Egy 60 éves nyilatkozat kapcsán

A nolblog szerkesztői úgy gondolták - nagyon helyesen -, hogy ha már a Népszabadság nem, legalább egy "házi kritikus" hívja fel a figyelmet a magyar médiában tapasztalható hiányoságokra. A „60 éves a Emberi Jogok Nyilatkozata“ cimű írás, bejegyzés azonban nem kerek. Nem is lehet, hiszen szerzője – valószínűleg – fiatal. Ezért kerülhette el figyelmét, pontosabban nem emlékezhet rá, ennek az egyetemes nyilatkozatnak néhány hazai és nemzetközi utóéletére az elmúlt évtizedekben.

Kezdjük ott, hogy az 1970-ben Londonban, a BBC-nek nyilatkozó Illés-együttest egy évre eltiltották a nyilvános (koncert, rádió, televizíó stb.) fellépésektől. Ekkor lettek a „vidék legjobb zenekara“ - no meg Budapesten a Bartók Béla úti Vásárhelyi Kollégium vasárnap esti vendégei. Amolyan kiengesztelésként, egy évvel később, 1971-ben – a Beatles 1968-as albuma mintájára – megjelentették az úgynevezett „fehér lemez“-t“, amelynek borítóján más sem volt, csak az együttes neve: ILLÉS. A '68-as fehér Beatles-album meglehetősen politikaira sikeredett, hiszen olyan számok, címek találhatók rajta, mint a Back in the U.S.S.R. vagy a Revolution. A hazai köztudatban különben az Illés volt a magyar Beatles, az Omega meg a magyar Rolling Stones. Az Illés sokban majmolta a négy gombafejűt, például öltözködésben, bajusznövesztésben stb. Az Omega pedig Kóbor-ral, aki talán nem véletlenül kapta a Mecky becenevet, Mick Jagger-t próbálta utánozni. Ezért az elsőre majmolásnak tűnő fehér Illés-album tartalmilag ugyancsak fricskának számított abban az időben.

Aktualitását a pártállam által hivatalból támogatott Amerika-ellenesség adta, Angela Davis afro-amerikai aktívista „védelmében“. Davis, az amerikai kommunista párt tagja, később annak alelnöke, akkoriban kapcsolatban állt a Fekete Párduc nevű radikális szervezettel is. 1970 nyarán egy bírósági tárgyaláson túszul ejtették a bírót, az ügyészt és néhány esküdtet, hogy így segítség elő rendőrgyilkosággal vádolt társuk szökését a tárgyalóteremből. A bírót fogvatartói megölték. Mint később kiderült, a gyilkos fegyver Angela Davis nevén volt regisztrálva. Ekkor Davis felkerült az FBI által körözöttek Top 10 listájára. New York-ban fogták el és tartóztatták le, tárgyalására azonban csak 18 hónap múlva, 1972-ben került sor. Ez alatt a másfél év alatt Moszkva utasítására világméretű megmozdulásokat szerveztek az afro-amerikai aktivísta kiszabadítása érdekében. Az időzítés és az alkalom kapóra jött az Illés-együttesnek. Fehér lemezük egyik oldalát ugyan Angela Davis-nek dedikálták, de az öt tételes oratórium szövege az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozata volt! A sorok között olvasni tudó hazai fiatalság, no meg az idősebbek is, ekkor ismerhették meg az akkor már több mint 20 éves szöveget, amely alapjáúl szolgált a Helsinki Záróokmány-nak.

Néhány évvel később a (nyugat-)német Spiegel számolt be egy fiatalemberről, aki 30.000.- nyugatnémet márkát keresett az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozatával. A leleményes férfiú 1000 példányba lemásolta a nyilatkozat (hiteles) orosz nyelvű szövegét és egyenként ajánlottan feladta szovjet barátai, intézmények címére. A levelek közül egyetlenegy sem érte el a címzettet, viszont a német fiatalember a (nyugat-)német postán követelte az elveszett ajánlott levelek utáni kártérítést (30 svájci aranyfrank = 36 nyugatnémet márka). A nemzetközi posta utána nézett az ügynek, mivel az „ellenséges propaganda“ anyagokért nem jár kártérítés. A szovjet fél, akárcsak a nyugatnémet fiatalember, azoban nagyon jól tudta, hogy az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozata nem számít „ellenséges propagandá“-nak. Így az 1000 levelet a szovjet posta elveszettnek könyvelte el, a nyugatnémet fiatalember pedig bezsebelte a 30.000.- márkát, ami akkoriban egy kisebbfajta lakás ára volt.

Nem ennyire vicces egy tegnap óta a net-en keringő nyíltlevél, amely e nevezetes nap alkalmából íródott.

Szomorú, hogy ezt az egyetemes nyilatkozatot még mindig mi mindenre fel lehet használni.