Elhallgatás és félreértés?

„…….. a „szabadság kitörése” (1989) óta nagyon bosszantott, hogy a magyar média („mainstream”) bizonyos dolgokról nem úgy számol be, ahogy kellene. (…..) az az ember érzése, mintha egy láthatatlan cenzor (?) vagy országos „főszerkesztő” csettintésére a hírt, az eseményt egységesen említésre sem tartanák érdemesnek…..”
(Elmélkedés és vallomás - Sunday, March 25, 2007)

Ezeket a sorokat, gondolatokat közel két éve írtam le. (teljes szöveg)

Ugyancsak pontosan két éve írtam „Szégyen, csak a szépre emlékezünk” címmel (kattints rá!) a délvidéki mészárlásról, vérengzésről, nagyrazziáról stb. – mindenki lelkiismerete szerint választhat meghatározást a történtekre, amikor is 1942. január 20 és 23 között, három nap alatt(!) 1300 (szerb, cigány, zsidó) embert lőttek a jeges Dunába. Nevezhetjük (még) atrocitásnak, túlkapásnak vagy akárminek, de ez akkor sem változtat a tényen, a történteket nem lehet meg nem történtnek tekinteni. Hiszen Horthy Magyarországa is megvetéssel vette tudomásul a délvidéki „eseményeket”, Bajcsy-Zsilinszky Endre volt a felelősségre vonás egyik szószólója. Ítéletet is hoztak.

Mégis, erről a szégyenletes eseményről, a reá való emlékezésről, mélyen hallgat a magyar társadalom lelke, tükre: a hazai média. Már harmadik éve, hogy az emlékezés, a bűnbánó megbékélésre utalás, az a bizonyos „szembenézés a múlttal”, meg a „múlt feldolgozása” keretében a magát baloldalinak, no meg „harcos antifasisztának”, tartó értelmiség és médiája megfeledkezik legalább a szavát hallatni. Ha nincs (a nácivadász) Zuroff, akkor idén sincs hír, áttételes megemlékezés a hazai médiában. Viszont van Zuroff és van (háborús bűnökkel vádolt, gyanúsított) Képíró, és az 1942 januárjában Újvidéken történteket ismét sikerült valamiféle „zsidó-náci” konfliktusra redukálni. Erre utal az MTI-re hivatkozó hír, amit a honvédelem.hu (is) megemlít:

„….A megemlékezésen jelen voltak a belgrádi izraeli nagykövetség képviselői, Vajdaság parlamentjének, Újvidék városának és több politikai pártnak a képviselői, valamint Isan Asiel szerbiai zsidó főrabbi, Irinej bácskai ortodox püspök….”

Eszerint magyar részről senki sem vett részt a megemlékezésen, akár hivatalosan, akár "magánemberként". Nincs Magyarországon egyetlenegy civil, politikai, egyházi vagy csak „humanista” szervezet sem, amely főt hajtana, vagy csak egy szál virágot tett volna le a bűnbánás jeléül Újvidéken, az Áldozatok rakpartján?

Szégyen.

.

.

P.S. Mikor fog a hazai közvélemény „szembenézni a múlttal” és kijelenteni: Újvidéken 1942 januárjában magyarok gyilkoltak (meg merem kockáztatni!) magyarokat, magyar anyanyelvűeket, egykori magyar állampolgárokat.

_ . _

.

Szinte az újvidéki „hideg napok” évfordulójával egy időben tartották Budapesten az EP szocialista frakciója, az MSZP európai parlamenti delegációja és a Táncsics Alapítvány által szervezett konferenciát a rasszizmus ellen, amely jó alkalom lehetett volna erre a szégyenletes eseményre emlékezni, esetleg bocsánatot kérni, mondván ilyen és ehhez hasonló esetek a jövőben soha többé ne történjenek meg.

.

Ehelyett egy meglehetősen vitatható, kétes(?) áthallású mottót választott konferenciájának a Magyar Szocialista Párt. „….Kísértet járja be Európát: a rasszizmus kísértete…..” Ez a gondolat vészesen hasonlít és emlékeztet a Kommunista Kiáltvány előszavára, arra a (kor)dokumentumra, amelyet a szociáldemokrácia is magáénak tekint, azzal a kitétellel, hogy elveti a (proletár) diktatúrát és elismeri a (parlamentáris) demokráciát, valamint a magántulajdon szentségét.

.

Hogy miről is van szó, mi ebben a fatális tévedés, félreértés, álljon itt az eredeti szöveg (magyarul):

Karl Marx & Frederich Engels
A Kommunista Párt kiáltványa


Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete. Szent hajszára szövetkezett e kísértet ellen a régi Európának minden hatalma: a pápa és a cár, Metternich és Guizot, francia radikálisok és német rendőrök.

Akad-e ellenzéki párt, amelyről kormányon levő ellenfelei nem híresztelték, hogy kommunista, akad-e ellenzéki párt, amelyik nem vágta vissza a kommunizmus megbélyegző vádját a haladottabb ellenzékieknek éppúgy, mint reakciós ellenfeleinek?

Ebből a tényből két dolog következik.

A kommunizmust immár az összes európai hatalmak hatalomnak ismerik el.

Legfőbb ideje, hogy a kommunisták az egész világ előtt nyíltan kifejtsék nézeteiket, céljaikat, törekvéseiket, és a kommunizmus kísértetéről szóló mesékkel magának a pártnak a kiáltványát állítsák szembe.

Evégből a legkülönbözőbb nemzetiségű kommunisták összegyűltek Londonban, és papírra vetették a következő kiáltványt, amelyet angol, francia, német, olasz, flamand és dán nyelven tesznek közzé.

.

Az eredeti szöveg németül és angolul. (kattints rá!)

.

Ha elfogadjuk az MSZP mottóját és behelyettesítjük a kommunizmust a rasszizmus szóval, a következőt kapjuk:

.

Kísértet járja be Európát – a rasszizmus kísértete. Szent hajszára szövetkezett e kísértet ellen a régi Európának minden hatalma: a pápa és a cár, Metternich és Guizot, francia radikálisok és német rendőrök.

Akad-e ellenzéki párt, amelyről kormányon levő ellenfelei nem híresztelték, hogy rasszista, akad-e ellenzéki párt, amelyik nem vágta vissza a rasszizmus megbélyegző vádját a haladottabb ellenzékieknek éppúgy, mint reakciós ellenfeleinek?

Ebből a tényből két dolog következik.

A rasszizmust immár az összes európai hatalmak hatalomnak ismerik el.

Legfőbb ideje, hogy a rasszisták az egész világ előtt nyíltan kifejtsék nézeteiket, céljaikat, törekvéseiket, és a rasszizmus kísértetéről szóló mesékkel magának a pártnak a kiáltványát állítsák szembe.

Evégből a legkülönbözőbb nemzetiségű rasszisták összegyűltek Londonban, és papírra vetették a következő kiáltványt, amelyet angol, francia, német, olasz, flamand és dán nyelven tesznek közzé.

.

.

.

Valóban ezt akarta közvetíteni az MSZP, mely a szociáldemokrácia magyar követőinek tartja magát? - igaz nevében csak „szocialista”. Mintha megfeledkeztek volna, hogy a szociáldemokrácia is ugyanabból a marxi (és engelsi) alapelvekből született, csak a zimmerwaldi konferencián (1915) váltak két táborra: baloldali szocialistákra (kommunistákra), illetve jobboldali szocialistákra (szociáldemokratákra). Innen a kommunisták (máig fennálló) gyűlölete a szocdemek irányába.

Mint kiderült, ezzel a címmel (Kísértet járja be Európát: a rasszizmus kísértete) Doris Sottopietra osztrák történésznő írta disszertációját ("Ein Gespenst geht um in Europa - das Gespenst des Rassismus") . Az 1960-ban született történésznő az antiszemitizmus és rasszizmus témakör tudora, úgy tűnik, kevésbé ismeri a munkásosztály történetét, hiszen címadását azzal magyarázza, hogy „rég elmúltak már azok az idők, amikor Európának félnie kellett a kommunizmustól". (Die Zeiten, als Europa in Angst vor dem Kommunismus erstarrte, sind schon lange vorbei.) Sottopietra ezek szerint a (proletár) diktatúrával azonosítja a kommunizmus utópiáját. Megdöbbentő, hogy a magyar szocialisták is ennyire félreértelmezik (vagy elvetik) a marxi alapelveket, értékeket.

.