Egy hétvége az Alpok vidékén

Eseményekben dús hétvége (szept. 19-20) tanúja voltam az Alpok vidékén. Sok minden összejött.

Szombaton (09.19) Münchenben megnyílt a 176. Oktoberfest, a sörfesztivál.
Vasárnap (09.20) ünnepelték Innsbruckban a Tirol függetlenné válásához vezető Andreas Hofer féle (paraszt)felkelés 200. évfordulóját. Ezzel egy időben az ausztriai Vorarlberg tartományban helyhatósági választások voltak. Németországban, pedig az ellenzékben lévő két kisebbik parlamenti párt (FDP és Zöldek) jelezte, hogy a következő hétvégi országos választást követően kivel, melyik nagypárttal hajlandó koalícióra lépni.

Szombaton pont délben München főpolgármestere Christian Ude (SPD) két kalapácsütéssel megcsapolta az első söröshordót, és ezzel megnyitotta a 16 napig tartó népünnepélyt. A többéves tapasztalat szerint ez idő alatt 6 millióan keresik fel a bajor fővárost, ahol az idén egy "Maß" (egy literes korsó) sör 8,60 euróba kerül. A hagyományoknak megfelelően a főpolgármester koccintott az ország (tartomány) vezetőjével Horst Seehofer (CSU) miniszterelnökkel és emelték poharukat, pardon söröskorsójukat a bajor nép egészségére. Ezt a közös ünneplést még a jelenlegi választási kampány sem tudta, tudja megbontani. Az NSZK megalakulása óta Bajorországban szinte mindig a „feketék” (CSU – keresztény-szociális unió) voltak hatalmon, ami jól tükrözi a vidéki emberek konzervatív, vallásos lelki világát és politikai beállítottságát. A főváros (München) pedig hagyományosan a „vörösök” (SPD – szociáldemokraták) fellegvára. Ezen sem csodálkozik senki, hiszen mint egyetemi város magán viseli a fiatalok lázongó szellemiségét, no meg az útkereső művészek és a munkásnegyedek baloldaliságát. Ebben a „vörös és fekete” szellemben tud egy héttel a választások előtt is együtt ünnepelni a bajor politikai elit, mi több az ünnepi sörsátorban népviseletben jelentek meg a pártok vezetői (a hölgyek, feleségek dirndl-ben, a férfiak többsége pedig bőrnadrágban).

Vasárnap Innsbruckból közvetítette az osztrák tv Tirol tartomány függetlenné válásának 200. évfordulója alkalmából rendezett 3 órás népviseleti felvonulást. A dísztribünön ott volt az osztrák államelnök, a kancellár, Tirol tartományi főnöke és Dél-Tirol vezetője. A műsorvezető emlékeztetett, hogy Andreas Hofer parasztvezér felkelését az Alpok déli vonulatát, a tiroli grófságot, akkoriban uraló bajorok, és a dél felől érkező napóleoni csapatok elleni harc vezette Tirol függetlenségéhez, melynek területi egységét a Habsburgok is elismerték. A Monarchia felbomlását követően 1919-ben a Versailles-i békeszerződés Olaszországhoz csatolta Tirol déli részét, annak elismeréseként, hogy az olaszok a győztes hatalmak oldalán vettek részt az első világháborúban. 1939-ben Hitler és Mussolini megegyezett, hogy a német ajkú lakosság önként távozhat a Német Birodalomba. 1945 után Dél-Tirol továbbra is olasz fennhatóság alatt maradt. Az autonómiai törekvéseket Róma elnyomta, amelyre válaszul Ausztria semlegességét követően, az 50-es évek második felétől, a dél-tiroliak merényletsorozatokkal válaszoltak. Bécs és Róma végül megegyezett a kulturális autonómiában, a kétnyelvűségben. Dél-Tirol napjainkra Olaszország leggazdagabb tartománya lett, melyhez nagyban hozzájárultak a kétnyelvűségben rejlő előnyök. Ugyanis a Dél-Tirolban kötött német nyelvű (elsősorban autó- és ingatlan adás-vételi) szerződések egész Olaszországban érvényesek, ami az Európa német nyelvterületeiről érkezők számára az ügyintézést nagyban megkönnyíti és leegyszerűsíti.

Az ünnepségen rendzavarás nem történt. Az osztrák állami vezetők az európaiság jegyében a példás együttélést hangsúlyozták. A tiroli zászlók mellett mindenhol az EU zászlaja dominált. Egyetlen „ellen-transzparens” volt látható „Cortina Bozenhez akar menni” felirattal. Cortina d’Ampezzo (eredetileg Hayden) küldöttei hívták fel ezzel a figyelmet óhajuk teljesítésére, hogy városuk ne az olasz Veneto, hanem a dél-tiroli Trentino tartományhoz, és ezzel Bozen (Bolzano) közigazgatása alá tartozzék.

Az innsbrucki ünnepség ideje alatt tartották Ausztria legnyugatibb tartományában, Vorarlberg-ben, a helyhatósági választásokat, amit abszolút többséggel az osztrák Néppárt (ÖVP) nyert. Az eddigi koalíciós partner, az egykor Jörg Haider nevével fémjelzett Szabadságpárt (FPÖ) helyi vezetője a kampány során a hohenems-i zsidómúzeum igazgatóját, aki Németországban született, „Amerikából érkezett menekült zsidónak” nevezte. Ezt a megjegyzést antiszemitának minősítette a vorarlbergi néppárt és kijelentette: a választás után az FPÖ-vel semmiképpen nem lép koalícióra. Nem is lett rá szükség, mivel a Néppárt megszerezte a szavazatok több, mint 50 százalékát. Ugyanakkor elgondolkoztató, hogy a Szabadságpárt megduplázta szavazatait, és 25 százalékkal a második helyen végzett.

Vasárnap (szept.20.) nyilvánította ki a jelenleg ellenzékben lévő két számottevő német „kispárt” (FDP és Zöldek) is koalíciós elképzelését a szeptember 27-i választások utánra. A szabaddemokraták, a „sárgák” (FDP) bejelentették, hogy csakis a „feketék”-kel (CDU/CSU) hajlandók koalícióra lépni. A Zöldek viszont egyértelművé tették, hogy csakis a szociáldemokratákkal tudják a koalíciót elképzelni. Ha valamennyi párt ígéretéhez híven kitart előre megnevezett koalíciós partnere mellett, akkor a négy évvel ezelőtti patthelyzet állhat elő, és marad a kényszer-nagykoalíció Angela Merkel kancellárral az élen.

A parlamentáris pártok egyöntetűen elzárkóztak a NDK-s utódpártnak tartott Baloldal (die Linke) nevű párttal való koalícióra lépéstől. Habár a szociáldemokraták (SPD) jelezték: tartományi szinten elképzelhető az SED (az NDK MSZMP-je) utódpártjával az együttműködés, de szövetségi (állami) szinten ez kizárt dolog. A nagy kérdés: vajon a CDU/CSU-nek sikerül-e az FDP szavazókkal együtt megszerezni a kormányzáshoz szükséges („fekete-sárga”) többséget? Ha igen, akkor továbbra is Merkel a kancellár. Ha nem, és ismét a nagykoalíció lenne az egyetlen kiút a drága és időigényes megismételt választás elkerülésére, akkor a nagykoalíció esetén ugyancsak Merkel a nyerő – legalábbis a papírforma szerint.

A német választási kampány eldurvulásától nem kell(ett) tartani, hiszen meglehetősen fonák helyzet alakult ki, ugyanis a kihívópárt vezére Steinmeier (SPD) a jelenlegi kormány külügyminisztere. Vajon mit mondhat egy külügyminiszter a saját kormányfőjére? És fordítva, egy kormányfő (CDU-s kancellár) hogyan bírálhatja saját külügyminiszterét, annak munkáját? Ezért mindkét jelölt csak azt tudja hangoztatni: nem szeretné a fennálló koalíciót folytatni.