Az orbáni rend

Mintha valami nagy (össz)népi játék zajlana kishazánkban. Egyesek (komoly) vitának tartják, jómagam (felesleges) találgatásnak, vagy még inkább gyerekes fogadásnak: "átveszi-e az egyetlen irodalmi Nobel-díjas írónk a legmagasabb magyar állami kitüntetést, vagy sem?"

 

Őszintén, azt sem tudtam, hogy ez a Szent István-rend a legmagasabb állami kitüntetés, amit (a Habsburg) Mária Terézia alapított, majd a Monarchia megszűnése után 20 évvel, 1938-ban Horthy Miklós, mint a Magyar Királyság kormányzója, vezetette be újra. Orbán Viktor „előterjesztésére” pedig 2011-ben a köztársasági Magyarország ismét törvénybe iktatatta ezt a „royalista” kitüntetést, mint a legmagasabb állami kitüntetést. („…A törvény erejénél fogva Magyarország köztársasági elnöke a Szent István Rend kitüntetettje….” - wikipédia)

 

Ez az orbáni jogfolytonosság felettébb érdekes, hiszen egy több évszázados királyi elismerést tettek meg egy köztársaság legmagasabb kitüntetésének. De talán ennél is furcsább az 1938-as dátum, a kitüntetés újbóli „aktivizálása”. Abban az évben, amikor Ausztriát náci Németországhoz kapcsolták (Anschluss), és rá néhány hétre Magyarországon életbelépett az első „zsidótörvény”. Ettől kezdve az elcsatolt területek visszaszerzésének reményében e magas kitüntetést a Kormányzó előszeretettel osztogatta politikai szövetségeseinek, a német és olasz állami vezetőknek.

 

Valószínűleg ez a Nagy-Magyarország gondolat ragadta meg (és el) Orbán Viktort is, mint a haladó hagyományok őrzőjét. Elgondolkoztató, sajátos logika.

 

Ugyanakkor remekül működik az orbáni koncepció, miszerint a politikai palettán a Fidesz áll középen és minden más szélsőséges. A magyar Holocaust 70. évfordulójának évében a jó Fidesz keblére ölel egy (meglehetősen kritikus) Nobel-díjas írót, ami miatt a (szélső) jobb és bal egyaránt háborog. Ez olvasható ki, mind a Terror Háza igazgatójának négyoldalas felkonferálásából, mind a Magyar Nemzet vezércikkéből. „Hi-hi, most látszik, hogy ki a hazafi és ki a hazaáruló” – kb. ez a gondolkodás szövi át a hivatalos alaphangot az augusztus 20-i díjátadáshoz. És ebben remek partner az ellenzék, mely részese lett egy nagy népi játéknak, találgatásnak: „átveszi, nem veszi át”. 

 

Ami feltűnő. Az érintett nem szólal(t) meg. Pedig egy ilyen hír bejelentésekor a média (tévések) hada szokta megrohamozni a kitüntetettet. Esetünkben azonban csak Kertész (állítólagos) jó ismerői suttogják: „súlyos beteg, sőt a felesége is". Semmi konkrétumot nem tudunk. Minden "oldal" hallgat.

 

Ami köztudott, az is több mint egy éves. Tavaly áprilisban a Bors cikke alapján antiszemita körökben terjedt a világhálón, hogy „imre kertész Pécsett kezelteti magát, méghozzá ingyen – erre jó a magyar állam”. Ezt megelőzően 2012. novemberében közölte az index, hogy „….a Berlinben élő 83 éves író a Der Spiegel című német lapnak adott minapi interjúban kifejtette: munkásságát lezárta, nem kíván többet írni. Az MTI-nek azt mondta, betegsége miatt nem is tud már írni…..” (2012. 11. 15. - index.hu).

Ennek a 2012. novemberi bejelentésnek volt némi előjátéka, amikor előző hónapban Orbán Viktor miniszterelnök berlini látogatásáról beszámoló magyar állami televízió „magyar származású”-nak nevezte az Orbán előadást megtisztelő Kertész Imrét. (MTV Híradó, 11.10. 2012, 19:30).

Tehát, a hazájában hivatalosan még néhány nappal ezelőtt sem kedvelt Nobel-díjas magyar író egészségi állapotáról a hazai közvélemény semmit sem tud. Egy bulvárlap (Bors) tavaly áprilisi jelentése óta a hazai média mélyen hallgat Kertészről. Ami meglepő, az úgynevezett „ellenzéki média”, vagy nevezzük „Kertésszel szimpatizálók” sem aktivizálták még magukat. Például Spiró, Esterházy vagy Konrád sem szólalt meg. Nem valamiféle nyilatkozatra gondolok, hanem csak egy egyszerű beszámolóra. Mondjuk, elmesélik, hogy jártak Kertésznél és milyen állapotban találták. Már egy ilyen közlés is sokat segítene az eligazodásban. Akkor legalább sejteni lehetne, hogy a kitüntetés átvétele valóban önszántából és önakaratából történik-e vagy sem.