Múltból vizsgázik a magyar jelen
Úgy tűnik, az ausztrálok nagyon bíznak a magyarokban, hogy valóban tisztázzák Polgár Lajos múltját. Amennyiben bebizonyosodik bűnössége, akkor Polgár lehet az első Ausztráliába menekült háborús bűnös, akinek kiadatása változást hozhat az ausztrál jogrendben, beleértve a bevándorlási, letelepedési és állampolgársági törvényeket is. Polgár valóban „nagy hal”, egy „igazi náci” (lehet), ellentétben (Charles) Zentai Károllyal, aki „csak magánszorgalomból” vert agyon egy fiatalembert – ha a gyanúsítás helyálló. Zentai egy túlbuzgó (antiszemita?) katona, aki „túllépte hatáskörét”. Polgár Lajos viszont egy eszme képviselője, egy olyan párt magas rangú beosztottja, melynek testvérpártja lángba borította a világot és felsőbbrendűséget hirdetve népírtásba kezdett.
Az elmúlt hatvan évben a magyarországi vezetést nem igazán érdekelte a felelősség elől elmenekült, elszökött „háborús bűnösök”. Azért írom idézőjelben, mert amíg nincs bizonyítás, addig csak a gyanú áll fenn. A hidegháború sokat rontott ezeknek az embereknek a felkutatásán. A kétpólusú világban nagy volt a bizalmatlanság egymás iránt. Ezt csak fokozta, hogy a kommunista diktatúrák az igazságszolgáltatást saját érdekükbe, saját eszmerendszerük alárendelték. A kirakatperek és a koncepciós perek sokat ártottak a szovjetrendszer nyugati megítélésén. Ezért a szovjetzónából, majd pedig a Vasfüggöny mögül érkezőket a kommunizmus üldözötteinek tekintették. Az elmenekülteket, elszökteket (humánus megfontolásból) nem adták vissza, hiszen mi a biztosíték, hogy a kiadatási kérelem valójában nem koholt vádakon alapuló „csapda”? Ez a gondolkodás még ma is jelen van a nyugati társadalmakban az egykori szovjet tábor országaival szemben. Ezért követi a szabadvilág olyan nagy figyelemmel az új EU-tagországok igazságszolgáltatását, és fűznek nagy reményeket az ausztrálok a magyar állam alapos és korrekt nyomozásához, Polgár Lajos múltját illetően.
Magyarország eddig nem sok készséget mutatott saját múltjának felkutatására. A háborús bűnösséggel gyanúsított két ausztrál állampolgár is azzal védekezik a kiadatás ellen, hogy a vádak a szovjet időkből származó kitalációk, valamiféle személyes bosszú eredménye. A magyar fél eddigi lassúsága, nemtörődömsége(?), csak fokozta az ausztrálok türelmetlenségét, és gyanúját, hogy Magyarország nem igazán szorgalmazza egykori állampolgárai múltjának tisztázását. A legjobb példa rá, épp Polgár Lajos, akinek neve és személye még idén augusztusban abszolút ismeretlen volt a magyar illetékesek előtt, beleértve történészeket, holocaust-kutatókat, a vészkorszak, a nyilasuralom kiváló(?) ismerőit is.
Szégyen, hogy a The Australian napilap kutatta fel Magyarországon, (és öt perc alatt megtalálta!) a Fővárosi Levéltárban a Polgár Lajosra terhelő adatokat, vallomásokat! Majd azt átadta a Simon Wiesenthal Központnak, amely petíció formájában eljuttatta a tel-aviv-i magyar nagykövetségre, és végül a külügyön keresztül a Budapesten tárolt eredeti anyag másolata eljutott a néhány utcával arrébb található Főügyészségre, mely kb. egy hónapos tanulmányozás után, megbízta a Nemzeti Nyomozó Hivatalt Polgár Lajos múltjának részletes és alapos kivizsgálásával.
Tán nem csoda, hogy az ausztráloknak bizonyos fenntartásaik vannak a magyar igazságszolgáltatással szemben. Lehet, hogy tévednek, és csak a „régi beidegződésű” bürokrácia a ludas ebben a tetűlassúságban? A jóhiszeműek ezt próbálják feltételezni. Erre utal a The Australian mai számában megjelent írás is, mely többek között megszólaltatja a canberrai magyar nagykövetet, az egykori vezérkari főnököt, Fodor Lajost. A tábornok-nagykövet komolynak nevezte az ügyet, ha a főügyész Polt Péter a Nemzeti Nyomozó Irodát bízta meg a kivizsgálással. Fodor azzal nyugtatta a The Australian olvasóit, hogy „valóban komoly a helyzet, ha a Nemzeti Nyomozó Hivatal kezd el vele foglalkozni, mert azok aztán összegyűjtik a bírósági feljegyzéseket, és megpróbálnak tanúkat is felkutatni.” Majd hozzátette: „Ha az NNH elég anyagot talál Polgár bíróság elé állításához, akkor majd az ausztrál kormányhoz vagy az ausztrál rendőrséghez fognak fordulni, és valószínűleg kérni fogják a kiadatását.”
A fő bizonyíték (vagy dokumentum), ami a főügyész Polt Pétert meggyőzte a további vizsgálódás elindítására, az az anyag volt, amit a The Australian napilap talált Budapesten a Fővárosi Levéltárban – jegyzi meg elégedetten (és büszkén) az ausztrál újság riportere.
Az elmúlt hatvan évben a magyarországi vezetést nem igazán érdekelte a felelősség elől elmenekült, elszökött „háborús bűnösök”. Azért írom idézőjelben, mert amíg nincs bizonyítás, addig csak a gyanú áll fenn. A hidegháború sokat rontott ezeknek az embereknek a felkutatásán. A kétpólusú világban nagy volt a bizalmatlanság egymás iránt. Ezt csak fokozta, hogy a kommunista diktatúrák az igazságszolgáltatást saját érdekükbe, saját eszmerendszerük alárendelték. A kirakatperek és a koncepciós perek sokat ártottak a szovjetrendszer nyugati megítélésén. Ezért a szovjetzónából, majd pedig a Vasfüggöny mögül érkezőket a kommunizmus üldözötteinek tekintették. Az elmenekülteket, elszökteket (humánus megfontolásból) nem adták vissza, hiszen mi a biztosíték, hogy a kiadatási kérelem valójában nem koholt vádakon alapuló „csapda”? Ez a gondolkodás még ma is jelen van a nyugati társadalmakban az egykori szovjet tábor országaival szemben. Ezért követi a szabadvilág olyan nagy figyelemmel az új EU-tagországok igazságszolgáltatását, és fűznek nagy reményeket az ausztrálok a magyar állam alapos és korrekt nyomozásához, Polgár Lajos múltját illetően.
Magyarország eddig nem sok készséget mutatott saját múltjának felkutatására. A háborús bűnösséggel gyanúsított két ausztrál állampolgár is azzal védekezik a kiadatás ellen, hogy a vádak a szovjet időkből származó kitalációk, valamiféle személyes bosszú eredménye. A magyar fél eddigi lassúsága, nemtörődömsége(?), csak fokozta az ausztrálok türelmetlenségét, és gyanúját, hogy Magyarország nem igazán szorgalmazza egykori állampolgárai múltjának tisztázását. A legjobb példa rá, épp Polgár Lajos, akinek neve és személye még idén augusztusban abszolút ismeretlen volt a magyar illetékesek előtt, beleértve történészeket, holocaust-kutatókat, a vészkorszak, a nyilasuralom kiváló(?) ismerőit is.
Szégyen, hogy a The Australian napilap kutatta fel Magyarországon, (és öt perc alatt megtalálta!) a Fővárosi Levéltárban a Polgár Lajosra terhelő adatokat, vallomásokat! Majd azt átadta a Simon Wiesenthal Központnak, amely petíció formájában eljuttatta a tel-aviv-i magyar nagykövetségre, és végül a külügyön keresztül a Budapesten tárolt eredeti anyag másolata eljutott a néhány utcával arrébb található Főügyészségre, mely kb. egy hónapos tanulmányozás után, megbízta a Nemzeti Nyomozó Hivatalt Polgár Lajos múltjának részletes és alapos kivizsgálásával.
Tán nem csoda, hogy az ausztráloknak bizonyos fenntartásaik vannak a magyar igazságszolgáltatással szemben. Lehet, hogy tévednek, és csak a „régi beidegződésű” bürokrácia a ludas ebben a tetűlassúságban? A jóhiszeműek ezt próbálják feltételezni. Erre utal a The Australian mai számában megjelent írás is, mely többek között megszólaltatja a canberrai magyar nagykövetet, az egykori vezérkari főnököt, Fodor Lajost. A tábornok-nagykövet komolynak nevezte az ügyet, ha a főügyész Polt Péter a Nemzeti Nyomozó Irodát bízta meg a kivizsgálással. Fodor azzal nyugtatta a The Australian olvasóit, hogy „valóban komoly a helyzet, ha a Nemzeti Nyomozó Hivatal kezd el vele foglalkozni, mert azok aztán összegyűjtik a bírósági feljegyzéseket, és megpróbálnak tanúkat is felkutatni.” Majd hozzátette: „Ha az NNH elég anyagot talál Polgár bíróság elé állításához, akkor majd az ausztrál kormányhoz vagy az ausztrál rendőrséghez fognak fordulni, és valószínűleg kérni fogják a kiadatását.”
A fő bizonyíték (vagy dokumentum), ami a főügyész Polt Pétert meggyőzte a további vizsgálódás elindítására, az az anyag volt, amit a The Australian napilap talált Budapesten a Fővárosi Levéltárban – jegyzi meg elégedetten (és büszkén) az ausztrál újság riportere.
.
.
.
.
Polgár Lajossal és Zentai Károllyal kapcsolatban írt cikkeim gyűjteménye itt található.
.
posted by Pocakos at 12:55 AM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home