NEM

NEM. Ez egy rövidítés: Neonáci Ellenes Mozgalom, mely ma (december 02-án) tartotta tüntetését a budapesti Kossuth-téren.

 

Az alapötlet jó volt. A tömeg látványa impozáns. Sok mindent kifejezett. Még is, hiányérzetem volt, mintha valami félresikerült volna.

 

Túl sok volt a “zsidózás”, annak ellenére, hogy hivatalosan Magyarországon nincsenek “zsidók”. Lehet, hogy meglepő, de 1867 óta csak izraelita vallású magyar emberek élnek a Kárpát-medencében. A nemzetiségek, kisebbségek között mai napig nincs “zsidó”, ezzel is kifejezve a magyarsághoz való tartozást. Erről, mintha megfeledkeznének a hitközségek vezetői is, akik épp úgy “zsidóznak”, mint a két világháború közti “fajtiszta”, meg “őskeresztény” magyarok. Az első világháború végétől lett pejoratív szó, kifejezés a “zsidó”, és lett a kirekesztés és a gyűlölet közbeszédi szimbóluma. 1867-től 1990-ig hivatalosan csak izraelita vallású magyarok éltek a Kárpát-medencében. A születési anyakönyvekben csak, mint vallás szerepelt az izraelita szó, kifejezés. Így hívták a hitközségeket, és a temetőket is.  A “zsidó” szó, fogalom hivatalosan nem létezett.

 

Ezt a kirekesztő, megkülönböztető szót, fogalmat csak a 1930-as évek végén vette át – fokozatosan – a hivatalos Magyarország. Az 1938. évi XV. törvénycikk tesz először utalást arra, hogy ki tekinthető “zsidó”-nak. Mindenki, aki 1919. augusztus 01. után az izraelita felekezethez tartozott. Ezt a szégyenletes törvényt nevezik az “első zsidótörvény”-nek. Összeírás nem kellett, hiszen a születési bizonyítványból vagy anyakönyvi kivonatból ez rögtön kiderült.

 

1945-től ismét az izraelita (vallás) lett a hivatalos elnevezés, már csak azért is, mert ezzel is bizonyítani akarta az új, demokratikus Magyarország, hogy az igazságtalanul meghurcolt, ill. ártatlanul meggyilkolt honfitársaink magyarok voltak, és azok is maradnak. Mintha ez az elv és gondolat a most vasárnapi (december 02.) szimpátia tűntetésen feledésbe merült volna. Még a hétköznapi “zsidózás” formáit és veszélyeit felsoroló MSZP elnök is kifelejtette beszédéből.

 

Hamisnak éreztem, és érzem az egész megmozdulást, mert ott mind a szervezők, mind a jelenlévők között többségben voltak a “zsidók”. És ezt jelezték is! Annak ellenére, hogy a tüntetés épp arról szólt (vagy szólt volna), hogy meg nem engedhető honfitársaink származás szerinti megkülönböztetése, “listába vétele”. Számomra akkor lett volna ez valóban egy őszinte “nagy össznépi” kiállás, ha a színpadon a végén a három politikus mellett néhány “gój” is megjelent volna, és a szervezés fővédnökei között a politikai pártok, a szakszervezetek és a történelmi egyházak ill. azok képviselői domáltak volna. Hiszen ez az összejövetel és tüntetés épp arról szólt (volna), hogy állampolgárainkat egyenjogúnak és egyenrangúnak tartjuk vallási és származási hovatartozástól függetlenül.

 

Végül, de nem utolsó sorban. Ugyancsak furcsállom, hogy csak a fasizmust és a nácizmust emlegették mind a szónokok, mind a  táblákkal, felíratotkkal megjelentek. Ezzel ugyanis az emberek tudatában tovább éltetik azt a történelemhamisítást, hogy az itt történt jogfosztásokért és gyilkosságokért egyedül a (német) “nácik” a felelősek. Ez egyszerűen nem igaz! A magyarországi népirtásnak tekinthető tömeggyilkosságokat a nyilasok követték el, akik a hungarizmus híveiként eleve elhatárolódnak a nemzeti szocializmustól és annak bűneitől. A “zöldingesek”, mint (egykori) jelző és fogalom ugyancsak a feledés homályába veszett.

 

Minden kezdet nehéz, tartja a mondás. Ezért csak örülni lehet, és dicsérni a kezdeményezést, valamint annak tömegeket megmozgató lefolyását, ami elvben a kirekesztés és a nyilas, hungarista eszme ellen szerveződött. Mégis, a médián keresztül lecsapodó, tükröződő reakciók elsősorban politikai következtetéseket próbálnak levonni. Azt találgatják, hogy melyik szónoknak volt nagyobb sikere, jobb hatása a megjelentekre és a képernyők előtt ülőkre. Melyik párt tud majd ebből minél több és nagyobb előnyt kovácsolni, azaz valójában a 2014-es választások előtesztelésének fogták és fogják fel ezt a politikamentes(?), antiszemita-ellenes összejövetelt.

 

A tüntetést megtisztelő külföldi képviselők (Eleni Tsakopoulos Kounalakis, az US, és Ilan Mor, Izrael nagykövete) közül elfelejtették megemlíteni Svédország budapesti nagykövetét (Karin Olofsdotter) Ez már csak azért is kínos, mivel Wallenberg év van (100 éve született), és a nagykövet asszony az izraelita magyarok ezreit megmentő diplomata hazáját képviselte. Ilyen apróságra azonban már nem figyel oda a nagypolitika és az azt kiszolgáló hazai média.