Az ürügy neve: Anna - jelentés az utolsó jelentésről.
Nagy várakozással ültem be Mészáros Márta filmjére, az „Utolsó jelentés Annáról” címűre. Azt hittem végre ízelítőt kaphatok abból a szociáldemokrata múltból, amit a szovjet típusú diktatúra üldözött, és amivel a hazai történetírás, azon belül is a magát szociáldemokratának nevező baloldal ma sem foglalkozik igazán. Elvégre a Komintern óta a moszkvai (lenini és sztálini) vezetés halálos ellenségnek tekintette a (proletár)diktatúrát elvető és a magántulajdon szentségét elismerő (nyugati) munkásmozgalmat. Ez az iszonyatos gyűlölet vezette a szovjetet az ugyancsak anti-kapitalista és anti-imperialista német szélsőjobbal való „összekacsintáshoz” a 30-as években. Ilyen értelemben csalódás volt a film, hiszen a szociáldemokrácia lényegére még csak utalás sincs. Kivéve néhány félmondatos üzenet a mai hazai baloldalnak a szociális érzékenység serkentésére. Igaz, Mészáros Márta már műve elején jelzi, hogy nem valós történetet vitt filmre, hanem egy kiváló politikus asszonynak akart emléket állítani. Véleményem szerint ez nem sikerült. Pontosabban, nem Kéthly Annának állított emléket, hanem annak a kornak – a 70-es évek -, amikor a hazai vezetés a rendszer nemzetközi szalonképessé tétele érdekében mindent megmozgatott a nyugati baloldali emigráció megnyerésére és egyúttal - mindenekelőtt a „Nagy Imre vonal” - elnémítására.
Mivel – Apám révén – a szocdem mozgalmat, benne Kéthly munkásságát (jól) ismertem, ezért nagyon zavaró volt számomra Annus néni filmbeli megformálása, mivel nagyanyámnál 10 évvel idősebb volt. 1889-ben született Budapesten és a napokban - november 16-án - lenne 120 éves! Az 1920-ban született apám a Dob utca 90. alatti székházban kedvence (Braun Soma) mellett rendszeresen hallgatta a nálánál 31 évvel idősebb asszony előadásait. Kéthly Annát 1950-ben, 61 éves korában tartoztatták le, és 1954-ben, 65 éves korában helyezték szabadlábra. 1956-ban 67, a filmbeli időszakban – 1973-ban – pedig már 84 éves volt. Ugyancsak zavaró volt számomra Golda Meir tört angolja, hiszen a kijevi születésű, de szüleivel a pogromok elől 1906-ban az USA-ban menekült, és ott nevelkedett, majd 1921-ben Palesztinába áttelepült későbbi izraeli miniszterelnök asszony erős amerikai akcentusát hazájában sokan kifogásolták. Mészáros Márta története 1973 március 15 és november 16 (Kéthly születésnapja) között játszódik, ezért nem valószínű, hogy Meir ezen az őszön Kéthlynél járt és ott teázott vagy kávézott volna, mivel október 6-án tört ki a Yom Kippur háború.
Egyéni meglátás: 1973-ban még nem volt (annyira) elterjedve a Polaroid fényképezőgép.
Ugyanakkor Mészáros Márta igen élethűen mutatja be a 70-es évek „apparátusát”, a máig fel nem dolgozott múltat, az ügynök-világot. A filmben bemutatott sok apró elem, utalás részben nálam is visszaköszönt, velem kapcsolatban is megtörtént. A hazulról küldött régi barátok olyan apró részleteket ismertek, ismertettek életemből, amik csakis „adatgyűjtésekből” származhattak. Vicces volt például, amikor az egyik ilyen „jó barát” elmesélte nekem becenevem eredetét. Nagyon nyelt, mikor közöltem vele, hogy vagy ő, vagy a BM téved, mert én ezt már csak jobban tudom. Egy Gyuró becenevű egykori egyetemi évfolyamtársam, aki ellenzéki szamizdatosként keresett meg, órákon keresztül faggatott az Angol Kert (Englischer Garten) sörkertjében disszidálásom utáni életemről, abból is a müncheni évekről. Aztán később (vissza)hallottam, hogy egy számítógépet vihetett haza beszélgetésünk jutalmaként. Édesapám nem sok reményt fűzve kért útlevelet, hogy fiával legalább Ausztriában találkozhasson. Legnagyobb meglepetésére szokatlanul hamar jött meg a válasz, pontosabban egy behívó. A munkásmozgalomban edzett apám rögtön átlátta a helyzetet, amikor észrevette, hogy a megjelenésére kitűzött időpontban nem volt hivatalos félfogadás. Az ügyintéző nagyon kedvesen fogadta, sőt közölte vele, hogy „már vártuk az elvtársat”. „Mindent tudunk a fiáról” - mondta, majd egy dosszié-halomra mutatott az asztalon, mely állítólag az én anyagomat tartalmazta. ”Természetesen megkapja az útlevelét, csak arra kérjük, hogy beszélje rá a fiát munkahelyén a kezébe kerülő valamennyi irat fénymásolására. Cserében biztos (szép) nyugdíj és öröklakás vár rá majd itthon.” Öregem megígérte, hogy az ajánlatot továbbítja. Másnap meg is érkezett címére a kékútlevél. Találkozásunkat követően én meg megkörnyékezésemet azonnal jelentettem a biztonságiaknak. A filmbeli Kéthly Annához hasonlóan még most is düh fogott el, ahogy Mészáros Márta filmjének egyes jeleneteit, „életképeit” néztem.
A szociáldemokrácia lényegét, egykori kiválóságának munkásságát, no meg üldöztetését a ma embere számára nem adja vissza a film, viszont a Kádár-rendszer „apparátusát”, az emigrációhoz való viszonyát, pontosabban módszereit remekül mutatja be ez az „Utolsó jelentés”.
Mivel – Apám révén – a szocdem mozgalmat, benne Kéthly munkásságát (jól) ismertem, ezért nagyon zavaró volt számomra Annus néni filmbeli megformálása, mivel nagyanyámnál 10 évvel idősebb volt. 1889-ben született Budapesten és a napokban - november 16-án - lenne 120 éves! Az 1920-ban született apám a Dob utca 90. alatti székházban kedvence (Braun Soma) mellett rendszeresen hallgatta a nálánál 31 évvel idősebb asszony előadásait. Kéthly Annát 1950-ben, 61 éves korában tartoztatták le, és 1954-ben, 65 éves korában helyezték szabadlábra. 1956-ban 67, a filmbeli időszakban – 1973-ban – pedig már 84 éves volt. Ugyancsak zavaró volt számomra Golda Meir tört angolja, hiszen a kijevi születésű, de szüleivel a pogromok elől 1906-ban az USA-ban menekült, és ott nevelkedett, majd 1921-ben Palesztinába áttelepült későbbi izraeli miniszterelnök asszony erős amerikai akcentusát hazájában sokan kifogásolták. Mészáros Márta története 1973 március 15 és november 16 (Kéthly születésnapja) között játszódik, ezért nem valószínű, hogy Meir ezen az őszön Kéthlynél járt és ott teázott vagy kávézott volna, mivel október 6-án tört ki a Yom Kippur háború.
Egyéni meglátás: 1973-ban még nem volt (annyira) elterjedve a Polaroid fényképezőgép.
Ugyanakkor Mészáros Márta igen élethűen mutatja be a 70-es évek „apparátusát”, a máig fel nem dolgozott múltat, az ügynök-világot. A filmben bemutatott sok apró elem, utalás részben nálam is visszaköszönt, velem kapcsolatban is megtörtént. A hazulról küldött régi barátok olyan apró részleteket ismertek, ismertettek életemből, amik csakis „adatgyűjtésekből” származhattak. Vicces volt például, amikor az egyik ilyen „jó barát” elmesélte nekem becenevem eredetét. Nagyon nyelt, mikor közöltem vele, hogy vagy ő, vagy a BM téved, mert én ezt már csak jobban tudom. Egy Gyuró becenevű egykori egyetemi évfolyamtársam, aki ellenzéki szamizdatosként keresett meg, órákon keresztül faggatott az Angol Kert (Englischer Garten) sörkertjében disszidálásom utáni életemről, abból is a müncheni évekről. Aztán később (vissza)hallottam, hogy egy számítógépet vihetett haza beszélgetésünk jutalmaként. Édesapám nem sok reményt fűzve kért útlevelet, hogy fiával legalább Ausztriában találkozhasson. Legnagyobb meglepetésére szokatlanul hamar jött meg a válasz, pontosabban egy behívó. A munkásmozgalomban edzett apám rögtön átlátta a helyzetet, amikor észrevette, hogy a megjelenésére kitűzött időpontban nem volt hivatalos félfogadás. Az ügyintéző nagyon kedvesen fogadta, sőt közölte vele, hogy „már vártuk az elvtársat”. „Mindent tudunk a fiáról” - mondta, majd egy dosszié-halomra mutatott az asztalon, mely állítólag az én anyagomat tartalmazta. ”Természetesen megkapja az útlevelét, csak arra kérjük, hogy beszélje rá a fiát munkahelyén a kezébe kerülő valamennyi irat fénymásolására. Cserében biztos (szép) nyugdíj és öröklakás vár rá majd itthon.” Öregem megígérte, hogy az ajánlatot továbbítja. Másnap meg is érkezett címére a kékútlevél. Találkozásunkat követően én meg megkörnyékezésemet azonnal jelentettem a biztonságiaknak. A filmbeli Kéthly Annához hasonlóan még most is düh fogott el, ahogy Mészáros Márta filmjének egyes jeleneteit, „életképeit” néztem.
A szociáldemokrácia lényegét, egykori kiválóságának munkásságát, no meg üldöztetését a ma embere számára nem adja vissza a film, viszont a Kádár-rendszer „apparátusát”, az emigrációhoz való viszonyát, pontosabban módszereit remekül mutatja be ez az „Utolsó jelentés”.
.
.
PS.
Nem tudom, Mészáros Márta honnan vette és adta a filmbeli Kéthly Anna szájába a tejesember hajnali csöngetésére utaló mondatot, vagy inkább mondást. Én ugyanis Carl Zuckmayer 1945-ben írt drámájában a „Des Teufels General”-ban találkoztam ezzel, az azóta híressé vált, náci időből származó mondással:
„ - Tudja, mi a különbség Németország és Svájc között?
- ???
- Az, hogy Svájcban biztos a tejesember csenget be hajnalban. "
Labels: SZER
posted by Pocakos at 11:07 AM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home