Friday, April 28, 2006

Gyurcsány, a szövetségi kapitány

Olvasgatom a választás utáni megszólalásokat, elemzéseket, profikat és amatőröket egyaránt. A média szinte csak Orbánnal foglalkozik, no meg a Fidesszel. Mint egy meccs után, amikor mindenki a vesztes csapatról beszél, vitatják meg a vereség okát, még a győztes drukkerei is! - a győztesről, pedig alig-alig esik szó. Az ország azonban nem két futballcsapat drukkereiből áll, - habár sokszor úgy néz ki -, hanem a többség döntött, hogy melyik edzőgárda készítse fel az országot az elkövetkező világversenyekre. A követendő edzési módszerekről azonban senki sem beszél. Még találgatások sincsenek, hogy Gyurcsány szövetségi kapitány hogyan is lát majd munkához, mit tesz majd a megbízás sikeréért. Jó tanácsok már vannak, hogy mit kellene tenni, például a nagytőkések, meg a bankárok szerint, de elemzések nincsenek. Ezt igyekszem pótolni.

Gyurcsány hatalomra jutása óta (2004) nem sokat tett a gazdaság rendbetételéért. Azt, amit az EU, a bankok, a befektetők, stb. elvártak volna az euró határidős bevezetése érdekében. Persze ez az euró-val való fenyegetés jót tesz, jót tehet, hiszen valójában az ország mielőbbi gazdasági felzárkózását segít(het)i elő. Elvégre a maastricht-i kritériumoknak megfelelni nem más, mint a fejlett “nyugat”-európai országokhoz való felzárkózás alapvető (számtani?) elemeinek elérése. A régi tagállamok ugyan már feszegetik, hogy ez a négy kritérium nem a valódi gazdasági fejlődés alapja. Sőt, visszahúzó erő! Hiszen az euró-övezet egyes tagországainak teljesen más a gazdasági berendezkedése és fejlődése. A központi bank (ECB) kamat-politikája sem kedvez mindenkinek. Mivel az infláció mértéke, valamint a gazdaság fejlődése és fejlettsége más és más, az egyes nép- vagy nemzetgazdaságok másként élik meg a központi irányadó “kritériumokat”. Az EU sok szempontból – épp ezért – le van maradva az USA mögött, különösen a gazdasági fejlődés terén. Míg ez a fejlődés, növekedés az EU-ban éves szinten nem éri el a 2 %-ot sem, addig a tengerentúlon ez 4 % felett van. Megjegyzem, a magyar gazdaság is le fog lassulni, ha eléri az euró-zónába való felvétel kritériumait.

Az euró bevezetése – időponttól függetlenül – azért fontos, hogy az ország legalább a modern nyugati gazdasági modell alapszintét érje el. Erre most két évet adott magának a Gyurcsány-kormány, mivel a bevezetés előtt két évvel – 2008-ra – teljesíteni kell a kritériumokat, és véglegesíteni a HUF – EUR árfolyamot, hogy később (2010) már ne lehessen az árfolyammal spekulálni, és egyúttal (be)bizonyítani, hogy a gazdaság folyamatosan stabil, teljesítőképes.

Tehát, a cél megvan. Az időpont megvan. Most már csak be kell tartani, el kell érni, hogy szűk két éven belül megfeleljünk az EU elvárásainak. A pesszimisták és az ellenzékbe került “kárörvendők” mindent megragadnak, - már most is -, hogy különféle (hazai és nemzetközi) számítások alapján hirdessék: ez lehetetlen. A (túl)optimisták pedig már napjainkban azt bizonygatják, hogy ez menni fog.

Az eddigi (nyugati) elemzések mind megszorításokról szólnak, mint az államháztartási hiány (drasztikus) csökkentésének egyetlen lehetséges módjáról. A ritka és meglehetősen szűkszavú megnyilatkozásokból (köztük Gyurcsány tollából is), azt veszem ki, hogy itt – egy ügyes trükkel(?) – úgy végzik majd el a kurtítást, hogy azt a nagyközönség, a nép (a saját bőrén) ne érezze. Mint már jelezték “átszervezéssel”, minisztériumok megszüntetésével, a bürokrácia leépítésével szeretnék az adóság halmazt, ill. a hiányt lefaragni. Ha tényleg ez következik be, akkor a nép, az istenadta nép, valóban nem fog belőle semmit érezni. Hiszen ettől a tej, a kenyér stb. ára nem fog változni. Legfeljebb még 10-20 ezer ember lesz munkanélküli, akiket a közbeszéd amúgy is “naplopó, lógós, semmirekellő, felesleges” bürokratáknak tart. Nagy felháborodás ezért nem igazán lesz. Az EU kritériumai pedig amúgy sem szólnak a munkanélküliekről, annak arányáról. Aztán a pillanatnyi egyéni tragédiák (állásvesztés) is idővel a többségnél el fog múlni, orvosolva lesznek. Ha a kísérlet sikerül és az ország el tudja viselni ezt az érvágást, akkor a Gyurcsány-reform bekerül a történelemkönyvekbe, Széchenyi és Deák mellé, de legalábbis Baross Gábor vagy Bárczy István nevével azonosul. Ha nem, akkor talán az elkövetkező négy évet sem fogja megélni.

Gyurcsányt most istenit a baloldal, pártja “Megváltót” lát benne, aki a vesztésre álló csapatot irányítása alatt másfél év alatt győzelemre vitte. Ehhez persze az kellett, hogy “mindenki fogja be a száját”, tegye félre a belviszályokat, ne nyilatkozzék (egymás ellen), és hagyja a jó beszélőkével megáldott “Mester”-t érvényesülni. A taktika bevált, az eredmény ismeretes. Hogy ez a látszólagos egység meddig tarható fenn a párton belül, nem tudni. Elképzelhető, hogy a siker mámorában tovább fog tartani ez a pártbeli némaság, bólogatás az ország és az euró érdekében. Pedig a párt átalakításán is előbb-utóbb dolgoznia kellene Gyurcsánynak, ha valójában egy blair-i szocdem munkáspártot kíván létrehozni, ezzel a garnitúrával. Hiszen elég furcsa olyan funkcionáriusokat látni nap, mint nap, akik már az MSZMP-ben is vezető tisztséget (nem csak tagságot!) töltöttek be, ma pedig a Szocialista Párt színeiben úgy nyilatkoznak, hogy “mi szociáldemokraták”. Ezekre, az amúgy jó káderekre, valószínűleg szüksége van a pártnak és Gyurcsánynak is, de első vonalbeli (köz)szerepeltetésük sokat ront a jövő pártja, a Blair-féle “harmadik utas”, brit típusú szocdem párt megítélésén a nagyközönség szemében.

Egy biztos. Gyurcsánynak nem lesz könnyű dolga. Már most sincs.

2 Comments:

Blogger Zhao Man said...

"Legfeljebb még 10-20 ezer ember lesz munkanélküli, akiket a közbeszéd amúgy is “naplopó, lógós, semmirekellő, felesleges” bürokratáknak tart. Nagy felháborodás ezért nem igazán lesz."

Én ennél több embert "érintő" intézkedéscsomagot várok, és szerintem lesz felháborodás is. Nem is kicsi.

Ha nem lesz felháborodás, akkor az azt jelenti, hogy Gyurcsány nem lépett eleget, és négy év múlva leléphet.

6:41 PM  
Blogger Pocakos said...

Igazad van! Rossz szót használtam. Felháborodás biztos lesz, sőt nagy, - már ami a "hangoskodást" illeti: ellenzék, (szak)szervezetek, érintettek részéről a médián keresztül. De a közhangulat nem fog a kormány, ill. Gyurcsány ellen fordulni.(hogy pl. fejét követelje). Én az emberi "gyarlóság"ra, a "psziché"-re gondoltam. Mert pl. ameddig a munkanélküliség nem érint meg, nem ér el engem, addig "csak" sajnálom az érintetteket, DE az ország érdekében helyeslem a történteket. (pláne, ha van remény, esély az újrakezdésre - más területeken, a magánszférában). És ha két-három év múlva - valóban - jobban mennek a dolgok, akkor a palinak nyert ügye van. Ha nem, akkor jön a váltás.

11:48 AM  

Post a Comment

<< Home