Évértékelő

Marhaság. Csak azt lehet értékelni, ami már megtörtént. Januárban vagy februárban nem lehet az évet (még és előre) értékelni. Az elkövetkező idő, pláne húsz év, történéseit előre megjósolni sem lehet. Az évértékelést általában évvégén szokás megejteni, aminek szép magyar neve van: zárszámadás, számvetés.

Sokak amerikai példára hivatkoznak, a „State of the Union” nevű elnöki beszámolóra. Csakhogy az nem „évértékelés”, hanem beszámoló, az ország állapotáról, helyzetéről (State = státusz), és az elnök elképzeléseiről az elkövetkező időre, évekre, hogy mit és hogyan szeretne csinálni, változtatni. Ja, és mindezt a képviselők előtt a Parlamentben (Congress) mondja el. Ez különben az amerikai alkotmányban is szerepel, mint javasolt előírás. A hagyomány szerint ez az elnöki beszámoló mindig január vége és február eleje között történik, amit a tv- és rádió állomások is közvetítenek, azaz az egész ország lakossága egyenesben, élőben követhet.

Obamával ellentétben az Orbán beszéd amolyan választási (kampány)előzetesnek tűnt, amely  a határozottság és az őszinteség látszatát keltette. Úgy, ahogy azt már a Kádár-rendszerben megszoktuk, ahol minden gyűlésen és értekezleten ugyanez a klisé jellemezte a szónok mondandóját, és annak lényegét: „Tudjuk, hogy vannak még hibák, elvtársak, de most nézzük az eredményeket! A problémák megoldására pedig majd az elkövetkező ötéves tervek adják meg a választ, amiknek eredményeit talán már unokáink is élvezni fogják.”

Igazából nem értem e beszéd körüli hűhót, mit kell azon rágódni, dicsérni vagy szidni, amit egy miniszterelnök hívei körében mond? Mint jeleztem, ez nem az amerikai helyzetértékelés, amikor az elnök a választott képviselők előtt beszámol az ország állapotáról és saját terveiről. Ezt Gyurcsány és Bajnai próbálta bevezetni, amikor ugyanezekről a témákról és problémákról a Parlamentben szóltak. Orbán, viszont 15 évvel ezelőtt eleve kivonult az Országházból, és a Vigadóban beszélt hívei körében. Sőt, Balog Zoltán miniszter (mint valami hoppmester) célzást is tett erre, amikor a Magyar Polgári Együttműködési Egyesületet, mint az összejövetel házigazdáját említette. Tehát, ez a beszéd nem az ország népének, hanem Orbán (közeli) híveknek szólt. Olyannyira, hogy még a koalíciós partner vezetőjét (Semjén Zsolt) sem láttam, ami persze nem jelent semmit. Viszont, sem Balog, sem Orbán nem köszöntötte a KDNP-seket a megjelentek között. Ehelyett a lemondásra kényszerült egykori államelnököt üdvözölte. No meg (annak feleségét) Katalin asszonyt.

A „belterjességre” utal a szónoki emelvény mögötti 20 db magyar zászló is, pontosabban az EU-zászló teljes hiánya. Az Unió többi tagországában elképzelhetetlen lenne egy országos jelentőségű miniszterelnöki beszéd díszleténél az európaiságot jelképező zászló hiánya. Vagy tán épp ennek hiánya akarta jelezni, hogy ez a beszéd nem is olyan fontos. Ez csakis Orbán Viktor híveinek szól. Akkor viszont miért foglalkozik vele annyira a hazai média és a politológus megmondó emberek hada?

Furcsa volt hallani a miniszterelnöki évértékelőt felvezető Balog Zoltán szavait. A házigazda szerepét (is) betöltő miniszter, mint egyesületi elnök a magyar polgári keresztény kultúráról beszélt és kijelentette: "a hivatásos hisztériakeltőktől el kell venni a kenyerüket." Nem tudom, ez a kijelentés mennyire keresztényi, és mennyire egyeztethető össze a szeretet és a megbocsátás krisztusi tanításával? Már a „magyar polgári keresztény kultúra” említése is igencsak kirekesztő a XXI. századi Európában, ahol a keresztényen kívül más kultúrák és felekezethez tartozók is megtalálhatók. Mindezen csak azért gondolkodtam el, mert Balog Zoltán valamikor református lelkészként is gyakorolta vallását, sőt a Bonni Egyetem Ökumenikus Intézetének is munkatársa volt. Aztán jött a következő nagy meglepetés: az ugyancsak református (hírében álló) miniszterelnök értekezését ezekkel a szavakkal kezdte: „Miniszter után beszélni könnyű, pap után beszélni nehéz.” Vajon egy protestáns miniszterelnök az ugyancsak protestáns miniszterét, aki ráadásul lelkész (is), hogyan nevezheti „pap”-nak, ami köztudottan katolikus kifejezés?

Különben jó néhány baki(?), tévedés volt az előre megírt beszédben. Márai és Ottlik felcserélése akár a hazai „magyar polgári keresztény kultúra” állapotát is jelképezheti. Hiszen a miniszterelnök a „magunkfajtái” között beszélt. Számomra mégis a legsúlyosabb Reagan elnök szavainak meghamisítása volt.

Orbán szerint: „…..Egyszer azt jegyezték fel, hogy Ronald Reagan első kormányülésén azt mondta, két dolgot utálok, az inflációt és a kommunizmust, ezekkel kezdjenek valamit….”

Ez egyszerűen nem igaz!

Ehhez tudni kell, hogy a neoliberális gazdaságpolitika elsőszámú amerikai képviselőjeként számon tartott antikommunista Ronald Reagan azzal az ígérettel nyerte meg az elnökválasztást 1980-ban, hogy rendbe teszi az amerikai gazdaságot. Mivel elődje, a demokrata Jimmy Carter, (azaz az amerikai „baloldal”) kormányzása alatt keletkezett óriási infláció mellett és miatt az irányadó kamat(láb) 14 %-ra emelkedett, és ez akkoriban igen sok amerikai család és vállalkozás csődjét eredményezte. Hiszen nem tudták fizetni a kölcsönöket, hiteleket, ami a kapitalista gazdaság, gazdálkodás egyik alapja. 

Ezért első kormányülésén Reagan, az új amerikai elnök, kifejtette, mi a célja, mit szeretne elérni hivatali ideje alatt, és ennek érdekében minisztereivel közölte:  "Uraim, utálom az inflációt, utálom az adót és utálom a szovjetet. Tegyenek ezért valamit." ***- majd elhagyta a termet. 

***  ("Gentlemen, I hate inflation, I hate taxes and I hate the Soviets. Do something about it." )

Közben a net-en megtaláltam az első Orbán-kormány megalakulása utáni első évértékelést. Érdekes, nem a házigazda Magyar Polgári Együttműködési Egyesület honlapján leltem rá, ahol - véleményem szerint - valamennyi évértekelő Orbán beszédnek meg kellene lenni, és mindenki számára hozzáférhetővé tenni. Ettől függetlenül, érdemes beleolvasni, pardon idézni belőle:

„……A polgári koalíció kormánya 1998 júniusában gyökeresen új gazdaságpolitikát hirdetett meg, melynek középpontjában a gazdasági növekedés áll. S bár a közgazdászok elemzései, tanulmányai a magunkfajta laikusok számára nem mindig érthetőek, annyit mindenképpen mondhatunk, hogy a gazdaság fő mutatói 1999-ben rendkívül kedvezően alakulnak. Magyarország gazdasági növekedése az Európai Unióénak kétszerese. Az előző évhez képest tíz százalékkal nő a várhatóan versenyképes magyar áruk kivitel.

A fiatal magyar demokrácia első kilenc éve után először 1999-ben csökken az ország által egy év alatt megtermelt javak értékének 60 százaléka alá az államadósság. Ezzel elérjük a legfejlettebb európai államok ajánlott adósságmutatóját. A keresetek vásárlóértéke 1999-ben 3,6 százalékkal, a nyugdíjaké több mint négy százalékkal emelkedik. Ebben az évben az inflációt, a pénzromlás ütemét egy számjegyűre zsugorítjuk.

A kedvező gazdasági mutatók mellett 1999-ben javul a költségvetés egyensúlyi helyzete is. Javul annak ellenére, hogy a rendkívül pazarló társadalombiztosítási rendszer, a Postabank és a Magyar Fejlesztési Bank állapotának rendezése összesen 240 milliárd forintjába került az adófizetőknek.

(…)

A polgári koalíció kormányának az a meggyőződése, hogy a legszegényebbek helyzetének tartós javulását csak akkor érhetjük el, ha azokat a családokat is megerősítjük, amelyeknek a tagjai dolgoznak, akik a vállukon viszik az ország gondját, és akik magukra vállalják a gyereknevelés örömteli terheit is.

Az ország tudja, meggyőződésünk szerint, a saját nehezebb sorsú polgárait segíteni, ahol az ott élők túlnyomó többsége tisztes megélhetési lehetőségekkel bír. A kormányt ez a meggyőződés vezette, amikor meghozta társadalompolitikai döntéseit. Így a következőképpen döntöttünk: igyekszünk segítséget nyújtani a szükséget szenvedőknek. (…)

Ezért:
Először: 1999-ben már nem kell tandíjat fizetni.

Másodszor: 1999-ben az adók és a járulékok alacsonyabbak lesznek.

Harmadszor: minden gyermek után adókedvezmény jár. Ha az egyik szülő nem tudja a teljes kedvezményt kihasználni, a másik szülő is felhasználhatja azt.

Negyedszer: akik lakást építenek, az áfa egy részét visszaigényelhetik.

Ötödször: 1999-ben minden gyermek után alanyi jogon jár a családi pótlék. Alanyi jogon jár, de elvárjuk, hogy a támogatást kapó szülők eleget tegyenek törvényi kötelezettségüknek és iskoláskorú gyermekeiket valóban járassák iskolába. Iskoláskorú gyermekek esetében ugyanis csak ekkor kapják meg a támogatást. ……………”