Garbo, az őrült spanyol

A The Times publicistája igaz, csak excentrikusnak nevezi emberünket, aki nagy szerepet játszott a 65 évvel ezelőtti (normandiai) partraszállás sikerében.

Juan Pujol García kettősügynökről van szó, aki a brit hírszerzéstől a „Garbo“ fedőnevet kapta. Pujol Garcia 1912-ben született egy középosztálybeli liberális katalán családba. A spanyol polgárháború idején mindkét oldalon harcolt, miközben arra volt büszke, hogy fegyvert sohasem fogott a kezében. Pontosabban, sohasem lőtt senkire, mitöbb egyetlen lövést sem adott le fegyveréből. Ugyanakkor iszonyatosan gyűlölte a nácikat, és a nácizmust. Ez vezette, hogy kémnek jelentkezzék a briteknél. Madridban háromszor is megkereste a brit hírszerzést és felajánlotta szolgálatait. Az amatőr önkéntjelentkezőt azonban mindháromszor elutasították. Ekkor gondolt egyet, és bejelentkezett a német/náci hírszerzésnél, az Abwehr-nél, ahol viszont szívesen fogadták.

Pujol azonnal munkához látott. Áttette székhelyét a portugál fővárosba, Lisszabonba és kezdte küldeni Nagy-Britanniából keltezett jelentéseit Berlinnek, - annak ellenére, hogy sohasem járt a szigetországban. Állítólag útikönyvek, útikalauzok, meg képesújságok, magazinok alapján írta hihetőnek tűnő beszámolóit. Pedig olyanokat is írt, hogy például „Glasgowban vannak, akik egy liter borért bármire képesek lennének........“

A Lisszabonból küldött jelentésekre felfigyeltek a britek is, miután megfejtették a Berlinnek szánt kódolt üzeneteket. Nem sokára rá is találtak a titokzatos "német" kémre, aki iszonyatos marhaságokat írt a náci hírszerzésnek, és akik szemlátomást elhitték a fantáziadús történeteket. A spanyol férfit végül megkereste a brit hírszerzés, az MI5, és átcsalta Londonba, hogy a félretájékoztatás nagymester ott folytassa páratlan tevékenységét. Pujol külön kis mesevilágot alkotott. Jelentéseit szinte versbe szedte, és a spanyol nyelvre jellemző szóvirágokkal tűzdelte meg. Amit egy szóval ki lehetett fejezni, azt emberünk legalább nyolc szóval írta le, ill. körül. Mitöbb, 27 neki dolgozó „al-ügynököt“ is kreált, akik rendszeresen ellátták anyagokkal. A képzelet-szülte ügynökök, informátorok között volt felsőbbrendű welsh-i árja, kommunista, görög pincér, elégedetlen, megbizhatatlan tengerész stb. Ezért a kivételes tehetségéért, színészi alakításáért kapta a britektől a (Greta) „Garbo“ fedőnevet.

„Garbo“ legnagyobb alakítását a D-Day, a partraszállás előkészítésében nyújtotta. Készítettek egy fals inváziós tervet is, miszerint a közelgő hadművelet neve: Fortitude, és a partraszállás Pas de Calais-nál lesz. A szövetségesek el akarták hitetni a nácikkal, hogy az amerikai hadsereg Kent-nél gyülekezik a calais-i partraszálláshoz és ezt „megbízható, semleges“ diplomatákkal is közölték. Az akcióról, ill. a tervekről „Garbo“ is részletesen beszámolt Berlinnek. 1944 januárja és a a D-Day (június 6.) között több mint 500 rejtjeles üzenetet küldött a náci főhadiszálásra a nem létező informátoraira hivatkozva. A britek nagyon bíztak „Garbo“ akciójában, mert (részben) ezen múlott a normandiai partraszállás sikere.

„Garbo“ megbízhatóságát a nácik szemében csak fokozta, hogy egy nappal az invázió előtt jelezte: a partraszállás június 6-án kezdődik meg Normandiánál. Ez a pontos és igaz közlés már nem tudta befolyásolni a náci védekezést vagy átcsoportosítást, viszont megnővelte a spanyol kém hitelességét, aki továbbra is jelezte, Berlin ne dőljön be a normandi partraszállásnak, az csak egy elterelő hadművelet, az igazi nagy támadás (továbbra is) Pas de Callais-nál lesz. Emiatt július és augusztus folyamán Rommelnek nélkülöznie kellett két páncélos és 19 gyalogos hadosztályt a normandiai partraszállás idején, mely nagyban elősegítette a szövetségesek sikeres hadműveleteit.

A normandiai partraszállás pontos idejének és helyének megadásáért hat héttel a partraszállás után a Führer személyes parancsára a Vaskereszt-tel tünteték ki Juan Pujol García ügynököt, aki szinte ezzel egy időben megkapta a Brit Birodalom Tagja (MBE) megtisztelő címet, ami – ha „Garbo“ brit lett volna – megfelel a lovagi („Sir“) fokozatnak. Az „őrült spanyol“ a háború után Caracas-ban telepedett le, ahol 1988-ban bekövetkezett haláláig élt. Fantáziadús, színészi tehetsége nagyban hozzájárult a II. világháború mielőbbi befejezéséhez, és jónéhány katona életének megkíméléséhez.