Wednesday, October 13, 2010

A katasztrófáról tárgyszerűen

Ezt most kaptam. A küldője külön figyelmeztetett, hogy egy "belső" levelezési listáról származik. Remélem, szerzője utólagos engedélyét megkapnám, ha kérném. Ennek tudatában teszem közzé.

Sziasztok,

még anno fiatal koromból megmaradtam egy barlangász levlista tagjaként, oda post-olta az alábbiakat dr. Leél-Őssy Szabolcs geológus docens - talán segít a tisztábban látásban:


Ha már a geológusok szót kaptak (vigyázat, hosszú lesz, csak az olvassa el, akit érdekel):

Az elemzésekkel kimutatott nehéz fém tartalom a vörös iszapban az oxidált vashoz kötődik, abból csak 2-3-as pH érték mellett "mosható" ki (ezért kezelik az egészet "szelíd" ecetsavval). Ilyen pH érték a természetben nem fordulhat elő, azért a vörös iszap mérgező hatása nem olyan nagy ,mint amilyennek azt az összetétel alapján feltételezik, ezért vette le az EU a veszélyes anyagok listájáról. A radioaktivitása csak kicsit növekszik a természetes bauxithoz képest, hiszen ez lényegében annyiban különbözik a bauxittól, hogy az alumíniumot oxidos, hidroxidos állapotban (az alumíniumnak nagy a vegyülési képessége, tiszta állapotban lényegében nem fordul elő a természetben). Tehát az eredeti kőzethez képest csak relatíve dúsultak fel benne az alacsony radioaktivitású izotópok.

A veszélyessége a lúgosságában van. Ebben a hazánkban egyedül megmaradt (a tatabányait és az almásfüzitőit már régen bezárták) timföldgyárban (a bauxit termelésünk az elmúlt két évtizedben a negyedére csökkent) az európai termelés 13%-át, a világtermelés 5 %-át állítják elő!!! Termékei nagyon korszerűek: a privatizációkor teljesen elavult technológiával, a korábbi szovjet piacra termelő üzemből számos technológiai újítással egy világszínvonalú, kiváló termékeket előállító üzemet hoztak létre, amely a 15évvel ezelőtti évi 4 milliárdos veszteségből mára, a technológiai problémákat, az energia áremeléseket (rendkívül energia igényes iparág!) és a gazdasági válságot leküzdve most havi 100 milliós eredményt produkál. Ennek az összegnek most lesz helye...

Anno a Norsk Hydro is pályázott a cégre, mert nekik már van gyáruk Szlovákiában és Szlovéniában is. A magyar pályázó azzal nyert, hogy vállalta a már meglévő rendkívül környezetszennyező másik 9 (!) kazetta ártalmatlanítását. Ebből 8 és féllel végeztek már, ami azt jelenti, hogy az abban tárolt "nem veszélyes" anyag már nem folyós, nagyrészt megszilárdult, földdel leborították, takarásban van, az alsó szigetelésnek köszönhetően elvileg nem szivárog, a talajvizeket nem szennyezi. De azért ó termőföld sosem lesz belőle, nem fogják trágyázásra, föld feljavításra használni...

A jelenlegi borzalmas tragédiát okozó kazettát 1985-86-ban, tehát évtizeddel a privatizáció előtt építették (addigra a jól jövedelmező gyöngyszemeket, pl. az alumínium hengerművet akkorra már rég eladták a franciáknak)

Bár számos vizsgálat még hátravan, sok kötetnyi szakvélemény fog születni, bírósági perek sorozata következik, nagyon valószínű, hogy építésföldtani problémák okozták a katasztrófát. Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy pl. túltöltötték volna a tározót. Egy liftet is kétszeres terhelésre kell méretezni, tehát az nem lehetséges, hogy pl. 2 m-rel a perem alatt lehet csak feltölteni, hiszen ez a kazetta 19 (!) m magas oldalakkal rendelkezik, azt hiszem, 23 hektáros. Olyanra kellett volna méretezni, hogy csurig töltve is kibírja az oldalnyomást. Az elmúlt években egyébként kissé magasították a töltést, de hosszas engedélyezési eljárás során, és nem az okozta a bajt, hiszen a sarok mélyen kitört.

Baj volt, hogy nem mélyítették eleve a földbe (máshol a szabályozók ezt előírják, nálunk nem). Baj volt, hogy szögletesre tervezték, hiszen a nyomás szükségszerűen mindig a sarkoknál a legnagyobb (láttatok már szögletes ablakú repülőt? Az épületkárok is mindig a szögletes ablakok sarkánál, mint leggyengébb pontnál jelentkeznek). Tehát kerekített oldalúnak kellett volna lennie.

Geológiai szempontból baj volt, hogy nem egységes talajra került a gát. Részben az agyagos altalajra (ami fontos, mert vízszigetelőként megakadályozza a lúg beszivárgását a talajba), részint a Torma(?)-patak kavicsos-homokos ártéri üledékére. Ezeknek a rétegeknek a vízfelvevő képessége eltérő - az idei, 60-70 cm vagy még több csapadék mellett ez nem lényegtelen szempont. Tudjuk, hogy a környezetvédelmi hatóság, az esetleges elszennyeződött talajvíz szivárgásától félve egy résfalat építtetett a tározó előtt. Ez sem volt túl bölcs dolog, mert amögött visszatolul a talajvíz, és bajt okozhat...

Nem vagyok statikus, nem tudom, szükséges lett volna-e a betonba vasat rakni (nem volt benne). Nem tudom, lehet-e igazán betonnak nevezni azt a salak pernyét, amiből a földgát megtámasztású kazetta oldalfala készült? Igaz-e, hogy ez vízzel érintkezve veszít a szilárdságából?

Sok kérdés, amire vizsgálatok adhatják meg a választ.

Az tény, hogy a gyár vezetése el sem tudta képzelni, hogy ilyen esemény bekövetkezzen. Ezért nem volt rá katasztrófa terv, nem volt 3. félnek okozott kárra nézve biztosítás kötve.

Amennyiben eredeti építésföldtani hibák okozták a kataklizmát, akkor is a tulajdonos a felelős jogilag. Viszont utólag perelheti az eladót, az államot...A tervezési felelősség azt hiszem, 25 évre szól..

A legfontosabb kérdés: tényleg voltak e hetekkel, hónapokkal korábban előjelei a gátszakadásnak, mint azt a médiában olvashatjuk? (Szoktak jelentkezni pl. buzgárok, szemmel látható, táguló repedések). Ez dönti el, hogy az elvárható gondosságot tanúsították-e a tulajdonosok, a gyár vezetése. Akik nyilván nem hülyék, mert egy gátszakadást mindenképpen meg kell akadályozniuk: az emberi sorsok tönkretételén, haláleseteken kívül (ha éjszaka következik be, 3 számjegyű lett volna a halálos áldozatok száma) az ő teljes ellehetetlenülésüket, teljes vagyonvesztésüket okozza (a gyár értékét, Tolnai úr vagyonát - neki egyébként külföldön is vannak érdekeltségei, részvényei - 21 milliárdra becsülik, és szerintem a teljes számla ennél magasabb lesz).

Mindenesetre a gyár napokon belül nyilván újra indul, mert fontos üzem. Annak a 60 embernek, aki a károsult, megsemmisült településeken lakik és a timföldgyárban dolgozik, elég a háza elvesztése, biztos nem szavaznának arra, hogy a munkahelyük is elvesszen... A 10/a tározót közben alkalmassá tették a frissen "gyártódó" vörös iszap befogadására.

Egyébként egy ilyen veszélyes anyagokkal dolgozó gyárat csak tervszerűen lépésekként lehet leállítani vagy félév alatt, nem egyik napról a másikra, különben az további ökológiai katasztrófákhoz vezethet.

Majd kiállítanak egy katasztrófa biztost, aki az igazgató tanáccsal közösen vezényli a mentést és a további termelést, és nem lennék meglepve, ha a végén tulajdonos váltással zárulna a történet...

A vezérigazgatót tegnap előzetesbe helyezték. [pontosítás: őrizetbe vették, ezt akkor lehet, ha "valószínűsíthető az előzetes letartóztatás" - VK]

Timföldgyártás egyébként 80 éve folyik Magyarországon, az ipar egyik húzó ágazata volt mindig is az alumíniumipar, mondjuk a gyógyszergyártással együtt.

Tanulság: ítélkezni csak megfontoltan, adatok birtokában lehet. A médiában sok megalapozatlan hír jelent meg. Aki látja ezt a 40 km2-t, amit hosszú időre nyugodtan kivonhatunk hazánk 93.030 km2-es területéből, az magát a végítéletet, az apokalipszist látja, és a látottak hatása alá kerül... A tragédián túlmenően, azt még felnagyítva a média - különösen a hazai hírekre alapozva a külföldi - olyan képet festett, hogy amerikaiak aggódva érdeklődnek, lehet-e még Magyarországon élni?! Ez biztos, hogy nagy pofont ad az idegenforgalmunknak és a mezőgazdasági exportunknak. Pedig semmi köze hozzá...

Ami minket érint(ett): a hetvenes-nyolcvanas években Nyírád-Halimba térségében mélyművelésű bauxitbánya is működött, ami csak a karsztvízszint folyamatos süllyesztésével volt lehetséges. Ez volt az okozója, hogy a nyolcvanas években a depressziós tölcsér széle felé eső Tapolcai tavasbarlangban is lejjebb szállt a vízszint, és a csónakázótó száraz lábbal bejárható volt. Ezzel az illetékesek nem sokat törődtek, de amikor a Hévízi-tó vízhozamát és hőfokát is kedvezőtlenül érintette a vízszint süllyesztés (az az egyik legfontosabb valuta kitermelő helyünk volt és maradt is), akkor leállították a mélyművelést...Kisvártatva (néhány év múlva) visszakaptuk a tavasbarlangunkat, helyreállt az eredeti karsztvízszint.

Köszönet a türelemért!

Leél-Őssy Szabolcs
.
A szerző honlapja (kattints rá!)

2 Comments:

Blogger lj said...

Ez eddig a legjobb összefoglaló, amit olvastam. Köszönöm.

3:12 PM  
Anonymous Anonymous said...

Azért bennem egy dolog felmerült, aztán a válasz is rögtön.
Az iszap miért marad lúgos? Miért nem közömbösítik, vagy legalább viszik le a csak "enyhén lúgos hatású" szintre a pH értékét? Úgy tárolva kevésbé veszélyes.
A választ persze tudom: pénz, gazdaságosság (majd kiszárad és akkor minden OK lesz...)
GZoli

4:20 PM  

Post a Comment

<< Home