Háttér infók, részletek Zentai védelmében
Nagyon megörültem, amikor a net-en rábukkantam két angol nyelvű dokumentumra:
1. Charles Zentai Károly fiának - Ernie Steiner – legutóbbi levele az ausztrál főállamügyészhez,
valamint
2. A sydney-i Szabó Károly, egykori magyar kir. katona, hitelesített tanúvallomása, amelyben a budapesti Aréna (ma Dózsa György) úti laktanyában 1944 novemberében történteket ismerteti. Sőt, fényképet is mellékel egykori bajtásáról, Zentai Károlyról.
Az örömnél talán a meglepetés volt nagyobb, hiszen ezt a védelem számára jelentős két dokumentumot egy ausztrál “zsidó” oldalon találtam minden kommentár nélkül (kattints rá!). Ennek oka az lehet, hogy ameddig a magyarországi “érintettek” (érthetően) revansért kiáltanak, addig egy átlag ausztrál “zsidó” abban érdekelt, hogy ne sározódjon be az országa jogrendje.
Hiszen ez egy többrétegű ügy:
- abszurd módon az áldozat maga is törvényt sértett, amikor nem tette fel a sárga csillagot és nem vonult be munkaszolgálatra
- háborús bűn-e, ha a kiszabott büntetés brutalitása miatt meghal az őrizetes? vagy csupán túlkapás?
- ha a magyar hatóságok végig ismerték Zentai lakhelyét, szolidaritásból, vagy a fentiek tudatában nem kérték meghallgatását, kiadatását (eddig)?
Ezen tűnődtem, amikor elektronikus postaládámban találtam Zentai egykori bajtársával, a Sydney-ben élő Cs. Szabó Károllyal, készült beszélgetést, amit az Ausztráliában megjelenő hetilap, a Magyar Élet, főszerkesztője jegyzett le. Ebből a tanúvallomással felérő feljegyzésből sok apró részlet megtudható, ami a fentebb megadott internetes web-oldalon közzétett (és hitelesített) angol nyelvű dokumentumban a fordítás miatt részben vagy egészben nem adható vissza.
Az örömnél talán a meglepetés volt nagyobb, hiszen ezt a védelem számára jelentős két dokumentumot egy ausztrál “zsidó” oldalon találtam minden kommentár nélkül (kattints rá!). Ennek oka az lehet, hogy ameddig a magyarországi “érintettek” (érthetően) revansért kiáltanak, addig egy átlag ausztrál “zsidó” abban érdekelt, hogy ne sározódjon be az országa jogrendje.
Hiszen ez egy többrétegű ügy:
- abszurd módon az áldozat maga is törvényt sértett, amikor nem tette fel a sárga csillagot és nem vonult be munkaszolgálatra
- háborús bűn-e, ha a kiszabott büntetés brutalitása miatt meghal az őrizetes? vagy csupán túlkapás?
- ha a magyar hatóságok végig ismerték Zentai lakhelyét, szolidaritásból, vagy a fentiek tudatában nem kérték meghallgatását, kiadatását (eddig)?
Ezen tűnődtem, amikor elektronikus postaládámban találtam Zentai egykori bajtársával, a Sydney-ben élő Cs. Szabó Károllyal, készült beszélgetést, amit az Ausztráliában megjelenő hetilap, a Magyar Élet, főszerkesztője jegyzett le. Ebből a tanúvallomással felérő feljegyzésből sok apró részlet megtudható, ami a fentebb megadott internetes web-oldalon közzétett (és hitelesített) angol nyelvű dokumentumban a fordítás miatt részben vagy egészben nem adható vissza.
Csapó Endre írása
Beszélgetésem Cs. Szabó Károllyal (2010. feb. 6.)
Bő két órán keresztül beszélgettünk általában az akkori, 1944 őszi helyzetről Budapesten.
Kérdeztem az Aréna úti laktanyáról, amely nem volt nagy, valami motoros alakulaton kívül a fogatolt vonatosztály részlegei lakták tele, mintegy 500 fővel. Még ehhez képest is alacsony létszámú volt a tiszti állomány. Cs. Szabó még a német megszállás (1944. március 19.) előtt került ebbe a laktanyába hadapród őrmesterként. Az ő beosztását vette át később Zentai Károly azt követően, hogy hadapród őrmester lett. Cs. Szabó azután zászlósként más beosztást kapott.
Szegedről került hozzájuk Máder Béla százados, akivel egy hadgyakorlat során történt vita következtében rossz viszony alakult ki. Máder összeférhetetlen természete miatt Cs. Szabónak félnivalója volt. Szerencséjének tartja, hogy olyan beosztást kapott, amiben nem tartozott a százados hatáskörébe.
Nagy Lajos hadnagy egy bezupált (tartalékosból katonai pályára lépő), civilben tanító, katona volt, aki vakon követte, eszményképének tekintette Mádert, mindig, mindenben rendelkezésére áll.
Felvetettem a tiszti járőr kérdését. Azt válaszolta, hogy alakulatának nem voltak rendészeti feladatai, tehát ott nem volt rendszeresített a tiszti járőrszolgálat.
Kérdésemre, hogy akkori katonai gyakorlatban kikből állt egy tiszti járőr, amely közterületen igazoltathat és adott esetben letartóztathat, akár fizikai erő alkalmazásával alakulatához becipelhet bárkit, akinek nincsenek rendben az iratai. Azt válaszolta, hogy a járőr parancsnoka csak tiszt lehet (esetleg éppen szökött törzstisztet kell bevinnie), legénysége általában 4–6 legénységi állományú katona.
A két kérdés alapján válasza az volt, hogy Zentai Károly semmiképpen nem végezhetett tiszti járőri feladatot.
Egy napon, amikor a szóban forgó cselekmény megtörtént (a napra utaló dátumot nem tud mondani) aznapra vállalt napostiszti feladataként bement a laktanya területére (amelyen számos épület, istállók, kovácsműhely, irodák, legénységi laktanyák vannak), mely alkalommal az alkonyati órában jajgatást, ordítozást hallott a parancsnoki épületből. A telefonügyeletes katonától kérdezte, mi folyik ott. Egy zsidót vernek, senki nem mehet oda – volt a válasz., Kik vannak ott? Máder százados úr, Nagy Lajos hadnagy úr és ------ szakaszvezető, boxkesztyűvel verik az embert. Határozottan emlékszik, hogy Zentai nevét az ügyeletes nem említette, a mondott névre már nem emlékszik Cs. Szabó zászlós, aki másnap a reggeli kihallgatáson jelentette az esetet a laktanyaparancsnok őrnagynak. Tudomása szerint ezt követően nem folyt ilyen tevékenység. Szerinte mindez a százados magánszórakozása volt, az hogy a boxkesztyűt használt, arra utal, hogy szándékosan, rákészülve, felszerelkezve szadista természetét elégítette ki. Mindebben, mint mindenben, famulusa, a hadnagy lehetett a segítőtársa. Aligha osztották volna meg elvetemült, frivol szórakozásukat bárkivel, főként nem egy sorozott katonával, akit tiszti magaságukból legfeljebb parancsban adott kötelezettségre kényszerítettek volna.
A laktanya ezekben a napokban általános rendetlenség állapotában volt. Hasonlóan más laktanyákkal, a front közeledése miatt a nyugatra vonulás, áttelepítés eseményei jellemezték november elsô napjait. A lovak és lóvontatású szállító eszközök útra indítása több napos előkészítéssel történhetett. Cs. Szabó már nem emlékszik arra, hogy azon a napon, amikor ez az emberölés megtörtént, milyen fázisában volt az elköltözés. Egy biztos, az elsô csoportok már elmentek. Ennek a zűrzavara adhatott alkalmat a két szadista részére. Arra a kérdésre, hogy Zentai hadapródőrmester melyik csoporttal hagyta el a laktanyát, nem tud válaszolni. Feltételezi, hogy ilyen alakulatnál, amelyben amúgyis kislétszámú a tiszti állomány, a néhány hadapródőrmester kaphatja az első csoportok vezetését. Cs. Szabó valószínűsíti, hogy Zentai már úton volt a zöm elvonulásával.
Amikor a törzs is útrakelt Cs. Szabót és egy másik tiszttársát a százados nem vette a távozók névsorába, azt mondta nekik, itt hagyok egy géppuskát, védjék meg a laktanya tábort. Majd ha visszatérnek, koszorút helyeznek a sírjukra. Már eltávoztak, amikor az ugyancsak Budapesten maradt laktanyaparancsnokot bevádolta a százados, mint háború ellenes hazaárulót, akit ennek alapján letartóztattak a nyilasok, bevitték a Margit körútra, majd onnét gyalogmenetben indították Sopronkőhidára. Halálos ítéletet mértek rá, de nem került már végrehajtásra. 1945-ben a megalázott laktanyaparancsnok feljelentésére keresték, és találták meg Mádert Németországban , az amerikaiak kiadták, a népbíróság elé került. Ez a per egyik része. A másik 1948-ban folyt Nagy Lajos ellen. Máder Nagy Lajost nevezte meg a gyilkosság elkövetésével. Minderről csak újsághír információja van, a volt katonabajtársakkal már nem talákozott. Arról, hogy Zentait vádolták volna, nem hallott.
Beszélgetésem Cs. Szabó Károllyal (2010. feb. 6.)
Bő két órán keresztül beszélgettünk általában az akkori, 1944 őszi helyzetről Budapesten.
Kérdeztem az Aréna úti laktanyáról, amely nem volt nagy, valami motoros alakulaton kívül a fogatolt vonatosztály részlegei lakták tele, mintegy 500 fővel. Még ehhez képest is alacsony létszámú volt a tiszti állomány. Cs. Szabó még a német megszállás (1944. március 19.) előtt került ebbe a laktanyába hadapród őrmesterként. Az ő beosztását vette át később Zentai Károly azt követően, hogy hadapród őrmester lett. Cs. Szabó azután zászlósként más beosztást kapott.
Szegedről került hozzájuk Máder Béla százados, akivel egy hadgyakorlat során történt vita következtében rossz viszony alakult ki. Máder összeférhetetlen természete miatt Cs. Szabónak félnivalója volt. Szerencséjének tartja, hogy olyan beosztást kapott, amiben nem tartozott a százados hatáskörébe.
Nagy Lajos hadnagy egy bezupált (tartalékosból katonai pályára lépő), civilben tanító, katona volt, aki vakon követte, eszményképének tekintette Mádert, mindig, mindenben rendelkezésére áll.
Felvetettem a tiszti járőr kérdését. Azt válaszolta, hogy alakulatának nem voltak rendészeti feladatai, tehát ott nem volt rendszeresített a tiszti járőrszolgálat.
Kérdésemre, hogy akkori katonai gyakorlatban kikből állt egy tiszti járőr, amely közterületen igazoltathat és adott esetben letartóztathat, akár fizikai erő alkalmazásával alakulatához becipelhet bárkit, akinek nincsenek rendben az iratai. Azt válaszolta, hogy a járőr parancsnoka csak tiszt lehet (esetleg éppen szökött törzstisztet kell bevinnie), legénysége általában 4–6 legénységi állományú katona.
A két kérdés alapján válasza az volt, hogy Zentai Károly semmiképpen nem végezhetett tiszti járőri feladatot.
Egy napon, amikor a szóban forgó cselekmény megtörtént (a napra utaló dátumot nem tud mondani) aznapra vállalt napostiszti feladataként bement a laktanya területére (amelyen számos épület, istállók, kovácsműhely, irodák, legénységi laktanyák vannak), mely alkalommal az alkonyati órában jajgatást, ordítozást hallott a parancsnoki épületből. A telefonügyeletes katonától kérdezte, mi folyik ott. Egy zsidót vernek, senki nem mehet oda – volt a válasz., Kik vannak ott? Máder százados úr, Nagy Lajos hadnagy úr és ------ szakaszvezető, boxkesztyűvel verik az embert. Határozottan emlékszik, hogy Zentai nevét az ügyeletes nem említette, a mondott névre már nem emlékszik Cs. Szabó zászlós, aki másnap a reggeli kihallgatáson jelentette az esetet a laktanyaparancsnok őrnagynak. Tudomása szerint ezt követően nem folyt ilyen tevékenység. Szerinte mindez a százados magánszórakozása volt, az hogy a boxkesztyűt használt, arra utal, hogy szándékosan, rákészülve, felszerelkezve szadista természetét elégítette ki. Mindebben, mint mindenben, famulusa, a hadnagy lehetett a segítőtársa. Aligha osztották volna meg elvetemült, frivol szórakozásukat bárkivel, főként nem egy sorozott katonával, akit tiszti magaságukból legfeljebb parancsban adott kötelezettségre kényszerítettek volna.
A laktanya ezekben a napokban általános rendetlenség állapotában volt. Hasonlóan más laktanyákkal, a front közeledése miatt a nyugatra vonulás, áttelepítés eseményei jellemezték november elsô napjait. A lovak és lóvontatású szállító eszközök útra indítása több napos előkészítéssel történhetett. Cs. Szabó már nem emlékszik arra, hogy azon a napon, amikor ez az emberölés megtörtént, milyen fázisában volt az elköltözés. Egy biztos, az elsô csoportok már elmentek. Ennek a zűrzavara adhatott alkalmat a két szadista részére. Arra a kérdésre, hogy Zentai hadapródőrmester melyik csoporttal hagyta el a laktanyát, nem tud válaszolni. Feltételezi, hogy ilyen alakulatnál, amelyben amúgyis kislétszámú a tiszti állomány, a néhány hadapródőrmester kaphatja az első csoportok vezetését. Cs. Szabó valószínűsíti, hogy Zentai már úton volt a zöm elvonulásával.
Amikor a törzs is útrakelt Cs. Szabót és egy másik tiszttársát a százados nem vette a távozók névsorába, azt mondta nekik, itt hagyok egy géppuskát, védjék meg a laktanya tábort. Majd ha visszatérnek, koszorút helyeznek a sírjukra. Már eltávoztak, amikor az ugyancsak Budapesten maradt laktanyaparancsnokot bevádolta a százados, mint háború ellenes hazaárulót, akit ennek alapján letartóztattak a nyilasok, bevitték a Margit körútra, majd onnét gyalogmenetben indították Sopronkőhidára. Halálos ítéletet mértek rá, de nem került már végrehajtásra. 1945-ben a megalázott laktanyaparancsnok feljelentésére keresték, és találták meg Mádert Németországban , az amerikaiak kiadták, a népbíróság elé került. Ez a per egyik része. A másik 1948-ban folyt Nagy Lajos ellen. Máder Nagy Lajost nevezte meg a gyilkosság elkövetésével. Minderről csak újsághír információja van, a volt katonabajtársakkal már nem talákozott. Arról, hogy Zentait vádolták volna, nem hallott.
.
Cs. Szabó Károly (egyébként jogi doktor, de itt taxivállalkozóként élt, 1942-ben vonult be 24 évesen, egyetemi évei után, Cs. Szabó László író öccse) készségsen adott eskü alatti nyilatkozatot a fentiekről.
.
.
.
Észrevételek a fentiekhez, és ötlet a kiadatás elkerülésére (kattints rá!) (19.05.10)
.
posted by Pocakos at 11:36 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home