Sunday, March 24, 2013

A Tobin-ügyről őszintén


Van egy íratlan, és általános alapelv: saját állampolgárt nem adunk ki! A kiadatási szerződések is azért köttetnek, hogy a saját állampolgár ne tudjon elszökni, ill. bárhonnan elő lehessen teremteni és (hazai bíróság előtt) felelősségre vonni. Ez teljesen logikus.

Egy szemléletes példa. Ha a gyermek átmegy a szomszédba és ott összetöri az értékes vázát, majd sikerül hazafutnia, akkor a szülő nem fogja (fülénél fogva) visszavinni a szomszédba, hogy ugyanmán tessék felpofozni. Majd azt a szülő dönti el, hogyan bünteti meg gyermekét. Viszont, ha otthon tör össze egy értékes vázát az a gyerek és a felelősségre vonás elől átszalad a szomszédba, akkor a szomszéd kutyakötelessége, hogy a rosszcsontot hazaküldje, hogy aztán a szülő móresre taníthassa. Valahogy így működik, és ez az alapja, alapelve a kiadatási szerződéseknek is.

Egy ország minél jobban védi állampolgárait, annál ritkább, hogy azt kiadja egy idegen államnak. Ez a fajta védelem és gyakorlat Magyarországon is érezhető, hiszen a hazai médiában kizárólag az igazságszolgáltatás elől külföldre szökött magyar állampolgárok felkutatásáról és hazaszállításáról szólnak a bűnügyi jelentések. Vagy pedig a Magyarországon bujkáló, elfogott, hazájában körözött külföldi állampolgárok kiutasításáról, hazaszállításáról szólnak. Magyarországon tartózkodó, élő magyar állampolgár külföldnek való kiadatásáról a hazai tájékoztatás mintha nem is tudna. Ezt a hallgatólagos (nemzetközi) elvet és gyakorlatot követve, szinte borítékolható volt, hogy Ciarán Tobin ír üzletembert hazája (Írország) nem fogja kiadni egy idegen országnak, esetünkben Magyarországnak. Hiszen a bűn elkövetése után sikerült hazájába (ír földre) visszajutnia.

Az írnek nagy szerencséje, hogy a magyarországi „ügyintézés” nem felel meg a nemzetközi gyakorlatnak, ezért számtalan kifogással élt és él az ír állam és igazságszolgáltatás a kiadatás elkerülése (megtagadása) érdekében.  Ugyanis a kialakult helyzetért egyértelműen a magyar félt terheli a felelősség, mivel a hazai joggyakorlat hibát, hibára halmozott, amiről persze a lakosságot nem tájékoztatták. Emlékeztetőül vegyük sorjában!

Hat évvel ezelőtt, 2007. január 13-án ezt jegyeztem le a Pocakos News-ban.
".....Az ír bíróság megakadályozta két kisgyermek halálával végződött autóbaleset okozójának kiadatását Magyarországnak. A bíró azzal érvelt, hogy nem látja bizonyítottnak a vétkes vezető Magyarországról való „elszökés”-ét, amire a magyar kiadatási kérelem alapul. Ciarán Tobin ír üzletember 2000. április 09-én kocsijával felszaladt a járdára és ott elütött egy testvérpárt, az ötéves Zoltai Mártont és a két éves kishúgát, Petrát, akik a helyszínen meghaltak. A vétkes sofőrt 2002-ben egy magyarországi bíróság távolétében háromévi börtönre ítélte, amit fellebbezés után felére, 18 hónapra csökkentettek. ......"


A baleset és a közvetlen utána történtek

Ciarán Tobin egy ír pénzügyi és (élet)biztosítási cég (Irish Life and Permanent) magyarországi menedzsere (vezetője) volt, akinek kocsija 2000. április 09-én  sávváltás közben kormányozhatatlanná vált, és felszaladt a járdára, ahol halálra gázolt két gyereket, a babakocsiban ülő kétéves Petrát és a mellette álló ötéves bátyját, Mártont. Sebességét 70 km/órában állapították meg egy 50 km/óra sebességkorlátozott útszakaszon. Tobint kihallgatásra bevitték a rendőrségre. Mivel vasárnap volt, a vétkes vezető nem tudott egyetlen magyar (védő)ügyvédet sem előkeríteni, ezért megkért egy fiatal magyar hölgyet, akinek különben a papája ügyvéd (dr. Soós Tibor), hogy legyen a segítségére. Így lett Soós Kata tolmács a rendőrségi kihallgatáson, mivel a hivatalos személyek közül senki sem tudott angolul. A történtek miatt gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértéssel vádolták, elkérték az útlevelét, amit nem adtak neki vissza. 2000 őszén Tobin azzal kérte vissza az útlevelét, hogy egy esküvőre hivatalos Írországban és egyúttal szeretné meglátogatni a családját. Az útlevelét visszakapta, amit nem kértek újra el tőle, amikor 2000. október 09-én visszatért Magyarországra. Még ugyanezen hónap 30-án végleg visszament Írországba, és ezzel véget ért magyarországi kiküldetése.

A tárgyalás  2002. május 07-én volt Budapesten, Tobin távollétében. Ugyanis ellentétben az angolszász gyakorlattal, a magyar törvények szerint elég ha az ügyvédje képviseli és jár el a vétkes autóvezető nevében. A kihallgatásakor adott nyilatkozatát a bíróság nem fogadta el arra hivatkozva, hogy azt ügyvédje (Soós Tibor) lánya (Kata) fordította le, és ezért fennáll a gyanú, hogy a szöveg tartalmát befolyásolta. Tobint a Btk 187. §-a alapján távollétében három év börtönre ítéltek, amit fellebbezésére úgy változtattak meg, hogy 18 hónap után feltételes szabadlábra helyezhető.

2004. május elsejével Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, és ezzel rá is vonatkozott a 2002-ben elfogadott „Európai elfogatóparancs”, (European Arrest WarrantEAW), mely a tagállamok között addig érvénybe lévő kiadatási rendszer helyébe lépett. Magyarország ennek jegyében és szellemében „európai elfogatóparancsot” adott ki Tobin ellen. Az ír Legfelsőbb Bíróság azzal utasította el a magyar kérést, hogy Tobin nem „szökött el” Magyarországról, hiszen a magyar hatóságok beleegyezésével hagyta el az országot. Elvégre visszaadták útlevelét. Sőt, az ír bíróság megtagadta azt a magyar kérést is, hogy Tobin Írországban töltse le (börtön)büntetését. Ez a lehetőség, mint opció, ugyan szerepel az EAW-ben, de Írország sohasem alkalmazta. Ezért Tobin esetében sem fogja. Hiába kéri, mi több követeli a magyar fél. 2009-ben Írország módosította a hazai jogszabályokat, és azt összhangba hozta az EAW előírásaival. Ez 2009. augusztus 29-én lépett hatályba. Mire fel (már szeptemberben) újabb elfogatóparancsot adott ki a magyar Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM)2009. november 10-én Tobin letartóztatták, és ugyanaz a bíró, aki korábban megtagadta kiadatását, 2011. február 11-én elrendelte azt. Közben engedélyt kért fellebbezési kérelme beadására a Legfelsőbb Bíróságtól. Az engedélyt megkapta. Ennek ellenére 2011. november 09-én önkéntes őrizet alá helyeztette magát, azzal, hogy az így töltött időt beszámítsák esetleges börtönbe vonulásába, akár Írországban, akár Magyarországon. A végleges döntést az ír Legfelsőbb Bíróság 2012. június 19-én hozta, melyben 3-2 arányban a bírák felülbírálták a kiadatási kérvényt és parancsot.

Utójáték

Természetesen a magyar fél felháborodással fogadta a hírt. Ebbe pedig nagy szerepet játszott, hogy a (valós) történtekről a hazai média nem tájékoztatta a lakosságot. Azóta is csak a borzalmas tragédiáról, a két csöppség életét követelő autóbalesetről (no meg a szülők nem szűnő fájdalmáról) hallhat a hazai közvélemény. A magyar fél, a magyar igazságszolgáltatás, sorozatos hibáiról, a nemzetközi jog ismeretének hiányáról még mindig nem tájékoztatják a lakosságot. De úgy tűnik a szülőket sem, akik 12 év után sem tudnak belenyugodni a megváltoztathatatlanba: gyermekeik halálába.

Sajnos, úgy tűnik a hazai politika (és kormány propaganda) nem hagyja a Tobin ügy lezárását. A baleset és a magyar rendőrség, hatóságok fatális mulasztása (az útlevél vissza nem kérése) 2000 őszén történt, az (első) Orbán kormány (fél)idején. Ezt a jelenlegi miniszterelnök-helyettes Navracsics Tibornak is tudnia kell(ene), aki 1999 és 2002 között a Miniszterelnöki Hivatal sajtó- és információs főosztályának vezetője volt. Ugyanakkor napjaink bel- és külpolitikai vitáiban, minden olyan eseményt, történést felkarol a kormány, mely vélhetőleg helyzetét erősíti mind a hazai, mind a nemzetközi porondon. Ezért csapott le – igaz bő egy hét késéssel - Viviane Reding, az Európai Bizottság alapjogi, bel- és igazságügyi biztosa, egyik interjújára a magyar kormány, mely cikk különben teljes terjedelmében elérhetetlen az interneten. Tehát, valójában azt sem tudjuk, hogy mi volt az interjú aprója, hogyan és miért került szóba Magyarország és a Tobin ügy? Az Orbán kormány a szövegkörnyezetből kiragadva egyetlenegy mondatra építi az EU-biztos asszony elleni kampányát. Az ominózus mondat pedig így hangzik:

„Személy szerint engem egyáltalán nem lepett meg (Tobin kiadatásának megtagadása - szerk.) – hiszen pontosan abban az időben történt, amikor sok döntés született Magyarországon, amelyek komoly kérdéseket vetettek fel a magyar jogrendszer függetlenségét illetően”.      (Forrás: egy angol nyelvű blogbejegyzés)

Redingnek abban igaza van, hogy a kiadatás megtagadására hozott döntés (tavaly június) egybeesik a magyar jogrendszer körüli EU-s vitákkal. Az viszont érthetetlen (nem igaz), hogy egy független (ír) bírósági döntését hogyan és mennyire befolyásolhatja egy másik ország belpolitikai problémái, jogi vitái. Kis kutakodás a neten és lassan összeáll(t) a kép.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung-ban március 9-én jelent meg az interjú. Három nappal korábban az Európa Tanács figyelmeztette Magyarország kormányát, hogy a legújabb alkotmánymódosítás, amit a kétharmados kormánytöbbség a parlamentben meg fog szavazni, „veszélyeztetheti a demokrácia alapvető elveit”. Az interjúban arról faggatták, kérdezték Reding asszonyt, hogy véleménye szerint az EU tagállamok bízhatnak-e egymás jogrendszerébe? Erre hozta fel az EU biztos Magyarországot és a Tobin ügyet. Amire aztán lecsapott a budapesti kormány. Az egy hét várakozásra, valamint Navracsics nyíltlevelére is úgy látszik van magyarázat. A "várakozási idő" alatt Reding asszonyt több támadás érte a Nőnap (március 8.) apropójából. A német kormány például eleve nemet mondott arra a Redingtől származó EU-s javaslatra, hogy 2020-ig a felső vezetésekben 40 %-ra kell emelni a női tagok számát. A német kormánykoalíció nem a nők részvételi arányának növelését ellenzi, hanem a „keretszámot”, hiszen a magángazdaságban, a vállalkozásokban nem lehet megkövetelni, hogy hány nő legyen vezető pozícióban. Ezt központilag az EU nem határozhatja meg. Ugyanakkor a német kormány támogatja a nők részt vételi arányának növelését a felső vezetésekben.

Ezt a nyomást próbálta (és próbálja) kihasználni az Orbán kormány, amikor nemzetközi szinten támadja az EU biztos Viviane Reding asszonyt. Nem törődve azzal, hogy nevetségessé teszik Magyarországot, hiszen egy (jogilag) lezárt ügyet próbálnak (érzelmi alapon) melegen tartani. Ami persze jól mutatja és bizonyítja a populista politikát: befelé heccelni a jónépet, kifelé meg hadakozni a semmiért. 




Fejlemény  (29.03.13.)   

Egy populista (orbáni) blöffnek lehettünk tanúi Nagypénteken. Navracsics Tibor igazságügyi miniszter sajtótájékoztatóján személyes garanciát vállalt olyanért, amihez egy alkotmányos demokráciában (így az EU tagállamaiban) egy kormánytagnak nincs joga. Kiadatási ügyben kizárólag az ország független (legfelsőbb) bírósága dönthet. Az szabja meg a kiadatás feltételeit, és a kölcsönös kiadatási egyezmények alapján a két ország bírósága dönti el a kiadatás részletei. Ez nem garancia kérdése! Pláne nem, egy kormánytag adott szava, akit bármely pillanatban leválthatnak. A részletek ITT    (kattints rá!





Kapcsolódó anyagok, fejlemény


A Tobin ügy kronológiája  .....................Tuesday, April 02, 2013
Ördögi logika Tobin-ügyben .......................Tuesday, April 02, 2013

Navracsics: a leányfalui gázoló kész letölteni büntetését. .....Saturday, March 30, 2013







Labels:

0 Comments:

Post a Comment

<< Home