Friday, October 14, 2005

Kell nekünk az euró?

Furcsa. Eddigi tapasztalatom az, hogy az emberek, nemzetek ragaszkodnak, ragaszkodtak a saját pénzükhöz valutájukhoz. Azt úgy tekintették, mint az identitás egyik fontos meghatározóját. Egy ország akkor független (állam), ha van saját fővárosa, bélyege, útlevele, pénze. A svédek és a dánok népszavazással fejezték ki ragaszkodásukat pénznemükhöz, mint a nemzeti identitás jelképéhez. Nagy-Britanniában az eddigi kormányok fel sem merték vetni a nemzeti valuta feladásának gondolatát, mert az nagy valószínűséggel a hatalmon lévő párt bukását jelentené. Az olaszok “visszasírják” nemzeti pénzüket, a németek is, de nem olyan hangosan. És akkor itt van kishazánk, ahol minden nemzeti érzés, érzelgőség nélkül a forint eltűnését várjuk.

Talán az elmúlt ötvenvalahány év is közre játszik ebben. Hiszen a forint bevezetése (1946 aug.) gyakorlatilag a tervgazdálkodás felé vezető első lépés volt. Az “erős forint” akkoriban (lásd Állami Áruház című filmben) az új kezdetet jelentette. Aztán ez a “imidzs” lassan az értéktelen “puha” valuta kategóriájába ment át, miközben az emberek tudatában a “kemény” (nyugatnémet) márka és dollár jelentette "A" pénzt. Úgy tűnik, ez a szemlélet a rendszerváltással nem változott meg. Szívesen adjuk fel a magyar fizetőeszközt. Csak megjegyzem, amikor most a forint bevezetésének (pontos) dátumát kerestem a net-en, és a magyarország.hu oldalán megtaláltam a “szocializmus változatai” történelmi fejezetben. Kíváncsiságból megnéztem, hogy vajon a pengőt mikor vezették be? Mi előzte meg, indokolta a koronától való búcsút? Talán a Monarchia bukása. Gondoltam, és 1918-19-re saccoltam a “pénzváltást". Tévedtem! 1927-től volt pengő. Ezt a dátumot, viszont kifelejtették a kormányzati portálról. Egy sulinet-es oldalon találtam rá, más érdekességgel együtt, például
- 1924: Nemzeti Bank megalapítása,
- 1927: a pengő bevezetése
- a kötelező betegbiztosítás bevezetése
- 1928: az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) létrehozása

Miért is írom mindezt? Mert olvasom a miniszterelnökhöz címzett nyílt leveleket, valamint a híradásokat az euró bevezetése körüli bizonytalanságokról. Szegény Gyurcsány. Vajon kire, kikre, mire hallgasson? Egyáltalán egy ilyen remek üzletembernek illik tanácsot adni? Például szociológusnak, történésznek, filozófusnak? Akik szerint fontosabb az ország gazdagodása, mint az EU-tag felvétel kritériumainak betartása. Vagy az euró bevezetésének dátumát szigorúan betartani kívánó közgazdászokra kell hallgatnia?

Tényleg sajnálom a miniszterelnököt, aki már a parlamentben megpedzette a BÉT felvetését. Mire, persze, populizmussal kezdték vádolni, hiszen nincs olyan ember ebben az országban, aki inkább a megszorításokkal járó eurós határidő betartását választaná, mint a jobb életet, életszínvonalat. Most meg jönnek a közgazdászok a határidő betartására tett ellenjavaslatukkal. Nem tudom, melyik a helyes, a követendő út.
Ezért nem szeretnék a miniszterelnök helyében lenni. Talán azért a Nemzeti Bank iránymutatóit is figyelembe kellene venni. Mert szerény véleményem és tapasztalatom szerint a történelem során kevés közgazdász volt sikeres a piacgazdaságokban. Talán Ludwig Erhardt a kivétel. A Nobel-díjas közgazdászok közül például senki sem lett milliomos, tőzsdei vagy bármely más (piac) gazdasági “guru”. Egyik sem szedte meg igazán jól magát. Viszont ha a kormány és a központi bank között jó a kapcsolat, a MNB reális célokat tűz ki, és a kormány ahhoz igazodó költségvetést készít, akkor megvan az esély az időpont betartásához, mely egyben az ország gazdagságát is jelenti (jelenteni kellene!), hiszen az euró bevezetése bizonyos gazdasági mutatók elérést is jelenti. Méghozzá olyanokét, amelyek a mai nyugat-európai tagtársainkra jellemzőek.
.