Sunday, July 25, 2010

Egy (kéz)csók és más semmi (?)

Néhány apró jel arra mutat, hogy a külpolitikában is csetlik-botlik az új kormány.

Kérdés, persze, hogy az IMF-fel, meg az EU-val való gazdasági kakaskodást el lehet-e választani a külpolitikától. Hiszen azzal már a világsajtó első oldalára kerültünk. Sőt. Meglehetősen sután, mondhatni „nem elegánsan”, a nemzetközi diplomáciában szokatlan módon az egyik újságcikkre (Washington Post) tiltakozó levelet írt a főszerkesztőnek a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár. A levél szövegét, mint valami „nyíltlevelet”(?) megküldte az MTI-nek is, amit aztán „belföldi fogyasztásra” a magyar nyelvű média, elsősorban a hírportálok át is vettek. Nem tudom elképzelni, hogy bármely magára valamit is adó (nyugati) demokratikus ország (állami) vezetése ilyet tenne. A tekintélyes amerikai napilap nem is reagált rá, legalábbis az újság hasábjain nem. Ezzel szemben olvasói levél formájában (a valahanyadik oldalon) az államtitkárt megtámogatta Jeszenszky Géza, volt washingtoni nagykövet, aki véleménye közlése alá elfelejtette odaírni, hogy melyik kormány alatt is képviselte hazáját.

A következő nagy és látványos „melléfogás” a berlini „kézcsók” volt,


amit abszolút álszentnek érzek, de legalább is egy nagyon rosszul sikerült PR-fogásnak. Vagy tévedek? Lehet, hogy Magyarországon nem ismert, nem köztudott, de a kancellár asszony első férjének a neve Merkel. Ő Kasner-nek született, a jelenlegi férje pedig Sauer. Angela Dorothea Kasner 1954-ben - egy évvel a berlini munkásfelkelés után, - született a nyugat-németországi Hamburgban, egy evangélikus lelkész családba. Apja úgy határozott, hogy áttelepülnek az NDK-ba, mert ott felajánlottak egy (300 lakosú) kistelepülés (megüresedett?) lelkészi állást. A papa a "vörös Kasner" nevet kapta az NDK-ban! Angela volt (Ernst Thälmann) úttörő és KISZ (FDJ)-tag is. Érdekes, ezt manapság nem róják fel neki. Talán ezért is jár(t) neki a kézcsók?
Igaz, Lendvai Ildikónak is kijutott ez a Parlamentben, amikor gratulált Orbán miniszterelnökké választásához. A két „kisztihand” közti rövid időbeli különbségből arra lehet következtetni, hogy ez (lesz ezentúl) a magyar miniszterelnöki „trademark”, ami alapján a világsajtó (és olvasói, nézői, hallgatói) be tudják majd azonosítani Orbán Viktort. Készítettem egy fotóalbumot, ahol jól látható hogyan fogadja a német kancellár asszony egyes országok vezetőit. Köztük az albán és a bolgár miniszterelnököt. Az utóbbival készült felvétel idén év elejei! A múlt heti berlini kézcsók azért is elgondolkoztató, mert Orbán Viktor, mint EU néppárti alelnök, az évek folyamán biztos, hogy találkozott, és jó viszonyt alakíthatott (volna) ki az ugyancsak néppárti Merkel-lel. Ez az, ami miatt ez a kézcsókos üdvözlés igazán furcsává teszi nemcsak a két állami vezető (személyes) kapcsolatát, de a két ország szimbólikus viszonyát is.

Van azonban még egy dolog, amiről a hazai média teljesen hallgat: a mostani Orbán látogatást előkészítő július 8-i külügyminiszteri találkozón történtek. Ezen a berlini megbeszélésen Martonyi János azt a benyomást keltette, mintha a most megválasztott magyar kormány iszonyatosan félne az előtte álló feladattól: a jövő év első felében az EU soros elnökségi poszt betöltésétől. Martonyi az elnökség ideje alatti szoros német együttműködésre utalva és számítva azt mondta: Naponta fogunk Berlinnel telefonálni. („Wir werden täglich mit Berlin telefonieren“) Westerwelle, német külügyminiszter, azonnal kijavította Martonyit, hogy nem lesz naponta telefonálgatás, viszont német részről szívesen látnak szoros együttműködést gyakori konzultációk és szakmai egyeztetések formájában. Ennek keretében német hivatalnokokat fognak Budapestre küldeni. ("....Westerwelle bestätigte zwar nicht die täglichen Telefonate, die bevorstehende ungarische Ratspräsidentschaft wolle man aber gerne "handfest" durch regelmäßige Konsultationen und fachliche Zusammenarbeit auf Arbeitsebene unterstützen. Dies schließt voraussichtlich auch personelle Unterstützung durch deutsche Beamte in Budapest ein. ...")

Martonyi egyúttal megragadta az alkalmat, hogy további német befektetőket hívjon Magyarországra, hangsúlyozva, hogy gazdaságpolitikai kérdésekben teljes az egyetértés a két kormány között. (".....Martonyi lud deutsche Investoren ein, weiterhin in Ungarn zu investieren. Er betonte die vollständige Übereinstimmung der Regierungen in Fragen der Wirtschaftspolitik.....")

Valószínűleg ehhez kellett a kézcsók. Persze más kérdés, hogy Merkel asszony és a nyugati világ is így látja-e ezt. A hazai lakosság meg semmit sem tud, vagy érez ebből az orbáni gesztusból, pedig a képek magukért beszélnek.


.
Az idézetek forrása: EurActive.de



1 Comments:

Anonymous Anonymous said...

Hiányolom!

8:42 AM  

Post a Comment

<< Home