Szegény Mindszenty

vagy inkább “szegény Népszabadság“, amint ezt olvasom a lap (2006. március 28.) “Álláspont“-jában

“……Hogy tekinthetné a vallást magánügynek az, aki közügynek tekinti bizonyos felekezetek és vallási intézmények megsemmisítését. Nos, ez tanulságos képtelenség, s e képtelen tévedést - amit Semjén Zsolt a minap fölelevenített és a világi köztársaság ellen fordított - valóban Mindszenty József követte el, de erre a tévedésre a nácik is, a kommunisták is adtak okot. Mindszenty antifasiszta, antikommunista, antiliberális, antidemokrata volt, és tagadta a világi állam létjogosultságát. A világi köztársaság demokrata híveinek tehát van okuk becsülni és van okuk elvetni őt. …“ (Révész Sándor: Egy képtelenség története)

Már egyszer kifejtettem, hogy a KDNP elnöke, Semjén Zsolt visszaélt Mindszenty bíboros hercegprímás nevével és gondolatával, amiben segítségére volt a magyar katolikus egyház is, mivel az “Új Ember“-ben – feltehetőleg - tudatosan, célzatosan és szándékosan csak néhány mondatot ragadtak ki és idéztek a hercegprímás 1946. október 20-án Pécsett mondott szentbeszédéből. Ráadásul a katolikus lap nem ismertette az előzményeket és a körülményeket, hogy a boldog emlékű bíboros hercegprímás miért beszélt a "magánügy"-ről.

Ugyancsak Mindszenty személyének, életének és korának alapos ismerete nélkül támad a Népszabadság-beli kommentár szerzője a bíboros hercegprímásra. A kommentár címe tökéletesen kifejezi a szerző állítását, azaz a képtelenséget. Ha valaki csak Révész soraiból ismerné meg Mindszenty József életét és munkásságát, az bizony tanácstalanul állna a hercegprímás megítélése előtt, hiszen milyen ember lehetett, és hova sorolható a politikai palettán az, aki (Révész szerint) “…antifasiszta, antikommunista, antiliberális, antidemokrata volt, és tagadta a világi állam létjogosultságát….“ Ez az igazi, abszolút képtelenség.

Értem én mindkét oldalt. A katolikus egyházat, amely a bíboros szavaival próbálja támogatni a mai jobboldalt, miközben megfeledkezik, hogy napjaink Magyarországán, ahol – igaz fiatal, de – demokrácia van, a mai baloldal nem a diktatúra híve! Ellentétben Mindszenty szentbeszédében foglaltakkal, amelyek a diktatúrákra vonatkoztak, és, amik ellen óvott a kiváló egyházfi. Szomorú, hogy ennek a nagy embernek a szavait egyesek ki akarják forgatni.

Ugyanilyen aggodalom tölt el a baloldali(?) Népszabadság-féle félremagyarázás olvasásakor. Mindszenty nem követett el hibát! A bíboros hercegprímás nagyonis jól tudta, hogy mit mondott (és miért mondta). Akkor, 1946 őszén a zöld-barna diktatúrát elűző szovjet a háború végét, a békét, egy új kor kezdetét jelentette az emberek többségének. Mindszenty azonban nagyon jól tudta, hogy a szovjet – ha marad, mint a szabadságot hozó megszálló – előbb-utóbb bevezeti a (szovjet) tanácsrendszert, amit már a hercegprímásnak volt szerencséje megtapasztalni és átélni vagy 30 évvel korábban (1919-ben), és amitől antikommunistává vált. Beszédében erre az emberöltő előtti eseményre értelmetlen lett volna céloznia '46-ban, amikor az emberek emlékezetében sokkal frisebben élt a másik borzalom: a náci-nyilas diktatúra.

A 27 évesen átélt vörös diktatúra (1919-ben) az alkotmányban alapelvként mondta ki, hogy az egyházakat elválasztják az államtól, a vallás magánügy. Ez pedig a hétköznapok gyakorlatában azt jelentette, hogy az egyházi iskolákat államosították, az egyházi birtokokat szintúgy állami kezelésbe vették, a hitoktatást kitiltották az iskolákból. A klerikusoktól megvonták a szavazati jogot, a hitbuzgalmi és valláserkölcsi egyesületeket feloszlatták, intézményeiket, sajtójukat ugyancsak elvették........." (Forrás)

Ma is hirdetik azt az elméletet, mely szerint a vallás fontossága el fog tűnni a közéletből és talán a nyilvánosságból is, és csak, mint “magánügy” fog fennmaradni egyféle hobbyként, mint a rókavadászat vagy a gombgyűjtés, - Lenin megfogalmazása szerint.

(Secularization theorists predict that the importance of religion would diminish in public life and eventually even disappear from the public square. Religion would survive only as a private matter, as a kind of personal hobby, like fox hunting or collecting buttons as Lenin once put it.) (Forrás)

Mindszenty ismerete a kommünről és 19-es tapasztalata helytállónak bizonyult 1945 után, hiszen hamarosan beigazolódott a módosított, és “továbbfejlesztett” lenini elv: a vallás magánügy az állam részéről, de nem az a párt részéről.

Arról nem is szólva, hogy ugyanazon év elején (1946. március 5.) Churchill Fultonban már jelezte, hogy “itt bajok lesznek“, amikor először említette a Vasfüggönyt. Sajnálatos, hogy Mindszenty október 20.-i beszédét, annak mondanivalóját, szimbólumát nem érti, vagy nem akarja megérteni a mai Magyarország.

Végezetül emlékezetni szeretném a Népszabadságot (és Révész Sándort), a magyar katolikus egyházat (és Semjén Zsoltot), valamint minden olvasómat arra a Mindszenty József bíboros, hercegprímásra és szavaira, aki 1956. november 03-án a nemzethez intézet (rádió)üzenetében ilyeneket mondott:

.
"......A régi nacionalizmusokat fel kell számolni. A nemzeti érzés ne legyen többé harcok forrása az országok között, hanem az igazság fundamentumán a békés együttélés záloga. A nemzeti érzés virágozzék az egész világon a népek közös kincseit képező kultúrértékek területén...''

,,Mi magyarok az európai népek családi, bensőséges békéjének zászlóvivőiként akarunk élni és cselekedni...''

,,Egész helyzetünket azonban -- tért rá a legnagyobb és legsúlyosabb problémára -- az dönti el, hogy a 200 milliós orosz birodalomnak mi a szándéka a határainkon belül lévő katonai erejével... Őszintén reméljük, hogy az orosz fegyveres erők kivonása országunkból megtörténik.''

A jövőre vonatkozó belpolitikai elgondolásait így foglalta össze: ,,Jogállamban élünk, osztálynélküli társadalom, demokratikus vívmányokat fejlesztő, szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátolt magántulajdon alapján álló, kizárólag kultúrnacionalista elemű nemzet és ország akarunk lenni...''

,,Új, visszaélésmentes választás szükséges, amelyen minden párt indulhat... Én -- emelte fel a hangját -- pártokon kívül és állásomnál fogva felül vagyok és maradok. Ebből a tisztemből figyelmeztetek minden magyart, hogy a gyönyörűséges egység októberi napjai után ne adjanak helyet pártviszályoknak és széthúzásoknak... A politizálás ma másodrendű ügy: a nemzet léte és a mindennapi kenyér a mi gondunk...''

,,A bukott rendszernek -- folytatta -- nagy bűnei voltak. A felelősség eldöntése azonban a pártatlan bíróság elé tartozik. Magánbosszúkat el kell kerülni, ki kell küszöbölni.''

Belpolitikai fejtegetése végén -- mint a katolikus egyház feje -- kijelentette, hogy nem helyezkedünk szembe a történelmi haladás igazolt irányával, sőt az egészséges fejlődést mindenben előmozdítjuk...

Egyházi vonatkozásban bejelentette, hogy ,,a bukott rendszer erőszakának és csalárdságának minden nyomát egyházi vonalon felszámoljuk...'' Követelte ,,a keresztény hitoktatás szabadságának azonnali rendezését, az Egyház intézményeinek és társulatainak, köztük sajtójának'' a visszaadását is. ....."

.

Amikor később a kommunista és társutas propaganda azzal vádolta, hogy a világháború előtti félfeudális rendszert akarta visszahozni és visszakövetelte az egyházi földbirtokot, a forradalmi kormánynak emigrációban élő minisztere, a szociáldemokrata Kéthly Anna erélyesen a védelmére kelt. ,,A Bíboros -- mondta -- támogatta a forradalmat és nem akart annak reakciós jelleget adni. Se Horthyt, se a kapitalistákat nem akarta visszahozni. Lojális volt velünk szemben...'' Ugyanez volt a véleménye Hugh Seton-Watson londoni egyetemi tanárnak, a közép-és kelet-európai problémák szakértőjének is. Szerinte ,,Mindszenty bíboros kiszabadulása után egyáltalán nem úgy viselkedett, mint bosszúszomjas reakciós vagy harcos soviniszta, hanem mint keresztény hazafi, aki nemzete egységéért és a szomszédos kis népekkel való békés együttélésért szállt síkra...'' (Közi Horváth József: Mindszenty bíboros)

És ezt az embert nevezi a Népszabadság: “…antifasiszta, antikommunista, antiliberális, antidemokratának, aki tagadta a világi állam létjogosultságát….“

No comment.