Forgószínpad - a hangos bulvár

 

Szinte percre pontosan, kétszáz évvel a francia forradalom után (1789-1989) Kelet-Európában kitört a szabadság, mely (elvben!) meghozta a sajtószabadságot (is). Az igazi szenzáció a sokat szidott és lenézett „bulvár” megjelenése volt. Ezt a fenomént azóta sem tudja hova tenni, sem a magyar újságíró szakma, sem a hazai olvasótábor (az egykori szovjetrendszerben felnőtt nemzedékkel az élen).

 

Pedig a „bulvár” létezett az „átkosban” is. Szinte minden magyarhoz eljutott, csak épp nem tudta, hogy azt kapja. Történt ugyanis valamikor a hatvanas évek elején, hogy Borbély László (Kőbányai Péter) azzal állt elő a Szabad Európa Rádió (SZER) magyar adásának szerkesztőségében, hogy pótolni kellene egy nagy hiányt: Magyarországon nem létezik bulvársajtó. A röviden, egyszerű nyelven megfogalmazott „színes” hírekre biztos lenne hallgatói igény. Ez a háború előtti Magyarországon létezett, és a háború utáni Európában, (Nyugat-)Németországban is igen népszerű volt. Ma is az. Bármennyire is szidják és lenézik – épp a nyelvi egyszerűsége (Umgangsprache) miatt – a Bild-Zeitung - a legnagyobb példányszámban megjelenő és legolvasottabb német napilap. Ebből a „bulvár”-ötletből született meg a SZER évtizedeken át legnépszerűbb, leghallgatottabb (magazin)műsora: a Forgószínpad. Ennek a műsornak lettem – Borbély Laci felkérésére – Ekecs Géza (Cseke László) mellett a szerkesztője. Sokat köszönhetek mind az ötletgazda, műsoralapító, vérbeli újságíró „Áci”-nek (Borbély beceneve), mind pedig Gézának, aki az idén töltötte be 86. életévét. E két kiválóság mellett tanultam meg, hogy jelzők és politikai állásfoglalás nélkül is lehet bulvárt csinálni, úgy, hogy közben Mari néni is megértse, hogy pl. mi a „hamburger” vagy a „walkman”, amikor ezek még ismeretlen fogalmak voltak otthon, Magyarországon. Pletyka (ki, kivel hál, kitől terhes, kit csal(t) meg stb.) szóba sem jöhetett! Ez nemcsak a műsort, de a Rádió hitelességét is rontotta volna. Küldetésünk nem „népnevelés” volt, nem politikai agymosás, hanem tájékoztatás. Röviden, könnyedén, (köz)érthetően.

 

A témák kiválasztásában (is) szabad kezünk volt, a napi értekezleten csak egyeztetés folyt, hogy ne ütközzön a „nagypolitikával”, ill. azt alkalomadtán kiegészítse. Reggel azzal kezdődött a nap, hogy végigolvastam az asztalomra tett aznapi német és angol nyelvű napilapokat, a több kilónyi „budget”-nek nevezett hírügynökségi jelentéseket, amik az éjszaka folyamán jöttek telexen, valamint a magyarországi rádióadások gépelt anyagát (monitoring). Majd kiválasztottam azokat az érdekes témákat, amelyekről az otthoni média nem számolt be. Talán ide vezethető vissza, hogy – hála az Internetnek! - még most is naponta keresem, kutatom azokat a híreket, eseményeket, amelyekről a hazai média hallgat, vagy félretájékoztat. Ezért (is) született meg ez a blogom, a „Gondolatok”. (http://pocakosgondok.blogspot.hu)

 

Ugyanakkor, továbbra is a „komoly” cikkek hiányától szenved a történésekre fogékony hazai olvasótábor. Az elmúlt húsz esztendő arról szól(t), hogy az aktuális hírek különféle formában (és „szájíznek” megfelelően) mindenképpen eljussanak a lakossághoz. A "továbbgondolkodóknak" a valódi többletet (Nyugaton) a lapok belső oldalán megjelenő, hosszabb lélegzetvételű „komoly”, elemző cikkek adják, amelyekkel (műfajuk miatt) sem a rádió, sem a televízió nem tud konkurálni. A „bulvár” viszont eleve arra hivatott, hogy röviden, könnyedén, (köz)érthetően tájékoztassa a nagyközönséget.

Ebben járt élen a Forgószínpad.

 

 

 

Megjegyzés

Az oly jellegzetes szignál eredetije 1929-ben íródott, majd 1932-ben lett F.D. Roosevelt demokrata párti kampányindulója, és a párt nem hivatalos himnusza. Roosevelt törölte el az alkohol tilalmat! ;-) - többek szerint erről is szól a nóta:
"Happy days are here again" (újra itt vannak a boldog napok). 
Géza ötlete volt. Talán az is volt benne, hogy egyszer odahaza is eltörlik a tilalmakat........

Az alább jelölt videórészlet címe téves, ill. nem pontos, mert ez a Forgószínpad szignálja. "Forgószínpad" - mondta a női hang, majd jött a zene, majd "a Szabad Európa Rádió színes riportműsora", majd ismét a zene..... Aztán a végén ugyanez.

Ez a videórészlet egy RFE-t reklámozó filmből való. A képen látható srác Erdei Péter (Záboji Péter), akinek minden pénteken volt külön jazz-műsora. ..........

 
Itt pedig úgy hallható (kattints rá!), ahogy a magyarországi vételi viszonyok megengedték.