyokat megerőszakoló szovjet felszabadítókkal szemben. A nyilas rémuralmat is inkább fölösleges, esztelen, értelmetlen védharcnak, vérontásnak tartották egy elveszett háború láttán.

.

Az ország pusztulását később sem írták egyértelműen a nyilasok számlájára, mivel az új rendnek/rendszernek kapóra jött mindent a németekre, nácikra kenni, és így a magyar háborús felelősséget minimalizálni, illetve az előző államvezetésre hárítani. Majd „öt perc alatt” az egész ország a béketábor lelkes és hű híve lett. A „zsidó” áldozatokon kívül szinte semmit és senkit sem írtak a nyilas rémuralom számlájára. A történelemkönyvek mélyen hallgatnak a nyilasok által letartóztatott és Sopronkőhidán fogva tartott Mindszenti bíborosról, vagy Bajcsy-Zsilinszky kivégzéséről. Ehelyett Bajcsy elfogását „reklámozták”, akit valóban a német/náci (Gestapo) emberei akartak lakásáról elhurcolni, és aki ennek fegyveresen (pisztollyal) ellenállt. Arról már kevesebb szó esett, hogy a németek később elengedték, mert mentelmi jogát az akkori magyar parlament nem szüntette meg. Csak a nyilas hatalomátvétel után fosztották meg mentelmi jogától és ítélték halálra. Salkházi (Schalkházi) Sára halála sem volt közismert. A további, értelmetlen harcot feladó, megtagadó honvédeket katonaszökevénynek minősítve lőtték agyon. A róluk megemlékező „szocialista” Magyarország sem hangsúlyozta ki, hogy ők is a nyilasok áldozatai voltak.

.

Ezek ismeretében, merem állítani, hogy a náci-nyilas uralom túl rövid volt ahhoz, hogy azt az átlag magyar egyértelműen népellenes, magyarellenes rendszernek és ideológiának élhette volna meg, és ezért annak is tekinthetné. Ráadásul, az emberek emlékezetében sokkal inkább a háborús idők és a két nagy eszmevilág: a náci és a (kommunista) szovjet harca él, amelynek csak helyszíne volt Magyarország, lakossága, pedig ennek áldozata. Az elmúlt húsz év történelmi „feltárásai” is inkább ezt igazolják, mintsem az EU választási eredményből levezetett „náciveszélyt”, vagy azt a már-már „propaganda ízű” általánosítást, hogy a nácizmus egyenlő a Holocaust-tal és az antiszemitizmussal.

.

.

Kapcsolódó anyagok

.

Az EU-választás margójára (Tuesday, June 23, 2009)

Látlelet (Tuesday, June 09, 2009)