Csernobil, Paks és amit illik róluk tudni

Gyerekkori jó barátom meglehetősen feldúlt hangú e-mail-ben hívta fel figyelmemet egy cikkre, ami a Népszava hétvégi mellékletében (kattints rá!), gondolom - részben - Csernobil 25. évfordulója, no meg az idei japán atomerőmű katasztrófa apropójából jelent meg. Szerintem nagyon jól, és (a tudós szakemberekre nem jellemző módon,) közérthetően magyarázta el számomra, amit az atomerőművekről tudni kell(ene), különös tekintettel Paks-ra. Engedélyével (magán)levelét mindenki tanulságára közzé teszem.

"..........azért írok Neked, mert ma olvastam a Népszavában Kasza úr cikkét, amely valamilyen mértékben kapcsolódik a szakmámhoz.

A vörös köd akkor szállt le az agyamban, amikor a következőt olvastam

".......Kormány, szakemberek papagájmódra ismétlik, hogy a harmincnyolc éves szovjet gyártmányú paksi erőmű (a már akkor sem a technika csúcsát jelentő csernobili modell modernizált és gyakran felújított változata) annyira biztonságos, hogy működésének tervezett meghosszabbítása is vállalható 2037-ig..........". (Népszava Szép Szó)

Az állítás, hogy a paksi erőmű a csernobilinak modernizált és gyakran felújított változata, akkora marhaság, hogy ilyet csak a környezetvédelmi államtitkár szokott mondani, akitől tudvalevőleg bármilyen más ostobaság is kitelik. Ugyanakkor van egy mély igazságtartalma is a fenti mondásnak, de ez sokkal nagyobb hozzáértést feltételez, amit enyhén szólva is kétlek (erre majd visszatérek).

A fenti idézet annak a teóriámnak is egyfajta bizonyítéka, hogy a nem hozzáértő újságírónál kártékonyabb állatfajta nem él a földön mivel egy hülye cikkel emberek tízezreit teszik depresszióssá.

Azért, hogy okosodjál, elmondom, hogy az atomerőműveknek az alábbi három típusa a legelterjedtebb:

• csöves (tube type) ilyen a csernobili és a CANDU (utóbbi történetesen kanadai, de ez van pl. Romániában,
• forralóvizes (BWR) ilyen volt pl. a fukusimai,
• nyomott vizes (PWR) ilyen pl. a paksi

Ezeken kívül persze vannak speciális típusok, mint pl. a gázhűtésű, vagy gyors szaporító (fast-breeder) reaktorok, de ezek kevesen vannak.

Most térek vissza a fent említett mély igazságtartalomra, azaz arra, hogy bizonyos szempontból a világ összes atomerőműve a csernobili típus (tube type) továbbfejlesztett változata. Ez azért igaz mivel a világ első atomerőművét (pervaja atomnaja sztancija v mire - itt villogtatom a megkopott orosz tudásom) a SZU beli Obnyinszkban helyezték üzembe és ez a reaktor történetesen csöves, tehát csernobili típusú volt. Csak, hogy tanuljál a legendás Kurcsatov akadémikus (az orosz bomba papája) is részt vett a tervezésében (voltam a dácsájában berendezett múzeumban Obnyinszkban). Ennek a típusnak két fontos előnye van: egyrészt a reaktortartály nem szab korlátot a teljesítménynövelésnek, mert sok-sok cső alkotja a zónát ezért szinte futballpálya méretű is lehet, másrészt az üzemanyag cseréje üzem közben is elvégezhető, ami a fegyvertiszta plutónium előállításának szempontjából nagyon fontos (volt). Egyébként ez utóbbi "jó" tulajdonsága miatt ezt a típust soha nem exportálta a SZU.

A csöves típusú reaktorok teljesítmény növelésének többnyire az irányítástechnika szab (szabott) korlátot, mert ennél a típusnál a zóna egy része is képes kritikussá válni (az emberi hülyeségen és egyéb más tényezőn túl ez okozta a csernobili katasztrófát).

A két másik típusnál többnyire a tartály mérete korlátozza a teljesítményt, a tartály méretét viszont akár hiszed akár nem, a vasúti keretszelvény korlátozza (ha jól emlékszem ez a neve), azaz magyarul mekkora méretű tartályt lehet vonaton szállítani.

A paksi erőmű a fentiek szerint PWR, azaz nyomott vizes, és ráadásul mi ugyanúgy, mint finn barátaink (Loviisa esetében) a kétségkívül elavult irányítástechnikát, még az üzembe helyezés előtt lecseréltük, és azóta is modernizáljuk (egyébként ezeket a blokkokat Eastinghouse típusúnak szokták nevezni a szakmában). Westinghouse egy nagy amerikai reaktorgyártó cég, mellesleg az osztrákok felépített, de soha nem üzemeltetett erőműve (Hainburg an der Donau) is Westinghouse gyártmány volt. A gépészetet orosz barátaink a „Rakéta” porszívóra jellemző túlméretezéssel jól megcsinálták.

Még egy csomó állítással pl. a megújuló energiaforrásokra vonatkozó szintén államtitkári színvonalú megállapításokkal is szívesen vitatkoznék, de lusta vagyok többet gépelni.

Ugyanakkor, mint volt NAÜ-s és nem (NAH-s) munkatárs a cégre (IAEA – Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) vonatkozó észrevételeket is szeretném röviden kommentálni. Az IAEA-t, mint azt a Népszava cikk szerzője is helyesen írja, az un. NPT (Non Proliferation Treaty) betartásának ellenőrzésére hozták létre és ezért ma is a legnagyobb és a legfontosabb egysége a Department of Safeguard (ezek a munkatársak a hasadóanyag leltárt ellenőrzik). Az aláíró tagállamoknak természetesen kötelességük beengedni és segíteni őket (bár láttunk már karón varjút lásd Észak-Korea). Jóval a NAÜ megalapítása után (kb. 20 évvel ezelőtt) hozták létre a Nuclear Safety Department-et (amely 2001 szept. 11 után átalakult Nuclear Safety and Security Department-é). Ennek az osztálynak volna a feladata a Kasza úr által említett safety review, csakhogy erre sem anyagi, sem emberi erőforrás nincs biztosítva és ráadásul csak a tagállam kérésére mehetnek ellenőrizni, ami az un. fejlett országok, mint pl. Japán esetében szinte kizárt. ..."