A lengyel Trianon

A közel 150 évig (1772-1918) német(porosz)-orosz-osztrák(-magyar) birodalmak között felosztott Lengyelország csak az első világháborút követően, 1918-ban nyerte vissza államiságát és függetlenségét. Az ország 1772 előtti határait visszaállítani szándékozó Pilsudski marsall többfrontos harcot kezdett már az első világháború előtt és alatt, majd az azt követő meglehetősen kaotikus időkben. Végül az 1921. januárjában megkötött rigai békeszerződéssel biztosította az ország keleti határait a Szovjetunió felé. Mintegy húsz évvel később (1939) Lengyelország ismét eltűnt Európa térképéről, és területét a két (náci és szovjet) diktatúra osztotta fel egymás között. (mely gyakorlatilag megegyezett az 1772-es porosz-orosz-osztrák területfelosztással, de most ebből - részben az Anschluss (1938) miatt - Ausztria, ill. az időközben megszűnt Osztrák-Magyar Monarchia (Galicia) kimaradt.) Térkép az 1939-1941 közötti időkből - (kattints rá!)

A Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradékának megfelelően a Szovjetunió 1939. szeptember 17.-én hátbatámadta Lengyelországot, és a szovjet propaganda szerint "preventív" háborúba kezdett, vagyis a "náci hadigépezet megfékezése céljából „felszabadította” Nyugat-Belorussziát és Nyugat-Ukrajnát", azaz megszállta Lengyelország keleti felét. Ezek a területek azóta is Belorussziához és Ukrajnához tartoznak.

A második világháborút követően, Lengyelország - területei elvesztéséért "cserében" - megkapta a Vörös Hadsereg által (1945) megszállt egykori német területeket (Kelet- és Nyugat-Poroszország, Pommeránia, Szilézia). Az elmenekült, elűzött, kitelepített németek házait, lakásait a Szovjetunióhoz csatolt Kelet-Lengyelországból kitelepített lengyelek kapták meg.

Az ENSZ megalakulásakor (1945) a Szovjetunió három tagállamával (Oroszországi Föderáció, Ukrajna és Belorusszia) képviseltette magát a Világszervezetben. Ezzel Moszkva - a jaltai és potsdam-i megegyezések mellett – ily módon is biztosította az 1939-ben elfoglalt lengyel területek törvényes és végleges bekebelezését.

A potsdam-i tárgyaláson (1945. augusztus 02.) azonban még nem dőlt el a Vörös Hadsereg által megszállt (keleti) német területek sorsa. Potsdamban csak kijelölték az Odera-Neisse folyót, mint Lengyelország és Németország lehetséges és javasolt új államhatárát. Az NDK megalakulás után, 1950-ben, kötötték meg a lengyel-német(NDK) békeszerződést, mely megerősítette az 1945-ben kijelölt határokat. A két Németország egyesülése után, 1990-ben, az NSZK elismerte az 1945-ös szovjet megszállás óta fennállt kelet-német (NDK) államhatárt, és ezzel Lengyelország nyugati határát.

.

Kapcsolódó anyag

Trianon cseh-szlovák szemmel (Tuesday, November 25, 2008)

.