Provincializmus, avagy a régi beidegződés

Egy héttel a katasztrófa után, a médiában olvasható hírek, információk, elemzések, magyarázatok alapján még mindig nem látom tisztán, hogy ezt a tragédiát hogyan kívánja és tudja orvosolni az ország, és annak vezetése: a kormány. Mikor fogják (végre) őszintén feltárni a lehetséges okokat, hogy aztán elrendeljék (törvénybe iktassák!) azon óvintézkedéseket, amelyek nagymértékben lecsökkenthetik egy hasonló baleset bekövetkeztét. Ugyanakkor – túl a kártalanításon - biztonságos megoldást találjanak a lakosság élet, valamint ingó és ingatlan tulajdonának védelmére. Nehéz és nagy, valamint felelősségteljes feladat vár Orbán Viktor kormányfőre és szakember gárdájára.

Én elsősorban a szervezés területén látom a problémákat, méghozzá állami és országos szinten. Sok minden még az „átkosból” maradt, „régi beidegződés”, egyfajta csodavárás. Mindez központilag irányítva, amire a jelt, a parancsot valami főember (legyen az miniszterelnök, miniszter, vezető beosztású felelős, parancsnok stb.) adja ki, ill. rendeli el.

A média, pedig a felelősség, és a felelősök keresése címén, valójában „bűnbakkeresés-be kezdett, amit ugyancsak „fölülről” táplálnak a lakosság „megnyugtatására”, a borzalmas események, történések képeinek, híreinek csitítására, amolyan dühlevezetésre. Persze bele kell keverni némi romantikus népmesei elemet is, mint pl. a dúsgazdag gonoszok (kapitalisták) szigorú megbüntetését, amelyből nem maradhat ki az előző politikai vezetés sem, élén a volt miniszterelnökkel, aki a „jobboldalon” épp olyan elsőszámú mumus, mint „a Zorbán” a „másik oldalon”. Olvasva az e-maileket, a fórumokat, hallgatva az utcaemberét, mintha ideológiától és pártpolitikától függetlenül valamiféle virtuális középkori nyilvános kivégzésre készülne az ország. Nem a katasztrófa okainak kiderítése, a károk felmérése, a károsultak kártalanítása, ill. kárpótlása lenne az elsődleges feladat, a jövőbeli kármegelőzésről nem is beszélve! Hanem valamiféle elégtétel: a rohadt gazdagok földönfutóvá tétele. „Hadd tudják meg, milyen szar, amikor elmossa a mérgező anyag a házat, egy élet művét, és tönkreteszi az ember egészségét, egy életre megnyomorítva a testét, lelkét.” – sajnos ezt a mentalitást, ezt a provincializmust látom, hallom és olvasom ki a megnyilvánulásokból.

Mintha még mindig a szovjetrendszerben élnénk, annak szelleme hatná át az országot, lakosságát és vezetését. Börtönbe vetni, teljes vagyonelkobzásra ítélni a vezetőket. Úgy kell nekik! A gyárat pedig állami irányítás alá venni! Magyarul államosítani, mert akkor megmaradnak a munkahelyek, és többé nem következhet be ilyen katasztrófa. A gondoskodó állam, pláne a jelenlegi vezetés, pedig garancia minderre.

Érdekes, egyetlen kommentártor sem hozta föl (eddig) példának a Mexikói-öbölben történt hasonló katasztrófát, ill. annak „levezénylését”. Ott, az Egyesült Államok (és kormánya) egyértelműen a (brit) BP olajtársaságot tette felelőssé a történtekért. Kis huzavona után, a BP bejelentette, hogy mindenért ő felel és mindent, valamint mindenkit kártalanít. (még ha ebbe tönkre is mehet). A BP vezetőit nem vonták felelősségre, nem zárták börtönbe, és a vállalatot sem vették (emiatt!) állami irányítás, felügyelet alá. Tárgyaltak, és ami még fontosabb, cselekedtek! Senkit sem érdekelt, hogy a BP tulajdonosai hogyan szerezték vagyonukat, és senkinek sem jutott az eszébe, hogy ezen tulajdonosok és vezérigazgatók tönkretétele megoldaná a keletkezett problémát, helyrehozná az amerikai partok mentén megbomlott ökológia egyensúlyt. Egyetlen olajfúrást sem állítottak le, sem a térségben, sem a világban. Ha a termeléssel leállunk, ill. a céget „tönkretesszük”, akkor esélyünk sincs a kártalanításra! Ez a „kapitalista” (logikus, és gazdaságos) gondolkodás. Ezzel szemben a „szocialista”, „kommunista” gondolkodás a kár megtérítését (az adófizetők pénzéből) az államra bízza, a vállalatvezetőket pedig börtönbe zárja. Nem ismerős? Amikor rossz volt a búzatermés a Szovjetunióban, akkor kivégezték a mezőgazdasági minisztert, és Kanadából, az USA-ból és Ausztráliából exportáltak gabonát …..aranyért! Most is egy egész iparágat akarnak büntetni, csak azért, mert cirkusz kell a népnek.

A hazai vezetésnek tanulnia kellene az amerikai példából, ha már a miniszterelnök az Európai Néppártban, mint az atlanti kapcsolatokért felelős alelnök tevékenykedett éveken át, és mint jobboldalinak, a munkaadók, a „kapitalisták” pártján és oldalán kellene állnia, mint azt a világon mindenütt a jobboldali politikusok teszik, gyakorolják. Igaz, a kapitalizmusban fontos szerepet töltenek be a biztosítók is. Szerepük különösen a nagyvállalatok életében elengedhetetlen, pláne a veszélyes anyagokkal foglalkozó cégek esetében. Lásd a BP-t, mely nagymértékben a biztosításai alapján fedezte a kártalanítási követeléseket. Úgy tűnik, ez is még gyermekcipőben jár Magyarországon. Viszont, itt a nagy alkalom, hogy Járai biztosító cége a jövőben jelentős szerződésekhez jusson a hazai piacon.

Végül a szervezés. Magyarországon nincsenek helyi önszerveződések, miknek tagjai vészhelyzetben azonnal tudják, hogy mi a teendő, amíg a „felmentő csapatok” meg nem érkeznek. Politikai szerveződések (pl. polgári körök), meg rendfenntartó erők (polgárőrség) vannak, de elsősegélynyújtó, vöröskeresztes vagy autóklubos önkéntesek már nincsenek. A nyugati világban ez minden faluban meg van szervezve. Már csak azért is, hogy pl. mi a teendő, ha egy autóbusz felborul a falu határában? Mit kell tenni, amíg kiérnek a mentők? Az útlezárást, a forgalomelterelést ilyenkor az autóklub helyi tagjai biztosítják a saját, ill. a falu, a község, a település érdekében. A sérültek ellátása, a poggyászok, holmik leltárba vétele és tárolása mind, mind a helybéliek feladata. Ez nemcsak emberbaráti szereteten nyugszik, hanem közös érdek is, hiszen én is hasonló „ellátásban” részesülnék, ha például én kerülnék hasonló bajba, helyzetbe. Sőt, azt is tudom, hogy ilyenkor mi várható el, ill. mi lesz a sorsom.

Olyan helyen, ahol (állandó) veszélynek van kitéve a lakosság, a felkészülés, felkészítés állandó és fokozatos kell, hogy legyen. A vörösiszap káros, mérgező hatásáról, minden ott lakónak tudnia kellett volna, még akkor is, ha a tároló 1000 %-osan biztosan áll. Egy pajkos gyerek bármikor bemászhat és brahiból „mintát vehet” az ott tárolt anyagból. Azt senki se mondja, hogy az ott lakóknak fogalmuk sem volt, hogy mit, milyen veszélyes anyagot tárolnak a lakhelyük közelében. Mégis. Ha ezzel tisztába lettek volna, akkor a segítségükre sietőknek nem égett volna le a kezükről és a lábukról a bőr. A tájékoztatás hiányát nem lehet a tározó tulajdonosára kenni! A tulajdonosok gazdagságához ennek semmi köze!

Magyarországot egy modern, kapitalista országgá kell(ene) átalakítani, ahol jól működik a jól szervezett gazdaság és állam, beleértve a közbiztonságot, és a váratlan katasztrófákra való felkészülést és felkészítést is. A szerveződésnek azonban „alulról” kell jönnie, a kis közösségek alapvető emberi, szolidáris, segítőkész hozzáállásán és kapcsolatán kell(ene) alapulnia, hogy a lakosság valóban érezze az összetartozást, az "egy mindenkiért, és mindenki egyért" elvet. Ellentétben a mai gyakorlattal, amikor a közintézmények falára kitett falikép tudatja az összetartozást, az „együttműködést”. Mint ahogy azt az elmúlt közel 65 évben tapasztaltuk.