Mindenkinek dolgoznia kell......

(Frissítés a végén! - 09.02.11, 10:05)

.

A magyar miniszterelnök honlapján láttam és hallgattam azt a (36 perces) videóra vett beszédét, amelyet egy MTI jelentésre hivatkozva a honlap gondozói ekképpen mutatnak be:

"..... 2010 az összefogás éve volt, 2011 a megújulás esztendeje, 2012 az elrugaszkodás, 2013 az emelkedés, 2014 pedig a gyarapodás éve lesz.

Orbán Viktor ezt hétfői, tizenharmadik országértékelő beszédében mondta, amelyben szólt az új alkotmányról is, amely szerinte lezárja majd a múltat, valamint szilárd, végleges alapot teremt Magyarországnak. Közölte azt is: mindenkinek, aki munkaképes, dolgoznia kell. ........"

A beszéd értékelését már megtették az erre hivatottak, természetesen a saját szemszögükből, érzelmi és politikai hovatartozásuk alapján. Ezért erre most nem térek ki. Bár megjegyzem, az angol nyelvű világsajtó többet foglalkozott a médiatörvény változtatására tett magyar hajlandósággal, mint a miniszterelnöki országértékelő beszéddel.

Szóval, meghallgattam. Tipikus Orbán-beszéd volt, a már megszokott vicces elemekkel, a feszültségfeloldó (vélt és valós) közmondásokkal, idézetekkel, saját(?) bölcsességekkel (pl. "Nem kezdhetjük a disznóvágást a disznótoros vacsorával"). Miközben arra vártam, hogy talán végre elkezdi az évértékelést. De nem.

Igaz, néhány mondatban dicsérte a tavaly április óta eltelt idő belpolitikai változtatásait, de ezt koránt sem nevezném év-, pláne nem országértékelésnek. A beszéd nagy részét egy vízió: a következő parlamentáris választásig hátralevő időszak elképzeléseinek távirati stílusban összefoglalt felvázolása, tette ki. Hogy ez mennyire így van, azt maga a miniszterelnök is jól érzékeltette, amikor hallgatóságát - viccesen - eképpen nyugtatta: “....Ez a terv, sokmillió magyar ember közös terve, amely nem a szocializmus ötéves terve....”. Hogyan jön ez ide? Hogyan is beszélhet bárki itt ötéves tervről? - futott át hirtelen az agyamon. 2011-et írunk, azaz lassan egy év eltelt már ebből a kormányzási ciklusból, tehát gyakorlatilag csak három évben lehet gondolkodni. Legalábbis egy nyugati politikus ennek szellemében nyilatkozna. Viszont, ha jól értelmezem a négy éves orbáni felosztás elnevezéseit, akkor a gyarapodásra csak mindössze négy hónapja lesz ennek a kormánynak és a magyar népnek, pardon nemzetnek. Elvégre, "jobb félni, mint megijedni" - hogy én is egy régi magyar közmondást idézzek.

Bevallom, Orbán miniszterelnök egy mondatánál kaptam fel a fejem: “Mindenkinek dolgoznia kell, aki munkaképes”. Ez ugyanis vészesen hasonlít az ötvenes évek elejéről (Rákosi korszak) ismert szállóigére: “Aki nem dolgozik, ne is egyék”, amit Sztálinnak tulajdonítottak. Pedig ez valójában egy bibliai idézet, illetve annak (szándékos) elferdítése, kiforgatása. Ugyanis Pál apostolnak a thessalonikibeliekhez írt második levelében olvasható, - amikor azok az Úr visszatérésének reményében meginogva a világvégét várták, és ezért nem dolgoztak, - hogy aki nem akar dolgozni, az ne is egyék.

Lehet, hogy a teológiát (is) tanult Sztálin innen vette, és tette meg “büntetési tétel”-nek? Hiszen az eredeti bibliai szöveg(környezet) nem a lusták, és a munkakerülők megbüntetéséről szól, hanem – mai szóval – a “sztrájkolók”-hoz, tehát olyanokhoz, akiknek amúgy van munkájuk, csak úgy látják: nem érdemes dolgozni. (hiszen hamarosan itt a világvége.)

Ezt az ötvenes évekre emlékeztető kijelentését Orbán a hatalmas államadóság legyőzésére meghirdetett közös harccal, azaz a nemzeti összefogás újabb jelképével magyarázta. Érdekes módon, az Irish Times budapesti tudósítója is ezt emelte ki főcímében: “Minden magyarnak dolgoznia kell az (állam)adósság leküzdéséért”. (All Hungarians must work to defeat debt, says PM)

A két-, ill. többértelmű beszédek nagymesterének szavai szinte minden elégedetlenkedőnél helyeslésre találtak, akik aztán egyéni felfogásuk és beállítottságuk szerint elismerő fejbólíntással nyugtázhatták: ez a "mindenkinek dolgoznia kell...." kijelentés valamennyi ki nem mondott címzettet és célcsoportot eltalálta. Ez a munkakerülőknek szól. Ez a cigányoknak szól. Ez a zsidóknak szól. Ez mindenkinek szól, akik semmittevésből, államilag (azaz az adófizetők pénzén) finanszírozott szociális juttatásokból élnek, ill. akarnak élni. Tényleg, csak helyeselni lehet ezt a nemes orbáni gondolatot és kijelentést. Miközben az ellenzéki politikai elemzők, politilógusok és pártaktivisták szerint ez a megszorításokat és a szociális juttatások megkurtítását jelenti. Sőt, egyesek már a “munka szabaddá tesz” (Arbeit macht frei) cinikus és rosszemlékű szélsőséges jelszót sejtetik mögötte.

Bennem csak kádári idők szakzsargonját idézi fel: a "kmk" (közveszélyes munkakerülő) megbélyegzést, amit a személyi igazolványba is bevezettek azoknál, akik (három hónapnál) hosszabb ideje nem dolgoztak. Igaz, akkoriban teljes foglalkoztatottság volt. Papíron. Az olimpia amatőrségét hangsúlyozó szellemnek megfelelően (a többi moszkovita országhoz hasonlóan) a hazai élsportolók (többsége) például csak a fizetésükért jártak be a hivatalosan bejelentetett munkahelyre. Hogy ne legyek igazságtalan világklasszisainkkal szemben, pontosítok: (állami engedéllyel) edzésre bármikor elmehettek munkaidő alatt a munkahelyről.

Az abszolút hazug és hamis “általános és teljes foglalkoztatottság” szoktatta le az embereket a munkáról. A lényeg csak azon volt, hogy mindenkinek legyen bejelentett munkahelye. A termelésben a nagy többség nem volt érdekelt. Elvégre teljesítménytől (és minőségtől) függetlenül fizetést mindenki kapott, kb. annyit, mint a nyugati munkanélküli segély. Gyakorlatilag az egész ország munkanélküli segélyen élt, ill. tartották. Ezek voltak a proletárdiktatúra hétköznapjai emberközelből.

Ezért a “mindenkinek dolgoznia kell, aki munkaképes” - kijelentés felettébb diktatórikus emlékeket idéz nemcsak az egykori disszidensekben, hanem a nyugati, demokratikus kapitalista társadalmakban is! Ott a munkához való jogot az alapvető emberi jogok, nem pedig az államhatalom munkára kényszerítő erőszakos intézkedései között találjuk. Nyugaton a létfenntartás (ösztöne) a kényszerítő eszköz, nem pedig a központi hatalom erőszaka. A struktúrát kell(ene) átszervezni, hogy az emberek érdekeltek legyen a termelésben, a becsületes munkavégzésben. Dániában például csak az kap munkanélküli segélyt, aki szakszervezeti tag és legalább egy éven át a tagdíj mellett a munkanélküli hozzájárulást is fizeti. Az egész segélyezés a szakszervezetek kezében és felügyelete alatt van. Ott ez nem állami feladat. A szociális segélyre való jogosultság eldöntésére pedig a helyi önkormányzat hivatott. Elvégre a helybéliek ismerik az igénylő valódi anyagi helyzetét, amiben természetesen segítségükre vannak a bankok, a földhivatal és még számos állami hatóság és felügyeleti szerv.

Megjegyzem, bármennyire is szovjet minta alapján készült a jelenlegi alkotmány, amire amúgy 1998-ban és 2010-ben is felesküdött Orbán Viktor miniszterelnök, azért abban lényeges és egyértelmű utalás van a munkához való jogra, nem pedig a munkára kényszerítésre! Remélhetőleg a miniszterelnök úr is betéve ismeri ennek az alkotmánynak alábbi passzusát, amit annyira meg akar változtani.

A Magyar Köztársaság Alkotmánya mondja ki: A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga. Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének. Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz.

Emlékeztetőül: az Alkotmány évszáma: 1949, sorszáma: XX. A fenti rendelkezések a 70/B szakaszában olvashatóak.

Ebből a szovjet mintájú szövegrészből csak egyetlenegy pont hiányzik, amivel eltér az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 23. paragrafusától: Mindenkinek joga van, hogy érdekei védelmében alakítson szakszervezetet vagy ahhoz csatlakozzék. (Everyone has the right to form and to join trade unions for the protection of his interests. - forrás)

Ha Orbán miniszterelnök ennek érdekében kívánja átírni az alkotmányt, akkor csak üdvözölni lehet forradalmi elszántságát.

.

Megjegyzés

Nem tudom ki, és mikor fordította le magyarra az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, de a hivatalos magyar fordítás HAMISÍTÁS ! - ott ugyanis az említett 23. paragrafus 4. pontja NEM azonos az angol nyelvű eredeti nyilatkozat szövegével! Gyakorlatilag a 24. paragrafust írta valaki(?) a 23. paragrafus 4. pontjának! Ezzel a magyar szövegből hiányzik a szakszervezet szervezésére való jog. Lehet, hogy az internetes adatbevitelnél a "kis ördög munkálkodott"? Mily véletlen lenne?! Pont ennél a pontnál történt a hiba. Vagy pedig ez még egy "hidegháborús" maradvány? Ki tudja? Érdekes, hogy az elmúlt évtizedek során még senkinek sem tűnt fel!