Lomnička

Tegnap (kedd, 15.12.09) késő este, éjfél körül, az osztrák tv (ORF 2) riportfilmet sugárzott „Európa közepén – a világ végén: Romák Szlovákiában“ címmel. A vallási műsorok stábja Lomnička (Kislomnic, Kleinlomnitz) falut mutatta be, ahol csak cigányok élnek. A bevezető szerint valamikor németek lakták a települést, akiket a II. világháború után kitelepítettek, és a helyükre szlovákok jöttek. A magyar wikipedia szerint viszont cigányokat telepítettek be. A riportfilmben megszólaló egyik cigányember nosztalgiával emlékezett a „kommunista“ időkre, amikor még volt munka és jól kijöttek a „fehérek“-kel, mivel azok a példaképeik voltak, annak ellenére, hogy a kommunista rendszer elnyomta a cigányságot. Hiszen a nomád életforma tiltva volt, az ősi, iparos mesterségek, mint például vályogvetés, fazekasság, szönyegkészítés stb. háttérbe szorultak, eltűntek, helyettük a környékre hozott létesítményekben, üzemekben kaptak segéd- és betanított munkát a falubeli cigányok. A kapitalizmus 20 évvel ezelőtti visszatérésével, azonban ezek az üzemek feleslegessé váltak, tönkrementek. A „fehér“ lakosság elvándorolt, a cigányság pedig beköltözött az elhagyott házakba. Ma már csak cigányok lakját a falut, kb. két-és-félezren. Az átlagos életkor 18,5 év. Tíz-tizenkét fős családok élnek víz, áram és csatornázás nélkül, havi 300.- eurós segélyből. Mégis, helyzetük jobbnak tekinthető, mint máshol az országban, ahol a szlovák lakosság kiközösíti, átkozza és megveti őket, hogy nem dolgoznak és csak segélyből élnek.

Lomnička lakói szerencsésnek tartják magukat, főleg, hogy segítségükre sietett a katolikus egyház. Négy éve két papja is van a falunak. Azóta megváltozott az élet. Elsősorban a fiatalok keresik fel a templomot, ahol nagy közösségi élet alakult ki. Van saját iskolájuk is, ahol négy apáca segíti a tanulást. Az egész riportfilm is ezért készült, mivel az osztrák Caritas is támogatja az ott folyó munkát. Az emberek boldognak látszanak, de nyomasztja őket, hogy nem tudják elhagyni a falut, mert már a közeli városban is kinézik, megszólják őket. A közeli város egyik vendéglátósa azt mondja, hogy segélyosztáskor mindig nagy a forgalma. Ugyanott, egy fiatalember szerint „túl sokan vannak“, egy idősebb „fehér“ asszony szerint az a baj, hogy „ezeknek nem kell dolgozniuk, anélkül is megkapják a (szociális) segélyt“, ő viszont a több évtizedes munka utáni nyugdíjából alig tud kijönni.

A riportot akár Magyarországon is forgathatták volna. Vagy mégsem? Hiszen néhány félmondat, elejtett szó igencsak a fülemben cseng. A narrátor még az elején kiemelte, hogy Szlovákia lakosságának 10 %-a cigány. Ha hozzátesszük, hogy másik 10 %-a magyar, akkor lassan kezdem megérteni a szlovák vezetők, politikusok „idegességét“, aggodalmát. Főleg, ha arra gondolok, hogy ameddig a cigányok politikai helyzete nagyon hasonló a II. világháború előtti zsidóság helyzetéhez – hiszen nem volt „anyaországuk“, mely befogadja vagy megvédje őket (ez lett végülis a tragédiájuk, amit Holocaust-nak nevezünk), addig a szlovákiai magyarság mögött nemcsak egy erős anyaországot látnak, hanem egyfajta „ősellenséget“, mely ezer évig uralkodott a szlovákság felett. Ugyanakkor több apró célzás is elhangzott, miszerint Szlovákiában nincsenek és nem is voltak olyan gyilkosságok, amilyenek az utóbbi időben Magyarországra jellemzőek. Igaz, a riportban megszólaló „fehérek“ is nagyon tartanak attól, hogy a példa ragadós lehet, és ez a hullám Szlovákiát is elérheti.

.

PS.

Az osztrák riportműsorban egyszer sem hangzott el a hazai közbeszédre oly jellemző "magyar vs. cigány" megkülönböztetés. A narrátor is, a riportalanyok is mindvégig "fehérek"-ről és cigányokról beszéltek. Sőt, az egyik megszólított cigányember büszkén magyarázta, hogy ő - elsősorban - szlovák. Ennek az országnak az állampolgára, ennek az országnak a nyelvét beszéli, ott született, stb..........

.

ORF2 video

.