Ki hibázott a Safarov ügyben?
Sok
mindenről beszél a hazai közvélemény, a média, az ellenzék, a
civil szervezetek, no meg a kormány, mely “lezárt”-nak tekinti
Safarov hadnagy átadását az azeri hatóságoknak, csak arra nem
kaptunk még választ, hogy miért engedett szabadon a magyar állam,
pontosabban annak kormánya egy kegyetlen (baltás) gyilkost? Az már
beigazolódott, hogy Magyarország fatális hibát követett el,
amikor nem olvasta, pardon nem tanulmányozta alaposan az Európa
Tanács “az elítélt személyek átszállításáról”
szóló nemzetközi egyezményét (Convention on the *Transfer* of Sentenced Persons), amelyben a 12. cikkely, vagy paragrafus, világosan
kimondja:
Kegyelem,
közkegyelem, büntetés megváltoztatás
Mindkét
fél alkotmányának vagy más törvényének megfelelően adhat
kegyelmet, részesítheti közkegyelemben vagy a büntetést
megváltoztathatja.
A Navracsics Tibor miniszter, miniszterelnök-helyettes, által vezetett Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium honlapja, az MTI-re hivatkozva is, közli, hogy
Orbán Viktor kormányfő hétfőn (20012.09.03.) újságíróknak
megerősítette: Magyarország eddig is a nemzetközi jogi eljárásrendet követte az azeri kiadatási ügyben, ezután is ezt teszi, és nem tulajdonít különösebb jelentőséget az ennek nyomán kialakult vitának: "higgadtan és nyugodtan vesszük ezt tudomásul".
Ebből a kijelentésből is látszik, hogy politikusaink, élén a magyar kormányfő, és helyettese, az
igazságügyi miniszter, valamint az átszállítási ügyben nyilatkozó
“szakembereink”, és természetesen a mindenhez értő
médiamunkások, láthatóan nincsenek tisztában alapvető (jogi) fogalmakkal. Állandóan kiadatásról beszélnek, miközben a nemzetközi (és hazai) jogban az átszállításról szóló előírásokra hivatkoznak az illetékesek. Ezt tessék megérteni!
Tehát, a magyar fél is a kegyelmi jog ugyanazon fajtáit alkalmazhatja saját állampolgárával szemben, ill. érdekében, mint azt Safarov esetében az azeriek tették!
De ennél is megdöbbentőbb az Európa Tanács emberi jogi internetes oldalán található másik Tájékoztató (kattints rá!), mely angolul íródott és az elítélt személy átszállításának "magyar sajátosságait” taglalja, mégpedig a KIM EU-s Nemzetközi Büntetőjogi és Emberi Jogi Együttműködési Főosztálya alapján.
Arra a pontra, hogy az ország folytonosnak tekinti-e az ítéletet, vagy megváltoztathatja.
A kiadatás (extradition) két állam közti egyezmény, szerződés, melynek értelmében a másik ország odamenekült (bűnt elkövetett) bűnös állampolgárát visszaküldik. Ez az egyezmény egyes esetekben lehetőséget ad a visszaküldés megtagadására is, amennyiben a politikai, vallási vagy etnikai, származási üldöztetés bizonyítható.
Ha nincs kiadatási szerződés két ország között, akkor az odamenekült (vagy szökött) személy élvezi a “befogadó” ország védelmét.
Megjegyzem. Nincs olyan ország a világon, melynek minden más országgal kiadatási szerződése lenne. Gyanítom, Magyarország és Azerbajdzsán között sincs ilyen kiadatási államközi megállapodás, hiszen Azerbajdzsán nemrég lett független állam, és például az Egyesült Államokkal vagy Ausztráliával sincs ilyen megállapodása. Ugyanis a diplomáciai kapcsolatok felvétele nem jelenti automatikusan a kiadatási egyezményt, ill. annak megkötését.
A átszállítás (transfer) kizárólag a külföldön már elítélt, bebörtönzött személyre vonatkozik. Ez egy olyan nemzetközi egyezmény az Európa Tanács részéről, amelyhez bármely ország csatlakozhat, azzal a szándékkal és megfontolásból, hogy egy idegenben elítélt állampolgárát (humanitáriusi, emberjogi alapon) hazavihesse (átszállíthassák), hogy az börtönbüntetését “hazai” (elsősorban nyelvi, étkezési, stb.) környezetben tölthesse le.
Ehhez az európai egyezményhez, amelyet eddig 47 ország írt alá, Magyarország 2001-ben, az első Orbán-kormány idején, csatlakozott. Azerbajdzsán, pedig néhány éve.
Egy jogállamban büncselekmény esetén nem tesznek különbséget belföldi és külföldi elkövető között. Így a büntetés, és annak végrehajtása, letöltése is azonos elbírálás (és körülmény) alá kell(ene), hogy essen. Az Orbán-kormány és hívei azzal védekeznek, hogy Safarov ügyben a “másik (külföldi) börtön” illetékesei vétettek súlyos hibát. Ergo “átverték” a jóhiszemű (és naív?) magyar diplomácia és igazságszolgáltatás kiváló és jogképzett vezetőit. Ebből kiindulva, fogadjuk el a magyar fél érvelését! Tételezzük fel, hogy az azeriek vétkeztek. Viszont ki engedte ki Safarovot a börtönből? Hiszen egy “átszállítási” egyezményre hivatkoznak, (vagy amögé bújnak) jeles magyar jogászaink, no meg politikusaink. Tehát.
Hogyan történik, mi a feltétele és lefolyása (szolgálati útja) egy életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt magyar elítélt átszállításának egyik másik (magyar) börtönbe?
Ezt kellene az ország népével ismertetni. A magyar wikipédia alapján mindenki számára elérhetők a következő információk.
A legsúlyosabb büntetés, ami Magyarországon kiszabható, az a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés (TÉSZ). Legfőbb jellemzője, hogy – az életfogytiglani szabadságvesztéssel ellentétben – az ítélet kizárja annak lehetőségét, hogy bizonyos idő elteltével a feltételes szabadlábra helyezéslehetőségét megvizsgálják.
A tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek főszabály szerint a Szegedi Fegyház és Börtön (az ún. "Csillag") fegyház épületének (csillag épület) harmadik emeletén található hosszúidejű speciális rezsimű körletben (HSR körlet)kezdik meg büntetésük letöltését. Van arra lehetőség, hogy kérvényezzék áthelyezésüket normál rezsimbe, ez azonban ritka, ugyanis a HSR körlet hazai viszonylatban luxusnak számít. Hazánkban jelenleg alig tucatnyi fogvatartott tölt tényleges életfogytiglani szabadságvesztés büntetést.
Megjegyzendő, hogy ezt a (vitatott) törvényt és eljárást 1999 márciusában (a Fidesz kormány idején) hozták és vezették be.
Ezzel szemben az életfogytiglani szabadságvesztés esetében az elítélt feltételes szabadlábra helyezését legkorábban a büntetés megkezdése után 20 évvel lehetett kezdeményezni. Ez nem azt jelenti, hogy egy életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt fogvatartott, akinél a feltételes szabadlábra helyezés pl. 25 év után kezdeményezhető, 25 év múlva szabadul is. A jogszabály csupán megadja a lehetőséget, hogy annak engedélyezését megvizsgálják. Így csak akkor helyezik feltételesen szabadlábra a fogvatartottat, ha arra alkalmasnak találják.
Safarov, nem kapott tényleges életfogytiglanit, habár elítélésekor már (hét éve) érvényben volt ez Orbán-kormány idején alkotott legsúlyosabb büntetési kategória. Az azeri baltás gyilkos ítéletéről a korabeli sajtó így számolt be:
".....Előre kitervelten, aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésért életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte a Fővárosi Bíróság Ramil Safarov Sahibot. A 27 éves azerbajdzsáni katonatiszt 2004. február 19-én a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem budapesti kollégiumában, egy közeli bevásárlóközpontban akciós áron vásárolt baltával lemészárolta egyik örmény hallgatótársát, akivel néhány nappal korábban érkeztek Magyarországra, három hónapos angolnyelv-tanfolyamra. A csoport másik örmény hallgatóját is kivégezte volna, a tanfolyam többnemzetiségű résztvevői azonban a második gyilkosságot megakadályozták.
Sahib közvetlenül az eset után, majd első rendőrségi kihallgatásán is az örmények iránti gyűlöletével magyarázta tettét. "Nem tettem mást, mint amit ők tettek a családommal" - mondta, az 1988-ban Hegyi-Karabah kapcsán kirobbant, 30 ezer ember halálát okozó, és további egymilliót földönfutóvá tévő örmény-azeri háborúra utalva. Azzal a szándékkal érkezett Magyarországra, hogy "örményt fog ölni" - vallotta.
Sahibot a bíróság döntése értelmében legkorábban 30 év múlva lehet feltételesen szabadlábra helyezni. Az ítélet nem jogerős.
Az azerbajdzsáni katonatiszt fejére ugyanakkor 125 ezer dollár vérdíjat tűzött ki egy örmény pártvezér. Bárki megkaphatja ezt az összeget, aki megöli a Magyarországon letartóztatott katonatisztet, s erről a magyar nagykövetség értesítette a bíróságot. A hír hatására a büntetés-végrehajtás megszigorította a tettéért hazájában "nemzeti hősként ünnepelt" Sahib őrzését....."
Ezek a sorok a Népszabadságban jelentek meg 2006. április 14-én. Tehát, mindenki előtt ismeretes volt. Az örmény közvéleményt és vezetést megnyugtatta ez az ítélet, hiszen a feltételes szabadlábra helyezés is csak 30 év múlva kezdeményezhető. Ezt pedig úgy értelmezték, hogy ha még országon belül is ilyen nehézkes az átszállítás (egyik börtönből a másikba), akkor külföldre még nehezebb, szinte lehetetlen. Ez pedig felér egy kiadatás megtagadással. (akár van kiadatási egyezmény a két ország között, akár nincs.)
Ezért továbbra is sarkalatos kérdés: vajon a magyar igazságszolgáltatás és jogrendszer szerint egy ilyen szigorú büntetés letöltése közben egy magyarországi, magyar bűnözőt, elítéltet, milyen feltétellel, előzetes egyeztetéssel lehet (ha egyáltalán lehet) országon belül egy másik börtönbe átszállítani? Erre sajnos nem találtam választ az internet világában. Pedig ebből lehetne érdemlegesen megtudni, hogy ki a felelős, ki, hol követett el hibát, az „átszállítással”?
Kutakodásaim közben az Európa Tanács emberi jogi ügyekkel foglalkozó internetes oldalán két érdekes dokumentumra bukkantam. Mindkettő Magyarországgal foglalkozik, méghozzá az „átszállítás” témakörében. Az egyik (magyarul) részletesen beszámol, hogy mi a teendője egy külföldön elítélt magyarnak, ha büntetését hazájában kívánja letölteni. A Tájékoztató (kattints rá!) szó szerint megismétli az általános elvet, miszerint
Kegyelem, amnesztia, a büntetés megváltoztatása
Ha nincs kiadatási szerződés két ország között, akkor az odamenekült (vagy szökött) személy élvezi a “befogadó” ország védelmét.
Megjegyzem. Nincs olyan ország a világon, melynek minden más országgal kiadatási szerződése lenne. Gyanítom, Magyarország és Azerbajdzsán között sincs ilyen kiadatási államközi megállapodás, hiszen Azerbajdzsán nemrég lett független állam, és például az Egyesült Államokkal vagy Ausztráliával sincs ilyen megállapodása. Ugyanis a diplomáciai kapcsolatok felvétele nem jelenti automatikusan a kiadatási egyezményt, ill. annak megkötését.
A átszállítás (transfer) kizárólag a külföldön már elítélt, bebörtönzött személyre vonatkozik. Ez egy olyan nemzetközi egyezmény az Európa Tanács részéről, amelyhez bármely ország csatlakozhat, azzal a szándékkal és megfontolásból, hogy egy idegenben elítélt állampolgárát (humanitáriusi, emberjogi alapon) hazavihesse (átszállíthassák), hogy az börtönbüntetését “hazai” (elsősorban nyelvi, étkezési, stb.) környezetben tölthesse le.
Ehhez az európai egyezményhez, amelyet eddig 47 ország írt alá, Magyarország 2001-ben, az első Orbán-kormány idején, csatlakozott. Azerbajdzsán, pedig néhány éve.
Egy jogállamban büncselekmény esetén nem tesznek különbséget belföldi és külföldi elkövető között. Így a büntetés, és annak végrehajtása, letöltése is azonos elbírálás (és körülmény) alá kell(ene), hogy essen. Az Orbán-kormány és hívei azzal védekeznek, hogy Safarov ügyben a “másik (külföldi) börtön” illetékesei vétettek súlyos hibát. Ergo “átverték” a jóhiszemű (és naív?) magyar diplomácia és igazságszolgáltatás kiváló és jogképzett vezetőit. Ebből kiindulva, fogadjuk el a magyar fél érvelését! Tételezzük fel, hogy az azeriek vétkeztek. Viszont ki engedte ki Safarovot a börtönből? Hiszen egy “átszállítási” egyezményre hivatkoznak, (vagy amögé bújnak) jeles magyar jogászaink, no meg politikusaink. Tehát.
Hogyan történik, mi a feltétele és lefolyása (szolgálati útja) egy életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt magyar elítélt átszállításának egyik másik (magyar) börtönbe?
Ezt kellene az ország népével ismertetni. A magyar wikipédia alapján mindenki számára elérhetők a következő információk.
A legsúlyosabb büntetés, ami Magyarországon kiszabható, az a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés (TÉSZ). Legfőbb jellemzője, hogy – az életfogytiglani szabadságvesztéssel ellentétben – az ítélet kizárja annak lehetőségét, hogy bizonyos idő elteltével a feltételes szabadlábra helyezéslehetőségét megvizsgálják.
A tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek főszabály szerint a Szegedi Fegyház és Börtön (az ún. "Csillag") fegyház épületének (csillag épület) harmadik emeletén található hosszúidejű speciális rezsimű körletben (HSR körlet)kezdik meg büntetésük letöltését. Van arra lehetőség, hogy kérvényezzék áthelyezésüket normál rezsimbe, ez azonban ritka, ugyanis a HSR körlet hazai viszonylatban luxusnak számít. Hazánkban jelenleg alig tucatnyi fogvatartott tölt tényleges életfogytiglani szabadságvesztés büntetést.
Megjegyzendő, hogy ezt a (vitatott) törvényt és eljárást 1999 márciusában (a Fidesz kormány idején) hozták és vezették be.
Ezzel szemben az életfogytiglani szabadságvesztés esetében az elítélt feltételes szabadlábra helyezését legkorábban a büntetés megkezdése után 20 évvel lehetett kezdeményezni. Ez nem azt jelenti, hogy egy életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt fogvatartott, akinél a feltételes szabadlábra helyezés pl. 25 év után kezdeményezhető, 25 év múlva szabadul is. A jogszabály csupán megadja a lehetőséget, hogy annak engedélyezését megvizsgálják. Így csak akkor helyezik feltételesen szabadlábra a fogvatartottat, ha arra alkalmasnak találják.
Safarov, nem kapott tényleges életfogytiglanit, habár elítélésekor már (hét éve) érvényben volt ez Orbán-kormány idején alkotott legsúlyosabb büntetési kategória. Az azeri baltás gyilkos ítéletéről a korabeli sajtó így számolt be:
".....Előre kitervelten, aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésért életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte a Fővárosi Bíróság Ramil Safarov Sahibot. A 27 éves azerbajdzsáni katonatiszt 2004. február 19-én a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem budapesti kollégiumában, egy közeli bevásárlóközpontban akciós áron vásárolt baltával lemészárolta egyik örmény hallgatótársát, akivel néhány nappal korábban érkeztek Magyarországra, három hónapos angolnyelv-tanfolyamra. A csoport másik örmény hallgatóját is kivégezte volna, a tanfolyam többnemzetiségű résztvevői azonban a második gyilkosságot megakadályozták.
Sahib közvetlenül az eset után, majd első rendőrségi kihallgatásán is az örmények iránti gyűlöletével magyarázta tettét. "Nem tettem mást, mint amit ők tettek a családommal" - mondta, az 1988-ban Hegyi-Karabah kapcsán kirobbant, 30 ezer ember halálát okozó, és további egymilliót földönfutóvá tévő örmény-azeri háborúra utalva. Azzal a szándékkal érkezett Magyarországra, hogy "örményt fog ölni" - vallotta.
Sahibot a bíróság döntése értelmében legkorábban 30 év múlva lehet feltételesen szabadlábra helyezni. Az ítélet nem jogerős.
Az azerbajdzsáni katonatiszt fejére ugyanakkor 125 ezer dollár vérdíjat tűzött ki egy örmény pártvezér. Bárki megkaphatja ezt az összeget, aki megöli a Magyarországon letartóztatott katonatisztet, s erről a magyar nagykövetség értesítette a bíróságot. A hír hatására a büntetés-végrehajtás megszigorította a tettéért hazájában "nemzeti hősként ünnepelt" Sahib őrzését....."
Ezek a sorok a Népszabadságban jelentek meg 2006. április 14-én. Tehát, mindenki előtt ismeretes volt. Az örmény közvéleményt és vezetést megnyugtatta ez az ítélet, hiszen a feltételes szabadlábra helyezés is csak 30 év múlva kezdeményezhető. Ezt pedig úgy értelmezték, hogy ha még országon belül is ilyen nehézkes az átszállítás (egyik börtönből a másikba), akkor külföldre még nehezebb, szinte lehetetlen. Ez pedig felér egy kiadatás megtagadással. (akár van kiadatási egyezmény a két ország között, akár nincs.)
Ezért továbbra is sarkalatos kérdés: vajon a magyar igazságszolgáltatás és jogrendszer szerint egy ilyen szigorú büntetés letöltése közben egy magyarországi, magyar bűnözőt, elítéltet, milyen feltétellel, előzetes egyeztetéssel lehet (ha egyáltalán lehet) országon belül egy másik börtönbe átszállítani? Erre sajnos nem találtam választ az internet világában. Pedig ebből lehetne érdemlegesen megtudni, hogy ki a felelős, ki, hol követett el hibát, az „átszállítással”?
Kutakodásaim közben az Európa Tanács emberi jogi ügyekkel foglalkozó internetes oldalán két érdekes dokumentumra bukkantam. Mindkettő Magyarországgal foglalkozik, méghozzá az „átszállítás” témakörében. Az egyik (magyarul) részletesen beszámol, hogy mi a teendője egy külföldön elítélt magyarnak, ha büntetését hazájában kívánja letölteni. A Tájékoztató (kattints rá!) szó szerint megismétli az általános elvet, miszerint
Kegyelem, amnesztia, a büntetés megváltoztatása
Az átszállítás nem zárja ki az Ítélkező Állam, vagy az illetékes magyar kegyelmi jog gyakorlásával felruházott szerv által gyakorolt egyéni kegyelem, közkegyelem, vagy a büntetés megváltoztatása kedvezményének elnyerését.
Tehát, a magyar fél is a kegyelmi jog ugyanazon fajtáit alkalmazhatja saját állampolgárával szemben, ill. érdekében, mint azt Safarov esetében az azeriek tették!
De ennél is megdöbbentőbb az Európa Tanács emberi jogi internetes oldalán található másik Tájékoztató (kattints rá!), mely angolul íródott és az elítélt személy átszállításának "magyar sajátosságait” taglalja, mégpedig a KIM EU-s Nemzetközi Büntetőjogi és Emberi Jogi Együttműködési Főosztálya alapján.
Arra a pontra, hogy az ország folytonosnak tekinti-e az ítéletet, vagy megváltoztathatja.
(Continued enforcement or transformation of the sentence:)
A válasz: Magyarország „átalakítja” a külföldi ítéleteket.
(Hungary converts the foreign sentences)
Az elengedés feltételeiről szóló pont külön foglalkozik az ítélet formákkal, amelyek közül számunkra az életfogytiglani érdekes. Az erre vonatkozó hazai előírások:
".....feltételes szabadlábra helyezhető az a személy, aki börtönbüntetésének négyötödét már fegyházban letöltötte. (ami a legszigorúbb magyar büntetés-végrehajtási intézmény)
(Conditional release:
Az elengedés feltételeiről szóló pont külön foglalkozik az ítélet formákkal, amelyek közül számunkra az életfogytiglani érdekes. Az erre vonatkozó hazai előírások:
".....feltételes szabadlábra helyezhető az a személy, aki börtönbüntetésének négyötödét már fegyházban letöltötte. (ami a legszigorúbb magyar büntetés-végrehajtási intézmény)
(Conditional release:
A person may be released on parole after serving:
-at least four-fifths of his sentence (served) in a penitentiary (which is the most serious and strictest type of the Hungarian penal institutions);
Mindezek ismeretében, vajon a hazai politikusok, büntetőjogászok, valamint a tisztességes tájékoztatásért felelős „szakemberek”, miért tetetik a hülyét, és csodálkoznak rá az azeri állam(fő) lépésén, amikor a magyar jogrend és joggyakorlat pontosan ugyanolyan? Vagy mégsem? Hiszen, a magyar törvények szerint csak akkor lehet feltételes szabadlábra helyezni egy életfogytiglan fegyházra ítéltet, ha az már büntetésének négyötödét letöltötte !!! Safarovot hat éve ítélték el úgy, hogy feltételes szabadlábra helyezése megkérvényezésére csak 30 év múlva adnak lehetőséget a magyar törvények!
Ideje lenne a hazai közvéleménnyel is megismertetni, hogy egy életfogytig tartó fegyházbüntetés letöltése közben egy magyarországi, magyar bűnözőt, elítéltet, milyen feltétellel, előzetes egyeztetéssel lehet (ha egyáltalán lehet) országon belül egy másik börtönbe átszállítani? Ennek ismeretében ugyanis mindenki számára egyértelművé válna, hogy ki a felelős a történtekért, és ki, hol követett el hibát, ezzel a nemzetközi botrányba fulladt „átszállítással”.
Kapcsolódó anyag, előzmény
Mindezek ismeretében, vajon a hazai politikusok, büntetőjogászok, valamint a tisztességes tájékoztatásért felelős „szakemberek”, miért tetetik a hülyét, és csodálkoznak rá az azeri állam(fő) lépésén, amikor a magyar jogrend és joggyakorlat pontosan ugyanolyan? Vagy mégsem? Hiszen, a magyar törvények szerint csak akkor lehet feltételes szabadlábra helyezni egy életfogytiglan fegyházra ítéltet, ha az már büntetésének négyötödét letöltötte !!! Safarovot hat éve ítélték el úgy, hogy feltételes szabadlábra helyezése megkérvényezésére csak 30 év múlva adnak lehetőséget a magyar törvények!
Ideje lenne a hazai közvéleménnyel is megismertetni, hogy egy életfogytig tartó fegyházbüntetés letöltése közben egy magyarországi, magyar bűnözőt, elítéltet, milyen feltétellel, előzetes egyeztetéssel lehet (ha egyáltalán lehet) országon belül egy másik börtönbe átszállítani? Ennek ismeretében ugyanis mindenki számára egyértelművé válna, hogy ki a felelős a történtekért, és ki, hol követett el hibát, ezzel a nemzetközi botrányba fulladt „átszállítással”.
Kapcsolódó anyag, előzmény
posted by Pocakos at 9:20 AM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home