Wednesday, November 16, 2005

Egy hír utóélete

Szombat délután félhatkor (Saturday, November 12, 2005 posted by Pocakos @ 5:34 PM) került fel blogomra véleményem a magyar médiáról és – általában – a hivatalos szervek felületességéről, hogy nem járnak utána a híreknek. Pedig egy kattintás, és a világhálón könnyen és gyorsan hozzá lehet jutni értékes és pontos információkhoz. Igaz, egy kis rutin, tapasztalat kell ahhoz, hogy kiválasszuk az igazságtartalmú írásokat.
Engem a hétvége szenzációjának beállított egykori ENSZ megbízott, Bassiouni személye érdekelt. Meg szerettem volna tudni, ki ő valójában, akinek nevét jómagam nem hallottam még, vagy legalábbis “nem ugrott be”, mint valami tótumfaktum a politikában, pláne, hogy azt állítja: a CIA Magyarországon őrzött és vallatott terrorista gyanús elemeket. A net-en talált néhány újságcikk, interjú elolvasása után világossá vált számomra, hogy egy nagy szaktekintélyű jogászprofesszorról van szó, akit már jó féléve megfosztottak ENSZ megbízatásától. Részemről az “ügy” ezzel lezárult, és csak azt vártam, hogy a magyar média mikor veszi már végre észre, hogy nem “ENSZ raportőr” az illető, hanem *volt* vagy *egykori* ENSZ raportőr. Valamiféle helyesbítést vártam volna el a magyar médiától épp úgy, mint az állami szervektől, különösen a külügy részéről, hogy múlt idő helyett, jelent időbe helyezték Bassiouni feladatkörét. Ehelyett mi történt?

Előzménynek még csak annyit. November 09-én a magát kommunistának nevező és tartó olasz lapban (Il Manifesto = Kiáltvány – 1848-ra célozva) megjelent egy interjú a már említett egykori ENSZ megbízottal. Ezt vette át a Magyar Nemzet. Kissé meglepő, hogy a magyar jobboldali média zászlóshajója épp egy kommunista lapban megjelent cikket közöl, arra hivatkozik. Igaz, a MN első hírében még nem nevezte meg a lapot! Valószínűleg jobbnak látta a szerkesztőség e nélkül közölni a jogászprofesszor állítását, hiszen az mindenképpen kellemetlen helyzetbe hozza, hozhatja a magyar kormányt. Ezt támasztja alá, hogy a Magyar Nemzet (fordítója?) elfelejtette megemlíteni: Bassiouni már nem ENSZ megbízott !!! Pedig az Il Manifesto-ban ez ott áll! “…..Vizsgálata (tényfeltárása), ami májusban került nyilvánosságra, Washingtonnak nem tetszett, megbízatását így (de facto) nem újították meg. ……” (“..La sua inchiesta resa pubblica in maggio irritò Washington e, di fatto, il suo incarico non venne rinnovato…..”)

Érdekes, erre az apró hiányosságra a hazai médiában (ugyancsak) nem figyelt fel senki! Az elkövetkező napokban az összes hírközlőszerv jelen időbe helyezte az egykori ENSZ megbízott funkcióját !!! Így az MTI és a magyar külügy is. Sőt, az MTV vasárnap esti “A szólásszabadsága” című műsorában megszólalók – a műsorvezetővel egyetemben – végig jelen időbe helyezték a tekintélyes jogászprofesszor múltbeli megbízatását.
Hihetetlen, hogy nem akadt senki, aki legalább elolvasta volna az eredeti szöveget! És észrevette volna, hogy a professzort már egy féléve “lapátra tették”. Ennek fényében kínos volt hallgatni a külügy nyilatkozatát (jelen időben!), hogy tiltakoznak és felveszik a kapcsolatot Bassiouni-val. Ugyancsak a közvetlen kapcsolatfelvételről beszélt és írt a “szenzációéhes” és “első kézből” tájékoztató Népszabadság és Magyar Nemzet is, ahelyett, hogy a Google-ba beírták volna Bassiouni nevét. (vagy olvasták volna a Pocakos News-t ;-)

Aztán valószínűleg valamennyien rájöttek az oltári tévedésre, az iszonyatos blamázsra, de ahelyett, hogy elismerték volna a hibát, (hogy szolgai módon átvették a Magyar Nemzet hírét), megkezdődött a bűnbakkeresés. Ha hinni lehet a Magyar Nemzetnek, akkor - az ország-világ előtti égésért - a legismertebb és legnagyobb példányszámú jobboldali napilapot tették felelőssé, és próbálták, próbálják vele elvitetni a balhét.

Tóth András titkosszolgálatokért felelős MSZP-s államtitkár állítólag azt mondta, hogy

“Én azt gondolom, hogy ez azért probléma, mert ezek a hírek (a Magyar Nemzet szombati írása – a szerk.) a mi értékelésünk szerint nemzetbiztonsági szempontból jelenthetnek kockázatot, (…) mert ilyen hírek, akár megalapozottak, akár nem, terrorista körök számára kiindulási pontot jelenthetnek, és ha nem egyértelműek, nem határozottak ezeknek a hiteltelen állításoknak a cáfolatai, akkor az a magyar nemzetbiztonsági szervek számára, de a Magyar Köztársaság számára is gondok forrásaként jelölhetők meg”

Erre mondhatnám: Miért nem tetszett a Google-ban megkeresni, hogy ki is ez a professzor? Miért nem tetszett az eredeti (olasz) cikket pontosan, odafigyelve elolvasni? Miért nem ellenőrizte az MTI vagy a külügy a forrást? Miért hagyatkoztak a Magyar Nemzet cikkére? És vajon miért nem az Il Manifesto cikkét találják, találták “gyanús”-nak, pontatlannak, "veszélyesnek"? Ezt hívják bolhából elefántot csinálni. Csak az benne a tragikomikus, hogy nem az “elefántcsinálókat” (a magyar médiát - élén az MTI * -vel - és a külügyet) vonja felelősségre a (nemzet)biztonsági szakember – ha ennek a szervezetnek egyáltalán szabad lenne megszólalnia ilyen piti (de nagyon blamázs) ügyben. Hiszen a hír szent, és azzal, hogy egy magyar újság átvesz egy külföldi cikket bármely - akár alattomos – szándékkal, abból nem szabad(na) ekkor hűhót csinálni. Ennek semmi köze a nemzetbiztonsághoz. Ez legfeljebb egy kis “kormányellenes heccelés” volt a Magyar Nemzet részéről, ami - sajnos - rosszul sült el. Hogy így történt, az viszont a hazai média és az államvezetés lelkén szárad, mely felkapta ezt a vitatható interjút.
Nevetségessé váltuk. Nemcsak saját magunk, de a világ előtt is!
.
.
* Az MTI-re hivatkozva számolt be az "ügy"-ről az osztrák baloldali napilap a der Standard "ENSZ közvetitő: egy CIA börtön volt Magyarországon" címmel

2 Comments:

Anonymous Gyorgyi said...

Kedves Pocakos, annyiban szeretném kiigazítani a cikkedet, hogy az Il Manifesto nem kommunista újság. A középbal újságja volt, de mai hangvétele és vezetése inkább a jobbközép felé tendál.
Györgyi Rómából.

9:09 AM  
Blogger Pocakos said...

Kedves Györgyi,

köszönöm a pontosítást! Egy másik beírásom comment-jében ezt már "kitárgyaltuk". Ha érdekel, I T T olvashatod.

10:43 AM  

Post a Comment

<< Home