Kísért a múlt – a kékcédula feltámadása

Olvasva a bajai időközi önkormányzati képviselő választás körüli bonyodalmakat, az embernek óhatatlanul (és azonnal) az 1947-es országgyűlési választás jut az eszébe. Akkor is, most is, a hamis szavazók autóval mozgatása, szállítása volt a jellemző. Igen, akkoriban (1947) teherautóval szállították a világmegváltó eszmének hitt és képzelt újrenddel szimpatizáló lelkes fiatalok csapatát. Mára ez annyit változott csupán, hogy teherautók helyett a személyautók vették át a „mozgatás” szerepét, az ideológiával félrevezetett lelkes fiatalok helyére, pedig az egzisztenciájukat (a közmunkát) féltő romák, cigányok léptek. A végeredmény, a csalás, ugyanabból a gondolatból származik és táplálkozik: jogtalanul, törvénytelenül szerzett szavazatokkal befolyásolni a választás kimenetelét, az induló pártok egyikének javára.

Érdekes, a (választási) rendszer hibáját senki sem kifogásolja, mindkét fél (kormánypárt és az ellenzék) csak is egymást szidja, ahogy azt már megszoktuk az elmúlt közel 25 évben. Az ország lakosságának szánt „kommunikáció” is csak erről szól. Az ellenzék érzi, hogy valami nem stimmel, és Baján a kormányzó párt aktivistái „túl ügyesek” voltak. Ezzel ki is merül felháborodásuk. Óvást jelentettek be. Na, bumm. A romákat, cigányokat nem lehet vádolni, mert az könnyen visszaüthet. Különben is az etnikai témát (a nacionalizmushoz hasonlóan) a „baloldal” sohasem tudta kezelni. Közben a kormánypárti kommunikáció is könnyedén „elintézte” Baját egy blikkfangos közleménnyel: „A választók nem kérnek a bukott baloldalból” (2013. szeptember 22. 21:25)

Arra a régi és bölcs közmondásra azonban senki sem gondolt, miszerint „alkalom szüli a tolvajt”. Az alkalom: a rossz választási rendszer, a tolvaj, pedig a szavazat lopó, aki kihasználja a rendszer adta lehetőséget: a „mozgó szavazást”.

Hogyan és mi történt 1947. augusztus 31-én?

Öt-hat héttel a parlamenti választások előtt (július 23-án) törvénymódosítást hajtottak végre, mely kimondta, hogy az 1945 előtti jobboldali szervezetek (és) tagjai nem indulhatnak. Ezenkívül, a Belügyminisztérium az általa „reakciósnak” tartott polgároknak nem kézbesítette az ún. összeíró íveket, a mai „kopogtatócédulák” elődjét. Hogy biztosra menjenek a választás kimenetelét illetően a kommunisták, még egy „trükköt” bevetettek. Kihasználva a demokrácia (és liberalizmus) nyújtotta lehetőséget, pozitív eredménynek tűntették fel, hogy az emberek lakóhelyüktől távol is leadhatják szavazatukat.

Ehhez egy úgynevezett ideiglenes választói névjegyzékkivonatra volt szükség, amivel igazolták, hogy ők nem a lakhelyükön adják le voksukat. Ezt a választói névjegyzékkivonatot nevezték (el) kékcédulának, mivel ez az előrenyomtatott igazolószelvény kék színű volt.

Az akció főszervezője és irányítója a KGB magyarországi elsőszámú embere, Gerő Ernő volt. Az igazolószelvényeket az MKP utasítására a Belügyminisztériumban nyomtatták és osztották ki (kötegekben) az akcióban résztvevőknek, azzal hogy minél több helyre jussanak el, és adják le szavazataikat (a kommunista pártra). Gerő az eligazításon nem titkolta, hogy az akció „szabálytalan”, de megnyugtatta a jelenlevőket, hogy lebukás esetén bántódásuk nem lesz. Ugyanis a kommunista Rajk László vezette Belügyminisztérium alá tartozó intézményekből, belügyminiszteri utasításra, kiengedik a törvénytelen szavazataik miatt a szociáldemokrata Ries István igazságügyi miniszter által letartóztatott kommunista szavazókat.

A választás után Gerő megköszönte a közreműködést, és megnyugtatta hallgatóságát, hogy senkinek se legyen „lelkiismeret furdalása”, mert a választást a kékcédulás szavazatok nélkül is megnyerte a kommunista párt. És valóban, több mint egymillió szavazatot kaptak, miközben a törvénytelen (kékcédulás) szavazatok számát 60-120 ezerre becsülik (a történészek).

2010-es országgyűlési választás

A kékcédulás trükkre emlékeztetett a 2010-es országgyűlési választás néhány epizódja is. Ekkor kapott ismét jelentőséget a lakóhelytől igazolással távol szavazók száma. Például a XIII. kerületben, a 19. számú egyéni választókerületében, ahol a Kassák Lajos Gimnáziumban működő szavazókör, 19:00 óra helyett – központi engedéllyel! - csak késő este, 23:00 órakor zárták be a szavazó helyiségeket az igazolással lakóhelyüktől távol szavazók miatt. A szavazókörben este hét órakor még közel 400 ember állt sorban.

Máig rejtély, hogy miért nem zárták le a szavazást a törvényben előírt 19:00 órakor? Ki és miért adott engedélyt a „hosszabbításra”? De ennél is fontosabb, megválaszolatlan kérdés: miért pont ebben a 919 helyi lakosú szavazókörben jelentkezett be 1421 igazolással állandó lakóhelyétől távol szavazó polgár? A magyarázat – így utólag – egyszerű és kézenfekvő: a szocialistákkal történelmileg szimpatizáló Angyalföld ellen indított nyílt támadást a „jobboldali” önjelölt fiatal demokrata Fidesz. A helyi lakósok többsége (az MSZP-vel szimpatizáló) öreg („proli”), az állandó lakhelyétől távol szavazók többsége viszont fiatal volt. Például Debrecenből. Olyan véletlen pedig nincs, hogy Budapestnek pont ebben a szavazókörébe próbálja leadni szavazatát közel 1500 (feltehetőleg Fideszes) fiatal az ország és a főváros másik részéből.

Ebből az esetből egyértelműen kiviláglik, mi is (volt) a Kubatov Gábor által vezetett lista valódi célja, értelme. Ezt a „baloldal” és annak médiája, azóta sem értette meg. Adatvédelmi problémát csináltak belelő, és azóta is a Fidesz „adatkezelését” támadják. Pedig az effajta adatgyűjtés nem a „személyiségi jogokat” sérti, hanem egy nagyon fontos és lényeges taktikát takar. Az 1947-es választás kommunista trükkjének aktualizálást, finomítását.

Miről is van szó? Egy párt, esetünkben a Fidesz, feltérképezi, hogy egy adott választókerületben hogyan oszlanak meg pártja szimpatizánsai. Ahol várható többségben vannak, ott nyert ügyük van. Ahol, pedig kisebbségben vannak, oda szavazókat kell „küldeni”. A törvény (és a hazai demokrácia) megengedi az állandó (bejelentett) lakhelytől való távoli szavazást. Uccu, odaküldünk annyi embert, amennyi az ellenzék győzelmének megakadályozásához szükséges! Ilyen egyszerű. Ez a módszer már 2010-ben is bevált, lásd a budapesti XIII. kerület 19. számú választókörét! És, most, Baján is bejött! A romák belekeverése pedig csak megcifrázta az ügyet, ami ellen a „baloldal” (szinte) tehetetlen.

A kékcédula feltámadása? 

Nem tudom, miért nem követeli senki a választási törvény módosítását, ennek az áldatlan (és veszélyes) állapotnak a megváltoztatását? Ugyanis ebbe a Fidesz is belebukhat, ha a tehetetlen „baloldal” egyszer észbe kap, és ők is feltérképezik, hogy hol lehet a legtöbbet ártani a kormánypárti szavazóbázisnak.

Megjegyzem, Nyugaton ez a trükk és gyakorlat (szinte) kizárt. Ott ismeretlen ez a (Rákosi időkben már bevált) gyakorlat, a „lakóhelytől távoli személyes szavazás”. Gyakorlatilag mindenki az állandó lakhelye szerinti választó körzetben adja le szavazatát. Persze létezik „távszavazás” is arra az esetre, ha valamilyen oknál fogva a választó polgár nem tud megjelenni. Akkor a voksolást levél formájában is megteheti. A helyi tanácstól, önkormányzattól, választási irodától, stb. kér egy nyomtatványt, amit kiküldenek a jelenlegi címére, majd azt kitöltve visszaküldi választó kerületébe, amit a választás napján, urnazárás után, nyitnak fel és értékelnek ki.

Ausztráliában például nincs személyazonossági és lakhely bejelentési kötelezettség. Ott mindenki a lakóhelye szerinti „választási lista” alapján van nyilvántartva. Ha külföldön él, akkor a legközelebbi külképviseleten bejelenti voksolási szándékát, majd megkapja a szükség „formanyomtatványokat”, amit kitölt és kb. két héttel a választás napja előtt vissza kell jutatni a külképviselet címére. Ha levele nem érkezik meg a megadott határidőig, akkor szavazatát érvénytelennek tekintik.

Ezekkel a módszerekkel minimalizálni lehetne a csalás, a többszöri szavazás lehetőségét, és el lehetne kerülni a 2010-es választáskor már alkalmazott bunda gyanús területi „átszavazásokat”, azaz a rosszemlékű kékcédula feltámadását.