Pánikkeltés, féligazságok
Olvasom a magyar nyelvű hírek (hirkereso.hu) között, hogy jövőre csődbe mehet az USA, és egyben a világ, legnagyobb autógyára, a General Motors. A világ autógyártását jobban ismerők, lehet, hogy most kijavítanának: a japán Toyota már megelőzte a GM-t. De, ez történetünk szempontjából (majdnem) mellékes.
Az MTI jelentésén alapuló hír, amelyet a Népszabadság is – gondolom szó szerint – átvett már figyelemfelkeltő, „bulváros” címével (A General Motors 2009-ben csődbe mehet) is a pánikkeltés, a hisztériakeltés felé mutat, különösen ilyen válságos világgazdasági helyzetben. Ne feledjük, az Opel GM tulajdon, tehát az anyavállalat - esetleges - csődje beláthatatlan következményekkel járhat az egész világra. Ezért, igazán jobban odafigyelhetnének a hír- és címszerkesztők.
Egy biztos, és igaz, az autóipar, mint olyan, válságba került. Érdekes, hogy, amíg Európában az autósok csak morgolódnak a benzináremelésekkor, addig a tengerentúlon az egész iparág megérzi, megérezte a robbanásszerű üzemanyag-áremelést. Pedig forintosítva, a benzin literje bőven 200 Ft alatt volt a válság kezdetén! Ezt sohasem említették Magyarországon, ahol előszeretettel szokták felhozni, és összehasonlítani a hazai és „nyugati” árakat a lakosság megnyugtatására.
Természetesen, a kőolaj világpiaci árának iszonyatos növekedése csak egyik oka az autóipar válságának. Ehhez nagymértékben hozzájárult a belföldi (USA) hitelválság, amiből a kilábalást a hitelfeltételek szigorításában látta, és látja a pénzügyi világ. Az autóipar, ill. az autóeladás viszont eleve a hitelrendszerre épül. Az eddigi elv: a vevő azonnal megkapja a kocsit, majd évekig fizeti annak részleteit, aztán mire lejár a hitele, addigra a kocsija is „tönkre megy” (nem felel meg a „fejlődésnek”, se formailag, se műszakilag), és újat „kényszerül” venni. Különben a magyar autókereskedők is ezen az elven működnek, ezért kerülnek nagyon hamar bajba. Csak emlékezzük az utóbbi idők hirdetéseire, amikor tíz éves törlesztési „konstrukciókat” ajánlatok még használt autókra is! Miközben az európai „autóbecsüsök” (pl. Schwacke, ADAC) használtautó katalógusaikban hét évvel számolják az autók életkorát. Az amerikai autóipar válságához még hozzájárul(t) a járművek magas fogyasztása. A pick-up-nak, és városi terepjáróknak befellegzett. Ezzel már számoltak a tengerentúli autógyárak, és megkezdték a kis fogyasztású, környezetbarát autók, motorok kutatását-fejlesztését. A hirtelen (és egyszerre) megváltozott körülményekre azonban nem voltak felkészülve. A GM termelésének több mint 60 %-át ezek a nagyfogyasztású kocsik teszik, ill. tették ki az Egyesült Államokban.
Az „Amerikát nem félteni, megérteni kell” (kattints rá!) című blog-bejegyzésemben már tettem utalást, hogy a honvédelem és az építőipar mellett (beleértve az ingatlanpiacot is - housing) az amerikai gazdaság másik fontos pillére a szállítás azaz, az autóipar. Természetesen valamennyi „húzóág” mozgatórugója és életben tartója a kapitalizmus alapja: a tőke, a pénzügy, azaz a bank- és hitelrendszer.
Az amerikai autóipar megmentése, pontosabban átszervezése, „életben tartása” nem egyszerűen állami (kormányzati) feladat, hanem nemzeti érdek. Már olyan vélemények is elhangzottak, hogy nehezen viselnék az amerikaiak, ha ezentúl csak japán autókkal járhatnának. Ezért az adófizetők erre a mentőakcióra biztos, hogy nem fogják sajnálni a pénzt. A kormányzat egyetlen feladata, hogy a segítség hatásos legyen, és az adófizetők pénze idővel visszakerüljön az államkasszába. Az első jelek már megmutatkoztak, amikor a 700 milliárd dolláros segélycsomag megszavazása előtt, ill. attól függetlenül 25 milliárd dollárt kapott az amerikai autóipar kutatás-fejlesztésre. Ezt az összeget azonban másra nem használhatják fel, ebből az összegből nem finanszírozhatják az eladásokból származott, felhalmozódott óriási veszteségüket. A helyzet valóban nem rózsás. 2004 óta nem zárt nyereséges évet a GM, ez idő alatt 70 milliárd dollárt vesztett, jelenleg havi egy milliád dollár a vesztesége. Az előrejelzések szerint jövőre az Egyesült Államokban több mint kétmillió autóval kevesebbet fognak eladni. A magyar média híresztelése ellenére, a csőd nem valószínű. Már csak azért sem, mert a többség bízik a "változás"-ban és az azt meghirdető új elnökben. Persze ez az utcára kerülő autógyári munkást nem fogja vigasztalni. Csakhogy az utcára kerülés sem olyan egyszerű, - amiről a magyar média (tengerentúli tudósítóival együtt) ugyancsak nem számol be.
Például a most csütörtöki washingtoni megbeszélésről, amin a Három Nagy vezetőin (Rick Wagoner - GM, Alan Mulally - Ford, Robert Nardelli – Chrysler) kívül jelen volt az autómunkások szakszervezetének vezetője (Ron Gettelfinger – UAW) valamint a kongresszus és a szenátus vezetői (Nancy Pelosi, Harry Reid), hogy megtárgyalják a teendőket. Az egyeztető tárgyalást valamennyi fél pozitívnak értékelte. Az újonnan megválasztott elnök, Barack Obama is elsődleges feladatának tartja az autóipar megtámogatását. Egy - neve alapján magyar származású - elemző (Dennis Virag) szerint az autóipar megmentésére készülő csomagot még Bush elnök januári távozása előtt nyilvánosságra hozzák.
A magyar médiában vezetőhírré előlépett GM csőd lehetőség, - véleményem szerint - valójában csak ijesztgetés, az autóipar vezetőinek mesterkedése, taktikázása, hogy helyzetüket minél feketébbre fessék, és ezáltal minél több pénzügyi segítséget kapjanak. Gondoljunk csak a szakszervezetek alkudozási taktikájára. Most hasonlót tesznek a munkaadók az állammal szemben. Ugyanakkor tény, hogy az autóvásárlás jelentősen vissza fog esni az elkövetkező években, amíg nem sikerül olyan kocsikat piacra dobni, amelyek minden szempontból kielégítik (nemcsak) az amerikaiak igényeit.
Az MTI jelentésén alapuló hír, amelyet a Népszabadság is – gondolom szó szerint – átvett már figyelemfelkeltő, „bulváros” címével (A General Motors 2009-ben csődbe mehet) is a pánikkeltés, a hisztériakeltés felé mutat, különösen ilyen válságos világgazdasági helyzetben. Ne feledjük, az Opel GM tulajdon, tehát az anyavállalat - esetleges - csődje beláthatatlan következményekkel járhat az egész világra. Ezért, igazán jobban odafigyelhetnének a hír- és címszerkesztők.
Egy biztos, és igaz, az autóipar, mint olyan, válságba került. Érdekes, hogy, amíg Európában az autósok csak morgolódnak a benzináremelésekkor, addig a tengerentúlon az egész iparág megérzi, megérezte a robbanásszerű üzemanyag-áremelést. Pedig forintosítva, a benzin literje bőven 200 Ft alatt volt a válság kezdetén! Ezt sohasem említették Magyarországon, ahol előszeretettel szokták felhozni, és összehasonlítani a hazai és „nyugati” árakat a lakosság megnyugtatására.
Természetesen, a kőolaj világpiaci árának iszonyatos növekedése csak egyik oka az autóipar válságának. Ehhez nagymértékben hozzájárult a belföldi (USA) hitelválság, amiből a kilábalást a hitelfeltételek szigorításában látta, és látja a pénzügyi világ. Az autóipar, ill. az autóeladás viszont eleve a hitelrendszerre épül. Az eddigi elv: a vevő azonnal megkapja a kocsit, majd évekig fizeti annak részleteit, aztán mire lejár a hitele, addigra a kocsija is „tönkre megy” (nem felel meg a „fejlődésnek”, se formailag, se műszakilag), és újat „kényszerül” venni. Különben a magyar autókereskedők is ezen az elven működnek, ezért kerülnek nagyon hamar bajba. Csak emlékezzük az utóbbi idők hirdetéseire, amikor tíz éves törlesztési „konstrukciókat” ajánlatok még használt autókra is! Miközben az európai „autóbecsüsök” (pl. Schwacke, ADAC) használtautó katalógusaikban hét évvel számolják az autók életkorát. Az amerikai autóipar válságához még hozzájárul(t) a járművek magas fogyasztása. A pick-up-nak, és városi terepjáróknak befellegzett. Ezzel már számoltak a tengerentúli autógyárak, és megkezdték a kis fogyasztású, környezetbarát autók, motorok kutatását-fejlesztését. A hirtelen (és egyszerre) megváltozott körülményekre azonban nem voltak felkészülve. A GM termelésének több mint 60 %-át ezek a nagyfogyasztású kocsik teszik, ill. tették ki az Egyesült Államokban.
Az „Amerikát nem félteni, megérteni kell” (kattints rá!) című blog-bejegyzésemben már tettem utalást, hogy a honvédelem és az építőipar mellett (beleértve az ingatlanpiacot is - housing) az amerikai gazdaság másik fontos pillére a szállítás azaz, az autóipar. Természetesen valamennyi „húzóág” mozgatórugója és életben tartója a kapitalizmus alapja: a tőke, a pénzügy, azaz a bank- és hitelrendszer.
Az amerikai autóipar megmentése, pontosabban átszervezése, „életben tartása” nem egyszerűen állami (kormányzati) feladat, hanem nemzeti érdek. Már olyan vélemények is elhangzottak, hogy nehezen viselnék az amerikaiak, ha ezentúl csak japán autókkal járhatnának. Ezért az adófizetők erre a mentőakcióra biztos, hogy nem fogják sajnálni a pénzt. A kormányzat egyetlen feladata, hogy a segítség hatásos legyen, és az adófizetők pénze idővel visszakerüljön az államkasszába. Az első jelek már megmutatkoztak, amikor a 700 milliárd dolláros segélycsomag megszavazása előtt, ill. attól függetlenül 25 milliárd dollárt kapott az amerikai autóipar kutatás-fejlesztésre. Ezt az összeget azonban másra nem használhatják fel, ebből az összegből nem finanszírozhatják az eladásokból származott, felhalmozódott óriási veszteségüket. A helyzet valóban nem rózsás. 2004 óta nem zárt nyereséges évet a GM, ez idő alatt 70 milliárd dollárt vesztett, jelenleg havi egy milliád dollár a vesztesége. Az előrejelzések szerint jövőre az Egyesült Államokban több mint kétmillió autóval kevesebbet fognak eladni. A magyar média híresztelése ellenére, a csőd nem valószínű. Már csak azért sem, mert a többség bízik a "változás"-ban és az azt meghirdető új elnökben. Persze ez az utcára kerülő autógyári munkást nem fogja vigasztalni. Csakhogy az utcára kerülés sem olyan egyszerű, - amiről a magyar média (tengerentúli tudósítóival együtt) ugyancsak nem számol be.
Például a most csütörtöki washingtoni megbeszélésről, amin a Három Nagy vezetőin (Rick Wagoner - GM, Alan Mulally - Ford, Robert Nardelli – Chrysler) kívül jelen volt az autómunkások szakszervezetének vezetője (Ron Gettelfinger – UAW) valamint a kongresszus és a szenátus vezetői (Nancy Pelosi, Harry Reid), hogy megtárgyalják a teendőket. Az egyeztető tárgyalást valamennyi fél pozitívnak értékelte. Az újonnan megválasztott elnök, Barack Obama is elsődleges feladatának tartja az autóipar megtámogatását. Egy - neve alapján magyar származású - elemző (Dennis Virag) szerint az autóipar megmentésére készülő csomagot még Bush elnök januári távozása előtt nyilvánosságra hozzák.
A magyar médiában vezetőhírré előlépett GM csőd lehetőség, - véleményem szerint - valójában csak ijesztgetés, az autóipar vezetőinek mesterkedése, taktikázása, hogy helyzetüket minél feketébbre fessék, és ezáltal minél több pénzügyi segítséget kapjanak. Gondoljunk csak a szakszervezetek alkudozási taktikájára. Most hasonlót tesznek a munkaadók az állammal szemben. Ugyanakkor tény, hogy az autóvásárlás jelentősen vissza fog esni az elkövetkező években, amíg nem sikerül olyan kocsikat piacra dobni, amelyek minden szempontból kielégítik (nemcsak) az amerikaiak igényeit.
.
Előzmény
Amerikát nem félteni, megérteni kell (Wednesday, October 01, 2008)
.
posted by Pocakos at 12:59 PM
2 Comments:
Csak néhány kiegészítés:
1. "a japán Toyota már megelőzte a GM-t" -ez csak a 2008. első negyedéves pénzügyi jelentés forgalomra vetített részénél igaz.
Magyarán az első három hónapban nagyobb forgalmat bonyolított a japán márka a komplett General Motorsnál. Ez messze nem jelenti azt, hogy megelőzte volna értékesítési téren (itt egy részinformációról van csupán szó).
Egyébként ez alapján a VW konszern megelőzte volna a Fordot, így most a világ harmadik legnagyobb autógyártó vállalata lenne -mégsem az.
2. "az Opel GM tulajdon, tehát az anyavállalat - esetleges - csődje beláthatatlan következményekkel járhat az egész világra" -az Opel típusú autók értékesítése a komplett GM értékesítésének mindössze 10%-át teszi ki.
3. "Az amerikai autóipar megmentése, pontosabban átszervezése, „életben tartása” nem egyszerűen állami (kormányzati) feladat, hanem nemzeti érdek. Már olyan vélemények is elhangzottak, hogy nehezen viselnék az amerikaiak, ha ezentúl csak japán autókkal járhatnának." -az Egyesült Államok személyautó eladásának első 2 helyezettje japán. Nevezetesen: Toyota Camry, Honda Accord. Ebből a két típusból az elmúlt 10 évben többet adtak el, mint az ezeket követő 5 típusból összesen. Továbbmegyek. A megelégedettségi mutatók alapján is ez a két típus vezet messze a többiek előtt.
mormee: Köszi! ;-)
Mindettől függetlenül, a GM túl nagy, hogy engedjék csődbe jutni. Itt nem csak az autók számáról, mennyiségéről, eladásáról van szó (meg, hogy hanyadik helyezet), hanem sokkal többről. Munkahelyekről, de nemcsak a gyárban, hanem a kereskedők, beszállítók (alkatrészkészitők) tömegéről. Plusz a nyugdijasokról. Kevés szó esik, de Nyugaton a ngaycégeknél életre szóló egészségügyi biztosítás is van. Általában a felét a munkavállaló, másik felét meg a munkaadó fizeti. Még pedig (bizonyos munkaviszony elteltével) élete végéig! Erről tárgyalnak jelenleg a szakszervezetekkel is. A baloldalinak számító demokraták - élükön az új elnökkel - egyenesen nem hagyhatják, hogy a GM (és az amerikai autóipar) csődbe jusson. Sőt, a Toyota egyik fejese azt mondta, hogy ők is megéreznék - az amerikai piacon - mert ugyanazok (a kisvállalkozások) a beszállítóik, mint a GM-nek v. a Ford-nak.
Ja, és a GM az ország harmadik legnagyobb "reklámozó cége". ;-)
Post a Comment
<< Home