Agymosottak ébresztő!

                                                   A magukat manapság ”konzervatív jobboldali”-nak hazudó egykori Rajk (majd Bibó) kollégisták figyelmébe.

 

Volt egy berettyóújfalui család: Bálint bácsi, Margit néni és négy gyermekük Gyuri, Pista, a lányuk Panci és a legkisebb fiú Miki. A 40-es évek elején jöttek fel Pestre. Egy házban laktak Apámékkal. Nagyon jó és mély barátság szővődött. Annyira, hogy én, mint „háború utáni gyerek”, családtagnak tekintettem őket. A két idősebb fiút (Gyuri, Pista) nem ismertem, ők már akkor „elmentek”. Az 50-es évek elején még nem használták a disszidálás vagy emigrálás elnevezést. Szóval, Apám mesélte – sokkal később – hogy Bálint bácsi a MÁV-nál dolgozott és kapcsolatai révén megszervezte, hogy a húszas éveikben járó két idősebb fiú el tudjon szökni, menekülni a közelgő „kommunizmus” elől. Egy Ausztria felé tartó tehervagonban rejtőzött el a két srác, majd rájuk szórtak egy szállítmány gabonát. Aztán jött a távirat Bálint bácsinak: „A szerelvény elhagyta Hegyeshalmot”. Majd az életjel: Chile-ben vannak mindketten. Erről mi is meggyőződhettünk, mert olyan Gillette-pengét kaptunk Bálint bácsitól ajándékba, amelyen az állt: „Made in Chile”. Bálint bácsi meghalt, temetésére a távolban élő fiai közül egyik sem tudott eljönni. Hogy ennek anyagi oka volt-e, vagy féltek a szovjetrendszertől? Nem tudni. Később, Mikitől megtudtuk, hogy Pista a szakmájában dolgozik, optikusként. Gyuri, pedig gazdálkodó lett, majd elvett egy földbirtokos lányt, azaz benősült egy jómódú családba. Csak jó hírek érkeztek Chilé-ből. Úgy tűnt a két magyar fiatalember beilleszkedett új hazájában.

 

1970-re megváltozott a helyzet. Salvador Allende köztársasági elnökké választása sokaknál megkongatta a vészharangot. A szocialista Allende „túl baloldalinak” tűnt, mivel jó kapcsolatai voltak a chilei kommunista párttal. Olyannyira, hogy az elnökválasztáson kommunista színekben induló Paublo Neruda mellett Allende volt a moszkovita párt alternatív jelöltje. Pista emlékezetében még elevenen éltek a kb. 20 évvel korábbi, 1945 utáni, magyar politikai események, amik elől menekültek. Testvérének azt mondta: innen (is) menekülni kell, amíg nem késő. Gyuri nem akart mozdulni. Ő chilei, nem hagyja el befogadó hazáját, aminek földjét műveli, és amin gazdálkodik. Pista megkérte az amerikai bevándorlási vízumot, amit meg is kapott. Elhagyta Chilét és családostul áttelepült Californiába. Sőt, a cselédlányuk is velük tartott.

 

Allende, az első szabadon választott marxista elnök Latin-Amerikában, elkezdte a beígért államosításokat, földbirtok kisajátításokat, úgy, ahogy azt már Gyuri egyszer megélte Magyarországon. Birtoka egy részét elvették.

 

Chile azonban nem Magyarország, nem egy megszállt ország. A parlamentizmus tovább élt, és a demokratikusan megválasztott elnök elsősorban a legszegényebb rétegeken akart segíteni. (pl. ingyen tej az iskolásoknak). A hirtelen jött "jólét", a szegények felzárkoztatására tett intézkedések következtében a chilei (kapitalista) gazdaságot az államcsőd fenyegette. Elsősorban a bányák és bankok államosítása miatt. Az éves infláció 140 % lett. A gazdasági helyzet romlását, a pénz elértéktelenedését hamarosan a lakosság is kezdte érezni. Az USA eleve rossz szemmel nézte az idealista államelnököt, kinek országát második Kubának tekintették Washingtonban. Állítólag Nixon elnök szabadkezet adott a CIA akkori igazgatójának Richard Helms-nek, hogy „távolítsa el ezt az embert (Allende) és egy égbekiáltó gazdasági szituációt teremtsen”. Ne feledjük, a hidegháború éveit éltük. A Szabad Európa Rádió (és Szabadság Rádió) is csak 1972-ben (a müncheni olimpia előtt) került át a CIA-tól a külügyminisztériumhoz (State Department).

 

A béremeléseket a lakosság üdvözölte, az állami lakásépítés megtizenkétszereződött, az ingyen tej 6-15 éves kor között mindenkinek járt. Allende nagy súlyt helyezett az analfabetizmus felszámolására, a munkások továbbtanulására (esti iskolák), az egészségügyre, ingyenes orvosi ellátásra. A kultúra, a népművelés is előtérbe került. A Magyarországon is ismert és népszerű olcsókönyvtár sorozatban irodalmi klasszikusokat nyomtattak nagypéldányban. Az infláció függvényében évente többször is emelték a nyugdíjakat.

 

Minden szép és jó volt, csak a fedezet hiányzott a szociális juttatások mögül. Az amerikaiak - elsősorban a rézbányák államosítása miatt - megvonták az addigi hiteleket. Allende kétségbeesetten fordult a Szovjetunióhoz, amely csak annyi hitelt biztosított, amennyi a szovjet (import) termékek megvásárlására volt elég. A szovjet hitel nem volt több, mint amit a SZU Kínának vagy a kelet-európai szoc. országoknak adott. Allende hiába ment Moszkvába 1972 végén, hitelkérését elutasították. Allende-nek be kellett látnia, a kapitalista gazdaságot Moszkva nem támogatja.

 

KGB iratokból ismert, hogy Allende értésére adták, növelni kell a katonai kiadást, pontosabban a hadsereg átszervezését és a két ország titkosszolgálatának együttműködését. Moszkva nagyon óvatos volt a demokratikus gondolkodású marxista Allende-vel, hiszen a választásra jogosult 3 millió szavazó polgár közül csak 39 ezren, azaz mindössze 1,3 % adott rá több szavazatot, mint ellenfeleire. A minimális győzelem mögött is szovjet (KGB) pénz volt. Ugyanakkor Nixon nagyon mérges volt és Allende győzelméért a CIA tehetetlenségét hibáztatta. Később szovjet részről belátták, hogy a marxista, és demokratikus Allende nem hajlandó erőszakot alkalmazni ellenfeleivel szemben. Ergo, képtelen teljes kontrol alá vonni az államgépezetet. Mivel nem akart proletárdiktatúrát, így hatalma eleve nem volt biztosított.

 

Talán kevesen emlékeznek rá, de már 1973. június 29-én volt egy katonai puccskísérlet az elnök ellen. Tankokkal vették körül az elnöki palotát (La Moneda), de a kormány nem mondott le. A nacionalisták általános sztrájkot szerveztek, amelyhez a rézbányászok is csatlakoztak. Augusztusban a Legfelsőbb Bíróság nyilvánosan megvádolta Allende kormányát, hogy képtelen elfogadni a földtörvényt. Allende hónapokat vajúdott, hogy bevesse-e a rendőrséget a tüntetők ellen. Nem merte. Félt az erőszaktól, és hogy a rendfenntartók is (esetleg) ellene fordulnak. A hadsereg csak az ország védelmére szolgált, az alkotmány szerint másra nem lehet használni. Ekkor nevezte ki a hadsereg főparancsnokának Augusto Pinochet tábornokot.

 

Mind a baloldal, mind a jobboldal bizalmatlan volt egymással szemben, és a kialakult helyzetért egymást okolták. A Kongresszus azzal vádolta az elnököt, hogy kormánya rendeletekkel kormányoz és ezzel a totalitárius rendszer irányába halad az ország. Ezt meg is szavazták; 81-en igennel, 47-en pedig nemmel voksoltak. Allende azzal védekezett, hogy még egy ilyen demokratikus kormánya nem volt Chilének, mint az övé, és felszólította a munkásságot, valamint valamennyi demokratát és hazafit, hogy védjék meg a forradalmi folyamatot.

 

1973. szeptember 11-én a hadsereg körbezárta az elnöki palotát (La Moneda) és szabad elvonulást biztosított a bent lévő elnöknek, aki ezt megtagadta. Halálának körülménye máig tisztázatlan. Az öngyilkosság látszik a legvalószínűbbnek.

 

Augusto Pinochet emberei kegyetlenkedése közismert, és bejárta a világsajtót. A Szovjetunió kommunista hőst próbált kreálni az amúgy nem igazán támogatott marxista chilei elnökből. Magyarországon még mindig tartja magát az a fekete-fehér felfogás, hogy Allende jó kommunista, Pinochet meg fasiszta diktátor. No, meg az egész a CIA műve volt. Ezt használja ki (és fel) a mai hazai vezetés és állami propaganda, a felhevített Amerika-ellenesség keretében. Ahelyett, hogy kivizsgálnák és tennének az állami szintre emelt korrupció ellen.

 

Pinochetről viszont csak a kezdeti brutalitás maradt fenn. A későbbi nyomozások szerint, mintegy 3.000 gyilkosság, 80.000 internálás, 30 ezer ember megkínzása írható a diktatúra számlájára. Arról viszont a magyar közvélemény mit sem tud, hogy Pinochet uralkodása alatt egy példás gazdasági fejlődés indult el, amit a Nobel-díjas neoliberális amerikai közgazdász, Milton Friedman, által alapított iskola tanulói valósítottak meg. A „Chicago Boys” nevű társaság, mintegy száz Friedman mellett, Amerikában tanult chilei  fontos (gazdasági) pozíciókat töltött be Pinochet idejében. A 90-es évekre Chile lett a legjobban fejlődő latin-amerikai ország. Ez a gazdaságpolitika úgy vonult be a történelembe, mint a „chilei csoda” (Miracle of Chile). Gazdasági és politikai szakértők körében ma is vitatéma, hogy ez a „chilei csoda” valóban a Pinochet kezdeményezett gazdasági reformokkal kezdődött.

 

Vissza a berettyóújfalui családhoz. Pista elment az Egyesült Államokba, és az US hadi tengerészet pasadena-i laboratóriumában folytatta munkáját, mint (kutató)optikus. Gyuri visszakapta földjét, birtokát Pinochettől. Majd eljött a szomorú pillanat, a mama (Margit néni) halála. A temetésre Győrbe várták a gyerekeket: Pistát, Gyurit, és a Magyarországon élő Pancit és Mikit. Pista, mint amerikai állampolgár, a Kádár időben hazalátogathatott, édesanyja temetésén ott lehetett. Gyurinak, mint chilei állampolgárnak, azonban nem adták meg a magyar vízumot. Akkoriban Pinochet a szovjet tábor első számú ellensége volt, mégis a kisembert büntették, az egyszerű állampolgárt sújtották. Ilyen a politika. Valaki Gyurinak megsúgta, hogy menjen el Bécsbe, és ott kérje a beutazási engedélyt Magyarországra. Bécsben sokkal megértőbbek, és meg fogják adni. Akár 24 órás beutazási engedély is elég a győri temetésen való részvételre. Gyuri megfogadta a tanácsot és elrepült Bécsbe. A magyar követségen azonban közölték vele, hogy chilei állampolgár nem léphet a szocialista Magyarország területére. Gyuri végül is visszarepült Chilébe, anélkül, hogy végső búcsút vehetett volna 30 éve nem látott édesanyjától.