Egy ország megvezetve?
Egy 2010. szeptember 8-i MTI hír szerint, amit a Fidesz honlapján olvastam, a miniszterelnök szóvivője (Szijjártó Péter) egy budapesti sajtótájékoztatón többek között ezeket mondotta:
"......Orbán Viktor miniszterelnök a nemzeti konzultáció keretében levelet küld minden nyugdíjasnak arra kérve őket, hogy egy válaszlevélben osszák meg vele gondjaikat, és írják meg
"......Orbán Viktor miniszterelnök a nemzeti konzultáció keretében levelet küld minden nyugdíjasnak arra kérve őket, hogy egy válaszlevélben osszák meg vele gondjaikat, és írják meg
(…)
……..a kérdőíves levelet 1,7 millió nyugdíjas háztartásba küldik el, a levél költségeit pedig a Fidesz fizeti, így a párt rendelte meg a levelek legyártását és a postai kézbesítést is.
Hozzátette, nagyjából tíz forintba kerül egy küldemény elkészítése.
(…)
…….a visszaküldött válaszokat értékelni fogják, és ezek alapján fogják alakítani a szociális biztonságot és a nyugdíjasok életkörülményeit befolyásoló intézkedéseket.
Tájékoztatása szerint szeretnék, ha az idősek világnapjáig, október 1-jéig visszaérkezne annyi levél, amelyből kiderülhetne: hogyan látják a nyugdíjasok a kormány tevékenységét, saját élethelyzetüket, és mit várnak el még a kormánytól…..”
A hírt eleve fenntartással fogadtam, és a levélküldési akciót valamiféle reklámfogásnak éreztem. Első gondolatom azt volt, hogy vajon a miniszterelnök – mondjuk például - miért nem a tévében intéz beszédet, üzenetet a nyugdíjasokhoz? Biztos olcsóbb lenne. Meg aztán, az hallgatja meg, aki akarja, akit érdekel. Ezenkívül a kormányfői üzenetet többször, más-más időpontban, is le lehet adni (például helyi, kereskedelmi rádiókban is), hogy valóban mindenkihez eljusson. Hiszen a levelet akár elolvasás nélkül is a szemétbe dobhatják (bármilyen okból), tehát a 1,7 millió kérdőíves levélnek csak egy töredéke éri el célját, azt, hogy elolvassák, és még kevesebb, hogy választ is küldjenek vissza a feladónak.
Aztán, itt van Szijjártó kormányfői szóvivő meglehetősen sajátos megfogalmazása: a „nyugdíjas háztartás”. Ez mi a szősz? Azt honnan tudja bárki is, hogy ebben az országban hány „nyugdíjas háztartás” van? Szerintem a KSH-nak sincs ilyen kimutatása. A nyugdíjasok száma ismert, de, hogy hányan vezetnek saját háztartást? Még hozzávetőlegesen sem lehet megállapítani. Ebből kifolyólag, vajon hogyan és kiknek fogják kiküldeni? Ez volt a következő gondolatom. Az egyetlen lehetőség a Nyugdíjfolyósító megkeresése, és ott kikérni a címlistát. Igen ám, de ehhez – adatvédelmi okokból – nincs joga még egy miniszterelnöknek sem. Ezt a problémát úgy lehetne áthidalni, ha a Nyugdíjfolyósító írna minden ügyfelének egy levelet, amelyben közvetíti a kormányfő gondolatait, kérését. Így korrekt módon, mindenegyes magyar nyugdíjashoz valóban el lehetne juttatni a kormányfői üzenetet.
Ezek fényben és reményében kíváncsian vártam Orbán Viktor miniszterelnök levelét.
Megjött. Kettő is! Nem névre, nem címre, hanem csak „úgy”, ahogyan a reklámanyagokat szokták bedobni. „Tisztelt lakó” vagy „Tisztelt előfizető” stb. megszólítással. Ez "Tisztelt Nyugdíjas!" címzettnek szól. Az sem biztos, sőt biztos nem, hogy a Magyar Posta kézbesítette, mivel nincs rajta bélyeg, (postai) bélyegző, a feladás dátuma stb. Egyszerű szórólap.
Olvasom a miniszterelnök sorait, és már az első mondatnál megakadok: „….úgy gondolom, hogy az idős emberek……” Tudom, tág fogalom, hogy ki, kit tekint „idős”-nek. A jelenlegi nyugdíjkorhatár 62 év, és ez azt jelenti, hogy a most nyugdíjba menők már mind a háború után születtek. Persze a nyugdíj Magyarországon nem csak korhoz, hanem egészségi állapothoz is kötött, így nem tudom, hogy a kormányfő által megszólítottaknak valójában hány százaléka „idős”.
Ettől függetlenül, a szöveg már csak azért sem tudott igazán megfogni, mert zavarónak találtam az egyes és a többes szám váltakozó használatát, mely elvette a közvetlen, személyhez szóló hangvétel élményét, érzését. Nem éreztem, hogy valóban (személy szerint) nekem szól. Nem azért írt, szólított meg, mert tényleg érdekli a sorsom, és a véleményem, hanem azért, mert egy olyan (kor)csoport tagja vagyok, amelyik – épp most - őt érdekli, akikre számít. Nem az én egyéni véleményemre, „nyomoromra” kíváncsi, hanem egy csoportéra. Óriási különbség! Tisztelt pártpropagandisták, PR és reklám szakemberek.
De, nézzük a lényeget, a levágandó, visszaküldendő kérdőívet! Ami rögtön feltűnik: nincs válaszboríték, nincs feltűntetve, egyértelműen elmagyarázva, hogy mit is kell vele csinálni kitöltés után. Csak így bedobni egy postaládába? Vagy nekem kell még vennem egy borítékot, rá bélyeget és elmenni vele a postára, de legalább a legközelebbi postaládáig. Miért ad nekem ennyi (plusz)munkát a miniszterelnök? Akinek eleve tudnia kéne, hogy mit kell tennie a nyugdíjasok érdekében, hiszen azért szavaztak rá, mert bíznak benne, hogy jobban csinálja, mint az ország eddigi, előző vezetése. Nem értem. De komolyan. Szóval, mit kell csinálnom ezzel a papírdarabbal?
Most pedig, lássuk a kérdéseket!
1. Hogyan ítélem meg a saját helyzetemet?
A három lehetséges válasz: megfelelő, közepes és nehéz.
Nagy dilemma eldönteni, hogy megfelelő vagy közepes, hiszen a megfelelő minimális elégedettséget jelent, a közepes ugyanakkor viszonyításra utal: mihez képest közepes?
2. A kormány (eddigi) intézkedéseit kell értékelni, pontosabban megjelölni, amivel egyetértek. (mint nyugdíjas).
A bibi ott van, hogy a felsorolt intézkedések többsége csak terv, elképzelés, gyakorlatilag egyik sem valósult még meg, és nemcsak a nyugdíjasok, de az ország lakossága sem érez belőlük semmit! (politikusok létszámának csökkentése, bankok megadóztatása, adócsökkentés, kilakoltatási tilalom, állami vezetők végkielégítése) – talán valamelyest reménykeltő az energiaárak befagyasztása és a rendőrség létszámának növelése. De ez sem történt még meg! Láthatóan, érezhetően.
3. Az idős emberek legfőbb gondjai felől érdeklődik a miniszterelnök.
……..a kérdőíves levelet 1,7 millió nyugdíjas háztartásba küldik el, a levél költségeit pedig a Fidesz fizeti, így a párt rendelte meg a levelek legyártását és a postai kézbesítést is.
Hozzátette, nagyjából tíz forintba kerül egy küldemény elkészítése.
(…)
…….a visszaküldött válaszokat értékelni fogják, és ezek alapján fogják alakítani a szociális biztonságot és a nyugdíjasok életkörülményeit befolyásoló intézkedéseket.
Tájékoztatása szerint szeretnék, ha az idősek világnapjáig, október 1-jéig visszaérkezne annyi levél, amelyből kiderülhetne: hogyan látják a nyugdíjasok a kormány tevékenységét, saját élethelyzetüket, és mit várnak el még a kormánytól…..”
A hírt eleve fenntartással fogadtam, és a levélküldési akciót valamiféle reklámfogásnak éreztem. Első gondolatom azt volt, hogy vajon a miniszterelnök – mondjuk például - miért nem a tévében intéz beszédet, üzenetet a nyugdíjasokhoz? Biztos olcsóbb lenne. Meg aztán, az hallgatja meg, aki akarja, akit érdekel. Ezenkívül a kormányfői üzenetet többször, más-más időpontban, is le lehet adni (például helyi, kereskedelmi rádiókban is), hogy valóban mindenkihez eljusson. Hiszen a levelet akár elolvasás nélkül is a szemétbe dobhatják (bármilyen okból), tehát a 1,7 millió kérdőíves levélnek csak egy töredéke éri el célját, azt, hogy elolvassák, és még kevesebb, hogy választ is küldjenek vissza a feladónak.
Aztán, itt van Szijjártó kormányfői szóvivő meglehetősen sajátos megfogalmazása: a „nyugdíjas háztartás”. Ez mi a szősz? Azt honnan tudja bárki is, hogy ebben az országban hány „nyugdíjas háztartás” van? Szerintem a KSH-nak sincs ilyen kimutatása. A nyugdíjasok száma ismert, de, hogy hányan vezetnek saját háztartást? Még hozzávetőlegesen sem lehet megállapítani. Ebből kifolyólag, vajon hogyan és kiknek fogják kiküldeni? Ez volt a következő gondolatom. Az egyetlen lehetőség a Nyugdíjfolyósító megkeresése, és ott kikérni a címlistát. Igen ám, de ehhez – adatvédelmi okokból – nincs joga még egy miniszterelnöknek sem. Ezt a problémát úgy lehetne áthidalni, ha a Nyugdíjfolyósító írna minden ügyfelének egy levelet, amelyben közvetíti a kormányfő gondolatait, kérését. Így korrekt módon, mindenegyes magyar nyugdíjashoz valóban el lehetne juttatni a kormányfői üzenetet.
Ezek fényben és reményében kíváncsian vártam Orbán Viktor miniszterelnök levelét.
Megjött. Kettő is! Nem névre, nem címre, hanem csak „úgy”, ahogyan a reklámanyagokat szokták bedobni. „Tisztelt lakó” vagy „Tisztelt előfizető” stb. megszólítással. Ez "Tisztelt Nyugdíjas!" címzettnek szól. Az sem biztos, sőt biztos nem, hogy a Magyar Posta kézbesítette, mivel nincs rajta bélyeg, (postai) bélyegző, a feladás dátuma stb. Egyszerű szórólap.
Olvasom a miniszterelnök sorait, és már az első mondatnál megakadok: „….úgy gondolom, hogy az idős emberek……” Tudom, tág fogalom, hogy ki, kit tekint „idős”-nek. A jelenlegi nyugdíjkorhatár 62 év, és ez azt jelenti, hogy a most nyugdíjba menők már mind a háború után születtek. Persze a nyugdíj Magyarországon nem csak korhoz, hanem egészségi állapothoz is kötött, így nem tudom, hogy a kormányfő által megszólítottaknak valójában hány százaléka „idős”.
Ettől függetlenül, a szöveg már csak azért sem tudott igazán megfogni, mert zavarónak találtam az egyes és a többes szám váltakozó használatát, mely elvette a közvetlen, személyhez szóló hangvétel élményét, érzését. Nem éreztem, hogy valóban (személy szerint) nekem szól. Nem azért írt, szólított meg, mert tényleg érdekli a sorsom, és a véleményem, hanem azért, mert egy olyan (kor)csoport tagja vagyok, amelyik – épp most - őt érdekli, akikre számít. Nem az én egyéni véleményemre, „nyomoromra” kíváncsi, hanem egy csoportéra. Óriási különbség! Tisztelt pártpropagandisták, PR és reklám szakemberek.
De, nézzük a lényeget, a levágandó, visszaküldendő kérdőívet! Ami rögtön feltűnik: nincs válaszboríték, nincs feltűntetve, egyértelműen elmagyarázva, hogy mit is kell vele csinálni kitöltés után. Csak így bedobni egy postaládába? Vagy nekem kell még vennem egy borítékot, rá bélyeget és elmenni vele a postára, de legalább a legközelebbi postaládáig. Miért ad nekem ennyi (plusz)munkát a miniszterelnök? Akinek eleve tudnia kéne, hogy mit kell tennie a nyugdíjasok érdekében, hiszen azért szavaztak rá, mert bíznak benne, hogy jobban csinálja, mint az ország eddigi, előző vezetése. Nem értem. De komolyan. Szóval, mit kell csinálnom ezzel a papírdarabbal?
Most pedig, lássuk a kérdéseket!
1. Hogyan ítélem meg a saját helyzetemet?
A három lehetséges válasz: megfelelő, közepes és nehéz.
Nagy dilemma eldönteni, hogy megfelelő vagy közepes, hiszen a megfelelő minimális elégedettséget jelent, a közepes ugyanakkor viszonyításra utal: mihez képest közepes?
2. A kormány (eddigi) intézkedéseit kell értékelni, pontosabban megjelölni, amivel egyetértek. (mint nyugdíjas).
A bibi ott van, hogy a felsorolt intézkedések többsége csak terv, elképzelés, gyakorlatilag egyik sem valósult még meg, és nemcsak a nyugdíjasok, de az ország lakossága sem érez belőlük semmit! (politikusok létszámának csökkentése, bankok megadóztatása, adócsökkentés, kilakoltatási tilalom, állami vezetők végkielégítése) – talán valamelyest reménykeltő az energiaárak befagyasztása és a rendőrség létszámának növelése. De ez sem történt még meg! Láthatóan, érezhetően.
3. Az idős emberek legfőbb gondjai felől érdeklődik a miniszterelnök.
8 probléma van felvetve, felsorolva, amik közül csak hármat kell, szabad(?) bejelölni.
A kérdéskörök, témák inkább helyi jellegűek és egyedi, szociális problémák, mintsem országosak, amiben egy kormányfő állami szinten intézkedni tudna. (pl. élelmiszerek, gyógyszerek beszerzése, egyedüllét, a mindennapi teendőkhöz a segítség hiánya stb.)
4. Mi lenne a kormány legfontosabb teendője?
A kérdéskörök, témák inkább helyi jellegűek és egyedi, szociális problémák, mintsem országosak, amiben egy kormányfő állami szinten intézkedni tudna. (pl. élelmiszerek, gyógyszerek beszerzése, egyedüllét, a mindennapi teendőkhöz a segítség hiánya stb.)
4. Mi lenne a kormány legfontosabb teendője?
16 lehetőség közül megint csak hármat lehet, szabad(?) bejelölni.
Köztük nem egynek semmi köze a nyugdíjasokhoz, pl. munkahelyteremtés, az egészségügy megmentése(!?), bérek emelése, fiatalok lehetőségeinek javítása, utak építése, oktatás színvonalának emelése stb.
5. Végre egy személyes, személyre szabott kérdés: milyen intézkedés javítana leginkább helyzetemen?
5. Végre egy személyes, személyre szabott kérdés: milyen intézkedés javítana leginkább helyzetemen?
Itt három javaslatom lehet, de a kérdésből nem derül ki, hogy milyen intézkedésre kell(ene) javaslatot tennem? Állami, kormány szintű, helyi, önkormányzati stb.? Egyáltalán a lakosság hány százaléka van tisztában, hogy milyen (szintű) intézkedésre gondolt Orbán Viktor, amikor ez a kérdés megfogalmazódott benne, vagy tanácsadóiban?
Végül egy elegáns fordulattal Orbán Viktor és csapata tudni szeretné a nyugdíjas válaszadó elérhetőségét, de nem azért, hogy bejelölt panaszaira választ kapjon, hanem azért, hogy értesítést kapjon, kaphasson a Fidesz híreiről, eseményeiről. Tehát nem a miniszterelnök, az ország kormányfője gyűjti be, és értékeli véleményemet, használja fel az ország és a haza érdekében, kormányzása hathatósabbá és hatékonyabbá tételéhez, hanem egy párt. Ez pedig azt sejteti, hogy valójában tagság-, de minimum szimpatizánstoborzásról van szó. Ezt támasztja alá a megadott postacím is! Hiszen, míg a feladó, a levél küldője az ország kormányfője, azaz mindnyájunk miniszterelnöke, addig a postai cím egy pártszékház címe! Ergo, nem Magyarország miniszterelnöke kíváncsi a véleményemre, hanem egy párt. Ilyen pedig már volt életem során, szinte mindvégig az elmúlt több mint 60 évben.
Kapcsolódó anyag
.
posted by Pocakos at 2:08 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home